Famunkás, 1946 (46. évfolyam, 9-12. szám)
1946-09-01 / 9. szám
1946 szeptember Vidéki látogatásainkról Az elmúlt két hónapban Központunk küldöttei meglátogatták a miskolci, szegedi, kecskeméti, pécsi, barcsi, gyöngyösi, ceglédi, nagykőrösi, kiskunfélegyházi, debreceni és nyíregyházi csoportjainkat. A látogatások kapcsán szerzett tapasztalatok nem valami szívderítőek. Cegléden, Kecskeméten, Kiskunfélegyházán és Barcson teljesen széthullott csoportokat találtunk. Szegeden, Pécsen, Debrecenben és Nyíregyházán már valamivel tűrhetőbb ilyen szempontból a helyzet, de korántsem kielégítő. Ha figyelembe vesszük, hogy Szeged és Debrecen az ország két legnagyobb vidéki városa, Pécs pedig az ország egyik legkomolyabb ipari központja, nem lehetünk elragadtatva az ott látottaktól sem. Bár igaz, hogy ezekért az állapotokért bizonyos mértékben a központot is terheli felelősség, nem tartott elég szoros kapcsolatot a vidéki csoportokkal. (Mikor e sorokat írjuk, kivizsgálás alatt áll, hogy a vidéki levelezésünk és egyéb küldeményeink a posta vonalán hol sikkadtak el.) Ez azonban nem mentesíti a felelősség alól ezeknek a helyi csoportoknak a vezetőségeit sem. Különösen, ha figyelembe vesszük, hogy ezen vezetőségek tagjai közül igen sokan nem ma kezdenek megismerkedni a szervezkedés szükségességével. Igen sokan esnek abba a hibába, különösen vidéken, hogy a demokráciát ilyen értelemben függetlenítik saját személyijüktől, gondolva, hogy az nélkülük is el fogja végezni azt, ami a továbbfejlődés szempontjából el kell hogy végeztessék. Megfeledkeznek arról az egyszerű igazságról, hogy a magyar demokrácia olyan lesz, mint amilyenre azt mi, magyar dolgozók formáljuk. Mi, magyar dolgozók, különösenmegtanulhattuk, hogy amit nélkülünk csináltak ebben az országban, azt mindig ellenünk csinálták. Vonjuk le ennek a tanulságait, és legyünk a saját sorsunk kovácsaivá. Miskolcon, Gyöngyösön és Nagykőrösön kisebb javításokkal gyorsan pótolni lehet a hiányokat. Rá kell szoktatni a szaktársakat, hogy sérelmeikkel a Szakszervezethez forduljanak, ezt úgy lehet elérni, ha igyekszünk azt minden esetben el is intézni. A szakszervezeti helyiséget tegyük a munkások második otthonává, a munka utáni órákban felváltva egy-egy vezetőségi tag tartózkodjon ott, hogy legyen az oda bejövő sok társaknak kéréseikkel vagy panaszaikkal kihez fordulni. A munkásegység körül is bajok vannak a legtöbb helyen. Gyöngyösön pl. azon túl, hogy a két munkáspárt helyi szervei között nem a legjobb a viszony, a Szakszervezet is ott áll elszigetelten harmadiknak. Sürgősen változtatni kell ezen az áldatlan állapoton, mert ebből csak a reakció profitál. A két munkáspárt gyöngyösi helyi szervei vegyenek irányt a Szakszervezet megerősítésére, ezzel nagy szolgálatot tesznek a munkásság ügyének. Ilyen és ehhez hasonló helyzetet találunk másol is, ezeken a legsürgősebben változtatni kell. Lapzártakor meglátogatott, négy dunántúli csoportunk közül Szigetvár, Nagykanizsa és Zalaegerszeg komoly reményekre jogosít, bár egyelőre a munkanélküliség súlyos tehertételt jelent a két utóbbi csoportunk részére. A Lenti csoportunknál már egy kissé rosszabb a helyzet, ha azonban egy kicsit rákapcsol az ottani csoportunk, hamarosan felzárkózhat Nagykanizsa és Zalaegerszeg mellé. Figyelemmel kísérjük, hogy a négy csoport közül, melyik fog az élre kerülni. Szolnoki csoportunk vezetőségének fejére nőnek az események, azt kérjük tőlük, álljanak egy kicsit erő-■ sebben a sarkukra. Nem mindig a népszerűség hajszolása , a helyes, néha a magyar dolgozók általános érdekéről és a demokráciánk helyes értékeléséről sem szabad megfeledkezni. A Szakszervezeti Tanács vidéki titkárságainak csak annyit üzenünk, hogy törődjenek egy kicsit többet a szakszervezeti csoportokkal, legyenek szükség esetén a segítségükre, mert ezt igen sok helyen hiányolják. Központunk viszont szorosabb kapcsolatot fog teremteni a vidéki csoportokkal. .. FAMUNKÁS Újra itt vagyunk öthónapi kényszerhallgatás után, melyet a dolgozó magyar népre súlyosan nehezedő infláció kényszerített ránk, újból jelentkezünk. Vidéki és fővárosi szaktársaink egyaránt érezték az elmúlt nehéz hónapokban a szaklapunk hiányát. Ez évben csak egyszer, január, február, a márciusi egyesített lapszámon keresztül tudtunk szakszervezetünk tagjaihoz szólni. Pedig, ha valamikor szükség lett volna a »Famunkás« ra, mint felvilágosító és összekötő kapocsra a Szakszervezetünkre háruló nem mindig népszerű feladatok elvégzésénél, akkor az elmúlt öt hónap ilyen időszak volt. Központi vezetőségünknek azonban két lehetőség között kellett választank Vagy megjelentetjük rendszeresen a szaklapot, és átmenetileg szüneteltetjük a kiöregedett szaktársaink segélyezését és az özvegy árva segélyek folyósítását vagy pedig, hogy eleget tudjunk tenni ezirányú kötelezettségünknek, átmeneti időre lemondunk szakszervezeti életünk egyik legerősebb fegyveréről a sajtóról. A két rossz közül akisebbet kellett választani. Meg vagyunk győződve arról, hogy ezen határozatunkért nem fogunk megrovásban részesülni szaktársaink részéről. Igaz, hogy a segélyek összegszerűsége nem elégítette ki a kívánalmakat, ez azonban az infláció egyre gyorsuló ütemének a következménye volt. Mindenkinek tisztába kell lennie azzal, hogy az infláció utolsó harmadában Szakszervezetünk kiadásait Budapest és környéke famunkásai fedezték. A vidéki csoportjainktól kisebb nagyobb késéssel beérkező tagjárulékok legtöbb esetben még a postaköltségre is kevésnek bizonyultak. Még ma is vannak vidéki csoportjaink, akik a tagjárulékként befolyt adópengőkből inflációs múzeumot rendeztek be. Augusztus 1ével a gazdasági nyomás enyhült, a stabilizáció és a forint bevezetése új helyzetet teremtett, amely lehetővé teszi Szakszervezetünk anyagi helyzetének megjavítását. A munkásosztály hazánkban ugyanúgy, mint külföldön komoly eredményeket ért el, elbizakodásra azonban nincs okunk. Mert bár igaz az, hogy a magyar demokrácia fejlődése és a stabilizáció, a bulgáriai népszavazás eredménye, Németország szovjetövezetében lezajlott választások, a svédországi községi választások eredményei és a francia szocialista párt kongresszusa, amelyen a munkásegység hívei döntő győzelmet arattak, az elszigetelődés hívei Leon Blumék felett, a munkásosztály harci erejének növekedését jelentik. Nem szabad figyelmen kívül hagyni azonban, hogy Görögországban hacsak átmenetileg is, a királypárti reakció kerekedett felül és Spanyolországban még mindig Francó és fasiszta hordái ülnek a dolgozó nép nyakán. A magyar demokrácián is akad még éppen elég javítani való, mert a reakció ügynökei a demokrácia különböző szerveit is megkísérlik felhasználni a magyar dolgozó nép ellen (lásd Ar- és Anyaghivatal) az ilyen és ehhez hasonló orvtámadások kivédésére és visszaverésére erős tömegszervezetekre, párt- és szakszervezetekre és a munkásegység továbbépítésére van szükség. Ha ezeket a feladatokat elvégezzük, akkor a magyar demokrácia népi irányba való fejlődése biztosítva van. A »Famunkás« szerkesztősége A Magyar Kommunista Párt III. Kongresszusára szeptember végén a Magyar Kommunista Párt. Küldöttei Kongreszszusra gyűlnek össze. Ez nemcsak a Magyar Kommunista Pártnak, hanem az egész belpolitikai életnek komoly eseménye. A főváros és az ország a háború után romokban hevert. Ahhoz, hogy a romok eltakarításához és az újjáépítéshez hozzáfogjunk, elsősorban nem is annyira technikai, mint inkább lelkierőre volt szükség. A Magyar Kommunista Párt tagjai ebben a tekintetben példaadóként álltak az újjáépítés élére és buzdították a tömegeket arra, hogy a romokon új életet teremtsenek. A munkának az a lendülete, amellyel nálunk folyik az újjáépítés, Magyarországot a rombadöntött európai államok között az első helyre emelte. Pártállásra valló tekintet nélkül kell meghajtanunk az elismerés zászlaját a Magyar Kommunista Párt előtti, mert ezt elsősorban a kommunista, munkatempó tette lehetővé. A fasizmus uralma alatt a politikai élet Magyarországon teljesen megszűnt. A fasizmus leverésével a régi államgépezett teljesen összeomlott. A bukott rendszer óriási zűrzavart hagyott maga után. Ebben a súlyos helyzetben a Magyar Kommunista Párt a népi demokrácia megteremtéséért a legjobb erőit állította a nemzet szolgálatába. A demokratikus erők együttműködésének a fontosságát elsőnek hangsúlyozta ki és ennek megteremtésében hatalmas munkát végzett, amivel elérte a rend, a béke, az alkotó munka és a politikai élet újjáépülésének alapját teremtette meg Magyarországon. A Magyar Kommunista Párt azért tudott ebben a kétségbeejtő helyzetben irányt mutatni, mert a marxizmus-leninizmus elméletének ismeretén keresztül világosan látta már előzőleg a háború okait, kimenetelét és a háború utáni lehetőségeket. A magyar kommunistáik éveken keresztül óva intették az országot Horthyék esztelen politikájától, amely végeredményképpen katasztrófába sodorta az országot. Mivel helyesen látták a lehetőségeket, fel tudtak készülni az összeomlás, utáni időszakra, és így programot tudtak adni, amely megmutatta azt az utat, amelyen az országnak és a dolgozóknak haladni kell. A Magyar Kommunista Párt III. Kongresszusa, nemcsak a párt múltjával és jelenével fog foglalkozni, hanem a jövőjével is, a magyar nemzet és a magyar dolgozók összes kérdéseit tárgyalni fogja, a marxileuiai tanítás szellemében. De ugyanakkor foglalkozni fog a nemzetközi munkásmozgalom és a magyar munkásmozgalom viszonyával. A magyar dolgozók számára nem közömbös, hogy a környező államokban milyen társadalmi átalakulások mentek végbe és hogyan illeszkedjen be a szomszédos szabadságszerző népek családjába. A magyar munkásmozgalom, amely a Magyar Kommunista Párt, a Szociáldemokrata Párt és a szakszervezetek szilárd egységén nyugszik, feszült figyelemmel, várakozva tekint rá a Magyar Kommunista Párt IIIKongresszusa elé. Ez a kongresszus döntő befolyást fog gyakorolni nemcsak a magyar dini gőzök, hanem az egész magyar nép jövőjére. A Magyar Kommunista Párt, amely úgy a multiban, mint jár jelenben, alegnagyobb áldozatokat hozta és hozza, a magyar nép függetlenségéért és felemelkedéséért a magyar dolgozók osztatlan elismerését vívta ki. Ezért a magyar szervezett famunkásság erről a helyről küldi elismerését és üdvözletét a Magyar Kommunista Párt III. Kongresszusának. Ugyancsak üdvözöljük erről a helyről a Magyar Kommunista Párt III. Kongresszusának külföldi kommunista küldötteit, akik eljöttek, hogy hitet tegyenek a munkásmozgalom nemzetközi szolidaritása mellett. A »Famunkás« szerkesztősége 3 A parasztság érdekképviselete ? Kénytelenek vagyunk ezzel a kérdéssel foglalkozni, mert ez igen élesen a húsunkba vág. Azok a széles, szegény paraszti tömegek, akiknek ezzel a kérdéssel kapcsolatosan bőrére megy a játék, hús a mi húsunkból és a vér a mi vérünkből. Mi, ipari munkások kevés kivétellel a szegény és kisbirtokos parasztság soraiból szakadtunk ki, éppen ezért nem közömbös számunkra az a törekvés, ami a parasztérdekképviselet életrehívása mögött megbújik. Fasisztaízű, korporációs szervet akarunk létesíteni a zsíros parasztság érdekeinek védelmére. Ezek után az sem lenne meglepő, ha a Kisgazdapárt a közeljövőben benyújtana egy újabb javaslatot, amelynek értelmében az ipari munkásoknak és gyárosoknak közös érdekvédelmi szervbe kellene tömörülni.• Hogy teljes legyen a kép, a paraszt érdekképviseleti tervezet értelmében a Földmunkások és Kisbirtokosok Szövetsége elveszítené a munkaközvetítésihez való jogát, és az átszállna a korporációs alapokra épült parasztérdekvédelmi szervre. A Kisgazdapárt ezzel a tervezetével támadásba ment át, az eddigi demokratikus vívmányok ellen, két fronton is támad egyszerre egyrészt a szegényés kisbirtokos parasztság, másrészt a Szakszervezetek ellen. A Szakszervezetek és a szegéy parasztság együttesen fog szembehelyezkedni a törvénytervezettel, hogy az minél hamarabb odakerüljön, ahová való, a papírkosárba. Újpest famunkásaihoz! Szaklapunk hiánya, amely a mindent elsöpréssel fenyegető infláció következtében nem tudott öt hónapon keresztül megjelenni, nagymértékben megnehezítette munkánkat. Hiányzott az útmutató: a »Famunkás«, örömmel tölt el bennünket az a tudat, hogy a jövőt illetően ez a hiány megszűnik. Újból megjelenő lapunk hasábjain köszöntjük Rákosi Mátyás, Szakosíts Árpád és Kossa István elvtársainkat, akik fáradtságot nem ismerő szívós kitartással irányították az infláció elleni harcot, a stabilizálásért és a jó forintért. tötb infláció következtében helyicsoportunknál kiesések mutatkoztak, ezt azonban helyes és átfogó szervező munkával pótolni fogjuk. A kollektív szerződés megkötése után érintkezésbe léptünk a munkáltatókkal, megbeszéltük a bérezéseket és a munkaközvetítést ,hogy a szakázsakat ezen a területeken károsodás ne érje. Panaszbizottságot és ellenőrzőbizottságot állítottunk fel. Szombaton délután és vasárnap délelőtt, ezek a bizottságok a szaktársak rendelkezésére állnak. Az Üzemi Bizottságok és bizalmiak a Szakszervezet tudta nélkül ne járuljanak hozzá munkáselbocsátásokhoz, vissza kell utasítani az indokolatlan leépítési szándékokat. Akiknek a munkája jó volt értéktelen papírért, azoké legyen jó az értékálló forintért is. Ha az átmeneti rossz üzlettelenség megkívánja, akkor elbocsátás helyett munkaidőrövidítést kell bevezetni. A kormánynak pedig feltétlenül kell valami megoldást találnia, hogy az ország tömegbútorközpontja, Újpest bekapcsolódhasson az ország gazdasági vérkeringésébe. Majláth Mihály