Famunkás, 1946 (46. évfolyam, 9-12. szám)

1946-09-01 / 9. szám

1946 szeptember Vidéki látogatásainkról Az elmúlt két hónapban Közpon­tunk küldöttei meglátogatták a miskolci, szegedi, kecskeméti, pécsi, barcsi, gyöngyösi, ceglédi, nagy­kőrösi, kiskunfélegyházi, debreceni és nyíregyházi csoportjainkat. A lá­togatások kapcsán szerzett tapasz­talatok nem valami szívderítőek. Cegléden, Kecskeméten, Kiskun­félegyházán és Barcson teljesen széthullott csoportokat találtunk. Szegeden, Pécsen, Debrecenben és Nyíregyházán már valamivel tűr­­hetőbb ilyen szempontból a helyzet, de korántsem kielégítő. Ha figye­lembe vesszük, hogy Szeged és Deb­recen az ország két legnagyobb vidéki városa, Pécs pedig az or­szág egyik legkomolyabb ipari köz­pontja, nem lehetünk elragadtatva az ott látottaktól sem. Bár igaz, hogy ezekért az állapotokért bizonyos mértékben a központot is terheli felelősség, nem tartott elég szoros kapcsolatot a vidéki csoportokkal. (Mikor e sorokat írjuk, kivizsgálás alatt áll, hogy a vidéki levelezé­sünk és egyéb küldeményeink a posta vonalán hol sikkadtak el.) Ez azonban nem mentesíti a felelősség alól ezeknek a helyi csoportoknak a vezetőségeit sem. Különösen, ha figyelembe vesszük, hogy ezen ve­zetőségek tagjai közül igen sokan nem ma kezdenek megismerkedni a szervezkedés szükségességével. Igen sokan esnek abba a hibába, külö­nösen vidéken, hogy a demokráciát ilyen értelemben függetlenítik saját személyijüktől, gondolva, hogy az nélkülük is el fogja végezni azt, ami a továbbfejlődés szempontjá­ból el kell hogy végeztessék. Meg­feledkeznek arról az egyszerű igaz­ságról, hogy a magyar demokrácia olyan lesz, mint amilyenre azt mi, magyar dolgozók formáljuk. Mi, magyar dolgozók, különösen­­megtanulhattuk, hogy amit nélkü­lünk csináltak ebben az országban, azt mindig ellenünk csinálták. Von­juk le ennek a tanulságait, és le­gyünk a saját sorsunk kovácsaivá. Miskolcon, Gyöngyösön és Nagy­kőrösön kisebb javításokkal gyor­san pótolni lehet a hiányokat. Rá kell szoktatni a szaktársakat, hogy sérelmeikkel a Szakszervezethez forduljanak, ezt úgy lehet elérni, ha igyekszünk azt minden esetben el is intézni. A szakszervezeti helyi­séget tegyük a munkások második otthonává, a munka utáni órákban felváltva egy-egy vezetőségi tag tartózkodjon ott, hogy legyen az oda bejövő sok társaknak kéréseikkel vagy panaszaikkal kihez fordulni. A munkásegység körül is bajok vannak a legtöbb helyen. Gyöngyö­sön pl. azon túl, hogy a két munkás­párt helyi szervei között nem a leg­jobb a viszony, a Szakszervezet is ott áll elszigetelten harmadiknak. Sürgősen változtatni kell ezen az áldatlan állapoton, mert ebből csak a reakció profitál. A két munkás­párt gyöngyösi helyi szervei ve­gyenek irányt a Szakszervezet meg­erősítésére, ezzel nagy szolgálatot tesznek a munkásság ügyének. Ilyen és ehhez­ hasonló helyzetet ta­lálunk másol is, ezeken a legsür­gősebben változtatni kell.­­ Lapzártakor meglátogatott, négy dunántúli csoportunk közül Sziget­vár, Nagykanizsa és Zalaegerszeg komoly reményekre jogosít, bár egyelőre a munkanélküliség súlyos tehertételt jelent a két utóbbi cso­portunk részére. A Lenti csopor­tunknál már egy kissé rosszabb a helyzet, ha azonban egy kicsit rá­kapcsol az ottani csoportunk, ha­marosan felzárkózhat Nagykanizsa és Zalaegerszeg mellé. Figyelemmel kísérjük, hogy a négy csoport kö­zül, melyik fog az élre kerülni. Szolnoki csoportunk vezetőségének fejére nőnek az események, azt kér­jük tőlük, álljanak egy kicsit erő-■ sebben a sarkukra. Nem mindig a népszerűség hajszolása , a helyes, néha a magyar dolgozók általános érdekéről és a demokráciánk helyes értékeléséről sem szabad megfeled­kezni. A Szakszervezeti Tanács vidéki titkárságainak csak annyit üzenünk, hogy törődjenek egy kicsit többet a szakszervezeti csoportokkal, legye­nek szükség esetén a segítségükre, mert ezt igen sok helyen hiányol­ják. Központunk viszont szorosabb kapcsolatot fog teremteni a vidéki csoportokkal. .. FAMUNKÁS Újra itt vagyunk öthónapi kényszerhallgatás után, melyet a dolgozó magyar népre sú­lyosan nehezedő infláció kényszerített ránk, újból jelentkezünk. Vidéki és fővárosi szaktársaink egyaránt érezték az elmúlt nehéz hónapokban a szaklapunk hiányát. Ez évben csak egyszer, január, február, a márciusi egyesített lapszámon keresztül tudtunk szakszervezetünk tagjaihoz szólni. Pedig, ha valamikor szükség lett volna a »Famunkás« ra, mint felvilágo­sító és összekötő kapocsra a Szakszervezetünkre háruló nem mindig nép­szerű feladatok elvégzésénél, akkor az elmúlt öt hónap ilyen időszak volt. Központi vezetőségünknek azonban két lehetőség között kellett válasz­tank Vagy megjelentetjük rendszeresen a szaklapot, és átmenetileg szüne­teltetjük a kiöregedett szaktársaink segélyezését és az özvegy árva segé­lyek folyósítását vagy pedig, hogy eleget tudjunk tenni ezirányú kötele­zettségünknek, átmeneti időre lemondunk szakszervezeti életünk egyik legerősebb fegyveréről a sajtóról. A két rossz közül a­­kisebbet kellett választani. Meg vagyunk győződve arról, hogy ezen határozatunkért nem fogunk megrovásban részesülni szaktársaink részéről. Igaz, hogy a segé­lyek összegszerűsége nem elégítette ki a kívánalmakat, ez azonban az infláció egyre gyorsuló ütemének a következménye volt. Mindenkinek tisztába kell lennie azzal, hogy az infláció utolsó har­madában Szakszervezetünk kiadásait Budapest és környéke famunkásai fedezték. A vidéki csoportjainktól kisebb nagyobb késéssel beérkező tag­­járulékok legtöbb esetben még a postaköltségre is kevésnek bizonyultak. Még ma is vannak vidéki csoportjaink, akik a tagjárulékként befolyt adó­pengőkből inflációs múzeumot rendeztek be. Augusztus 1­ével a gazdasági nyomás enyhült, a stabilizáció és a fo­rint bevezetése új helyzetet teremtett, amely lehetővé teszi Szakszerveze­tünk anyagi helyzetének megjavítását. A munkásosztály hazánkban ugyanúgy, mint külföldön komoly ered­ményeket ért el, elbizakodásra azonban nincs okunk. Mert bár igaz az, hogy a magyar demokrácia fejlődése és a stabilizáció, a bulgáriai nép­szavazás eredménye, Németország szovjetövezetében lezajlott választások, a svédországi községi választások eredményei és a francia szocialista párt kongresszusa, amelyen a munkásegység hívei döntő győzelmet arattak, az elszigetelődés hívei Leon Blumék felett, a munkásosztály harci ere­jének növekedését jelentik. Nem szabad figyelmen kívül hagyni azonban, hogy Görögországban hacsak átmenetileg is, a királypárti reakció kereke­dett felül és Spanyolországban még mindig Francó és fasiszta hordái ül­­­nek a dolgozó nép nyakán. A magyar demokrácián is akad még éppen elég javítani való, mert a reakció ügynökei a demokrácia különböző szerveit is megkísérlik fel­használni a magyar dolgozó nép ellen (lásd Ar- és Anyaghivatal) az ilyen és ehhez hasonló orvtámadások kivédésére és visszaverésére erős tömeg­szervezetekre, párt- és szakszervezetekre és a munkásegység továbbépíté­sére van szükség. Ha ezeket a feladatokat elvégezzük, akkor a magyar demokrácia népi irányba való fejlődése biztosítva van. A »Famunkás« szerkesztősége A Magyar Kommunista Párt III. Kongresszusára szeptember végén a Magyar Kommunista Párt. Küldöttei Kongresz­­sz­usra gyűlnek össze. Ez nemcsak a Magyar Kommunista Pártnak, hanem az egész belpolitikai életnek komoly eseménye. A főváros és az ország a háború után romokban hevert. Ahhoz, hogy a romok eltakarításához és az újjáépítéshez hozzáfogjunk, elsősor­­b­a­n nem is annyira technikai, mint inkább lelkierőre volt szükség. A Magyar Kommunista Párt tagjai ebben a tekintetben példaadóként álltak az újjáépítés élére és buzdították a tömegeket arra, hogy a romokon új életet teremtsenek. A munkának az a lendülete, amellyel nálunk folyik az újjáépítés, Magyarországot a rombadöntött európai államok között az első helyre emelte. Pártállásra valló tekintet nélkül kell meghajtanunk az elismerés zászlaját a Magyar Kommunista Párt előtti, mert ezt elsősorban a kommunista, munkatempó tette lehetővé. A fasizmus uralma alatt a­ politikai élet Magyarországon teljesen megszűnt. A fasizmus leverésével a régi államgépezett teljesen összeomlott. A bukott rendszer óriási zűrzavart hagyott maga után. Ebben a súlyos helyzetben a Magyar Kommunista Párt a népi demokrácia megterem­téséért a legjobb erőit állította a nemzet szolgálatába. A demokratikus erők együttműködésének a fontosságát elsőnek hangsúlyozta ki és ennek megteremtésében hatalmas munkát végzett, amivel elérte a rend, a béke, az alkotó munka és a politikai élet újjáépü­lésének alapját teremtette meg Magyarországon. A Magyar Kommunista Párt azért tudott ebben a kétségbeejtő helyzetben irányt mutatni, mert a marxizmus-leninizmus elméletének ismeretén keresztül világosan látta már előzőleg a háború okait, kimene­telét és a háború utáni lehetőségeket. A magyar kommunistáik éveken kereszt­ül óva intették az országot­ Horthyék esztelen politikájától­, amely végeredményképpen katasztrófába sodorta az országot. Mivel helyesen látták a lehetőségeket, fel tudtak készülni az összeomlás, utáni időszakra, és így programot tudtak adni, amely megmutatta azt az utat, amelyen az országnak és a dolgozóknak haladni kell. A Magyar Kommunista Párt III. Kongresszusa, nemcsak a párt múltjával és jelenével fog foglalkozni, hanem a jövőjével is, a magyar nemzet és a magyar dolgozók­ összes kérdéseit tárgyalni fogja, a marxi­leuiai tanítás szellemében. De ugyan­akkor foglalkozni fog a nemzetközi munkásmozgalom és a magyar munkásmozgalom viszonyával. A magyar dolgozók számára nem közömbös, hogy a környező államokban milyen társadalmi átalakulások mentek végbe és hogyan illeszkedjen be a szomszé­dos szabadságszerző népek családjába. A magyar munkásmozgalom, amely a Magyar Kommunista Párt, a Szociáldemokrata Párt és a szakszervezetek szilárd­ egységén nyugszik, feszült­ figyelemmel, várakozva tekint rá a Magyar Kommunista Párt III­­Kongresszusa elé. Ez a kongresszus döntő befolyást fog gyakorolni nem­csak a magyar dini gőz­ök, hanem az egész magy­ar nép jövőjére. A Magyar Kommunista Párt, amely úgy a multiban, m­i­nt jár jelen­ben, a­­legnagyobb áldozatokat hozta és hozza, a magyar nép független­ségéért és fel­emelkedéséért a magyar dolgozók osztatlan elismerését vívta ki. Ezért a magyar szervezett famunkásság erről a helyről küldi elisme­rését és üdvözletét a Magyar Kommunista Párt III. Kongresszusának. Ugyancsak üdvözöljük erről a helyről a Magyar Kommunista Párt III. Kongresszusának külföldi kommunista küldötteit, akik eljöttek, hogy hitet tegyenek a munkásmozgalom nemzetközi szolidaritása mellett. A »Famunkás« szerkesztősége 3 A parasztság érdekképviselete ? Kénytelenek vagyunk ezzel a kérdéssel foglalkozni, mert ez igen élesen a húsunkba vág. Azok a szé­les, szegény paraszti tömegek, akik­nek ezzel a kérdéssel kapcsolatosan bőrére megy a játék, hús a mi hú­sunkból és a vér a mi vérünkből. Mi, ipari munkások kevés kivétel­lel a szegény és kisbirtokos paraszt­ság soraiból szakadtunk ki, éppen ezért nem közömbös számunkra az a törekvés, ami a parasztérdekkép­viselet életrehívása mögött meg­bújik. Fasisztaízű, korporációs szer­vet akarunk létesíteni a zsíros pa­rasztság érdekeinek védelmére. Ezek után az sem lenne meglepő, ha a Kisgazdapárt a közeljövő­ben be­nyújtana egy újabb javaslatot, amelynek értelmében az ipari mun­kásoknak és gyárosoknak közös érdekvédelmi szervbe kellene tömö­rülni.• Hogy teljes legyen a kép, a pa­raszt érdekképviseleti tervezet értel­mében a Földmunkások és Kisbir­tokosok Szövetsége elveszítené a munkaközvetítésihez való jogát, és az átszállna a korporációs alapokra épült parasztérdekvéde­l­mi szervre. A Kisgazdapárt ezzel a tervezeté­vel támadásba ment át, az eddigi demokratikus vívmányok ellen, két fronton is támad egyszerre egy­részt a szegény­­és kisbirtokos pa­rasztság, másrészt a Szakszerveze­tek ellen. A­ Szakszervezetek és a szegé­­y parasztság együttesen fog szembe­helyezkedni a törvénytervezettel, hogy az minél hamarabb odakerül­jön, ahová való, a papírkosárba. Újpest famunkásaihoz! Szaklapunk hiánya, amely a min­dent elsöpréssel fenyegető inflá­ció következtében nem tudott öt hó­napon keresztül megjelenni, nagy­mértékben megnehezítette munkán­kat. Hiányzott az útmutató: a »Fa­munkás«, örömmel tölt el bennün­ket az a tudat, hogy a jövőt ille­tően ez a hiány megszűnik. Újból megjelenő lapunk hasábjain kö­szöntjük Rákosi Mátyás, Szakosíts Árpád és Kossa István elvtársain­kat, akik fáradtságot nem ismerő szívós kitartással irányították az infláció elleni harcot, a stabilizá­lásért és a jó forintért. tötb infláció következtében helyi­csoportunknál kiesések mutatkoz­tak, ezt azonban helyes és átfogó szervező munkával pótolni fogjuk. A kollektív szerződés megkötése után érintkezésbe léptünk a mun­káltatókkal, megbeszéltük a bérezé­seket és a munkaközvetítést ,hogy a szakázsakat­ ezen a területeken káro­sodás ne érje. Panaszbizottságot és ellenőrzőbizottságot állítottunk fel. Szombaton délután és vasárnap délelőtt, ezek a bizottságok a szak­társak rendelkezésére állnak. Az Üzemi Bizottságok és bizal­miak a Szakszervezet tudta nélkül ne járuljanak hozzá munkáselbo­­csátásokhoz, vissza kell utasítani a­z indokolatlan leépítési szándéko­kat. Akiknek a munkája jó volt ér­téktelen papírért, azoké legyen jó az értékálló forintért is. Ha az át­meneti rossz üzlettelenség megkí­vánja, akkor elbocsátás helyett m­unkaidőrövidítést kell bevezetni. A kormánynak pedig feltétlenül kell valami megoldást találnia, hogy­­ az ország tömegbútorköz­pontja, Újpest bekapcsolódhasson az ország gazdasági vérkeringésébe. Majláth Mihály

Next