Fehérvári Hiradó, 1880. január-június (1. évfolyam, 1-54. szám)

1880-01-01 / 1. szám

istent, hogy apaszsza meg a vizek kiáradásait s az országgyűlési képviselők bőbeszédűségét; fogyaszsza a terhes adót s szaporítsa a jövedelmet; kurtítsa meg a sleppet s hosszabitsa meg a gondolkodást, hogy túl érjen az orron; öntsön a keblekbe közügy s művészet iránti vonzalmat. Hát magamnak—miután minden ember keze maga felé hajlik — ne kívánjak semmit? Csak hármat. Állandó jó egészséget, jó kedélyt és sok előfizetőt. Egyéb semmit. Szerkesztő. ~HATÓ SIlGI^LET^ Fejérmegye bizottságának deczember 30-án tartott rendkívüli közgyűlése. Az ülést Boné Géza alispán nyitotta meg délelőtt 10 órakor. Előadva, hogy főispán úr jelenleg gyengélkedik, állapota jóllehet jobbra fordult, de még az ülésen nem vehet részt. Ezután felhívja a bizottság tagjait a tárgysorozatban előforduló dolgok tárgyalására. Gróf Cziráky János még egyrészről szomorúan veszi tudomásul, hogy főispán ur gyengélkedik, de másrészt örömét fejezi ki, hogy ő excellentiája egészségi állapota most már jobbra fordult. Egyúttal kéri, hogy ezen örömben az egész bizottság osztozva — az ő excitájának tudomására hozassák. Mire is alispán ur kijelenté, hogy ő excitája nevében ezúttal is köszönetet mond a megemlékezésért, egyúttal azt ő excitája tudomására hozza. Ezután a tárgysorozat vétetett elő. — Ennek alapján a szavazás a közigazgazgatási bizottság öt kilépő tagjára elrendeltetett. A szavazás megtörténvén, beadatott 62 szavazat. Ebből Markusovszky J. 62, gróf Cziráky János 57, gróf Zichy Jenő 56, Neuman Sándor 54, Kontra Imre 53 szavazatot nyert, kik is megválasztva lettek. Nyertek még szavazatot Kemenczky József, Procopius Pál, Fiáth Imre, Boross Mihály, Szögyény Géza és Sárközy Aurél. Olvastatott Huszár Ágost szolgabíró indítványa, mely szerint indítványba teszi, hogy a budapest-zimonyi vasút a Duna jobb partján vitele iránt, és pedig oly módon, hogy az Ercsinél vezettessék le , lépéseket tegyen, e végett a minisztériumhoz feliratot intézzen s küldöttséget küldjön a gyűlés. Az igen helyesen indokolt indítvány élénk vitára adott alkalmat. Gróf Zichy Jenő azt elfogadta s egy létesítő küldöttséget ajánl kiküldetni. Igen , fontosnak tartja ezen vasútnak a jobb parton vitele konkvét az urs/.ág anyagi Cinckei o/.eur pun (JUDOI. Gróf Cziráky János pártolja az indítványt. Szerinte nagy fontosságú ez ügy, nemcsak megyénkre nézve, hanem különösen azért is, mert e vonal Mitroviczán át összeköttethető a boszniai úton épült vasúttal, sőt ennek útján egész Szalonikiig elnyúlhat. Nagy horderejű tehát, hogy ezen világkereskedelmi pont Budapesttel összekötve legyen. Gróf Zichy Jenő szintén ez irányban óhajtja a vasút vezetését. Maga részéről kijelenti, hogy mindent elkövet annak érdekében azért is, hogy Bosznia s ezáltal kelet kereskedelmének egyik főutja az ország szivével összekötve legyen. De továbbá össze lesz kötve még Fiume is egy szárnyvonal által ezalá az orvos —, de fűteni kell, ez az első — tévé hozzá parancsolólag. Az apa nem szólt, hanem kirohant a szobából s nemsokára fejsze csattogása és gályák recsegése hallatszott be a szobába. A diófa gyökerére vettetett a fejsze. A diófa haldoklótt. Ünnepélyes csend állott be; de midőn a lerecscsent ággályái a kis ablakot érinték, a beteg kebléből éles sikoltás tört elő.—Ilia!—monda az oda siető orvos--végy erőt magadon, hiszen drágább a te életed, mint az a fa. — E fával az utolsót vesztettem el, melyet még bírtam e nyomorult életben — mondá egyre zokogva. E perczben feltárult az ajtó s az öreg Máté nyalábjával, gallyal toppant a szobába. — Ez is megtörtént!— hörgé, azután tüzet élesztett a kemenczében s nemsokára jótékony meleg terjengett a szegényes szobában. Ilia kissé jobban érezte magát a langyos szobában, érezte mintha láza enyhülne, de azért fájdalmas tekintete most az ablakon csüngött, melynek fagyos üvegtábláin át búcsút intettek neki a haldokló fa zúzos gályái, majd a lobogó kályhára tévedt s a felcsapkodó lángokban kedvese forró csókjait képzelé vissza s mintha valakivel beszélne, néha-néha bólintott hervatag fejével. — Holnap ismét eljövök Ilia! csak arra kérlek hagyj fel kínzó ábrándjaiddal, a mi veszve van, veszve marad — vigasztald az orvos hozzáhajolva. — Hozok orvosságot és meggyógyulsz. — Én pedig küldök szép ajándékot, meleg ágyat, fát, ételt s italt, hogy boldog karácsonyotok legyen — mondá meghatott hangon a földesúr, mert ő volt a déli férfiú. — Boldog!... van-e még boldogság számomra! — sóhajtott Ilia s azután keservesen sirt, mig az öreg Máté áldásokkal halmozá a jó földesurat. Másnap csakugyan megérkezett a két jó barát s örömmel tapasztalták, hogy Ilia nyugodtabb s mintha arczán is némi derült szin ömlenék el. Alkonyodni kezdett. Hideg, de tiszta volt a karácsony módon. Szerinte a kiindulási pontot lehetne Martonvásár, Dinnyés vagy Nyéknél vezetni, mert ezáltal nem közvetlen a Duna mellett menne a vonal, hanem e megye közepén vonulna el. Szóltak még Szüts Péter, Huszár Ágost. A nagyon részletesen megvitatott kérdésre határozatul kimondatott, hogy egy létesítő küldöttség küldetik ki és egyúttal e tárgyban a minisztériumhoz indokolt felterjesztés intéztetik. A létesítő bizottság elnökévé Szögyény-Marich László főispán, gróf Cziráky János, gróf Eszterházy László, gróf Zichy Jenő, Huszár Ágost s Markusovszky József választattak meg. Olvastatott a pénzügyminiszter leirata, mely szerint a szegényebb sorsuaknál az ínséges községekben az adóbehajtás felfüggesztését megengedte a megye felirata folytán. A belügyminiszter a megyei 1880. évi költségvetést némi módositás után megerősité. Egyúttal az árvaszék szervezésére vonatkozó szabályrendeletet jóváhagyva megküldé. Olvastatott ugyan a belügyminiszter rendelete, melyben a nyilvántartó állásának az árvaszéknél való rendszeresítését meg nem engedte. Miután ez nagyon szükséges, ezért újabb felirat intéztetik megengedése végett. Az állandó választmány véleményezése folytán a nagykorúságukat elért árvák részére kiutalványozott, de még ki nem fizetett örökségi részek kifizethetése végett szükséges 50.000 írtnak beszerzésére egy kölcsön iránt a belügyminiszterhez felirat intézése határoztatott. A belügyminiszter Vajda Ferencz felebbezését a Seregélyes község elleni ügyben leküldi határozathozatalra. A közgyűlés másodfokulag is elmarasztalja Vajda Ferenczet. Sárközy Kálmán abai földbirtokos Aba község 1880. évi költségirányzatát felebbezi. A község eljárása megsemmisittetik. Bejelentették a november 17-én tartott megyei bizottsági tag választások, e szerint Sárbogárdon Mészöly Péter és Molnár Gyula, Alcsuthon Bárányos József, Ondódon Baumgarten József választatott meg. Velenczére a ref. anyakönyv kijavítására Meszlenyi Lajos s Horváth Imre t. ügyész kiküldetnek. Brakfeld Arnold mányi birtokosnak a kérelmezett erdőirtás megengedtetett. Ezzel több tárgy nem lévén, az ülés befejesztetett. . Beköszöntő. Ha óhajtsunk biztos sikolt, Attilák jólétet is kielégítő va-gyonosságot; alkalmazzunk értük -:68 nmúkai,, kitűnő szorgalmat és bölcs takarékosságot. Kenessey K. Legördült ismét egy • év !s • habár népek és nemzetek évezredes életében egy év lefolyása csak parányi kis hézagot töltvén is be, nem bir általában nagy jelentőséggel, de édes hazánk jelen úgy politicai, mint gazdaságilag átalakuló korszakában, egy rövid év lefolyása is nagy fontossággal bírhat. A lefolyt év gazdasági eredményére vonatkozólag elmondhatjuk, hogy ennél jobbat, több áldással — bővebb termésre jogosító kilátásunk folytán — vártunk volna. Tetszett azonban a gondviselésnek az idők járását ekképen intézni, hogy a szántó-vető estéje. Millió égi szikra körül bámult alá a hold, mintha magas szószekjéből hirdette volna a megváltást ... a bocsánatot. A keresztény világ ideálja ez est. Millió apró szivek röpködnek ez este a betlehemi jászol felé. Angyalom éneke zendül meg ma, csak Ilia a beteg, a haldokló ne érezné ezt? Oh nem, ő halkan imádkozott, összekulcsolt kezekkel, rebegő ajakkal: „Üdvözlégy a szeretet most született hírnöke. Üdvözlégy világ közbejárója. Üdvözlégy betegek vigasztalója. Örökre légy üdvözérji gyermek töviskoronával áldott homlokodon. Amen.“ Azután felült ágyában s elmerengve hallgatta szent fája pattogását. Lent a völgyben is ostorpattogás hallatszott. Jött az ajándékkal terhelt kocsi. — Most jó meleg a szoba, nemde orvos úr? De már kevés van ugye? —E szavakat apjához intézte. — Van még gyermekem. — És ha nem volna, mindjárt megérkezik a szekér — megszólalt a földesúr. — Oh nyisd ki a kályha ajtaját jó apa, hadd gyönyörködjem szent fám lángjaiban. — Az apa felnyitotta, Ilia pedig folytató a mint a lángokba merült tekintete. — Ott ég mindenem.— És tovább merengett a lángokon a mint nehány, majd három, majd kettő, végre egy nyaldosta a sötétülő szenet. Mert a fa csakugyan fogyatékán volt. Még egy láng magasra csapott, mely biborfénynyel önté el a szobát s Ilia szemében egy köny ragyogott, mint a gyémánt. A láng elhalt s Ilia feje mellére hanyatlott. Az orvos gyorsan oda lépett, hallgatódzott, azután felemelvén fejét, meghatotta! mondá: — meghalt. Az öreg térdre omlott, sirt és imádkozott. Az ostorpattogás mindig közelebb jött, távolról harangszó hallatszott, mely ez est dicsőségét hirdette. — Meghalt! — felsivalkodott az öreg. — Én öltem meg — azzal összeomlott s megszűnt élni. A szekér megérkezett, most már azért, hogy a két halottat a kastélyba szállítsa. Ilia életfáklyája kialudt karácsony estéjén, midőn emlékfája utolsót lobbant, elhullatott verejtékét nagyobb áldás, több jutalom nem koszorúzta: halandó emberek lévén, fájdalmas sóhajjal nyugszunk bele, e megváltoztathatatlan eredményébe a lefolyt esztendőnek. Egy évvel ugyan öregebbek lettünk ismét- ami bár sajnos — de rajta változtatni nincs hatalmunkban, vigasztalásul csak az marad, hogy egy évi tapasztalással gazdagodtunk. Gazdagodni anyagilag, szellemileg ez volt buzgó törekvésünk czélja ez évben is, mit csak buzgó munkálkodással érhettünk el, hiszen az élet rögös útjain boldogulhatni-e őszinte fáradozás nélkül?! Magyarország Istentől megáldott föld, tejben és vajban úszó Kánaán. Alföldünk viruló rónáin gazdag arany kalászok lengenek; délibábos síkságunkon nagy gulyák és ménesek száguldanak, legelészi hegyeinken aranyszínű tüzbor terem; bérczett arany vagy aranynál is drágább kincsek gazdag hálózata van elrejtve; — folyóinkban, tavainkban halak bősége, őserdeink százados fáiban még eddig fel nem használt kincsek rejlenek s kebelükben gazdag vad állomány tanyáz. Ily boldog s a természettől ily gazdagon, annyi kincsekkel javakkal megáldott ország nem maradhat hátra; nem lehet mindig szegény s mint a költő mondja: talán nem valósul: „ez a nemzet mégis árva, mégis rongyos, mégis éhes, közel áll az elveszéshez.“ Magyarország — miként jól tudjuk — legelső sorban és főleg földmivelő termelő ország. Minden állam közjóléte a mezei gazdaságon, mint eredeti s biztos alapon nyugszik, anyagi és szellemi hatalma, ereje, gazdasága csak addig van biztosítva, míg a gazdászatot el nem hanyagolja, vagy annak nagy fontosságát félre nem ismeri. Hiszen van-e szebb foglalkozás, mint azon földet ápolni, mivelni, javítani, egyszóval nemesíteni; a termész kebelén, Isten tág ege alatt tölteni legnagyobb részét időnknek s a haza szent földét öntözni hulló verejtékünkkel; azt szántani barázdákra, arra hinteni a magot s arról hordani össze kiterjesztett karokkal az áldást,.... melyről a költő mondja: „Áldjon vagy verjen sors keze, itt élned s halnod kell,“ — ezt tenni virágzóvá, gazdaggá, hatalmassá szorgalmunk által, mindenesetre édes foglalatosság, szép feladat. Nézzük a terméketlen kopár földet, mily mostoha élet nélküli rideg tömeg az; nincs benne élet, nem nyújthatók semminek. 1 4.tímre hazánk illő feladata, czélszgui művelés, ápolás, javítás által annak életet adni, azt hasznosítani, nemesíteni. Ilyen nel vitázhatlan igazságtól, nemzetünknek is át kell hova lennie s a földmivelés, mezőgazdaság nagy horderejéről meggyőződnie, áthatva lenni avval, hogy a mezőgazdaság szorgalmas ápolása és előhaladása, egyszersmind az ipartevékenység és fejlettség, úgy a kereskedelmi forgalompunk is teremtője. rr'''' tyűje s a szellemi miveltségnek hatalmas előmozdítója s felvirágoztatója. Hiszen ha nézzük a világ leghatalmasabb, leggazdagabb népeit, az tűnik szemünkbe legelőbb is, hogy az ő hatalmuk és gazdaságuk is a fölmivelés, ipar és kereskedelem által jön megalapítva. Éspedig úgy, hogy ők már régebben is a földmivelést önálló és oly szaktudománynak tekintették, mint akár a mérnöki, orvosi vagy más pályát. Nálunk épen ellenkezőleg: a fajunk nyavalyája az, hogy a földmivelőtől kíván és vár legkevesebb képességet s feltételez legkevesebb képzettséget, legyen az gatyás paraszt, vagy műveltebb ember. Sok idő kell még arra, míg annyira kifejlődünk, hogy úgy a gazdasági üzletet, mint az ipart annyira tisztelni és becsülni megtanuljuk, hogy a szégyen bizonyos neme nélkül említendik majd egyes családjaink, hogy ez a fiuk csak gazda, ez csak szabó, ez csak lakatos stb. Pedig itt rejlik népünk és hazánk boldogulásának nagygyá, hatalmassá tételének csirája, melyet a legmelegebben ápolni, a legnemesebb elemekkel táplálni kellene, értvén alatta, hogy az ipart tanult emberek képességgel biró gyermeket, képzett és eszes támaszai hazának ragadnák kezükbe. Ekkor lennénk boldog nép, ekkor lenne hatalmunk nagy s lennénk hasonlók azokhoz, kiktől igy és ilyen példát okszerűen szerezhetnénk — a miveit angoloktól. A növényi élet, mely körül észlelni, tapasztalni, tanulni és okulni tágas tere van a gazdának, oly nagyszerű és változatos, de egyúttal háladatos is, hogy lehetetlen a legméltóbb feladatnak nem nevezni azon hivatást, mely e körül keres és talál munkásságának jobb és nemesebb irányt. És most a lefolyás eredményében nem a legkedvezőbb évnek példája után iparkodjunk elménk és szivünkbe vésni Trefort Ágoston úrnak ama nagy figyelemre méltó szavait, hogy: „pártoljuk a tudományokat, a művészetet, az irodalmat; lelkesüljünk az emberiség leghatalmasabb érdekei mellett; de tudjunk egyszersmind jó gazdák, iparosok és kereskedők is lenni; tudjunk pénzt csinálni, mert a mai világban e nélkül nem boldogulhatunk. Minden kornak meg van a maga iránya, melynek kinövései lehetnek, de a mag egészséges; Aki tehát a kor irányának ellenállani akar, az elsodortatik és elenyészik, mint a porszem, melyet a vihar elseper. Adjon Isten minden jót, ez uj esztendőben! Göböljáráson, 1880. január 1. Szobonya Bertalan, régi gazd.. FEHÉRVÁRI HÍRADÓ.