Fejér Megyei Hírlap, 1960. augusztus (16. évfolyam, 181-205. szám)
1960-08-17 / 194. szám
4. oldal. Gazdag őszi program Még javában zúgnak a cséplőgépek, számos betakarítási márka vár még a szorgos kezekre, de Sárszentmiklós vezetői már arról tanácskoznak, miként tudnak színvonalas programot biztosítani az őszi időben. Sóti László, a művelődési otthon igazgatója azon a véleményen van, hogy minden előrehaladás, minden megtett lépés egyik rugója a termelőszövetkezet segítségadásából, megértéséből indul ki Támogatói, lendítői vannak a kulturális munkának. Ezt az is igazolja, hogy szinte egyetlen este sem sötét a művelődési otthon ablaka. Eleven, pezsgő élet folyik most is az otthon falai között. A színjátszó együttes a nagy nyári munkák ellenére sikeresen betanulta a Zeng az erdő című darabot. Az együttes tagjai kétízben otthonukban, később Alsószentivánon, Kálozon mutatták be a közönség nagy elismerése mellett tudásukat. A téli időszakban sem feledkeznek meg az efféle szórakozást, tanulást nyújtó kulturális munkáról, mégis tartalmasabb lesz .A következő hónapokban a művelődési otthon munkája, mint tavaly volt. Szeptemberben például a rendszeres televízió műsor megtekintésén kívül hat gyermek névadó ünnepélyét is megrendezik. Megszervezik az ezüstkalászos tanfolyamot. Közösen látogatnak el Székesfehérvárra a mezőgazdasági kiállításra, majd a fővárosba a sportverseny megtekintésére. Rendeznek egy szüreti mulatságot. Nagy gondot fordítanak az esti iskola szervezésére. A múlt évben Bruzsa József és Lajtos Ferenc tsz-tagok, a többi tanulni vágyókkal együtt bejártak esti iskolára Sárbogárdra. Az idén már nem lesz erre szükség, mert megfelelő számú jelentkező esetén a községben is indítanak esti iskolát. Központi helyen szerepel az olvasó mozgalom fejlesztése. Elsősorban az állandó olvasók számát növelik. Foglalkoznak a felnőtt olvasók számának emelésével. Az ismeretterjesztésre való mozgósítás nem volt megfelelő a múlt télen. Elmaradt az érdeklődés az emberek részéről — ehhez minden bizonnyal hozzájárult a termelőszövetkezeti fejlesztés is. Most már nagyobb érdeklődésre számítanak. Ezért tizenhat TIT előadás szervezését ütemezték be. Igényesek a sárszentmiklósiak. A művelődési otthon vezetősége éppen ezeknek az igényeknek megfelelően állította össze programját. Bíznak abban, hogy ez évben már bőven áll rendelkezésre idő az ismeretterjesztő előadások meghallgatására esetleg vitatására is. A tervet a község lakosságának minden rétegét képviselő kulturális bizottság állította össze és vitatta meg. A tanács végrehajtó bizottsága megerősítette azt. Ha végrehajtják az elkövetkezendő három hónapra szóló terveket, akkor egy lépéssel ismét előbbrehaladnak Sárszentmiklóson: szélesedik a lakosság, a tsz-tagok látóköre és tudásban is egyre gazdagabbakká válnak. FETCH MEGYEI HÍRT A® Szerda, 1960. augusztus 17. MUNKÁSSZÍNPAD A hatalmas nézőtér zsúfolásig megtelt. Felgördül a függöny s a nézők előtt napsütötte ukrán falu terül el, így kezdődik Borisz Alekszandrov népszerű operettje, a Malinovkai lakodalom, amely a cseljabinszki traktorgyár kultúrpalotájának színpadán kerül most színre. A színészek valamennyien munkások. Napközben a gyár híres „CSTZ” faktorait készítik, este pedig átadják magukat kedves szórakozásuknak, a művészetnek. Az öntevékeny együttes fennállásának 36 éve alatt körülbelül 40 orosz és nyugateurópai klaszszikus darabot hozott színre, ezenkívül szovjet szerzők darabjait is. Zaja Tipikina a darabban Jarimka szerepét játssza. Valódiszerepköre segédművezető a gyárban. A kultúrházban az énekkar tagja, Jarimka első szerepe a munkásszínházban. — Az egész család:apám, Szvetlána nővérem, Eduárd és Viktor bátyám tagja a gyári színjátszócsoportnak — mondja Zója, — és valamennyien a traktorgyárban dolgoznak. ■— Gyárunk művészei — emlegetik büszkén a traktorgyár dolgozói hazafelé menet az előadás szereplőit. Alekszandr Klescsov, a kultúrház igazgatója maga is a színház neveltje. Nemrég, az öntevékeny művészcsoportok országos seregszemléjén Gorkij „Éjjeli menedékhely”-ében alakított Vászka szerepéért első díjat kapott. A munkásszínház legidősebb tagja a gyár lakatosa, Grigorij Sztolbuskin, még emlékszik arra az időre, amikor a színház afféle kis öntevékeny köröcske volt. Huszonöt éves, élményekben gazdag színjátszói múlt van mögötte. Számos szerepet játszott, és mindegyik egy-egy lépcsőfok volt az elismerés, a művészet felé. Nemsokára nyugdíjba megy, de azért a színházat nem hagyja ott. — Az üzemi étkezde könyvelőjének, Alekszandra Kormisinának még az otthona sem anynyira kedves, mint a munkásszínház — mondja Klescsov. — Igen sok és nehéz szerepet játszik a hivatásos művészek színvonalán. A munkásszínház saját stúdiójában neveli az új színjátszókat. Hogy valaki eljusson a munkásszínpadra, két kemény évet kell tanulnia a stúdióban, el kell játszania két-három szerepet, mégpedig igen jól. Ámhogy felvegyék a stúdióba, vizsgát kell tennie, csaknem olyant, mint a színművészeti főiskolán. A stúdió hallgatói megtanulják a színészi mesterséget, a beszédtechnikát, megtanulnak táncolni és sminkelni. Mindezt természetesen este, munka után. Sokan olvassák a szakmai irodalmat, ismerkednek Sztanyiszlavszkij, Vahtangov és más neves színházi szakember örökségével. De a stúdió „tanulóinak” kötelességük is van a munkásszínházzal szemben: ők statisztálnak, súgnak, rövid szerepekkel lépnek fel a színpadon. A munkásszínház minden szükséges kellékkel, díszlettel rendelkezik. A kultúrház saját képzőművészei tervezik a ruhákat és a díszleteket. A színház rendelkezésére állnak a gyári táncosok, a zenekar és az énekkarok is. A gyári művészek szoros kapcsolatban állnak a cseljabinszki Drámai Színházzal, gyakran látogatják a főpróbákat, de a színház művészei sem mulasztanak el egyetlen alkalmat sem, hogy a munkásszínház bemutatóit megnézzék. A nézők feszült figyelemmel kísérik a cseljabinszki traktorgyár munkásszínházának előadását. TANULÓ MUNKÁSOK Ipari munkásaink az elsők között voltak, akik megértették az idők szavát és műszak után kényelmet, pihenést áldozva hajoltak elsőként a könyvek fölé. Az elmúlt tanév eredményei között ott van munkásaink erőfeszítéseinek értékes termése: magasabb műszaki tudásuk közvetlenül lemérhető az üzemek termelési mutatóin. A gyárak embere amellett, hogy múltbeli mostoha sorsa miatt félbenmaradt tanulmányait folytatja, előveszi a technika tankönyveit is, mert az előtte kitáruló horizont immár halaszthatatlan kötelességének érzi, hogy politechnikai vezetőszerepe mellett lépést tartson a műszaki fejlődés diktálta követelményekkel. Pusztavámon Nagy János elvtárssal, a bányaüzem oktatási felelősével beszélgettünk a műszaki oktatás eredményeiről. — Most fejeződött be a műszaki felügyelet továbbképző tanfolyama hetven részvevővel — mondja. — Kihasználtuk az „uborkaszezont” is. Elvégezte a tanfolyamot minden lőmester, körzet és műszakvezető és a külszíni munkák parancsnokai. Kétszázötven bányász vett részt a balesetelhárítási tanfolyamon, mert a bányaüzem sajátos munkakörülményei mellett ez életbiztosítást jelent. főmesteri tanfolyam indul negyven fővel és a tavaly segédvájári tanfolyamot végzettek az idén tovább tanulnak a vájártanfolyamon. Emellett a gépkezelők részére két továbbképző tanfolyamot indítanak 20-20 résztvevővel. Terveznek ezenkívül két Hidasi-féle rakodógépkezelő kurzust. A tanfolyamok idejét úgy választották meg, hogy azok látogatása ne akadályozzon senkit a termelő munkában. A három műszak minden munkása számára hozzáférhető a 8—11 óráig, vagy a 17—20 óráig tartó előadás. Őszre gondoskodnak a külszíniek továbbképzéséről is: hatvan órás előirányzással rendeznek egy bányagéplakatos és egy villanyszerelő szaktanfolyamot. — Nemcsak bányászaink, de az üzem is hasznát látja ezeknek a tanfolyamoknak — hangsúlyozza az oktatási felelős. — Mert, ha például a vájár egyúttal lőmester is, rengeteg időt takarít meg azzal, hogy nem kell függetlenített lőmester után futkosnia, hanem elvégzi maga időpocsékolás nélkül akkor, amikor az omlasztásra szükség van. De ettől eltekintve meg is takarítja a bánya a lőmesteri beosztást. Eddig igen alacsony feltételeket szabtak a vájárképzésre jelentkezők elé. Elegendő volt az általános iskola IV. osztályának elvégzése. De a fejlődés parancsa arra mutat, hogy ez is megvétózzék és emeljék az előképzettség követelményét. A vájáriskola három év alatt képezi ki vájárrá a tanulókat és ez hosszú idő a termelés követelményei szempontjából. Ezért rendszeresítették a vájártanfolyamokat, amelyek hat hónap alatt képeznek ki segédvájár alapképzettségű és megfelelő műszaki tapasztalattal rendelkező bányászokat vájárrá. Ez gyakorlati haszna mellett jelentős megtakarítást is jelent a népgazdaságnak, mert egy vájár kiképzése az iskolán mintegy 50 000 forint befektetését igényli. Kincsesbányán is népszerű a műszaki és általános iskolai továbbképzés. Sok embernek teljesülhet a műveltség emelése iránti vágya és ehhez a bányaüzem minden lehetőséget megad. Nagy Lajos villanyszerelő általános iskolát végzett és két iparitanuló iskolája van. Fiatalabb korában szakérettségire jelentkezett, de mostoha családi körülményei a munkapad mellé szólították, kénytelen volt abbahagyni tanulmányait. — Villamossági mérnök szerettem volna lenni — mondja a betegségéből éppen felgyógyult fiatalember. — Sajnos eddig nem sikerült, de tanulni fogok, mert ma már elengedhetetlen a nyolc általános és tudom, hogy nemsokára az érettségi lesz az alapműveltségi követelmény. Polyányi László, a gépműhely lakatosa már családos ember. Iszkaszentgyörgyön lakik és hat elemit végzett. Felesége viszont érettségizett. — Itt a gépműhelyben vagy tizen vagyunk, akiknek nincsen meg az általános iskolai végzettségünk. Elhatároztam, hogy továbbtanulok, nem akarok elmaradni attól a generációtól, amely kedvezőbb körülmények között nőtt fel mint mi. Apa nélkül tanulni négyünknek, teljesíthetetlen feladatot jelentett édesanyám számára, csak a bátyám végezhette el a tanítóképzőt. Most itt a lehetőség és én élni i® ayerunk vele. A szocialista brigád cím elnyeréséért küzdő munkacsapataink tagjai jó példát mutatnak a munkáskollektíváknak. Egymás után szervezik meg üzemeink a műszaki továbbképző tanfolyamokat, de emellett nagyon sokan több áldozatot is vállalnak, beiratkoznak az általános iskolába, és különböző technikumokba, sőt a főiskolákon-egyetemeken képezik tovább magukat, hogy a munkásosztály politikai vezetőszerepe mellett hozzásegítsék osztályukat annak az új munkásértelmiségnek kialakításához, amely társadalmunk fejlődésének egyik legfőbb hajtóereje. B. T. Németh Erzsébet őszre a bányásznap után két Az ateista szputnyikja i. valóságos ateista kislexikonnak nevezhetnek a * Szovjetunióban nemrég napvilágot látott Szputnyik Atyeiszta* című terjedelmes kötet. A frappáns, minden fordítás nélkül is sokatmondó cím a vallási tévhitek, babonák, teológiai csűrés-csavarások leleplezésére szánt, magvas, összefoglaló munkát jelez. Az utóbbi időben a Szovjetunióban egyre több monográfia, tanulmány szerzője vállalkozik a vallási tételek bírálatára. Az ateista szputnyikja a régebben közölt munkák magas színvonalú szintézise. Szerkesztői sikerrel rendszerezték a rendelkezésükre álló anyagot, s ezzel jelentősen megkönnyítették az ateista szellemű nevelés nemes feladatát. A vallási tévhitek ellen helyes történelmi szemlélettel száll szembe a mű. Már a vallás keletkezésével kapcsolatban kegyelemdöfést kap az ateizmus: bizonyítást nyer, hogy a vallás nem mindig létezett, hanem a társadalom egy bizonyos fejlődési fokán keletkezett, egy ideig fejlődött, s aztán elmúlik. A történeti rész sorra veszi az idők folyamán jelentősebb szerepet játszott vallásokat: az ősi keleti vallások (brahmanizmus, buddhizmus, taoizmus, konfucianizmus), a judaizmus és a keresztény vallás sorjában a tudomány reflektorfényébe kerül, s misztifikáló lepel nélkül kényszerül megmutatkozni. Különböző elágazásaik, szektáik vallástörténeti elemzése után a „szentírások” (biblia, talmud, korán) keletkezési körülményeiről szólnak a világosan megfogalmazott fejezetek, s az analízist a rituálék sem kerülhetik el. A vallási tételek belső ellentmondásainak, logikátlanságainak feltárását a vallás és több más fontos felépítményi elem viszonyának taglalása egészíti ki. Szó esik a kommunizmus és a keresztény vallás, a munkásmozgalom és keresztény vallás, a tudomány és a vallás viszonyáról. A további fejezetek címei is sokatmondók: A tudományt nem lehet összebékíteni a vallással. Az elmélet és gyakorlat meghazudtolja a vallást; A természet átalakítása és a vallás; Az egyház és az állam, (az egyház a tőkés országokban és az egyház a Szovjetunióban); A Szovjetunió Kommunista Pártja a vallásról és az egyházról; Kommunista erkölcs-vallási erkölcs. A kötetet az SZKP és a szovjet állam vallási » Moszkva, 1959. kérdésekkel kapcsolatos elvi jelentőségű határozatai, rendelkezései, jelentős személyiségek vonatkozó írásai, szemelvények a nép vallással kapcsolatos értékítéleteiből, a teológiai és egyházi műszavak kis szótára egészíti ki, emeli enciklopédikus jellegűvé. Érdeklődésre tarthat igényt az utolsó fejezet, amely a legelterjedtebb „csodák” csoda-jellegének cáfolatát tartalmazza.* Köztudomású, hogy a keresztény vallás története folyamán nemegyszer kísérelték meg összekapcsolni a kereszténység fogalmát az emberiség felszabadulási törekvéseivel. Az utóbbi száz évben ezek a kísérletek még gyakrabban ismétlődtek. A kommunizmus és a keresztény vallás című fejezet részletesen foglalkozik ezzel a kérdéssel, fényt derít e kísérletek való értelmére. A keresztény vallás a kezdet kezdetén valóban a kizsákmányoltak, az elnyomottak nyelvén szólott, felszabadítást ígérve a nyomorból, de a változásokat már akkor sem a földön, hanem a síron túl, a „mennyek országában” ígérte, tényleges felszabadulás helyett azonban csupán a „lélek” szabadságát hirdette. Az evangéliumok társadalmi tanítása vallásos, azaz passzív tiltakozás az igazságtalanság ellen, „térdenálló lázadozás”, valójában a rabszolgarendszer igazolása. A kereszténység nem a forradalmi harcba lendülő elnyomottak világnézeteként, hanem a reményüket vesztett, sanyarú helyzetükből imádságok, „csodák” útján szabadulni akaró elnyomottak világnézeteként jelent meg. A keresztény vallásétól merőben különböző utakon, itt a földön halad az emberek valóságos felszabadítása felé a kommunista mozgalom, amely a történelem materialista, tudományos megértésén alapszik, s arra tanít, hogy a társadalmi baj gyökerét ne az „eredendő bűnben”, hanem a kizsákmányolásra épült társadalmi rendben keressük. Új traktor a gyapottermesztéshez Befejeződött a gyapotföldek megművelésére szánt T—28—H típusú új szovjet traktor kipróbálása. Az új traktort a vlagyimiri gyárban készítették. Motorja léghűtéses, ami nagyon előnyös a forró klímájú területeken. A traktornak 6 áttétele van, amelyek révén a sebességet óránként 3,5—18 kilométer között lehet szabályozni.