Fáklya, 1952 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1952 / 12. szám - Ág Tibor: Kodály Zoltán 70-éves
A történelem futószalagára szerelve Igyen készsül a világ, hol a munkásság majd a sötét gyárra szegzi az Ember vörös csillagát! Horthyék fasiszta terrorja a harmincas évek közepén megerősödött. A „vallás’, a „haza“ nevében kivégzik Sallait, Fürstöt és Rákosit is ki akarják végezni. Rákosi bátran áll a vérbíróság elé és vádlottból vádló lesz. A fegyházban töltött szörnyű tíz év nem törte meg. ,,A fegyházban eltöltött tíz év alatt nem változtam meg és csak ismétlem, hogy bármi legyen az én egyéni sorsom, az ügy, amelyért én harcolok, győzni fog!" — vágja a bíróság szemébe. Rákosi: A magyar kommunistáknak ezt a szenvedésekkel teli korszakát örökítette meg József Attila a „Lebukott“ című versében. A győzelemben azonban éppúgy bízik, mint Rákosi: a sarló villan, sújt a kalapács, s börtönről, gyárról lehull a lakat. Éljen a Szovjet, a munkástanács! A Szovjetunióba vetett mély bizalma mellett forrón szereti hazáját, azt a hazát, amely számára csak nyomort, szenvedést, megalázást és üldözést biztosított. Csakis a dolgozók szeretik igazán hazájukat — erről ír a „Hazám“, „Levegőt“ című verseiben. De szereti a szomszédos népeket is és küzd a népek barátságáért. A harcot, amelyet őseink vívtak, békévé oldja az emlékezés s rendezni végre közös dolgainkat ez a mi munkánk, és nem is kevés. „Külvárosi éj’‘ című verskötete megjelenése után a párton belül megtámadta egy tehetségtelen, a munkásosztály igazi harcától idegen költő. Ez a támadás még súlyosabbá tette amúgyis elhatalmasodó idegbetegségét. A nélkülözés teljesen megtörte. Kórházba került. Átmenetieg javult állapota és ezalatt írta meg utolsó verskötetét, amely 1936-ben jelent meg „Nagyon fájó’ címen. Az újabb szanatóriumi ápolás már nem segített. Nővére családjával Balatonszárszóra költözött és itt következett be idegrendszerének teljes összeroppanása. 1937-ben vonat elé vetette magát. Élete, sorsa egyik legnagyobb példája annak, hogy a kapitalizmus bűnös rendszere tönkreteszi, összeroppantja, megöli a tehetséges egyéniségeket. József Attila költészete a magyar irodalom korszakalkotó, hatalmas műve. A fasizmus legsúlyosabb korszakában... megalkuvás nélkül harcolt a haladásért dolgozó népünk felszabadításáért. Minden erejével küzdött hogy a Szovjetunió példáját követve, szoros szövetségben a környező népekkel a nép kezébe vegye a hatalmat. Hite, álma, beteljesült! Költészete mit is tanít, és lekesít hősi erőfeszítéseinkben, a szocializmus építésében. Kodály Zoltán 70 éves írta Ág Tibor December 16-án ünnepeljük Kodály Zoltánnak, a XX. század zenetörténete egyik legkimagaslóbb alakjának, népművészetünk fáradhatatlan kutatójának, a zseniális magyar zeneszerzőinek 70 ik születése napját. Ahhoz, hogy Kodály hatalmas egyéniségét, munkásságát értékelni tudjuk, meg kell vizsgálnunk a XX. század zenei problémáit. A XX. század első negyedének embere a társadalmi, gazdasági és kulturális megrázkódtatások egész során ment keresztül. Egyre jobban kezdtek kiéleződni a kapitalizmus ellentmondásai. Gazdasági válságok, milliók pusztulásával járó háborúk követték egymást. Mi a zeneszerző helyzete és szerepe ebben a korszakban, milyen a viszonya a mindinkább két ellentétes táborra, a kizsákmányolók és kizsákmányoltak táborára bomló társadalomiban? _ A kapitalista társadalomban a művész egyre inkább kezdi felismerni, hogy elvesztette a fejlődés vonalát, elveszíti jövőben való hatalmat. Arra a meggyőződésre Kodály Zoltán december 16-án lesz 70 éves.