Fejér Megyei Hirlap, 1958. január (3. évfolyam, 1-26. szám)
1958-01-04 / 3. szám
int kéményseprők . Ha egy kéményseprővel találkozol, fogd meg a kabátod gombját és addig fogd, amíg látod s mondd magadban: „Kéményseprőt látok, szerencsét találok”. Ezt tanácsolta az egyik barátom, s még nyomatékosan felhívta figyelmemet arra, ha újév napján, vagy az utána következő napon találkozol kéményseprővel, egész évben szerencséd lesz. Nos, hogy egész évben szerencsém legyen, pár nappal újév előtt meglátogattam a kéményseprő fiatalokat. Kilenc fiatal tanulja és ismerkedik a kéményseprés nem könnyű tudományával és mint hallottam, ezt a mesterséget igen nagy kedvvel sajátítják el a tanulók. Nem egy közülük már önállóan dolgozik, így a legügyesebbek közé tartozik Nagy Károly, Domonkos István, Besser István, Szegi József, Krauz Simon és Puska Ferenc. A Kéményseprő Vállalat vezetői elmondották, hogy a fiatalok a kéményseprésen kívül a tűzrendészet pontos betartását is megtanulják. Ezt ezidáig kiválóan végezték el. Több esetben, így a múlt évben 8760 helyen szüntettek meg tűzrendészeti szabálytalanságot és 1800-szor tettek feljelentést a szabálysértőkkel szemben, így hát a kéményseprőkre nem hiába mondják, hogy: „Kéményseprőt láttam, szerencsét találtam”. A fiatalok szakmai tudásáról csak annyit: két év a tanulási időszak, de amit bemutattak az első évesek, az azt bizonyítja, hogy két év alatt a kéményseprés minden ágát jól elsajátítják. Hogy ez így van, ime néhány kép a fiatalok munkájáról. Nem könnyű feladat a padláson elvégzendő kéményseprői munka sem. De hogy e feladattól nem riadnak vissza, bizonyítja a kép. Nagy Károly és Puska Ferenc elsőéves tanulók a tolókefével dolgoznak. (Viniczai János felvitele) Domonkos István és Besser István nagy szakértelemmel a kéményt golyózzák. * Csórón akarnak a kiszesek Az iskolai tanítás szünetel, de Csórón az iskola környékén ezt nem venni észre. Este ropog a hó a lábak alatt és a hívogató világító ablakok felé árnyak mozognak. A KISZ tart esti próbát. Színdarabot tanulnak és a hosszú téli esték órái sokkal gyorsabban peregnek így együtt a tanterem barátságos melegében. — Az igazgató néni mindenben segít és támogat bennünket — így mondják a kiszesek — ennél nagyobb dicséret, őszinte szó nem érheti Zemanek elvtársunőt, az iskola igazgatóját. Szigligeti egyik színdarabját próbálják a fiatalok. Februárban akarnak a falu előtt bemutatkozni. Addig rengeteg munka van és az iskola fáradhatatlan igazgatónője tudja, hogy az ifjúság problémája, a nevelés, nemcsak az iskolán belül, de azon kívül is fontos feladata minden pedagógusnak. Magára vállalta, hogy a KISZ-munka beindulásánál minden segítséget személyesen megad. — A mi kiszeseink mindig együtt vannak — így mondja Molnár János elvtárs, a KISZ- szervezet titkára. Egybe kovácsolódnak, de van azért baj bőven. A fiatalság zöme a környező üzemekben dolgozik és sok gondot okoz a váltott műszakok által okozott kiesés. — Eddig 28-an vagyunk KISZ- tagok a faluban, de sokan vannak, akik szívesen vesznek részt a KISZ életében, annak megmozdulásaiban — szól Gombos Julia. — Ennek bizonyítéka az, hogy a most színre kerülő színdarabban nemcsak a KISZ tagjai, de a KISZ-en kívüliek is vállaltak szerepet. A falu érdeklődik a fiatalok munkája iránt. Becsületes, dolgos tagjai vannak a KISZ-nek, kívánják, hogy a falu helyzetének megfelelően olyan kulturális lehetőségek teremtődjenek, amit ma joggal elvárnak. — Ez a legnagyobb baj. Pillanatnyilag nincs megfelelő helyiségünk és kénytelenek vagyunk az iskolát felhasználni más helyiség hiányában. — Talán volna valamilyen megoldás és javítani lehetne ezen a szorongatott helyzeten? — Lehetne! De mennyire! Van a faluban egy kastély — sorolja Zemanek elvtársnő — ebből kitűnő iskolát lehetne csinálni. — A kastélynál ideálisabb iskolát el sem tudunk képzelni — beszélnek valósággal egyszerre, lázas türelmetlenséggel. — A kastélyba átmenne az iskola. A jelenlegi iskola helyén kitűnően megoldódna a KISZ helyisége is, de megoldódna a kultúrterem problémája is. Szép nagy kultúrteremben színdarab előadás többet nem jelentene gondot. A tervek olyan gyorsan bukkannak elő, alig győzöm követni. Miért nem oldják meg ? — Hármas akadálya van ennek: Inota, Erőmű, Várpalota. A kastélyban a felsorolt üzemek dolgozói laknak, így a kastély nem lehet a miénk. " — Tárgyalások folytak már az üzemmel nem is egyszer, sokszor. Az eredmény? — csak ígérgetés! Legutóbb azt ígérték, hogy 1958. január 1-re elviszik azt a pár családot, akik még a kastélyban laknak. — Az ígéretet nem tartották be, még adós a három vállalat. Aki azt gondolja, hogy a csóri fiatalok csak a sült galambot, a készet várják, nagyot téved. Ha Inota, az Erőmű, Várpalota vezetői segítenek a csóriak problémáján, akkor kezdődik a tulajdonképpeni munka. Komoly építés szükséges ahhoz, hogy a kastélyból iskola, az iskolából pedig kultúrközpont legyen. Ezt a munkát vállalják a község dolgozói, vállalják a fiatalok. Az egész község megmozdul. A segédmunkáktól a szakmunkáig mindent megcsinálnak, csak engedjék, hogy hozzáfogjanak. Ahogy az egymás szavába vágó lelkes fiatalokat — de idősebbeket is — nézem, felmerül a gondolat bennem: három nagy vállalat ha akarja, nem tudna elhelyezni pár családot különösen akkor, ha arról van szó, hogy ezzel nagyot lendítünk egy község kulturális életén? Munkában a KISZ Érdekvédelmi Bizottsága Múlt év decemberében alakult a KISZ Érdekvédelmi Bizottsága. Az Érdekvédelmi Bizottság most a megyei munkássszállások életét és körülményeit vizsgálja. A vizsgálat után a KISZ megye bizottság, a szakszervezet és a vállalatok vezetőivel megbeszéljük, hogy hol mit kell változtatni. De nemcsak a munkásszállások problémáival foglalkozik az Érdekvédelmi Bizottság, hanem a fiatalok mindennemű problémáival és sérelmeik orvoslásával. Ezúton is kéréssel fordul az Érdekvédelmi Bizottság megyénk fiataljaihoz, dolgozzanak azok üzemben, állami gazdaságban, hivatalban, forduljanak panaszaikkal, javaslataikkal, kérésükkel a KISZ megyei Érdekvédelmi Bizottságához. Az Érdekvédelmi Bizottság a KISZ megyebizottságán, Székesfehérvár, Szabadság tér 8. szám alatt székel. Bármely nap reggel fél 9 órától délután fél 5 óráig fel lehet keresni. Vidékiek a fenti címre küldhetik leveleiket. Ifjúmunkások! Paraszt fiatalok! Hivatalok fiatal dolgozói! Keressétek fel panaszaitokkal a KISZ megyei Érdekvédelmi Bizottságot. Minden panaszt kivizsgálunk és minden jogos sérelmet orvosolunk. KISZ MEGYEI ÉRDEKVÉDELMI BIZOTTSÁGA. Arany szobránál Szeretett ülni a tölgyek alatt a szigeten, ha hullott a levél, — előtte most a Körút szalad — s a Múzeum kertje őszről beszél. Amit kért volna, sosem kapta meg: csöndes fészket lomb árnyán csupán, tamburája sírt, zúgott, remegett, zokogott a szénaszag után, ércből kezében leán a „kapcsos könyve" ragyog, belőle Mátyás anyja könnye s első évente Rózsa s Ibolya, szellemtesttel körbe-közbe szállnak, csókot ad Miklós régholt Piroskának s Dalos Esztit hívja egy messzi furulya. ZÁSZLÓS GÁBOR Érdekes adatok az ifjúságról A Központi Statisztikai Hivatal nemrégen megjelent évkönyve érdekes adatokat tartalmaz megyénk ifjúságáról. A 15 és 29 év közötti lakosok száma 25 százalékát teszi ki a megye összlakosságának. Közülük a nők száma valamivel több, mint a férfiaké: ezer férfire 1012 nő jut. Ez az arány kedvezőbb az össznépesség megoszlásánál, mert a megye teljes lakosságát tekintve 1055 nő jut ezer férfire. Az említett korosztályok 36 százaléka már házas. Egy esztendő alatt 145 lány már 17 éves kora előtt férjhez ment, 151 fiú pedig 20 éves kora előtt megnősült. A legtöbb házasulandó 20—24 éves korban keresi fel az anyakönyvvezetőt. 29 éves koron alul a férfiak között 43 özvegy van a megyében, a hasonlókorú özvegyasszonyok száma viszont 683. A foglalkozásokat részletező statisztika azt bizonyítja, hogy a mezőgazdaságból élőik száma a megyében vagy négyszer nagyobb, mint az ipari dolgozóké. Középiskolás diák 3673 tanul a megyében. A legtöbb tanulója a Teleki Blanka Leánygimnáziumnak, a legkevesebb pedig a Mezőgazdasági Technikumnak volt az 1956— 57-es tanévben. így datalja a fián* Szelíd kis történet, amit elmondok. Lakik az utcánkban egy öreg cipész. Van neki egy picinyke bérelt műhelye. Oda járogat nap mint nap. Fejét nyakába húzva emeli sapkáját minden felnőtt, sőt gyermek ismerőse előtt. Szereti a gyermekeket. Kilenc éves kisfiam egyik kedvence az öreg bácsinak — és viszont. Ma reggel feltűnt, hogy a gyermek valahova készülődik, szorgalmasan csomagolja egyik pár rossz cipőjét, s ezután előadja tervét: „Engedd meg, hogy lemehessek a cipész bácsihoz . Könnyű dolga volt velem, megengedtem. Alig múlt el azonban pár perc, máris visszajött. Szomorúan és szánalommal indokolta gyors visszatérését: „A bácsi is fázik ... nem ég a tüze... poros a szene, fája nincs... Azt mondta, menjek később, ha már meleg lesz nála.. .smerem a bácsi műhelyét. Egykor nyárikonyhának használhatta tulajdonosa. Amolyan araszos kiszug, előtte egy élőhalott patakocska medve, mely fölött méreteiben és állapotában is egy picike híd van. Gondolatok futottak áz agyamon. Először is az, ami olyankor szokott, amikor gyermekek adják elő élményeiket: mit is tettem volna én, ha kisfiam helyében vagyok? Első pillanatban szerettem volna látni őt, amint segít a tűzrakásban. De nem tette, mert hazajött. Miért nem?! Már idegesített a gondolat: meg akarja várni, míg felmelegszik a műhely, s a készre visszamegy . .. A fiam csak áll, áll, néz, de kabátját nem veti le. Ilyen esetben újabb kérés lóg a levegőben. Felcsillant a szemem, mégis van elgondolása. Nem is késett vele: „Nagyon szeretnék pár darab fát, csak egyet-kettőt... Megfázik szegény bácsi...” Feleségemmel egy•*- másra néztünk. Szemeinkre a meghatottság és az öröm könynye vont árnyékos fátylat: ez a legkedvesebb ajándék az embernek, a szeretet, mely ott fészkel a szívünkben, az öreg bácsi, kisfiam, a mi, felnőttek, fiatalok és öregek szívében ... S a megnyugvás, hogy kisfiúnk jó úton halad, mert visszaadta József Attila Csoszogi bácsijának, az öreg suszternek apró szívességét, egy olyan tartozást, melynek múltja és jövője van... R. Gv Biztosan található jó megoldás, csak akarni kell A cseri fiatalok tettrekész megmozdulása azt bizonyítja: akarnak tenni? Sajátjukat akarják megalapozni, nem Várják tétlenül „csak” a felsőbb segítést Éreznek magukban annyi erőt, hogy a saját problémájukat meg tudják oldani. Ebben a munkában a falu minden becsületes embere támogatást ad és ebben a közös összefogásban valóban szebbé tehetik életüket. lévai András