Fejér Megyei Hirlap, 1959. október (4. évfolyam, 230-256. szám)

1959-10-01 / 230. szám

Csütörtök, 1959. október 1.FEJÉR MEGYEI HÍRLAP Bárcsak holnap közölhetnénk Tulajdonképpen jókedvük volt azoknak a tagoknak, akik a minap az abai vasútállomás­ról a Rákóczi Tsz felé indítot­ták útba a legújabb úsző­szállítmányt. A jókedv azon­ban egyetlen emberen sem látszott... Elnyomta azt a gond. Hűvösek az esték, a hajnalok még hidegebbek. Mi lesz ezekkel az üszőkkel a szabad ég alatt? Egyetlen hely, ahova a jószágot tehe­tik, a karóm. Meleg férőhely nincsen, s azok a nagyobb is­tállók, melyeket a tagok há­zainál átalakítottak, — zsú­foltak. Ha tavasz lenne — gond sem lenne. De ősz van és tél lesz. A jószághoz ragaszko­dik a Rákóczi tagsága: leg­alább olyan jól tudják, mint minden parasztember és min­den szövetkezeti tag, hogy ál­lattenyésztés nélkül nem gaz­daság igazán a gazdaság. Ezekkel az­­ üszőkkel megala­pozhatják a szarvasmarha­tenyésztést, melynek kialakí­tására nem érnek rá várni. Pontosabban szólva, megala­­pozhatnák, ha el tudnák őket helyezni a téli időszakban. Hát nincs az elhelyezésre semmiféle lehetőség? A szö­vetkezet elnöke és tagsága is azt mondja: van. Hogyan? A falu közepén a Székesfehér­vári Gépállomás brigádja vert tanyát. Az épületcsoportban akad egy istálló is Benne vannak a betonjászlak, rend­ben állnak a falai, a tetőzete. Istállónak épült, most egy kis nagyképűséggel azt lehetne mondani róla, hogy raktár. Akik tudják, hogy mi van benne, azok azt állítják: nem raktár az, hanem lomtár. Va­lószínű, nekik van igazuk, hi­szen az épület egyedüli fogya­tékossága, hogy nincs rajta tisztességes ajtó. Márpedig miféle raktár az ilyen? Jószágot kötni bele pedig nem lehet. Nem, mert a gép­állomás a sajátjának mondja, s ajándékozási joga nincs. Ez érthető is. Helyes is. A Gép­állomások Megyei Igazgató­sága, pedig amely tud a do­logról, nem mer állást fog­lalni, nem mer intézkedni, nem meri kijelenteni, hogy a tsz kösse be az üszőket! Az épület állami vagyon. Vigyázni kell rá. Az állam az idén a mi megyénkben is sok épületet adott át a ter­melőszövetkezeteknek — meg­tette a kötelességét. Termé­szetes, hogy nyakló nélkül nem ajándékozhat, különösen nem akkor, ha a különböző állami vállalatoknak égetően szükségük van az épületekre. Ez igaz. De az abaiak eseté­ben nem erről van szó. A gépállomási brigád — külö­nösen a télen — meg lenne enélkül az épület nélkül is. A termelőszövetkezet pedig nem kéri örök időkre szóló ajándékként a népállomásiak­tól az istállót. Így a megyei igazgatóságnak nem kell at­tól félnie, hogy eggyel keve­sebb lesz az épületállománya. Nagyon, de nagyon megelé­gedne szorult helyzetében a termelőszövetkezet azzal is, ha szerződést köthetne a gép­állomással az épület haszná­latára. Az ellen sem tiltakoz­nának, ha­­ ez a szerződés a kitavaszodásig szólna. Hiszen a jövő télre építenének férő­helyet, amire most már nincs lehetőségük. Egy kevés jószándék, a szö­vetkezet helyzetének megér­tése és egy kis határozottság kel­lene csupán ahhoz, hogy me­leg férőhelyhez jusson akár két napon belül a szövetke­zet új úszőállománya. Ez a kevés jószándék, megértés bi­zonyára nem hiányzik a gép­állomásiakból, akik ugyan­azért dolgoznak, mint a szö­vetkezeti tagok, a termelő­­szövetkezetek megerősödésé­ért. Éppen ezért, mihelyt cse­lekednek és segítenek megol­dani a Rákóczi Termelőszö­vetkezet gondját — a lehető­ségük megvan rá — szívesen megírjuk, hogy valóban meg­értő segítőtársaik az abai Rá­kóczi Termelőszövetkezetnek is. Bárcsak holnap közölhet­nénk helyes elhatározásukat. Almási István lyjé­gjárta az első imperialista világháború svaromléniáit. Ezerkilencszáztizenhétben meg­érintette és magával ragadta a munkáseszmélés forró szele, s a dicsőséges Vörös Hadsereg kato­nájaként véd­iküzdötte az orosz­lánvtár szabadságot hozó harco­kat. Most ül a várakozóhely léc­­padán és oda int a szomszédban lévő Szabad Élet Tsz épületei felé: — Elmentem közülük... nyug­díjba vonultam. Ellátogatok né­ha a pártszervezethez, hogy van­nak és a tagsági bélyeg elszámo­lást beviszem néha a városhoz. Van időm, szívesen segítek ne­kik... Csak úgy ülőhelyében ráüt a térdére és a szeme sarkában pókháló sűrűségűre futnak a rán­cok. — Szóval van időm. Zsúfolt autóbusz zúg el az Aranybulla felé, s élénk tekinte­tével elkíséri, amíg az el nem tűnik. Akkor újra kezdi. — A fiamat várom, ott beszél­tük meg a találkozót. Biztos majd a következővel jön. Nem baj... ráérek. Van időm. Nézem a szemét, vajon miért ismétli annyiszor, hogy van időm? Hiába nézem azonban, arcának mozgékony ráncai kifürkészhetet­­lenek. Én kezdem újra a beszél­getést. — Szányel elvtárs, mondanék valamit. ­ Ősz­­i verőfény­­ — Tessék... — Őszintén, hiányzik neked a munka? Életedben dolgoztál és most egyszerre munka nélkül él­ni, nem lehet könnyű. Igazat mondtam ? T?­égen imerjük egymást, még Tordasról, amikor ott párttitkár volt. A tsz kertésze­ként dolgozott ott. Emlékszem, milyen büszkeséggel mutogatta gyönyörű paprikáit, paradicso­mait, öröm volt a munka, nem úgy, mint régen, a kilátástalan­­ságban. S az örömteli munka, ha megszűnik, bizony sokáig nem tölti ki semmi az élet folyamatá­ban keletkezett űrt. Talán ő is erre gondol, mert maga elé emeli két inas kezét és, mintha rég látta volna — megnézi. — igazat mondtál — kezdi az­tán — tényleg hiányzik a munka. Ha nem dolgozhatnék néha, ta­lán ki se bírnám. De dolgozok. Eljárokatok ide a tsz-be, beállok közéjük, ha sok a munka. Nekik jól jön ez és nekem jól esik. Most nem azért jöttem, de ha találkozok az elnökkel, megmon­dom, hogy eljövök, ha van szá­momra valami munkájuk. Min­dig szokott adni, ha van nekem való. Elnéz a tsz központi épülete fe­lé és átfogja a pillantásával. — Szerettem itt, ez is hozzá­járul, hogy ki-ki ballagok. Öt­venöt munkaegységet csináltam eddig, tizenötöt akarok még. — Akkor összesen hetven lesz —■ Annyi. Száztízet szerettem volna gondolatom szerint, de a szívem nem bírja. Nekem már ő tervez, ő végez... — és a szívé­re mutat. — Kifulladok hamar, hiába bírná a karom. És ezben megérkezik a fia. Ugyan­az, mint ő, csak fiatalabb, ru­ganyosabb. Ahogyan ülnek egymás mellett a foghíjas padon, az apá­nak csak a haja és a válla üt el a fiáétól. Én nézem őket, Szá­nyel Gyula elvtárs, a nyugdíjas­­ veterán pedig beszél: — A nagyapám kertész volt, az apám szintén. Én se lettem más és a fiam sem. Az uno­kám? Ha más lesz, legfeljebb kivész a családból a kertészti szakma, jön a helyébe más ... Mi harcoltunk ezért a világért, hogy legyen a fiainknak, unoká­inknak lehetőségük. Igaz? — Igaz. És te — ezután? — Én?.. . Én nyugdíjas cso­­porttag vagyok. Szabad Élet tag! Nem hagyom a tagságom. Ti­ t­együnk a tsz újonnan má­­zolt kapuja felé és az utóbbi szavak úgy csengenek kö­rülöttünk az útra csorgó napsu­garakban, mint valami eskü. Veterán szó nem is csenghet másként. ÚJ SZÁNCÁSZ INNYSLUK a Győzelem Tsz-ben Nyolcvanhatból hét kommunista tagja van a középbogárdi Győzelem Termelő­­szövetkezetnek, s Lakatos József személyében most érlelődik a nyolcadik. Az aránykülönb­ség nagy tehát a pártonkívüli tsz-tagok javá­ra — akaratkülönbség még sincs. A dolog természetes. Csaknem tíz holdnyi szántóterület jut egy- egy tagra. Nagyon össze kell il­leszteni a gondolatokat, s az erőt, hogy min­den idejében, s gyümölcsözően történhessen. A gondolkodás és az iparkodás szövetkezeti­vé, s mind szövetkezetibbé formálását a párt­­szervezet ezért tartja első és legnagyobb fel­adatának. Csornai­­ Elemér elvtárs, párttitkár mond­ta el, hogy egy-egy nagyobb munka megkez­désekor hogyan lesz a pártvezetőség és a tsz vezetőség elgondolásaiból egy elgondolás.­­ A pártvezetőségnek is és a tsz vezetősé­gének is megvannak a saját tapasztalatai, el­képzelései. Hogy a ''•»Hét megismerjük, össze­ülünk és kialakítjuk az egyetemes irányt. A nyáron is így tettünk — mondja Csornai elv­társ. — Közös ülésen megállapítottuk, hogy az idő sürgeti a tsz tagjait. Sőt, nemcsak a tagokat, hanem a munkaképes családtagokat is. Ebből kiindulva, úgy döntöttünk: ajánljuk a közgyűlésnek, hozzon határozatot, hogy a tsz-tagok feleségestől, gyermekestől fogjanak munkához. A közgyűlés megvitatta a közös javaslatot és elfogadta. Válaszként feleségek és gyermekek álltak munkába. A gyermekek felnőttkezeket he­lyettesítettek, borsót, paprikát és paradicsomot szedtek. A bogárveszélykor burgonyabogara­kat irtottak. Más szóval, a tsz tagok azt tették, amit az önön érdekét jól felfogó kisparaszt tesz, ha a család mozgósításának látja indo­kát. A saját és a gépállomás gépei eközben állandóan vették le vállukról a terhek na­­gyobbát. Tavaly zárszámadáskor egy-egy munkaegység értéke a tsz-tagok részére 75 fo­rint volt. Földrendezési okok miatt az idén mintegy kétszáz hold földet nem vonhattak be a gazdálkodásba, ezért most úgy mutatko­zik, hogy 70 forint jut majd egységenként. Ez a hír feltűnést kelt a környéken. Nemrég történt, hogy a lajoskomáromi Petőfi Tsz főkönyvelője megkérdezte Csornai elvtársat: — Hogyan, hogy maguknál olyan nagy a tagok jövedelme? — Szövetkezeti ve­zető k­érdezte ezt szövetkezeti vezetőtől. A fe­lelet nem volt könnyű, de a párttitkár meg*­találta a helyes választ: — Nálunk első és legfontosabb, — mondotta — hogy a munká­kat mindig a legjobbkor, mindig időben vé-' gezzük el. Ezért nemcsak termelünk, hanem gazdálkodunk a gépi és kézierővel. Igazat mondva, ez a legnehezebb: Jól gaz­dálkodni a kézierővel. Ezt véghezvinni egy­más ellenére nem lehet, csak egymással egyet­értésben. Nem feledkeznek meg erről a kom­munisták, hiszen ez nem csupán nyáridőben, hanem most ősszel is így van, amikor hal­mozódva várnak a munkák. Hátra van még tetemes mennyiségű őszi vetés. Cukorrépa és ricinus szedés, a kukori­catörés és betakarítás. Mindahány hold szán­tóföld őszi mélyszántása. Úgy vannak e mun­kákkal a Győzelem tagjai, mint a verseny­futó, aki elérkezett a cél közelébe és magában azt mondja: na még egy erőfeszítés és bent vagyok a célban: enyém a győzelemi ajándék! Ők is ezt mondják most: feszítsünk meg min­den erőt, rugaszkodjunk a munkának A vezetőségválasztó taggyűlés érzékeny húrt pendített meg. A taggyűlés azt mondotta: fejleszteni kell a jószágállományt minden szövetkezeti tag hasznára. De hogy ezt meg tudják valósítani, az állattartás gon­dolatát meg kell szerettetni a tagokkal. El kell fogadtatni, meg kell értetni mindenkivel, aki érdekelt megvalósításában. Az állattenyésztés ügye nagy súllyal esik latba, mert a tsz gazdaság hozamát tovább akarják a jövőben növelni. Ezt egyedül mező­­gazdálkodással, amelyet eddig folytattak — nem lehet. Kell a nagyüzemi gazdálkodás másik pillére: a mennyiségileg és minőségileg egyaránt fejlett állattenyésztés. Az emberek egy részének gondolatában azonban gátol a hibás nézet, hogy az állattenyésztés vesztesé­get hoz a tsz-re. Nyilván nem lehet sikeresen nekigyűrkőzni az állattenyésztés fellendítésé­nek, amíg a tsz-tagok akarata, gondolkodása, meggyőződése nem azonos egy ilyen nagy­­jelentőségű kérdésben. Régi gyakorlat, jó gya­korlat, hogy először egyeztetni, azonosítani a véleményeket és csak azután munkához látni. A vezetőségválasztó taggyűlés hű maradt ehhez az elvhez és új perspektívát nyitott meg a Győzelem Tsz szorgalmas r­épe előtt. Ha a tagok bizakodással látnak az új feladat valóraváltásának, bizonyos, hogy a szövetke­zeti élet és gazdaság megtermi a tőle várt újabb r*'"'"'*-görcsöt is. Hegedűs Péter A 13. havi fizetésért jó hírnévre tett szert fenn­állása óta az Építőipari Ktsz. Ezt mi sem bizonyítja job­ban, mint az, hogy már egész évre megvan a szerződéses munkájuk. És ami ugyancsak dicsérendő: közel 100 száza­lékkal növelték lakossági szolgáltatásukat az elmúlt esztendőhöz képest, az eddig végzett munkák között szere­pel egyebek között két össz­komfortos családi ház fel­építése, jónéhány külső és belső tatarozás, tetőjavítás te­mető.zövetkezetes­új tetők elkészítésé­­nek tagsága ezekben a napok-Egyéb terveiket is teljes!- ban tartja az időszerű közgyű­­tették az elmúlt kilenc dő­­léseket, amelyeken megbeszélik nap alatt. A fülei Búzaka- az őszi betakarítással kapcsola­­tosz Termelőszövetkezetben tos tennivalókat, felmérik a ren­­új magtárt építettek, mely­­delkezésükre álló munkaerőt, nek földszintjén helyet fog- gépeket, fogatokat és úgy szér­iál a korszerű daráló, mázsa- vezik *­eg a munkát, hogy mi­ház, magtisztító-gép. A csőr­ előbb és veszteségmentesen tör- Új Barázda Termelőszövet- tényék a bő termés betakarítása, kezet számára egy 50 férőhe- Tsz­einkben már nagyrészt lyes istállót tataroztak, ismé­ befejeződött a nagyüzemi táblák­rik őket Dinnyésen is, ahol a kialakítása, illetve a földterület Virágzó Tsz. egyik ötven­ rendezése. Most nagy körültekin­­térőhelyes istállóját „öltöztet­­téssel készülnek a jövő esztendő téli új köntösbe”. Helyreható- eredményes gazdálkodásának ták az émü­let tetőzetét s a megalapozására. Készítik a ve­­rossz ajtókat újjal cserélték a terveket, amelyekben már fel nagy helyet foglal el a takar-A szövetkezet éves terve mányterület, az állatállomány 5 100 000 forint, melyből ed- Mentes fejlesztése céljából a­dig három és félmilliót telje-­e­sítettek. Tavalyi jó munkájuk Televízió az iskolának 3. oldal. Közgyűlési napirenden az őszi munkaszervezés alapján ezév tavaszán 450 000 ráckeresztúri szülői munka­forintot fizettek ki évvégi . .. .. ráckereszturi szülői munka jutalék címén. Egy-egy des- k,oz.0.RSe* TM4r ff oktatási ev­gozó egy havi fizetését kap- bebizonyította hogy nem - , feledkezett meg feladatáról, radió­ta kezhez, átlagosan 2 000 fo­­val­os televíziós készülékkel ked­­rintot. Úgy mondják, most is veskedett a gyermekeknek, ezzel is jut majd ennyi abból a nye- mintegy kiegészítették az iskola reségből, amelyet az elkövet­ kultúra,lR felszerelésének állo­­­­mányaz. A szülök áldozatos fe­kete három hónap alatt ,i se­gítségét a tanulók nagy öröm­­tosítanak jó munkájukkal, meg fogadták. Nyolcvanháromezer normál holdat­­teljesítettek a gépállomások szeptember első három hetében Fejér megye gépállomásai földek előkészítését az őszi­re­­szeptember elsejével megkezd­­téshez. Megnehezíti a gépek­nek az őszi idénybe számító munkáját a kiszáradt talaj, mezőgazdasági munkák végzé- tehát az eddig elért eredmé­­sét. Az első két dekádban nyék különösen dicséretreinél­­összesen 83 213 normálholdat ki­­tök, ha mindezeket figyelembe tevő munkát végeztek a terme- vesszük. Bár még mindig nem főszövetkezetekben. Felszántott áll rendelkezésre az igényeknek tak 20 200 holdat, elvetettek megfelelő mennyiségű gép, a 2400 holdat és gépeik levágták gépállomások dolgozói vállalták, a silót 9200 holdról, hogy mindent megtesznek annak A gépállomások valamennyi érdekében, hogy miattuk ne felszabadult erőgépe végzi te- késlekedjék az őszi munka a­vábbra is a mélyszántási és a termelőszövetkezetek­be.*).

Next