Fejér Megyei Hírlap, 1960. augusztus (16. évfolyam, 181-205. szám)

1960-08-17 / 194. szám

4. oldal. Gazdag őszi program Még javában zúgnak a cséplő­gépek, számos betakarítási márka vár még a szorgos kezekre, de Sárszentmiklós vezetői már arról tanácskoznak, miként tudnak színvonalas programot biztosítani az őszi időben. Sóti László, a művelődési ott­hon igazgatója azon a véleményen van, hogy minden előrehaladás, minden megtett lépés egyik ru­gója a termelőszövetkezet segít­ségadásából, megértéséből indul ki Támogatói, lendítői vannak a kulturális munkának. Ezt az is igazolja, hogy szinte egyetlen este sem sötét a művelődési ott­hon ablaka. Eleven, pezsgő élet folyik most is az otthon falai kö­zött. A színjátszó együttes a nagy nyári munkák ellenére sikeresen betanulta a Zeng az erdő című darabot. Az együttes tagjai két­­ízben otthonukban, később Alsó­­szentivánon, K­álozon mutatták be a közönség nagy elismerése mellett tudásukat. A téli időszakban sem feled­keznek meg az efféle szórakozást, tanulást nyújtó kulturális munká­ról, mégis tartalmasabb lesz .A következő hónapokban a művelő­dési otthon munkája, mint tavaly volt. Szeptemberben például a rendszeres televízió műsor meg­tekintésén kívül hat gyermek névadó ünnepélyét is megren­dezik. Megszervezik az ezüst­­kalászos tanfolyamot. Közösen látogatnak el Székesfehérvárra a mezőgazdasági kiállításra, majd a fővárosba a sportverseny megte­kintésére. Rendeznek egy szüreti mulatságot. Nagy gondot fordí­tanak az esti iskola szervezésére. A múlt évben Bruzsa József és Lajtos Ferenc tsz-tagok, a többi tanulni vágyókkal együtt bejártak esti iskolára Sárbogárdra. Az idén már nem lesz erre szükség, mert megfelelő számú jelentkező esetén a községben is indítanak esti iskolát. Központi helyen szerepel az ol­vasó mozgalom fejlesztése. Első­sorban az állandó olvasók számát növelik. Foglalkoznak a felnőtt olvasók számának emelésével. Az ismeretterjesztésre való mozgósítás nem volt megfelelő a múlt télen. Elmaradt az érdek­lődés az emberek részéről — eh­hez minden bizonnyal hozzájárult a termelőszövetkezeti fejlesztés is. Most már nagyobb érdeklődésre számítanak. Ezért tizenhat TIT előadás szervezését ütemezték be. Igényesek a sárszentmiklósiak. A művelődési otthon vezetősége ép­pen ezeknek az igényeknek meg­felelően állította össze program­ját. Bíznak abban, hogy ez évben már bőven áll rendelkezésre idő az ismeretterjesztő előadások meghallgatására esetleg vitatásá­ra is. A tervet a község lakosságának minden rétegét képviselő kul­turális bizottság állította össze és vitatta meg. A tanács végre­hajtó bizottsága megerősítette azt. Ha végrehajtják az elkövetkezendő három hónapra szóló terveket, ak­kor egy lépéssel ismét előbbre­­haladnak Sárszentmiklóson: szé­lesedik a lakosság, a tsz-tagok látóköre és tudásban is egyre gazdagabbakká válnak. FETCH MEGYEI HÍRT A® Szerda, 1960. augusztus 17. MUN­KÁSSZÍNPAD A hatalmas nézőtér zsúfolásig megtelt. Felgördül a függöny s a nézők előtt napsütötte uk­rán falu terül el, így kezdődik Borisz Alekszandrov népszerű operettje, a Malinovkai lakoda­lom, amely a cseljabinszki trak­torgyár kultúrpalotájának szín­padán kerül most színre. A szí­nészek valamennyien munkások. Napközben a gyár híres „CSTZ” faktorait készítik, este pedig át­adják magukat kedves szórako­zásuknak, a művészetnek. Az öntevékeny együttes fennállásá­nak 36 éve alatt körülbelül 40 orosz és nyugateurópai klasz­­szikus darabot hozott színre,­­ ezenkívül szovjet szerzők darab­jait is. Zaja Tipikina a darabban Ja­­rimka szerepét játssza. Valódi­­szerepköre segédművezető a gyárban. A kultúrházban az énekkar tagja, Jarimka első sze­repe a munkásszínházban. — Az egész család:­apám, Szvetlána nővérem, Eduárd és Viktor bátyám tagja a gyári színjátszócsoportnak — mondja Zója, — és valamennyien a trak­torgyárban dolgoznak. ■— Gyárunk művészei — em­legetik büszkén a traktorgyár dolgozói hazafelé menet az elő­adás szereplőit. Alekszandr Klescsov, a kultúr­­ház igazgatója maga is a szín­ház neveltje. Nemrég, az önte­vékeny művészcsoportok orszá­gos seregszemléjén Gorkij „Éj­jeli menedékhely”-ében alakított Vászka szerepéért első díjat ka­pott. A munkásszínház legidősebb tagja a gyár lakatosa, Grigorij Sztolbuskin, még emlékszik ar­ra az időre, amikor a színház afféle kis öntevékeny köröcske volt. Huszonöt éves, élmények­ben gazdag színjátszói múlt van mögötte. Számos szerepet ját­szott, és mindegyik egy-egy lép­csőfok volt az elismerés, a mű­vészet felé. Nemsokára nyugdíj­ba megy, de azért a színházat nem hagyja ott. — Az üzemi étkezde könyve­lőjének, Alekszandra Kormisi­­nának még az otthona sem any­­nyira kedves, mint a munkás­színház — mondja Klescsov. — Igen sok és nehéz szerepet ját­szik a hivatásos művészek szín­vonalán. A munkásszínház saját stú­diójában neveli az új színját­szókat. Hogy valaki eljusson a munkásszínpadra, két kemény évet kell tanulnia a stúdióban, el kell játszania két-három sze­repet, mégpedig igen jól. Ám­­hogy felvegyék a stúdióba, vizs­gát kell tennie, csaknem olyant, mint a színművészeti főiskolán. A stúdió hallgatói megtanulják a színészi mesterséget, a beszéd­­technikát, megtanulnak táncolni és sminkelni. Mindezt természe­tesen este, munka után. Sokan olvassák a szakmai irodalmat, ismerkednek Sztanyiszlavszkij, Vahtangov és más neves szín­házi szakember örökségével. De a stúdió „tanulóinak” kötelessé­gük is van a munkásszínházzal szemben: ők statisztálnak, súg­nak, rövid szerepekkel lépnek fel a színpadon. A munkásszínház minden szük­séges kellékkel, díszlettel ren­delkezik. A kultúrház saját kép­zőművészei tervezik a ruhákat és a díszleteket. A színház ren­delkezésére állnak a gyári tán­cosok, a zenekar és az énekka­rok is. A gyári művészek szoros kapcsolatban állnak a cselja­­binszki Drámai Színházzal, gyakran látogatják a főpróbá­kat, de a színház művészei sem mulasztanak el egyetlen alkal­mat sem, hogy a munkásszín­ház bemutatóit megnézzék. A nézők feszült figyelemmel kís­érik a csel­jabinszki traktorgyár munkásszínházának előadását. TANULÓ MUNKÁSOK Ipari munkásaink az elsők kö­zött voltak, akik megértették az idők szavát és műszak után ké­nyelmet, pihenést áldozva hajol­tak elsőként a könyvek fölé. Az elmúlt tanév eredményei között ott van munkásaink erőfeszíté­seinek értékes termése: maga­sabb műszaki tudásuk közvetle­nül lemérhető az üzemek terme­lési mutatóin. A gyárak embere amellett, hogy múltbeli mostoha sorsa miatt félbenmaradt tanul­mányait folytatja, előveszi a technika tankönyveit is, mert az előtte kitáruló horizont immár halaszthatatlan kötelességének érzi, hogy politechnikai vezető­szerepe mellett lépést tartson a műszaki fejlődés diktálta köve­telményekkel. Pusztavámon Nagy János elv­­társsal, a bányaüzem oktatási fe­lelősével beszélgettünk a műszaki oktatás eredményeiről. — Most fejeződött be a műsza­ki felügyelet továbbképző tanfo­lyama hetven részvevővel — mondja. — Kihasználtuk az „uborkaszezont” is. Elvégezte a tanfolyamot minden lőmester, körzet és műszakvezető és a kül­színi munkák parancsnokai. Két­százötven bányász vett részt a balesetelhárítási tanfolyamon, mert a bányaüzem sajátos mun­kakörülményei mellett ez életbiz­tosítást jelent. főmesteri tanfolyam indul negy­ven fővel és a tavaly segédvájá­­ri tanfolyamot végzettek az idén tovább tanulnak a vájártanfolya­mon. Emellett a gépkezelők ré­szére két továbbképző tanfolya­mot indítanak 20-20 résztvevő­vel. Terveznek ezenkívül két Hi­dasi-féle rakodógépkezelő kur­zust. A tanfolyamok idejét úgy választották meg, hogy azok lá­togatása ne akadályozzon senkit a termelő munkában. A három műszak minden munkása számá­ra hozzáférhető a 8—11 óráig, vagy a 17—20 óráig tartó elő­adás. Őszre gondoskodnak a kül­színiek továbbképzéséről is: hat­van órás előirányzással rendez­nek egy bányagéplakatos és egy villanyszerelő szaktanfolyamot. — Nemcsak bányászaink, de az üzem is hasznát látja ezeknek a tanfolyamoknak — hangsúlyozza az oktatási felelős. — Mert, ha például a vájár egy­úttal lőmester is, rengeteg időt takarít meg azzal, hogy nem kell függetlenített lőmester után fut­kosnia, hanem elvégzi maga idő­­pocsékolás nélkül akkor, amikor az omlasztásra szükség van. De ettől eltekintve meg is takarítja a bánya a lőmesteri beosztást. Eddig igen alacsony feltétele­ket szabtak a váj­árképzésre je­lentkezők elé. Elegendő volt az általános iskola IV. osztályának elvégzése. De a fejlődés parancsa arra mutat, hogy ez is megvé­tózzék és emeljék az előképzett­ség követelményét. A vájáriskola három év alatt képezi ki vájárrá a tanulókat és ez hosszú idő a termelés követelményei szem­pontjából. Ezért rendszeresítették a vájártanfolyamokat, amelyek hat hónap alatt képeznek ki se­gédvájár­ alapképzettségű és megfelelő műszaki tapasztalattal rendelkező bányászokat vájárrá. Ez gyakorlati haszna mellett je­lentős megtakarítást is jelent a népgazdaságnak, mert egy vá­jár kiképzése az iskolán mintegy 50 000 forint befektetését igényli. Kincsesbányán is népszerű a műszaki és általános iskolai to­vábbképzés. Sok embernek tel­jesülhet a műveltség emelése iránti vágya és ehhez a bánya­üzem minden lehetőséget megad. Nagy Lajos villanyszerelő álta­lános iskolát végzett és két ipari­tanuló iskolája van. Fiatalabb korában szakérettségire jelent­kezett, de mostoha családi körül­ményei a munkapad mellé szólí­tották, kénytelen volt abbahagy­ni tanulmányait. — Villamossági mérnök sze­rettem volna lenni — mondja a betegségéből éppen felgyógyult fiatalember. — Sajnos eddig nem sikerült, de tanulni fogok, mert ma már elengedhetetlen a nyolc általános és tudom, hogy nemso­kára az érettségi lesz az alapmű­veltségi követelmény. Polyányi László, a gépműhely lakatosa már családos ember. Iszkaszentgyörgyön lakik és hat elemit végzett. Felesége viszont érettségizett. — Itt a gépműhelyben vagy tizen vagyunk, akiknek nincsen meg az általános iskolai végzett­ségünk. Elhatároztam, hogy to­vábbtanulok, nem akarok elma­radni attól a generációtól, amely kedvezőbb körülmények között nőtt fel mint mi. Apa nélkül ta­nulni négyünknek, teljesíthetet­len feladatot jelentett édesanyám számára, csak a bátyám végez­hette el a tanítóképzőt. Most itt a lehetőség és én élni i® ayerunk vele. A szocialista brigád cím elnye­réséért küzdő munkacsapataink tagjai jó példát mutatnak a munkáskollektíváknak. Egymás után szervezik meg üzemeink a műszaki továbbképző tanfolya­mokat, de emellett nagyon sokan több áldozatot is vállalnak, be­iratkoznak az általános iskolába, és különböző technikumokba, sőt a főiskolákon-egyetemeken képezik tovább magukat, hogy a munkásosztály politikai vezető­szerepe mellett hozzásegítsék osz­tályukat annak az új munkás­értelmiségnek kialakításához, amely társadalmunk fejlődésének egyik legfőbb hajtóereje. B. T. Németh Erzsébet őszre a bányásznap után két Az ateista szputnyikja­ i. v­alóságos ateista kislexikonnak nevezhetnek a * Szovjetunióban nemrég napvilágot látott Szputnyik Atyeiszta* című terjedelmes kötet. A frap­páns, minden fordítás nélkül is sokatmondó cím a vallási tévhitek, babonák, teológiai csűrés-csavarások leleplezésére szánt, magvas, összefoglaló munkát je­lez. Az utóbbi időben a Szovjetunióban egyre több monográfia, tanulmány szerzője vállalkozik a vallási tételek bírálatára. Az ateista szputnyikja a régebben közölt munkák magas színvonalú szintézise. Szer­kesztői sikerrel rendszerezték a rendelkezésükre álló anyagot, s ezzel jelentősen megkönnyítették az ateista szellemű nevelés nemes feladatát. A vallási tévhitek ellen helyes történelmi szemlé­lettel száll szembe a mű. Már a vallás keletkezésével kapcsolatban kegyelemdöfést kap az ateizmus: bizonyí­tást nyer, hogy a vallás nem mindig létezett, ha­nem a társadalom egy bizonyos fejlődési fokán kelet­kezett, egy ideig fejlődött, s aztán elmúlik. A törté­neti rész sorra veszi az idők folyamán jelentősebb szerepet játszott vallásokat: az ősi keleti vallások (brahmanizmus, buddhizmus, taoizmus, konfucianiz­­mus), a judaizmus és a keresztény vallás sorjában a tudomány reflektorfényébe kerül, s misztifikáló lepel nélkül kényszerül megmutatkozni. Különböző elága­zásaik, szektáik vallástörténeti elemzése után a „szentírások” (biblia, talmud, korán) keletkezési kö­rülményeiről szólnak a világosan megfogalmazott fe­jezetek, s az analízist a rituálék sem kerülhetik el. A vallási tételek belső ellentmondásainak, logikátlan­ságainak feltárását a vallás és több más fontos fel­építményi elem viszonyának taglalása egészíti ki. Szó esik a kommunizmus és a keresztény vallás, a munkásmozgalom és keresztény vallás, a tudomány és a vallás viszonyáról. A további fejezetek címei is sokat­mondók: A tudományt nem lehet összebékí­­teni a vallással. Az elmélet és gyakorlat meghazud­tolja a vallást; A természet átalakítása és a vallás; Az egyház és az állam, (az egyház a tőkés országok­ban és az egyház a Szovjetunióban); A Szovjetunió Kommunista Pártja a vallásról és az egyházról; Kom­munista erkölcs-vallási erkölcs. A kötetet az SZKP és a szovjet állam vallási » Moszkva, 1959. kérdésekkel kapcsolatos elvi jelentőségű határozatai, rendelkezései, jelentős személyiségek vonatkozó írásai, szemelvények a nép vallással kapcsolatos értékítéle­teiből, a teológiai és egyházi műszavak kis szótára egészíti ki, emeli enciklopédikus jellegűvé. Érdeklő­désre tarthat igényt az utolsó fejezet­­, amely a leg­elterjedtebb „csodák” csoda-jellegének cáfolatát tar­talmazza.* Köztudomású, hogy a keresztény vallás története folyamán nemegyszer kísérelték meg összekapcsolni a kereszténység fogalmát az em­beriség felszabadulási törekvéseivel. Az utóbbi száz évben ezek a kísérletek még gyakrabban ismétlődtek. A kommunizmus és a keresztény vallás című fejezet részletesen foglalkozik ezzel a kérdéssel, fényt derít e kísérletek való értel­mére. A keresztény vallás a kezdet kezdetén valóban a kizsákmányoltak, az elnyomottak nyelvén szólott, felszabadítást ígérve a nyomor­ból, de a változásokat már akkor sem a földön, hanem a síron túl, a „mennyek országában” ígérte, tényleges felszabadulás helyett azonban csupán a „lélek” szabadságát hirdette. Az evan­géliumok társadalmi tanítása vallásos, azaz passzív tiltakozás az igazságtalanság ellen, „térdenálló lázadozás”­­, valójában a rabszol­garendszer igazolása. A kereszténység nem a forradalmi harcba lendülő elnyomottak világ­nézeteként, hanem a reményüket vesztett, sa­nyarú helyzetükből imádságok, „csodák” útján szabadulni akaró elnyomottak világnézeteként jelent meg. A keresztény vallásétól merőben különböző utakon, itt a földön halad az emberek valósá­gos felszabadítása felé a kommunista mozga­lom, amely a történelem materialista, tudomá­nyos megértésén alapszik, s arra tanít, hogy a társadalmi baj gyökerét ne az „eredendő bűn­ben”, hanem a kizsákmányolásra épült társa­dalmi rendben keressük. Új traktor a gyapottermesztéshez Befejeződött a gyapotföldek megművelésére szánt T—28—H típusú új szovjet traktor kipróbá­lása. Az új traktort a vlagyimiri gyárban készítették. Motorja lég­hűtéses, ami nagyon előnyös a forró klímájú területeken. A traktornak 6 áttétele van, ame­lyek révén a sebességet óránként 3,5—18 kilométer között lehet szabályozni.

Next