Fejér Megyei Hirlap, 1958. január (3. évfolyam, 1-26. szám)

1958-01-04 / 3. szám

int kéményseprők . Ha egy kéményseprővel találkozol, fogd meg a kabátod gombját és addig fogd, amíg látod s mondd magadban: „Kémény­seprőt látok, szerencsét találok”. Ezt tanácsolta az egyik barátom, s még nyomatékosan felhívta figyelmemet arra, ha újév napján, vagy az utána következő napon találkozol kéményseprővel, egész évben szerencséd lesz. Nos, hogy egész évben szerencsém legyen, pár nappal újév előtt meglátogattam a kéményseprő fiatalokat. Kilenc fiatal tanulja és ismerkedik a kéményseprés nem könnyű tudományával és mint hallottam, ezt a mesterséget igen nagy kedvvel sajátítják el a ta­nulók. Nem egy közülük már önállóan dolgozik, így a legügyeseb­bek közé tartozik Nagy Károly, Domonkos István, Besser István, Szegi József, Krauz Simon és Puska Ferenc. A Kéményseprő Vállalat vezetői elmondották, hogy a fiatalok a kéményseprésen kívül a tűzrendészet pontos betartását is meg­tanulják. Ezt ezidáig kiválóan végezték el. Több esetben, így a múlt évben 8760 helyen szüntettek meg tűzrendészeti szabálytalan­ságot és 1800-szor tettek feljelentést a szabálysértőkkel szemben, így hát a kéményseprőkre nem hiába mondják, hogy: „Kémény­seprőt láttam, szerencsét találtam”. A fiatalok szakmai tudásáról csak annyit: két év a tanulási időszak, de amit bemutattak az első évesek, az azt bizonyítja, hogy két év alatt a kéményseprés minden ágát jól elsajátítják. Hogy ez így van, ime néhány kép a fiatalok munkájáról. Nem könnyű feladat a padláson elvégzendő kéményseprői munka sem. De hogy e feladattól nem riadnak vissza, bizonyítja a kép. Nagy Károly és Puska Ferenc elsőéves tanulók a toló­kefével dolgoznak. (Viniczai János felvitele) Domonkos István és Besser István nagy szakértelemmel a kéményt golyózzák. * Csórón akarnak a kiszesek Az iskolai tanítás szüne­tel, de Csórón az iskola környé­kén ezt nem venni észre. Este ropog a hó a lábak alatt és a hí­vogató világító ablakok felé ár­nyak mozognak. A KISZ tart esti próbát. Színdarabot tanulnak és a hosszú téli esték órái sokkal gyorsabban peregnek így együtt a tanterem barátságos melegében. — Az igazgató néni mindenben segít és támogat bennünket — így mondják a kiszesek — ennél na­gyobb dicséret, őszinte szó nem érheti Zemanek elvtársunőt, az is­kola igazgatóját. Szigligeti egyik színdarabját pró­bálják a fiatalok. Februárban akarnak a falu előtt bemutatkoz­ni. Addig rengeteg munka van és az iskola fáradhatatlan igazgató­nője tudja, hogy az ifjúság prob­lémája, a nevelés, nemcsak az is­kolán belül, de azon kívül is fon­tos feladata minden pedagógus­nak. Magára vállalta, hogy a KISZ-munka beindulásánál min­den segítséget személyesen meg­­ad. — A mi kiszeseink mindig együtt vannak — így mondja Molnár János elvtárs, a KISZ- szervezet titkára. Egybe kovácsolódnak, de van azért baj bőven. A fiatalság zö­me a környező üzemekben dolgo­zik és sok gondot okoz a váltott műszakok által okozott kiesés. — Eddig 28-an vagyunk KISZ- tagok a faluban, de sokan van­nak, akik szívesen vesznek részt a KISZ­ életében, annak megmoz­dulásaiban — szól Gombos Julia. — Ennek bizonyítéka az, hogy a most színre kerülő színdarabban nemcsak a KISZ tagjai, de a KISZ-en kívüliek is vállaltak sze­repet. A falu érdeklődik a fia­talok munkája iránt. Becsületes, dolgos tagjai vannak a KISZ-nek, kívánják, hogy a falu helyzetének megfelelően olyan kulturális le­hetőségek teremtődjenek, amit ma joggal elvárnak. — Ez a legnagyobb baj. Pilla­natnyilag nincs megfelelő helyi­ségünk és kénytelenek vagyunk az iskolát felhasználni más helyi­ség hiányában. — Talán volna valamilyen meg­oldás és javítani lehetne ezen a szorongatott helyzeten? — Lehetne! De mennyire! Van a faluban egy kastély — sorolja Zemanek elvtársnő — ebből kitű­nő iskolát lehetne csinálni. — A kastélynál ideálisabb is­kolát el sem tudunk képzelni — beszélnek valósággal egyszerre, lázas türelmetlenséggel. — A kastélyba átmenne az is­kola. A jelenlegi iskola helyén kitűnően megoldódna a KISZ he­lyisége is, de megoldódna a kul­túrterem problémája is. Szép nagy kultúrteremben színdarab előadás többet nem jelentene gondot. A tervek olyan gyorsan buk­kannak elő, alig győzöm követni. Miért nem oldják meg ? — Hármas akadálya van ennek: Inota, Erőmű, Várpalota. A kas­télyban a felsorolt üzemek dolgo­zói laknak, így a kastély nem le­het a miénk. " — Tárgyalások folytak már az üzemmel nem is egyszer, sokszor. Az eredmény? — csak ígérgetés! Legutóbb azt ígérték, hogy 1958. január 1-re elviszik azt a pár csa­ládot, akik még a kastélyban lak­nak. — Az ígéretet nem tartották be, még adós a három vállalat. Aki azt gondolja, hogy a csóri fiatalok csak a sült galambot, a készet várják, nagyot téved. Ha Inota, az Erőmű, Várpalota veze­tői segítenek a csóriak problémá­ján, akkor kezdődik a tulajdon­képpeni munka. Komoly építés szükséges ahhoz, hogy a kastélyból iskola, az isko­lából pedig kultúrközpont le­gyen. Ezt a munkát vállalják a község dolgozói, vállalják a fiata­lok. Az egész község megmozdul. A segédmunkáktól a szakmunká­ig mindent megcsinálnak, csak engedjék, hogy hozzáfogjanak. Ahogy az egymás szavába vágó lelkes fiatalokat — de idősebbe­ket is — nézem, felmerül a gon­dolat bennem: három nagy válla­lat ha akarja, nem tudna elhe­lyezni pár családot különösen ak­kor, ha arról van szó, hogy ezzel nagyot lendítünk egy község kul­turális életén? Munkában a KISZ Érdekvédelmi Bizottsága Múlt év decemberében ala­kult a KISZ Érdekvédelmi Bi­zottsága. Az Érdekvédelmi Bi­zottság most a megyei mun­­kássszállások életét és körül­ményeit vizsgálja. A vizsgálat után a KISZ megye bizottság, a szakszervezet és a vállalatok vezetőivel megbeszéljük, hogy hol mit kell változtatni. De nemcsak a munkásszállá­sok problémáival foglalkozik az Érdekvédelmi Bizottság, hanem a fiatalok mindennemű problémáival és sérelmeik or­voslásával. Ezúton is kérés­sel fordul az Érdekvédelmi Bi­­zottság megyénk fiataljaihoz, dolgozzanak azok üzemben, ál­lami gazdaságban, hivatalban, forduljanak panaszaikkal, ja­vaslataikkal, kérésükkel a KISZ megyei Érdekvédelmi Bizottságához. Az Érdekvédelmi Bizottság a KISZ megyebizottságán, Szé­kesfehérvár, Szabadság­ tér 8. szám alatt székel. Bármely nap reggel fél 9 órától délután fél 5 óráig fel lehet keresni. Vi­dékiek a fenti címre küldhetik leveleiket. Ifjúmunkások! Paraszt fia­talok! Hivatalok fiatal dolgo­zói! Keressétek fel panaszaitok­kal a KISZ megyei Érdekvédel­mi Bizottságot. Minden panaszt kivizsgálunk és minden jog­os sérelmet orvosolunk. KISZ MEGYEI ÉRDEK­­VÉDELMI BIZOTTSÁGA. Arany szobránál Szeretett ülni a tölgyek alatt a szigeten, ha hullott a levél, — előtte most a Körút szalad — s a Múzeum kertje őszről beszél. Amit kért volna, sosem kapta meg: csöndes fészket lomb árnyán csupán, tamburája sírt, zúgott, remegett, zokogott a szénaszag után, ércből kezében leán a „kapcsos könyve" ragyog, belőle Mátyás anyja könnye s első évente Rózsa s Ibolya, szellemtesttel körbe-közbe szállnak, csókot ad Miklós régholt Piroskának s Dalos Esztit hívja egy messzi furulya. ZÁSZLÓS GÁBOR Érdekes adatok az ifjúságról A Központi Statisztikai Hivatal nemrégen megjelent évkönyve ér­dekes adatokat tartalmaz me­gyénk ifjúságáról. A 15 és 29 év közötti lakosok száma 25 százalékát teszi ki a megye összlakosságának. Közülük a nők száma valamivel több, mint a férfiaké: ezer férfire 1012 nő jut. Ez az arány kedvezőbb az össznépesség megoszlásánál, mert a megye teljes lakosságát tekint­ve 1055 nő jut ezer férfire. Az említett korosztályok 36 szá­zaléka már házas. Egy esztendő alatt 145 lány már 17 éves kora előtt férjhez ment, 151 fiú pedig 20 éves kora előtt megnősült. A legtöbb házasulandó 20—24 éves korban keresi fel az anyakönyv­vezetőt. 29 éves koron alul a fér­fiak között 43 özvegy van a me­gyében, a hasonlókor­ú özvegy­­asszonyok száma viszont 683. A foglalkozásokat részletező statisztika azt bizonyítja, hogy a mezőgazdaságból élőik száma a megyében vagy négyszer nagyobb, mint az ipari dolgozóké. Közép­­iskolás diák 3673 tanul a megyé­ben. A legtöbb tanulója a Teleki Blanka Leánygimnáziumnak, a legkevesebb pedig a Mezőgazda­­sági Technikumnak volt az 1956— 57-es tanévben. így datalja a fián* Szelíd kis történet,­­ amit elmondok. Lakik az utcánkban egy öreg cipész. Van neki egy picinyke bé­relt műhelye. Oda járo­­gat nap mint nap. Fejét nyakába húzva emeli sapkáját minden felnőtt, sőt gyermek ismerőse előtt. Szereti a gyerme­keket. Kilenc éves kis­fiam egyik kedvence az öreg bácsinak — és vi­szont. Ma reggel­­ feltűnt, hogy a gyermek vala­hova készülődik, szor­galmasan csomagolja egyik pár rossz cipőjét, s ezután előadja tervét: „Engedd meg, hogy le­mehessek a cipész bá­csihoz .­ Könnyű dol­ga volt velem, megen­gedtem. Alig múlt el azonban pár perc, máris visszajött. Szomorúan és szánalommal indokolta gyors visszatérését: „A bácsi is fázik ... nem ég a tüze... poros a szene, fája nincs... Azt mond­ta, menjek később, ha már meleg lesz nála.. .­smerem a bácsi mű­­helyét. Egykor nyá­rikonyhának használhat­ta tulajdonosa. Amolyan araszos kis­zug, előtte egy élő­halott patakocs­ka medve, mely fölött méreteiben és állapotá­ban is egy picike híd van. Gondolatok futot­tak áz agyamon. Először is az, ami olyankor szo­kott, amikor gyermekek adják elő élményeiket: mit is tettem volna én, ha kisfiam helyében va­gyok? Első pillanatban szerettem volna látni őt, amint segít a tűzrakás­ban. De nem tette, mert hazajött. Miért nem?! Már idegesített a gondo­lat: meg akarja várni, míg felmelegszik a mű­hely, s a készre vissza­megy . .. A fiam csak áll, áll, néz, de kabátját nem veti le. Ilyen esetben újabb kérés lóg a leve­gőben. Felcsillant a sze­mem, mégis van elgon­dolása. Nem is késett vele: „Nagyon szeretnék pár darab fát, csak egyet-kettőt.­­.. Megfázik szegény bácsi...” F­eleségemmel egy­­•*- másra néztünk. Szemeinkre a megha­­­tottság és az öröm köny­­nye vont árnyékos fáty­lat: ez a legkedvesebb ajándék az embernek, a szeretet, mely ott fész­kel a szívünkben, az öreg bácsi, kisfiam, a mi, felnőttek, fiatalok és öregek szívében ... S a megnyugvás, hogy kis­fiúnk jó úton halad, mert visszaadta József Attila Csoszogi bácsijá­nak, az öreg suszternek apró szívességét, egy olyan tartozást, melynek múltja és jövője van... R. Gv Biztosan található jó megoldás, csak akarni kell A cseri fiatalok tettrekész meg­mozdulása azt bizonyítja: akar­nak tenni? Sajátjukat akarják megalapozni, nem Várják tétlenül „csak” a felsőbb segítést Éreznek magukban annyi erőt, hogy a sa­ját problémájukat meg tudják oldani. Ebben a munkában a falu minden becsületes embere támo­gatást ad és ebben a közös össze­fogásban valóban szebbé tehetik életüket. lévai András

Next