Famunkás, 1959 (57. évfolyam, 1-12. szám)
1959-01-05 / 1. szám
1959. JANUÁR 5. 1959 októberében 54-től 28-ig Budapesten szakszervezetünk székházában tartja III. nemzetközi konferenciáját az Építőipari, Fafeldolgozóipari és Építőanyagipari Dolgozók Szakszervezetei Nemzetközi Szövetsége. Konferencián több mint ötven ország 250 képviselője, valamint számos megfigyelő és 25 újságíró vesz részt. A konferenciának két napirendje lesz. Első napirendi pontként a Nemzetközi Szövetség főtitkára Erkki Salomaa elvtárs tart beszámolót a két kongresszus közötti időszak eseményeiről, második napirendi pontként a szakmai szövetséghez tartozó építőipari dolgozók helyzetéről és munkafeltételeiről tartanak beszámolót, különös tekintettel a gyarmati dolgozók helyzetére. A kongresszus egy napján szakmai konferenciákat tartanak. .Az építőipari konferencia előadója argentin, a faipari konferencia előadója francia, az építőanyagipari konferencia előadója pedig olasz szakszervezeti vezető lesz. A kongresszust megelőzően Nemzetközi Szövetség végrehajtó bizottságának elnöksége május 2—3—4-én ülést tart Budapesten, az elnökség tagjai résztvesznek a május 1-i ünnepségen is. KEDVES VENDÉG kereste fel a napokban szakszervezetünket. Mr. P. Laycock a skóciai Glasgow város építőipari szakszervezetének egyik vezetője. Mr. P. Laycock foglalkozása kőműves és smint elmondotta, tapasztalatcsere céljából kereste fel hazánkat, illetve szakszervezetünket. Itt-tartózkodása alatt felkeres több építkezést is, hogy megnézze milyen körülmények között dolgoznak, élnek a magyar építőmunkások, ígérem — mondotta —, hogy a valóságnak megfelelően mondom el odahaza, hogy mit láttam és tapasztaltam itt, hogy eloszlassam azt a sok rágalmat, amit a reakciós kapitalista sajtó terjeszt Magyarországról és népéről. Mr. P. Laycock ezután az angol szakszervezeti életről tájékoztatta szakszervezetünk vezetőit. Többek között elmondotta, hogy míg azelőtt 14, most 19 szakszervezetbe tömörülnek az angol építő-, fa- és építőanyagipari munkások és ezt a sok szakszervezetet nehéz egy cél érdekében mozgósítani. Ha hoznak is néha valamilyen közös határozatot a dolgozók érdekében a magánvállalkozók nem mindigtartják azt be. Elmondotta azt is, hogy a kormány a munkaügyi minisztériumon belül létrehozott egy bizottságot, mely a munkások érdekeit védelmezné a kapitalista vállalkozóval szemben. Sajnos, ez a bizottság legtöbbször a tőkésnek ad igazat, s így nem sok hasznát látják a munkások. Mint Mr. P. Laycock beszámolójából kiderült, mind a nyugdíj, mind a táppénz és egyéb szociális juttatások tekintetében is messze mögöttünk kullognak. Nem beszélve arról, hogy míg nálunk munkaerőhiány van, addig náluk tovább fokozódik a munkanélküliség, mert a magas bankkamatlábak miatt leálltak a lakásépítkezések. A tőkések nem hajlandók kölcsönt felvenni lakásépítkezésre, mert egy 2000 fontba kerülő lakás 7000 fontba kerül mire kifizetik az építkezésre felvett kölcsön kamatait. Mr. P. Laycock búcsúzóul tolmácsolta a glasgowi szakszakszervezeti vezetők üdvözletét és egyben meghívta szakszervezetünk két vezetőjét, hogy látogassanak el Skóciába tapasztalatcserére. Boldog karácsonyestét szerzett szakszervezetünk elnöksége, valamint52 építő-, a- és építőanyagipari vállalat, szem az újpesti Bányai Júlia remeknevelő-intézetben lakó gyermekeknek. (Az otthonban 60 gyermeket nevelnek az óvodásokkal együtt. Ezek egy úszé árva, vagy félárva, a Sbbi pedig szociális helyzete matt került az intézetbe). A ncsínyek 5 órakor vonultak ki a társalgóba, ahol hatalmas, a plafonig érő gyönyörű karácsonyfa csillogott szemkápráztatóan. Körülötte hatalmas sándéki hegyek, babák, társasjátékok és más egyebek vártak kis gazdáikra. (Az otthon munkatársai egy napig dolgoztak, míg szétszoríírozták a két teherautónyi ajándékot és megfelelően összeállították, ki mit kap). A kis Bérces Ilonka megköszönte a szakszervezet elnökségének és a vállalatoknak a gyönyörű ajándékokat és a szép karácsonyfát, s aztán az ajándékok szétosztása után örömmel mutogatták egymásrnak, ki mit kapott. Nincs szó leírni azt az örömet, boldogságot, amellyel szerény ajándékainkat fogadták a kisgyermekek. Akik adták, jó szívvel adták, céljukat elérték, boldog karácsonyestét szereztek sok kisgyermeknek. FAMUNKAS Miről tárgyalt szakszervezetünk központi vezetősége Szakszervezetünk központi vezetősége 1958. december 23-án ülést tartott. Első napirendi pontként Brutyó János, főtitkár beszámolt az Építőipari, Fafeldolgozóipari és Építőanyagipari Dolgozók Szakszervezetei Nemzetközi Szövetsége III. nemzetközi konferenciájának előkészítésével kapcsolatos feladatokról. Második napirendi pontként a központi vezetőség megvitatta az elnökség jelentését a szakszervezeti mozgalom 1958. évi fejlődéséről, valamint az 1959. évi feladatokat és az elnökség első negyedévi munkatervét. A központi vezetőség tagjai egyetértettek abban, hogy a magyar szakszervezetek XIX. és szakszervezetünk XXVII. kongresszusa határozatainak útmutatásai alapján szakszervezeti mozgalmunk jelentős mértékben fejlődött. Ennek eredményeként a tartalmában javuló, módszereiben változatos és egyre szélesebb körű politikai nevelő és felvilágosító agitációval eredményesen segíti a munkás-paraszt hatalom megszilárdítását. E tevékenysség kezd közvéleményt formáló jellegűvé válni a dolgozók között. Mindnyájan egyetértettek abban, hogy a legfontosabb feladat 1959-ben a politikai nevelő munka tartalmának további javítása. Ennek érdekében széleskörűen ismertetni kell a szocialista állam funkcióját, a hatalmon lévő munkásosztály és legnagyobb tömegszervezetének, a szakszervezetnek szerepét, s a népi erők részvételét a proletárdiktatúra gyakorlásában. A dolgozók igényeit figyelembe véve állandósítani kell a fontosabb kül- és belpolitikai események ismertetését, összefüggésbe hozva azokat a dolgozók életével, a szocialimus építésével és a béke megvédéséért folyó harccal. A központi vezetőség tagjai egyöntetűen helyeselték, hogy a vállalatoknál és üzemekben folytatott kulturális és nevelőmunka fontos bázisai a szállások és a kolóniák legyenek és a jövőben jobban kell foglalkozni különböző rétegekkel. Hatékonyabban kell segíteni a fiatalok nevelését is. Tovább kell fejleszteni a munkásgyűlések eddig kialakult formáit oly módon, hogy a gyűlések megtartása előtt egy héttel az előadók keressék fel a dolgozókat és beszélgessenek el velük, hogy megismerjék problémáikat. A továbbiakban a központi vezetőség a szakszervezetnek, a párt és a kormány gazdaságpolitikáját segítő tevékenységéről tárgyalt. Megállapították, hogy ez a tevékenység mindinkább konkrétabbá válik. A szakmai bizottságok jól összeműködnek az iparág vezetőivel, illetékes szerveivel és egyre hatékonyabban segítik a vállalatok termelési problémáinak megoldását. Ennek eredményeként javult a munka szervezése és a műszaki feltételek biztosítása. Jelentős mértékben javult a munka minősége és az anyagok gazdaságos felhasználása. Tovább szilárdult a munkafegyelem és előrehaladás történt a társadalmi tulajdon megbecsülése és megvédése tekintetében is. A szocialista munkaverseny célkitűzéseinél általában érvényesültek az MT- és SZOT- határozatban lefektetett elvek. Az üzemi tanácsok a legtöbb helyen hatékonyan vonták be a dolgozókat a termelés irányításába és ellenőrzésébe. Ezáltal jelentősen szélesedett az üzemi demokrácia. Megállapította a központi vezetőség, hogy nem foglalkoztunk megfelelően az újítások és fejlettebb munkamódszerek elterjesztésével, a kivitelező műszaki vezetők problémáival, valamint a tanulóképzés és a szakmai továbbképzés helyzetével sem. De sok a pótolni való a munkaversenyek nyilvánossága tekintetében is. Ezeket a hiányosságokat 1959. évben meg kell szüntetni. A központi vezetőség tagjai egyetértettek abban, hogy fel kell eleveníteni a munkaverseny szervezésében régóta bevált jó módszereket és el kell terjeszteni a fejlődésnek megfelelő új kezdeményezéseket is. A továbbiakban a bérezésről és munkaügyi kérdésekről, valamint az üzemegészségügyi és balesetelhárítási kérdésekről tárgyalt a központi vezetőség és meghatározták mit kell tenni, hogy a balesetek száma a jövőben csökkenjen. Végezetül megállapította a központi vezetőség, hogy a szervezés és vezetés tekintetében igen pozitív eredményekmutatkoznak egész szakszervezeti mozgalmunk területén. Jelentősen javult a vállalatok szervezett tevékenysége és a kollektív vezetés módszere kezd gyakorlattá válni. A taggyűlések, aktívaértekezletek, munkásgyűlések, bizalmi értekezletek és konferenciák színvonalasabbak. A szervezés és a vezetés meggondoltabb és céltudatosabb. A sokrétű szakmai képviseletet szakmai bizottságokkal közmegelégedéssel oldottuk meg. Persze az egyes iparágakon belül tovább kell fejleszteni ezt a tevékenységet. A szakmai bizottságok szuverenitása és a szakszervezet egységes vezetése a lefektetett elvek betartásával kellő összhangban van. Mindjobban erősödik a szakszervezeti tagság és a vállalatvezetők kapcsolata is, a szakszervezeti demokrácia tehát fejlődik. Ennek eredményeképpen a szakszervezet iránt fokozódik a bizalom és a megbecsülés. Növekszik és stabilizálódik a taglétszám és a tagdíjfizetési készség. A szervezés és vezetés tekintetében bekövetkezett fejlődés mértékével azonban nem szabad megelégednünk. Nem kielégítő még a mozgalmi vezetők és aktivisták tájékoztatása. Ebből adódóan gyenge a szakszervezeti mozgalomban a mindennapi és sokrétű politizálás. Több elvi, politikai és gyakorlati segítséget kell nyújtani a választott vezetők, funkcionáriusok és aktívák számára. 1959-ben napirendre kerülnek a soron következő szakszervezeti választások, ezek lebonyolítása a közép- és alapszerveknél előreláthatóan az év folyamán be is vezetődik, míg a kongresszus összehívása valószínűleg az 1960. év elejére tolódik át. Befejezőben a központi vezetőség arról tárgyalt, hogy a szakszervezet tagsága a választott vezetők és funkcionáriusok kapcsolatát még közvetlenebbé kell tenni. Ennek érdekében a választott vezetők minél több időt töltsenek a tagság között, vegyenek részt taggyűléseken, tanácskozásokon, szólaljanak fel, ismerjék meg a tagság véleményét, javaslatait, kívánságait és mondják el véleményüket a felmerült problémákkal kapcsolatban. A dolgozókat tanítva és tőlük tanulva erősítsék a szakszervezeti mozgalmat, a munkásosztályt. Harmadik napirendi pontként a központi vezetőség vita nélkül elfogadta a szakszervezet 1959. évi költségvetését, melyet Papp János elvtárs terjesztett elő. Szakszervezetünk elnöksége ezúton mond köszönetet mindazoknak a vállalatoknak, üzemeknek és dolgozóknak, akik az új év alkalmából üdvözlő lapot vagy táviratot küldtek. // ELŐREIGAZÍTÁS Az Építők Lapja december 4-i számában megjelent „Ég és föld között" című cikkben elírás történt. A Batthyány téri templom és az Iparművészeti Múzeum rekonstrukciós munkálatait nem a Fővárosi Építő Vállalat, hanem a Budapesti Magasépítő Vállalat dolgozói végzik. December 10-én teljesítette éves termelési tervét a Baranya megyei Építőipari Vállalat — jelentette táviratilag szerkesztőségünknek a vállalat vezetősége. Sok sikert kívánunk a vállalat minden dolgozójának az 1959-es évben. A minőségi munkáról tanácskoztak szakszervezetünk szakmai bizottságának képviselői Szakszervezetünk elnöksége novemberben határozatot hozott az építőipari munkák minőségének megjavításáról. A határozat alapján december hónapban összegyűltek a szakmai bizottságok képviselői, hogy megbeszéljék a teendőket. A megbeszélés vezetői mintegy tíz pontból álló javaslatot terjesztettek a részvevők elé. A sokrétű, tartalmas javaslat számos ötletet és lehetőséget jelöl meg a minőségi munka megjavításával kapcsolatban. Röviden ismertetjük a javaslat pontjait. A minőségi munkáról termelési tanácskozásokon és üzemi tanácsüléseken egyaránt tárgyalni kell és e helyi problémák megoldását ilyen módon is elő kell segíteni. ("6.] A szakmai bizottságokrá nak ajánlatos lenne olyan cétokat szervezni, melyen az anyaggyártó és anyagfelhasználó vállalat dolgozói közösen vennének részt (pl. téglagyár dolgozói egy építkezésen rendezett ankéton). S Az eddiginél szélesebbkörű selejtkiállításokat kellene szervezni például fényképek és makettek szemlélteti ábrázolásával. S Az építőipar egyes ágazatai készítsenek cikklistát azokról az anyagokról, melyekkel kapcsolatban minőségi problémák vetődtek fel, hogy a cikklisták alapján el lehessen járni a gyártó vállalatok minisztériumainál. |r I Szükséges felújítani a I **• I minőségi munkával kapcsolatos minimum követelményeket. | --| Be kell vezetni a lépcsős I 2. I munkaátvételi rendszert. A jelenlegi helyzetben ugyanis a kész munkát érdekeltek veszik át, akik nem szabnak minőségi követelményeket. |°T“| Szükséges lenne minél I • I több minőségi őrjáratot szervezni, például műszaki dolgozókból, akik szúrópróbaszerűen látogatnák az építkezéseket, faipari üzemeket, munkahelyeket. |“77"| Fokozni kell a minőség *’• | megjavítására irányuló munkaversenyt. I q | Segíteni kell a minőség i '• | megjavítását célzó újítások létrehozatalát és elterjesztését. KTTI Az eddiginél jobban kellü. foglalkozni a minőségi munka végzésére alkalmas szakemberek, főleg a fiatal szakmunkások kiképzésével, a fiatalok minőségi munkaversenyével. A javaslat nagy érdeklődést váltott ki a megbeszélés részvevőiből. Szöllősi szaktárs, az például elmondotta, hogy tervezési hiányosságok miatt eddig mintegy 25 százalékkal több munkát kellett végezni a tervezettnél. Hangoztatta, hogy a kész lakásokat átvevő különféle szervek mindegyike közelebbi átvételi határidőt szab, hogy biztosítsa magát, ezáltal az építő vállalatokat a munka minőségének rovására menő, az eredeti határidőnél általában 3—4 hónappal rövidebb határidőbe hajszolják. Fék Miksa szaktárs a szerelőipar részéről hangoztatta, hogy a közelmúltban 200 kádból csak tíz volt szerelésre alkalmas. Hiányolta, hogy a szakipari munkákat még a jelenben sem lehet ütemezni és így nem lehet jó minőségű munkát végezni. A legtöbb problémát jelentő szakmunkák éppen a befejezési határidőt megelőző időszakra esnek és eluralkodik az „akárhogyan, de minél előbb legyünk túl rajta” jelszó. Más hozzászólások az anyagok helytelen kezelésével, a felületes munkaátvétellel, a szakmunkásképzéssel és a minőségi bérezés szükségességével foglalkoztak. A megbeszélés valamennyi részvevője nagy hozzáértéssel és féltő gonddal beszélt a munkákról és sürgette, hogy közös összefogással minél előbb meg kell szüntetni a még meglevő hiányosságokat. Végezetül Hercegfalvi István, szakszervezetünk munkaügyi osztályvezetőjének javaslata alapján az értekezlet részvevői elhatározták, hogy a jelenlevőkből szűkebb körű szakmaközi bizottságot alakítanak az akcióprogram végleges kidolgozása és megvalósítása céljából. p. v. % A VILÁG MINDEN TÁJÁRÓL érkeztek újévi jókívánságok, üdvözlő lapok és táviratok szakszervezetünk elnökségéhez. Többek között a szovjet, német, csehszlovák, francia, finn, albán, vietnami és a cyprusi testvérszakszervezeteik, illetve vezetői küldték el jókívánságaikat szakszervezetünk vezetőinek és tagságának. Idős harcosok megbecsülése Szakszervezetünk elnöksége nemrég 32 nyugdíjba vonult , veterán építőmunkást küldött el üdülni a Dubicsányi gyógyüdülőnkbe. A beutaltak igen jól érezték magukat és az üdülés letelte után az alábbi leveletküldték szakszervezetünk elnökségének: „Alulírott több évtizedes szakszervezeti múlttal rendelkező nyugdíjasok őszinte köszönetünket fejezzük ki azért a szívesgondoskodásért, kitűnő ellátásért, melyben itt a dubicsányi üdülőben részünk van. Jólesik érezni és tudni, hogy az „idős harcosok?’ megbecsülése nem csupán szólam, hanem szerető, szociális cselekedetekkel bizonyított valóság. Még egyszer megköszönjük a szakszervezet elnökségének, hogy részünkre ezen üdülésben való részvételt lehetővé tette,és kívánunk Önöknek személyenként külön-külön , boldog, harcos új esztendőt, erőt, jó egészséget!”