Falvak Dolgozó Népe, 1970 (26. évfolyam, 1-51. szám)
1970-04-08 / 14. (1191.) szám
römmel hallom s alig-alig el hiszem, amíg nem látom is, hogy a tavasz negyedik napján (március 24-én) Alsórákoson milyen népes már a határ. Főleg csakis asszonynépes, dehát ez már valami, jelnek biztató. Másmilyen koratavaszi (s nem is csak tavaszi) látványokhoz szoktunk az utóbbi esztendőkben s annak okát így magyarázták : nem megy mindenki dolgozni, mivel a megelőző esztendőben nagyon gyenge volt az osztás. Hogy miért volt gyenge ? Mert nem megy minden családtól minden munkaképes — s idejében — dolgozni, így is igaz, úgy is igaz, így is sajnos, úgy is sajnos. Tavalyi, tavalyelőtti s még azelőtti okokat, okozatokat, következményeket boncolgatni viszont nincs most sok értelme. Az adott helyzet : adott helyzet, ez pedig hasonlatos a kanalas orvossághoz , szükséges felrázni a hasznosság céljából. Vagy felismerik hát, hogy az idén nagyon korán és nagyon jól kell már nekiindulni is a tavasznak — hogy megpróbálják kivonszolni az mtsz szekerét abból a kátyúból, amelybe az utóbbi évek nemtörődömsége, széthúzása, „ki mit akar, azt csinál“-féle felfogása juttatta —, vagy nem ismerik ezt fel, s akkor hiábavaló minden. Még ez az írás is. A határt, a trágyahordást, trágyaszórást tekintve úgy néz ki a dolog: felismerték végre ! Ezért keresem hát Antal P. Ilonát, hadd lám, a szövetkezet történetében legelső aszszony-brigádos (februárban választották meg) hogy s mint mozog a mezőn a legelső tavaszi munkanapokon ? Láttam, hogy jól, s az általa irányított többi asszony úgyszintén. E tájon (ahol a környező hegyekről még „lepirit“ a hó), a tulajdonképpeni s egyelőre kizárólagos mezei munka a szerves- és a műtrágya kihordása, kiszórása. Láttam, ez a dolog jól megy, annyira jól, hogy csaknem be is fejezték. Vagyis sokkalta jobban megy, mint tavaly ilyenkor, ennélfogva remélhető, hogy a közeli kibontakozás idején is jobban menjen minden dolog. Antal P. Ilona, Alsórákos termelőszövetkezetének legelső, tapasztalatokkal tehát még nem nagyon rendelkező asszony brigádosa, a kedvező tényt így indokolja : — Némelyik asszonnyal még esténként is sokat kell veszekednem, hogy reggel pedig feltétlenül eljöjjön a munkába. Hiába, nem boldogulhatunk másképpen, csodákat meg nem várhatunk. Hát kell néha veszekedni is, mert azt se hagyhatjuk, hogy ott maradjon a vagonban a műtrágya, hiszen rögtön a nagy fékbér, rögtön a kár származik belőle ... Azzal se töltsünk most itt időt, hogy kalkulálgassuk, tavaly, tavalyelőtt mennyi ráfizetés is származhatott csak fékbérek meg másmilyen hanyagságok következtében s ha nem kerül rájuk sor, mennyivel növekedett volna a munkanap értéke, stb. Jó, hogy a brigádos asszony mondta, amit mondott s hogy nem is csak mondta, hanem cselekedett, veszekedett is az ügyben. Csakhogy ez még korántsem elég. Úgy fest a dolog, más irányokban is sokat és sokmindenért kell még Alsórákoson veszekedni, ha valóban határozottan akarják, hogy a szövetkezet szekere hamarabb kijusson az eléggé mélyre fenekedett kátyúból. A közömbösség, a „nekem aztán édesmindegy“-féle felfogás tekintélyes vastagságú fala bizony reális valóság itt, reális ellenálló közeg a továbbjutás útjában s ha e biztató tavaszi napokban támadtak is rajta, látható rések, ledöntése kemény és szervezett munkát igényel. A jelek szerint Antal P. Ilona jó stratégaként indított frontális támadást ledöntéséhez, más részeknél viszont hamar takarodót is fújnak még, ha nehéznek látják. Csak nemrégiben írtak össze például 57 olyan asszonyt, aki, ha napközibe adhatná kisgyerekét, rendszeresen járhatna a mezőre. A kéz’tlet jó volt, ígéret látszott benne. Hanem amikor összehívták az érdekelt asszonyokat s megkérdezték, ki hajlandó aláírni a napközit igénylő listát — csak hárman voltak ilyenek az 57-ből ! Erre a kezdeményezők (az mtsz vezetőtanácsa), ad acta befejezettnek is tekintették az ügyet : a napközi tehát nem jön létre, nem akarják az asszonyok. Az érdekelt anyák valóban mondták : TARR ISTVÁN (Folytatása a 7. ’plelabm) MÁR TÖBB - DE MÉG KEVÉS ! Világ proletárjai, egyesüljetek! 14. (1191. szám) • MEGJELENIK HETENKÉNT • ara 25 bámi • 1970. április 8., szerda KÖSZÖNTŐ A SZÖVETKEZETI KONGRESSZUSRA ! Gazdálkodásunk és gazdagodásunk rétegvonalait, szakaszait, de még állomásait se szokás mindenütt telerakni jelzőtáblákkal, melyeken fel legyen pontosan tüntetve ! Íme, anynyink volt csupán, ennyink van most, ennyink lesz itt és emitt. Felcentizni például, hogy végülis honnan elindulva, mennyit és meddig nőtt már fel a falu a szocialista átlényegülés, gazdasági, szociális, szellemi meg másmilyen köttetésű alapozások, majd építkezések nem egészen negyedszázados időszakában , mi mindent kapott meg készen s mi mindent tanult meg közben a falusi ember saját maga is hasznosítani a régebben (s olykor még ma is) parlagon heverő értékei közül — nem is szándékunk most, de nem is lehet azt minden részletében felmérni. Adjál többet és jobbat, hogy többet, többfélét és jobbat kaphass : általános pártpolitika ez minálunk, így a falufejlesztési pártpolitika is. Gyakorlásának eddigi következményei ■magasságban és mélységben, hosszában és széltében, anyagiakban és szellemiekben egyaránt észlelhetők, így az általános falukép megújuló változásain, amelyben az urbanizálódási igények előtérbe kerültek, a falulakó emberek gazdasági lehetősségének általános növekedésén, mind nagyobbra szabott igényeink közeledésén a városhoz. Ezek nyilván az általános értelemben vett tények, melyek rétegvonalakra, szakaszokra, időszakokra feltagolódnak. A falu város összekötő útjain közben nem csupán egyenesítési, éppúgy szélesítési munkálatok is elkezdődtek és folynak szakadatlanul. Korszerű, többsávos utak kezdenek hát kiépülni s rajtuk a forgalom — képletes, de konkrét értelemben is — felgyorsulhatott máris. Az egyik — éppenséggel legszélesebbnek mutatkozó — sáv megtervezője, kiépítője és használója is egyúttal a fogyasztási szövetkezet. Rakott járművei menetrendszerűen, miként az autóbuszok vagy a vonatok haladnak rajta ezerszám. Töméntelen árumenynyiséggel a falu felé tartva, s mind gyakrabban olyan új termékekkel,amelyek addig sohasem voltak még falun. Mert így kell, mert így igény,mert a fürdőkád például falun is keresett cikké vált, akárcsak az elektrotechnika megannyi készüléke, akárcsak a könyváru (melyből az utóbbi ,hat esztendő alatt, minden ebbéli hiányosságuk mellett is, 54 millió példányt forgalmaztak a falusi szövetkezzetek !), akárcsak a konfekció, a cukrászsütemények, és így tovább. Ésnem is az itt alényeges, hogy ime, van falun is ezekből az árukból, hanem az igény : változatok, választékok kellenek ! " Mennyire természetesnek tartjuk ma mindezt ! Április 9—10 között ül össze hazánk fővárosában számadásra és tanácskozásra a fogyasztási szövetkezetek hétmilliós taglétszámot is meghaladó képviseleti parlamentje — az ötödik kongresszus. Nemcsak a tulajdonképpeni szervezeté, gazdasági közéletünk egészének jelentős eseménye lesz. Bizonyos, beszámolnak majd ott igen szép eredményekről, a forgalmazott árumennyiség évről évre bekövetkező növekedéséről, korszerű falusi áruházak (köztük annyi emeletes is !) építéséről, arról, hogyan sáfárkodnak az immár 13 milliárd lej értéket is meghaladó alapjukkal. Alkotó s nem is akármilyen alkotó részei ezek a millárdos értékek nemzetgazdaságunk fejlődésének. A kongresszuson feltehetően foglalkoznak majd e nagy lehetőségekből származó seregnyi halaszthatatlan szövetkezeti feladattal is, melyek legfőbb vonása, lényege : tovább és még határozottabb ütemben szélesíteni a fennebb említett útsávot, látóbb szemmel fejleszteni, több skálára áthangolni mindhárom fő ágazatban a színvonalról képzett felfogást: áruellátásban, felvásárlásban és szolgáltatási hálózatban egyaránt .A transzmiszsziós szíj ugyanis komplexebb gépezetet kell ma hajtson, mint egykoron. Ilyen szemszögből nézve a három fő ágazatban kimutatható kétségtelenül HAJAS ISTVÁN (Folytatása a 7. oldalon) Szerkesztőség és Kiadóhivatal BUCUREŞTI, PIAŢA SCINTEU Nr. L Tel.) 1852-92. Előfizetéseket felvesznek a postahivatalok és levélkézbesítők. Előfizetési díj negyedévre 3 lej, fél évre 6 lej egy évre 12 lej. FIÓKSZERKESZTŐSÉGEINK : Kolozsvár, Horea u. 6, Tel: 11535, Nagyvárad, Decebal u. 4, Tel I 12015, Brassó, Horea u. 22 Tel I 21281 ÜNNEPI KÁVÉ, DÉLELŐTT TÍZKOR A nagyajtai cukrászdában fúvogatom éppen forró feketémet, amikor a férfi a cédulával valósággal berobban az ajtón. Odanyújtja a cukrásznőnek a négyzetlapocskát, hogy midenekelőtt olvassa azt el, azután pedig rögtön tegyen oda neki egy feketét. — Dehát mi a baj, Tibi ? Feketére, nyitásidőben ? Hát az üzletben ki árul ? Jó, jó, teszem oda máris a kávét, de mégse értem, mi ez a cédula is ? 1950 április egy, 1970 április egy, ezt írja. Hogy értsem ? — Úgy hogy én most tíz percen át itt ünnepelek ! Kávézom utason, hogy pontosabb legyek ! Jogom van rá ! Ma húsz esztendeje, hogy árulok a szövetkezetben ! — Ne nézzünk oda, hogy milyen esemény ! Dehát akkor már konyak is illene a kávéhoz ! — támad fel a cukrásznőben is nagyhirtelen az üzleti leleményesség. — Majd a zárás után arra is sors kerül. Tíz perc múlva újra az üzletben akarok árulni... Amíg elfogy a kávénk, Bogdán Tibor rögtönzött sajtótájékoztatójának is végére ér. Milyen is volt hát az akkori, 1950 április elsején általa átvett nagyajtai szövetkezeti bolt ? „Egyetlen húsdaráló, néhány pár lábbeli, ötkilónyi keksz, egy megkezdett láda marmaládé, ötméternyi fehérgyolcs, más textilanyag semmi, két polyvahordó kosár, különféle apróbb cikk címe, a teljes árukészlet. Minél ritkábbra szétraktam a polcokra, hogy mégis többnek lássék". Azóta külön szaküzletekre vált szét Nagyajta egykori mindenes szövetkezeti boltocskája s Bogdán Tibor nem árul már húsőrlőt is, gyolcsot is, cukorkát is egyszerre, hanem csakis a textilrészleget vezeti, ahol nem kevesebb, mint 1 millió 200 ezer lej értékű a rábízott árukészlet. Hatalmas vagyon ! Pedig ez csak rész, hányada csak az egésznek, amit itt is joggal neveznek ma szövetkezeti üzlethálózatnak. A marosilyei (Hunyad megye) szövetkezeti áruház (h.)