Falusi Gazda, 1866. július-december (6. évfolyam 2. félév, 1-26. szám)
1866-08-01 / 5. szám
34 tag, izmos, durva szőrrel s nagy lebernyével ellátva, lábai vastagok s nem igen hosszak, dereka inkább egyenes mint hajlott, keresztcsontja széles, nagy, domború csípcsontokkal, a fark rendesen magasan feltűzött s inkább rövid, mint hosszú. Színe ezen fajnak legtöbbnyire vörös vagy fekete-tarka, úgyhogy majd ez, majd amaz szín a túlnyomó. Régibb időben, de még most is, ezen állatok a legszebbeknek tartottak, s e miatt nagy árakon fizettettek, de mióta a gazdaságokban épen úgy mint bármely más üzletnél a pontos számításnak kellett életbe lépni, azóta nem a külszépség, hanem a jelesebb tulajdonok emelkedtek túlsúlyra. A beriifaj tehenek meglehetős tejelők ugyan, de oly sok és jó takarmányt szükségelnek, s kényes természetüknél fogva oly gondos ápolást kivánnak, hogy ha csak a gazdaság rendkívül kedvező körülmények közt nem létezik, hogy mindezeket a lehető kevés költséggel előállíthassa, úgy a kiadás rendesen el szokta nyelni a hasznot. Ha pedig ezen állatok kielégítő takarmányozásban és ápolásban nem részesíttetnek, s ezenfelül talán a helybeli viszonyok sem a legkedvezőbbek tenyésztésükre, akkor egy-két nemzedéken keresztül, nemcsak hogy híres szépségüket elvesztik, hanem annyira elsatnyulnak, hogy alig képes valaki a gyönyörű berni fajt bennök felismerni, de még ezen marhafaj nem is tartozik azok közé, amelyek könnyen honosulnak. A telivér berni tehén, ha kellő takarmányozásban részesül, megad évenkint átlagos számítás szerint 7 — 800 pint tejet. Igavonásra eléggé alkalmasak, minthogy igen erősek és kitartók, bárha lassúk. Hizlalásra főkép a 6—7 éves ökrök nagyon keresettek, mert mindamellett, hogy igen sokat esznek, de azért elég gyorsan híznak s nem ritkán rendkívüli nagyságot érnek el, úgy hogy egy jól kihízott berni ökör 14—15 mázsát is nyom, húsát ellenben koránsem tartják valami finomnak. A tehenek rendesen igen nagy, nehéz borjukat ellenek, de megvan az a hibájuk, hogy gyakran meddőn maradnak. A berni vagy freiburgi marhának egyik alfaja az úgynevezett simmenthali faj, hazája Simmenthal és Saan vidék. Ezen állatok nem olyan nagyok ugyan, mint a berniek, de azért mégis a nagy fajtákhoz számíthatók. Színük többnyire vörös vagy fakóvörös, ritkán fekete, termetük szabályosabb, csontalkatuk finomabb, a fej kisebb, felfelé és kissé előrenyúló fehér vagy sárgásfehér szarvakkal, lábai finomabbak, hasa mély s széles, szépen ivezett; mindezen tulajdonok a simmenthali fajnak sokkal szelidebb, barátságosabb kifejezést kölcsönöznek a berninél. Ezenfelül jobb tejelők s tejük több vajat tartalmaz, a takarmányban nem oly válogatósak, habár szintén sokat esznek, igavonásra is alkalmasabbak a berni fajnál, minthogy jóval mozgékonyabbak s igen erősek, e mellett jól s elég hamar híznak. Kégly Sándor: Fokozatos átmenet a váltórendszerre. (Vtrge.) (Letenyey Lajostól.) Legerősebb fegyvere minden váltórendszer-pártolónak az, hogy a mellett nagy mennyiségű takarmányt termelhet, következőleg sok állatot tarthat, aminek természetszerű kifolyása a sok trágya- és gabnatermelés, sőt minden hármas forgónál koronkint a föld kimerülésétől lehet rettegni , akkor váltós kezelés folytán a föld értékének magasbulása, főleg hereturnus után, várható. Ez igaz, csakhogy eme gazdászati aranyszabályhoz szigorúan ragaszkodjuk: „hogy az átmenet észszerűleg csak fokonkint történjék.“ — Fájdalom e rendszabály ellen a gyakorlat és kivitelnél legtöbben vétenek, az átmenet többnyire egészben, s minden utógondolat nélkül történik. — Hiszen egyelőre ugarrendszer mellett is lehet külön takarmányturnust felállítani, a trágyázott ugaron pedig téli vagy nyári takarmányt termelni, sőt legelőt is hagyni annélkül, hogy más jövedelmi forrásunkat koczkára vetettük volna. Benne foglaltatik a takarmánytermelés egész kiterjedésben, ami lehető legnagyobb mérvű állattenyésztést helyez kilátásba, de azért 2/ra a művelés alatti térnek mindig haszontermékekkel foglaltatik el; s uraim mustificálás nélkül itt rejlik azon hatalmas tényező, mely a gazda fáradozásait dúsan jutalmazza, lehető rövid idő alatt befektetett tőkéjét kamatoztatja. Magyar gazda még mindig gabnatermelésre és állattenyésztésre irányozza fő figyelmét. — Ily módon kezelt hármas gazdálkodásból fokonkint könnyű áttérni váltórendszerbe anélkül, hogy anyagi érdekünk, mint verejtékes munkánk legméltóbb jutalma koczkára vettetnék ! Vannak egyének, a gazdaságban épen, úgy mint egyéb szakmában, kik a rendszerbe helyeznek minden súlyt, ez ellen nincs szavam; ki semmi rendet nem pártol, az vándoroljon ki India kietlen vidékeire; — csakhogy a rendszer anyagi érdekeinket lényegében gyarapítsa, nem pedig tönkretevő legyen Mert ha valaki a felületesnél kissé mélyebben belepillantott a természet működésébe, oly rendszert lát s szabályokat tapasztal, melyek örök okokon alapulna,meg sem változtathatók.—Fájdalom, a tapasztalás gyakran már azt is igazolta, hogy minél tekervényesebb, czifrább, költségesebb valamely rendszer, annál inkább felkaroltatik s töméntelen rajongókra talál. De ez merő csalódás s olyan lázas állapot, mely gyötrő kínaival sokáig lohasztja helyzetünket, míg végre be nem hegeszthető sebeket hagy maga után. Így áll a dolog gazdászatnál is, hiszen az a természet rendszere nyomán idomított gépezet, melyet eredménydúsan működtetni, a gazda legbuzgóbb törekvése, másik feladata ezen gépezetet a tökély minél magasabb fokára emelni ; azonban nem szabad feledni gépezetünk köréből emelő tényezőket, milyenek : a helyi fekvés, szokások, népesség, piac, s más fenforgó viszonyok, melyek gépezetünk rendszerénél nagy szerepet játszanak. Tehát gazdászatunk beltér-