Falusi Gazda, 1864. július-december (4. évfolyam 2. félév, 1-26. szám)

1864-11-02 / 18. szám

284 Patrubány másod­titkárnak, dr. Grosz Ferencz könyv­tárnoknak, d. Bene Ferenc pénztárnoknak választattak A Győrött tervezett orvosi s természettudományi egy­let pedig orvos-gyógyszerészegyletté fog alakulni. Az illető alapszabályok felsőbb helyre most terjesztetnek fel. III. A magyar nemzeti muzeum. Örömmel olvastuk e napokban lapjainkban, hogy báró Gerliczy, látván a régiségi gyűjtemény szegény bútorzatát, egy teremet a maga költségén ajánlkozott felszerelni. Ugyan a régiségi osztály egy másik tere­mét pár év előtt néhány lelkes honleány bútorozta fel ; báró Sina Simon az éremgyüjteményt látta el szek­rényekkel; a budai takarékpénztár pedig az ornitholo­giai osztályt. Mindebből látjuk, hogy nagy rokonszenv létezik minden osztály közt ezen nemzeti intézet iránt, s csak azt lehet sajnálni, hogy a rokonszenv nem for­­dittatik kellő irányba. A terem ugyanis, melyet báró Gerliczy úr nagylelkűen felszerelni ajánlkozott, eddig is el volt látva — habár ócska bútorzattal, s a benne levő tárgyak védve voltak tökéletesen jobb időkig, míg más osztályok , például a csontváz-gyűjtemény, a kitö­mött hüllők, az emlősök stb. egyátalán védtelen helyzet­ben vannak a pornak kitéve, úgy, hogy rövid időn­ meg­semmisülésnek néznek elébe. Nem lett volna-e jó báró Gerliczy urat ezen körülményre figyelmeztetni, vagy figyelmeztetni azon lelkes honleányokat is, kik a könyvtár egyetlen egy teremének szükségtelen felcziczomázására 13,000 forintot fordítottak ? Ily sallangos fényűzés jó le­nne akkor, ha a múzeum már ott állana, hol ily tu­dományos intézetnek állani kellene, de jelenleg bizo­nyosan oly formán tűnik fel ily sujtásos és czél nélküli tékozlás, mint az egyszeri úr, ki minden vagyonát díszkocsija felbársonyozására és aranyczafrangozására költötte, de aztán pénze nem maradván lovakra — belé egy pár budai fiáker lovat fogatott. A könyvtárban nem szükséges bársonybútorzat, de kényelem, hogy a jól ren­dezett könyvtárt használhassa a tudós. Meg van most a czifra bútorzat, de a könyvtár még nincs rendezve ! Ezentúl szükséges volna, hogy a múzeum tere­meinek bútorzása közt bizonyos összhangzó rend­szer vétetnék foganatba. Néhány hölgy például a ré­giségi osztály egy teremét saját plánuma szerint bú­torozta, s a bútorzat oly egyátalán haszonvehetetlen s a czélnak meg nem felelő, hogy ha a muzeum tudomá­nyos szempontból egyszer rendeztetni fog, ezen búto­rokat mulhatlanul ki kellene küszöbölni. Ha e szerint mindenki saját ízlése s­zerint fog teremeket fölszerelni, múzeumunk rövid időn oly curiosum leend, mihez ha­sonló sehol sem ismeretes eddigelé; pedig múzeumunk ma is oly kincseket tartalmaz, — melyek ha rendszere­sen és tudományos összhangzásban állíttatnának ki és jegyzékeik kinyomatnának szakosztályok szerint — eu­rópai fontosságúvá emelnék, míg jelenleg hazánkon kí­­vül azt sem tudja senki, ha vajjon létezik-e magyar nemzeti múzeum. Kívánatos, véleményem szerint, hogy ezentúl a M. N. Múzeum igazgatósága irányt adni szíveskedjék oly nagylelkű hazánkfiainak, kik a múzeumot felszerelni óhajtják, nehogy áldozatkészségök utóbb haszonvehe­­tetlenné váljék ; egyúttal fordíttassék arra is gond, hogy a felszerelés tudományos irányban s összhangzásban az egés­szel eszközöltessék. Különösen pedig arra kérnők a magyar tudományos érdek nevében az igazgatóságot, hogy kerülni szíveskedjék minden arany-, ezüst-, bár­sony- és festészeti czifraságokat addig, mig oly koldu­sok vagyunk, hogy gyűjteményünk legfontosabb részét nem vagyunk képesek szekrényekbe helyezni, hogy a megsemmisülés és enyészettől megmentsük oly sok ha­zánkfia szives és kipótolhatlan adományát. Nem akarjuk a fentebbiekkel mondani, hogy min­dennek az igazgatóság az oka, mert magától az igazga­tótól tudjuk, hogy tudta, akarata s beleegyezése ellen, sőt hozzá még távollétében bizonyos urak a múzeumban bútorokat ki- és berakattak, mintha az intézet az ő sa­­játjuk lett volna. Felhívjuk a hazai sajtót, mint a közvélemény egye­düli fenmaradt orgánumát, hogy tudományos műveltsé­günk álló emlékét, a m. n. múzeumot nagyobb figyelme alá vegye, mint eddigelé, s ne engedje, hogy oly egyé­nek, kik a múzeumhoz nem tartoznak, s tudományos rendezéséhez mit sem értenek, ezen szép reményű inté­zetünket valami indiai pagodává, vagy tatár khán kas­télyává alakítsák. Legyen a rendezés az igazgatóság kezében, mely tudományos és szakértő egyénekkeli tanácskozás mellett alakítsa azt oly intézetté, mely ren­deltetését legalább megközelítse, ha nem is érhetné egészen el a mostoha viszonyok súlya alatt. A nm. m. kir. helytartótanácsot pedig felkérnék, hogy úgyis törvényes védje lévén jelenleg ezen intézet­nek, ha nem is teheti, hogy a romlásnak indult gyűjte­ményeket az enyészettől megmentse, legalább rendelje meg , hogy a gyűjtemény minden osztálya számoztas­­sék, és a számokat magyarázó nyomtatott jegyzékek készíttessenek rögtön, hogy tudhassa mindenki, mi van a múzeumban, s a látogatók ne legyenek kénytelenek a teremszolgák adomáit hallgatni, minden tudományos felvilágosítás hiányában. Ily katalogok ki fogják rövid időn költségeiket fizetni, mert a muzeum — mint min­den más muzeum — árulhatja ezeket az illető osztályok látogatói közt. Xántus János: IV. Az országos magyar kertészeti társulat. Miután kertészet-kedvelő hazánkfiainak nagy több­sége részint szóval, részint írásban a két kertésztársu­lat egyesülése mellett nyilatkozott, összegyűltünk, alap­szabályokat dolgoztunk ki, fölterjesztvén azokat a m. kir. helytartótanácshoz megerősítés végett. Időközben a 9. és 10-ik §-os miatt egy 1. f. leirat következtében félreértés keletkezett; miután a félre­értés tisztába hozva, minden akadály elhárítva , öröm­mel jelenthetjük minden rangú és rendű t. hazánkfiának, hogy a két kertésztársulat egyesülése bizonyosnak te­kinthető. Kelt Pesten, okt. 26. 1864. Hajós József. Szilassy György. Erkövy Adolf. O. Dr. Pólya József. Girókuti Ferencz. V. Fehérm­egyei gazd. egy. közgyűlése f. é. okt. 19-én. Elnök kiemelte a múlt évi rész­termésnek ez évre is kiterjedő sajnos következményeit, de buzditólag in­tett a kitartásra, mert a csüggedésből dermettség, eb­ből pedig megcsontosulás, végre a bizonyos halál kö­vetkezik.­­ Ezután ügykezelő elnök úr előadta az igazgató-választ­mánynak ez évben volt működéseiről szóló jelentését azon megjegyzéssel, hogy az átalános szomorú gazda­sági viszonyok miatt több feltételeit s szándékait végre nem hajthatta; — egyébiránt működése ezekbe fog­lalható : a­ takarék-magtárakra nézve tervet dolgozott, mely most a helytartótanácshoz van fölterjesztve, noha

Next