Fehérvári Hiradó, 1880. január-június (1. évfolyam, 1-54. szám)
1880-02-14 / 14. szám
I. évi folyam. A lap ára hátkot bomlással vagy postán küldve: Egy évre ..... 6 frt. — kr. Fél évre..................3 frt. — kr. Negyed évre ... I frt. 50 kr. Bérmentetlen leveleket csak ismert kéztől fogadunk el. — A lap szellemi részét illető közlemények a ,,Fehérvári Híradó“ szerkesztőségének (Vörösmarty-tér 6-iksz ) czimrendek; — a lap ára, hírdetmények és a hirdetményi díjak Szummer Kálmán „Vörösmarty- czimű könyvnyomdájában vétetnek fel. Kéziratok nem küldetnek vissza. 14. szám. Megjelen hetenként kétszer szerdán és szombaton. 1880. február 11. TÁRSADALMI HETILAP. Nyilttérben megjelenő közlemények után három hasábos petitsorért 10 kr. fizetendő. Hirdetmény a bélyegdíjon felül, minden három hasábos petitsor: megrendelőinktől 4 , nem megrendelőinktől 6 krért igtattatik be. Lapunk számára hirdetéseket felvesznek Budapesten : Hasenstein és Vogler, Lang L. és társa, Weisz Móricz. Bécsben : Hasenstein & Vogler, H. Schatek, Oppelik L. és Mosse Rudolf. Frankfurtban: Daube & Comp. „Magyar paedagogiai szemle.“ Tanügy-irodalmunk 1880. január hava óta ismét gazdagabbá lett; gazdagabbá tette pedig ezt Rill József ismert nevű jeles tanügyi írónk a „Magyar paedagogiai szemle“ czimű havi közlöny szerkesztése és kiadása által. Alapos oka lévén hazánk tanítóságának ilyetén vállalatokat tehetsége szerint hathatósan pártolni, jó szolgálatot vélek t. kartársaimnak tenni, ha a fent említett s szerintem legjobb házibarátul kínálkozó legújabb mű megjelent január havi I. füzetének tartalomjegyzékét röviden bemutatom, s ezzel a kitűnőnek ígérkező munka megrendelését szíves figyelmükbe ajánlom. Úgy hiszem, egyetértünk mindnyájan abban, hogy szakműveltségünk színvonalára csak az juthat fel, ki irodalmunk folyton haladó termékeivel ismeretes. Valóban „sokat kell az embernek tudni, hogy megtudhassa mily keveset tud.“ A napi megszabott foglalkozások lelkiismeretes betöltése elsőrendű követelmény ugyan minden derék szóravaló embernél, tehát a tanítónál is, de ez magában még alig leszen elég arra, miszerint elmondathassék rólunk, miszerint állásunk kötelmeit minden irányban közmegelégedésre betöltöttük. Hivataloskodásunknak vannak oly miancei, melyekhez egyoldalú cselekvésnél több igényeltetik. Oly kort és időt élünk ma, melyben szülők s elöljárók csakúgy tekinthetnek nyugodt szív- s lélekkel az iskolai nevelés-tanítás nagy és fontos terére, ha ezen szilárd erényekkel fénylő, s a folytonos önművelődés szolgálatában álló tanférfiak buzgolkodnak. Ha szabad óráinkban szakkönyvek, szakközlönyökben búvárkodva ismereteinket bővítjük, felette hasznos dolgot cselekedvén, sok és gazdag örömöknek leszünk részeseivé. Egy-egy gyermek már magában véve egy kis világ, mennyivel inkább ez egy egész tanulófaj, melyet vezetni, értelmét fejleszteni, szivét nemesíteni, akaratát minden szép és jó iránt fogékonynyá tenni legszentebb hivatásunkhoz tartozik. Biz, ki közülünk folyton nem tanul, nem tart lépést haladó paedagogiánkkal, vén czigány módjára feled naponként egy-egy nótát, s csak gyÉPIROBALME CSARNOK. 1ST er ! I IC.nak tedd le csöndesen az irótolladat Dalod nélkül is megél a világ s halad, De a sors koczkája a mint forog, neked Eme világ nélkül megélni nem lehet. (Németből.) Gyalorlati tanács. IA.addig mig a per húzódik Mig a beteg nyög, kínlódik, Követeld meg pénzedet. Mert ha a per, már véget ért, Ha az egészség visszatért, Senki fia nem fizet. (Németből.) Borongó. Női hűség. — Textex heti elbeszélés — VIII. Említettük, hogy Frangepán Kristófné fiatal lovagnak öltözve, férjének egyik szolgájával Veszprémi Andrással, — kit csak keresztnevén neveztünk, — azon czélból hagyá el Tersachot, hogy férjét kiszabadítsa. Gyorsan haladtak Adria királynéja Velencze felé. A tengerparthoz közel egy faluban találjuk őket. A korcsmában hol megszálltak, s az élét is tölteni akarták, András egy felkötött karú emberben öcscsére Veszprémi Istvánra, ura egykorú huszárainak egyikére ismert. Veszprémi István sebet kapva a csatatéren hamar kényszerült leszen hatalmas túlszárnyaltatását észrevenni. „ A valódi tudás olyan mint egy pillantás a csillagos égbe. Minél élesebb a szem, annál meg mérhetlenebb a tér, feneketlenebb a mélység, elérhetlenebb a vége, sőt egyetlen egy pontnak világos, felismerése ezer meg ezer újat, ismeretlent nyújt jutalmul.“ Népiskolai tanügyünk sokat haladt, de valljuk be, résen kell lenni, hogy ez ferde irányban ne teremtessék. A múlt hibáit helyrepótolandó, lázasan fogott korunk a tanításhoz, az ismeretek tölcsérezéséhez, de gyakran megfeledkezvén az elemi tanítás ikertestvéréről, a nevelésről. A népiskolában nevelve kell tanítani; elsőt a másik kedvéért elhanyagolni szomorú corruptiókra vezetne. Míg a népiskolában eszközölt helyes nevelés által a társadalmi kötelékek üdvös irányban megerősödhetnek, a tanítás egymagában ha juttat is kenyeret az éhező szájába, biztos s állandó boldogságot alig lesz képes teremteni. „Vad kezében — mondja Fáy — a tudomány elveszti szentségét, s éles fegyverré válik a dühösnek markában.“ Hála tanügyünk geniusának! midőn a paedagogia ma már kivívta magának az őt megillető helyet, úgy ezen győzelem, mint korunk egészséges közvéleménye joggal várja el, hogy szakmánk terén többé szánandó maradiakkal ne találkozzunk. Munkára fel! a munka nemesit, a munka felemel. Munkásság az élet sója, A romlástól mely megóvja; rá csak az, ki nem hevert, Várhat áldást s sikert. Tompa Mihály. Csak munka által jutván ismeretekhez, mivel manap a népiskolák utján kívánják a különféle népboldogítók ezéljaikat érvényesíteni, elengedhetlenül kell, hogy a néptanító saját szakmáját gyökeresen értse, sőt ne legyen előtte terra incognita tanügyi politikánk sem. S ép ezért, mivel erősen akarom hinni, hogy I. Rill József úr, a nevelésügy ezen régi s megedzett bajnoka az általa szerkesztett „Paedagogiai szemlé “-ben népiskolai ügyünknek helyes mederben maradt, a halottak és sebesültek közt. Midőn magához tért, kivonczolván magát élettelen lova alól, első gondja volt megsebesült balkarját bekötni, aztán egy mellette heverő velenczeit öltönyétől megfosztván, azt magára venni, így átalakítva magát, bolyongott összevissza, miglen Frangepánnéval s bátyjával találkozott. András titkos jelt váltva öcscsével, egymásután eltűntek a borivóból, s együtt értekeztek. Majd tudatván András felfedezését asszonyával, azonnal egy kis külön szobában, ahol Frangepánné szállva volt, tanácsot tartottak s tervet főztek. Egyelőre abban állapodtak meg, hogy Veszprémi Istvánt Velenczébe előre küldik, ki ottan testvérei — Andrea és Theresa Domini számára szállást szerez, s őket alkalmas bárkával fogja várni a partokon, maga pedig — mint Marco Domini, — sebesült velenczei harczos jelenteni fogja magát az illető helyen s a shikek közé kéri fölvétetni, hogy igy az állambörtön őrizethez juthasson a többi a jövő dolga. István a tervbe beavattatván, azonnal reá állott. Asszonya pénzzel ellátván, még azon éjjel útnak indult, s feladatát csakhamar szerencsésen megoldotta. András pedig a korcsmáros segélyével közönséges női póröltönyöket szerezvén asszonyának, azzal még hajnalhasadta előtt szintén tovább ment. István pontos volt. A Velenczével átelleni partok előtt vitorlás bárka czirkált midőn oda megérkeztek, s András éles siphangjára azonnal kikötött. Utasaink a mondott álnév alatt beszálltak, s midőn Velenczébe észrevétlenül besurrantak, István tiszta, bár szegényes szállásra vezette őket. Istvánnak csakhamar sikerült mint megsebesült velenczei zsoldosnak, a Blirrek közé is bejutnia, s az ólomfedeleknél alkalmazást nyernie. Midőn már párszor volt itt űrállomáson, s szorgalmasan figyelt mindenre, azon tapasztalatot közlő asszonya és bátyjával, hogy az öreg Guilielmo leánya történő vezetése fölött ébren fog őrködni, hosszú évi tapasztalatai spaed. tudománya világánál hangos szóvivője leend a népnevelés s oktatás áldásteljes továbbfejlesztésének, bátran ostorozandja a félszegségeket, erélyesen utasítandja vissza a felburjánzó túlkapásokat, ama túlkapásokat, melyek kitűzött legszentebb elveink megvalósításában gátolnak, leghumánusabb czéljainktól elvezetnek, mondom, ilyeit s reményben ismertetem, illetőleg hozom a „Magyar paedagogiai szemle“ i. é. január 25-én megjelent I. füzetének tartalomjegyzékét. Adva van abban: I. Simay István sikerült arczképe mellett „Az iskola — én vagyok!“ czim alatt nevezettnek érdekesen s tanulmány gazdagon összeállított életrajza. Irta Rill József. 2. Eszmék a nemzeti nevelés köréből. Irta dr. Göőz József. 3. Magyarország egyik minta-iskolája. (dobsinai) dr. Kerékgyártó Elek. 4. Válasz Kerékgyártó levelére. Szerkesztő. 5. Pestalozzi legfőbb tanítási elve. Zsengeri Samutól. 6. Emberhez egyedül méltó párbaj. Dr. Márki József. 7. Irodalmi kalauz. 8. Tanító-egyletek irodalmi működése. 9. Tanfelügyelők jelentései. 10. Irodalmi hírek. II. Könyvészet. 12. Tanügyi lapok repertóriuma. 13. Tanügyi krónika. Ehhez nem kell commentár! Hogy minden egyes czikket s rovatot közelebben ismertessek, attól felment a megnevezett írók országosan ismert Dove. Különösen megemlítendőnek tartom azonban mégis azt, hogy a repertóriumba egyelőre felvett lapok száma 20, a szemle által tehát 20 tanügyi lap tartalmával fogunk megismerkedhetni. A „Paedagogiai szemle“ jelesebb íróinkat csoportosítván maga köré, az előttünk fekvő I-ső füzet úgy tapintatos berendezése, mint tanulságos tartalmánál fogva a legszigorúbb követelményeket a szép Annuntiata hord élelmet Frangepán Kristófnak s takarítja börtönét, hogy különben Frangepán csendes s vele elég illedelmesen bánnak; valamínthogy egy zömök ficzkó a shirtek közt, valami Giuseppe Lucani, ki gyakran állt őrt, epedő tekinteteket vet a szép Annuntiatára. István e közleményére alapsták hát terveiket. — István ugyanis mint Marco Domini, szerelmes lesz a szép Annuntiatába, s igyekszik magát vele is megszerettetni, aztán Frangepán Kristófnét ismerteti meg vele, mint testvérét, s így Annuntiata barátságánál fogva bejut Frangepán Kristóf börtönébe, s férjét valahogy megszabadítja. E tervhez híven a különben is csinos István, igyekezett magára vonni a szép Annuntiata figyelmét mi csakhamar sikerült is. Annuntiata csinosnak találta az ifja sbirt, kinek szép kék szemei epedő tekintetükkel nagyon feltűntek előtte. A szolgálati időn kivül István gyakorta megjelent az öreg Guilielmónál, sőt egy pár pohár capri borra meg is hivta őt, s apró szolgálatkészségei s előzékenysége által kedvenczévé lön az öregnek. Mint az előzőkből láttuk, Frangepán Kristófodnak is sikerült a szép Annuntiatával megismerkedni. Ez következőleg történt. Egy vasárnap István, vagyis Marco Domini és Frangepán Kristófné mint Theresa a szent Márk egyház oszlopai alatt állottak, a fel s alá hullámzó tömegben Annuntiata után kémelve. Midőn észrevették őt a templom ajtaja felé közelgeni, elébe siettek. — Annuntiata találkozván velük, kissé hátralépett, észrevehetőleg megdöbbent. — Jer kedves testvérem Theresa, hadd ismertesselek meg az öreg signor Guilielmo kedves leányával a szép Annunziatával, — mond István elfogulatlanul, s az ál Theresát karonfogva elövezeté. Frangepán Kristófné polgár leánynak volt öltözve a velenczei viselet szerint. Kissé halvány volt s ez érdekessé tette őt. Annuntiata még meg volt