Falusi Gazda, 1866. július-december (6. évfolyam 2. félév, 1-26. szám)

1866-08-08 / 6. szám

0. 87. Hatodik évfolyam. Pest, augusztus 8-án 1866. Megjelenik minden szerdán nagy negyedrét ivén a szükséges ábrákkal felvilágosítva. Előfizetési föltételek : Egész évre............................................4 ft. Félévre.................................................2 ft. Negyedé­vre........................................1 ft. szerkeszti bír. FARKAS MIHÁLY. Kiadó-tulaj­donos HECKENUST GUSZTÁV. Parlagi levelek. VII. A burgundi répa termesztéséről*). Negyedik éve már, hogy hazánkat, egyéb csapá­sok mellett, az aszály folytonosan kínozza, ostorozza; a megpróbáltatás minden kínjain keresztülvezetett szegény gazda, ha talán termelt is annyi szemes éle­tet, miből háziszükségét és roppant adóját födözheti: de takarmány dolgában folytonosan a lehető legro­­szabbul áll; mert azon a silány össze-vissza sütt-főtt szalmán kivül egyebe sincs a takarmányos kertben. — A tarrá, kopárrá égett réteken annyi fű sem terem, hogy barmainkat nyáron át legelővel ellátná; széná­ról álmodnunk sem szabad, nehogy csalódásra ébred­jünk. Póttakarmányaink, — a magját drága pénzen vett lóhere, luczerna, vetett kukoricza, bükköny stb. menthetetlenül kisültek. Venni sem lehetne takar­mányt, mert a kinek van is, tavak fenekén összebön­gészett holmi szénának csúfolt csokija: olyan áron tartja, hogy a sáfránynak is megjárná! De tegyük föl, hogy szalmája van annyi a gazda­ságnak, mennyivel birkáit és szarvasmarháját kinos­­keservesen kiteleltetheti. Tudvalevő dolog: mikép az ilyen szalmán kínzott birkának szaporulata nyomo­rult lesz; gyapjút silányat és keveset ad, és annyi elhull egy télen át, hogy tavas­szal sírva olvashatja össze a gazda a­­ bőröket. A sármos marhának szal­matakarmányozás mellett jártányi ereje is alig van és a­mi szintén igen-igen nevezetes tényező / kevés és oly erőtlen trágyát termelnek az állatok, mikép fél­hető , hogy mire esődúsabb éveket adand az ég — a mit hinni mindnyájan szeretünk, — a földjeinkből hiányzó trágyaerő lesz azon zátony, melyen remé­nyeink hajója megfeneklik! Mert hogy ily szomorú gazdálkodási viszonyok között, valakinek még mes­­terséges trágyája is, minek csontliszt, gips, guano, compost stb., pénze jusson , alig hihető. Takarmányt termelnünk tehát kell, bármily áldo­zatokkal legyen is az a jelenre nézve összekötve, mert ennek és ezáltal a hiányzó trágyaer­őnek szűkében, ked­vező éghajlati viszonyok mellett is, koczkáztatva van a gazdaság jövője ! Ezen gazdászati sarkigazságot édes mindnyájan tudván, nem marad egyéb hátra, mint hogy az „omnia probate et meliora tenete!“ elv nyomán, a már meg­­honosult takarmány­ növényeink közül megválas­szuk azokat, melyek az aszályos idővel leginkább megküz­­denek; továbbá forróbb ég alól újakat iparkodjunk meghonositani. Mi az uj növények meghonosítását illeti, azt csak tehetősb birtokosaink, de legkivált pe­dig e czélból alakult egyesület tehetné, mert a kis birtokosnak sem pénze, sem ideje nincsen az ilyen experimentálásokra. Hogy azonban a már meghono­­sultak közöl ki- ki azt válas­sza és termelje, mely vis­­­szás körülményeink közé legillöbb, azt minden a gazdászattal foglalkozónak, eszély és szükség egy­aránt jogosan parancsolják. A négy aszályos év alatt takarmány­növényeink közöl egyik sem állotta ki úgy a szárazságot, mint a burgundi répa, mert például, hol e sorok írattak, 1865 ben az egész tavasz folytában semmi, a nyár folytában pedig 3 porütö harmateső volt; az esőhiány következtében minden fű és átalában minden növény kisült végtére; egyedül a burgundi répa volt az,mely, daczára a tikkasztó sahárai légnek, megmaradt és be­csületes középszerű termést adott. Az idén szintén úgy vagyunk már körülbelül, mint tavaly: minden takarmány­ növényeink részint kisültek, részint kisülőfélben vannak, míg a burgundi répa vegetál és szépen növekedik. Ezen jelenség abban találja magyarázatát, hogy ezen gumós növény sok- és nagy levelű­ lévén: F­ÖLDMIVELÉS, KERTIPAR ÉS GAZDASÁG HETI KÖZLÖNYE, TÖBB SZAKÉRTŐ KÖZREMŰKÖDÉSE MELLETT Minden a lap szellemi részét érdeklő köz­lemények és levelezések a szerkesztőség­hez, üllői-ut­a­ sa. szám alá, az előfizetési pénzek pedig a kiadó-hivatalhoz (egye­tem-utcza 4-ik szám­a.) czimezve kéretnek beküldetni. *) Másként takarmány-, czékla- vagy czukor-répa, Beta vul­garis.

Next