Fejér Megyei Hírlap, 1960. október (16. évfolyam, 232-257. szám)
1960-10-01 / 232. szám
BIBI.AP XVI. ÉVFOLYAM, 232. SZÁM. ARA: 60 FILLÉR SZOMBAT, 1960. OKTÓBER 1. A mezőgazdász hivatása* A mezőgazdasági szakember igazi otthona a nagyüzem. Ott tud alkotni, képességeit kifejteni. Évekkel ezelőtt a mezőgazdasági szakemberek egy rémég aggódott, hogy hol találja meg a helyét, az igazi nagyüzemet. Ma már ilyen problémával nem kell számolni. Az ország szánóterületének nagyobbik részén nagyüzemileg gazdálkodunk, a megyében pedig a szántóterületnek több, mint 94 százaléka tartozik a szocialista szektorhoz. A magyar föld kincsét kibányászhatja a mezőgazdasági szakember, a szövetkezeti mozgalom győzelme megteremtette számára az igazi otthont. Az ifjú szakembernek ugyanúgy megvan a helye a nagyüzemben, mint a több évtizedes tapasztalattal rendelkező mezőgazdászoknak. Anyagilag is megbecsülik őket és olyan munkaterületen dolgozhatnak, amely nemcsak az ő ügyük, az egész társadalom ügye, a mezőgazdaság fellendítésén. Feladatuk sokrétű. Nemcsak azért, mert többet kell termelni, hanem azért is, mert a pedagógus szerepe is részben mezőgazdasági szakemberre hárul. A szövetkezetek megszilárdítása nemcsak szakmai munkát jelent, sokkal többet ennél. Ha az ifjú szakember csupán a vetőgép beállításához, a szántás mélységének és a vetőmag mennyiségének megállapításához ért, nem megy semmire. Vagyis ha csak a legközvetlenebb termelési teendőkkel foglalkozik, még olyan helyes elképzeléseit sem tudja megvalósítani, amelyek különben gyümölcsözők lennének. Természetesen a* * szakmai teendőkre, tanácsadásra nagy szükség van, de ez egymagában kevés ahhoz, hogy egy-egy nagy kollektíva életét, munkáját irányítani tudja. Mert, aki nem tudja megértetni magát az emberekkel, elképzelései nem realizálódnak, következésképpen hivatását sem láthatja el. A feladatok különlegesek, de megvalósíthatók.Az első és legfontosabb tényező, ho£y a szakember szeresse hivatását és a szövetkezetet. Amit tesz, szívből tegye és ne csak a nagy termelési feladatokba avatkozzon bele alkotóan, hanem az emberek nevelésébe is, adjon tanácsot a szövetkezeti élet apró, jelentős kérdéseiben. Az emberekkel való foglalkozás, azoknak a meggyőzése, akik félnek az újtól, szinte mindennapi feladat, mert ez teszi lehetővé, hogy a megszokott, kisüzemi módszereket felcserélhesse a szövetkezet egész tagsága az újjal. Vagyis nemcsak azt kell megmagyarázni, hogy miért van szükség egyes új módszerek bevezetésére, hanem azt is, mi ennek a jelentősége, mit jelent ez a szövetkezet számára. Ha az új fogalmakat és ennek lényegét nem tudja megértetni a mezőgazdasági szakember a kollektívával, úgy munkája nem gyümölcsözik. A példák egész sora bizonyítja ezt. Hiába tudja például a mezőgazdasági szakember, hogy a hibridkukorica termesztésének egyik alapvető feltétele a holdankénti 18—22 ezres tészám, a gyakorlatban nem így csinálták ezt azokon a helyeken, ahol a szakember ezt nem érttette meg a szövetkezet tagságával. Ez az új módszereknek és a mezőgazdasági tudományok szerinti termelésnek csak egy cseppje. A jövőben még sokkal bonyolultabb feladatokat kell megoldani. Gondoljunk csak arra, hogy az eddiginél sokkal jobban és gyorsabban fejlődik a mezőgazdaság gépesítése, meg kell oldani a termelés specializálását, kiterjeszteni a kemizálást és ezzel együtt emelni a munka színvonalát, termelékenységét. Ugyanakkor a második ötéves tervben sokkal nagyobb helyet kell adni az öntözésnek, a szakszerű talajerőpótlásnak és egyéb más olyan dolgoknak, amelyek hozzájárulnak a termelés ugrásszerű fejlődéséhez. A siker csak akkor remélhető, ha a mezőgazdasági szakember hallgat lelkiismeretére, tudására és e szerint úgy cselekszik, hogy amit ő elsajátított az egyetemen, a gyakorlatban, azt elsajátíttassa másokkal is és együtt az egész szövetkezet kollektív tagságával hajtsa végre a nagyszerű feladatot. Küzdeni, vitázni, érvelni kell az új mellett és meggyőzni azokat, akik nem látják a jövő perspektíváját. A mezőgazdász — úgy mondják — a mezőgazdasági műveltség hordozója. Míg a tanító munkáját a vizsgaeredményeken lehet lemérni, a mezőgazdász munkáját a búzatermésen, kukoricatermésen és az összjövedelmen keresztül mérik. A mezőgazdasági tudomány ugyanúgy, mint más tudományok, szinte hetenként, hónaponként ad újat, amit a tagság között a mezőgazdasági szakembernek kell elplántálni. Ez az óriási fejlődés, forradalmi változás követeli meg az ifjú és idősebb szakembertől, hogy tanuljanak, képezzék magukat, mert csak így tudnak lépést tartani a korral, s tanítani másokat, így mer csak hozzányúlni az új és bátor kísérletezésekhez, saját tapasztalatainak gyümölcsöztetéséhez. Sok a tennivaló, s ebből mindenekelőtt nagy feladat hárul a szakemberre. Kötelezettségét azonban teljesítheti, ha igaz lelkiismerettel és meggyőződéssel dolgozik. Az az élet, ami ma a faluban alakul ki, a szakembernek is alakul. Ha jobban dolgozik, neki is jobb lesz, ha segít a kételyek eloszlatásában, az emberek biztosabban látják holnapjukat, jobban bíznak, jobban megy a munka. S ha a munka jobban megy, az agronómusnak már nyert ügye van, többet termelhet, többet adhat a társadalomnak. A falusi világot nem könnyű megváltoztatni, de a legszebb feladat. És ebben ő sokat tehet. De csak akkor, ha munkáját nem állásnak, hanem hivatásnak tekinti. És a hivatáshoz szív, akarat kell, bízni az emberekben, szerénynek lenni. S ha a szakemberek egy szikrányival jobban hisznek abban, hogy az a sok fáradtság, amelynek talán esetenként nem mindig érzik az értelmét, megváltoztatja a mai falusi világot, akkor ez azt is jelenti, bíznak az emberekben. N. J. AZ IFJÚSÁGBÓL: Az irányelvek szellemében Csak így tovább Huligán? Jampi? Fiatal horgászok KISZ-postahivatal Nem kellett felkérni Alakul a Béke liget ! Hruscsov-Macmillan találkozó • A szovjet miniszterelnök beszélgetése újságírókkal Csütörtökön este Macmillan angol miniszterelnök látogatást tett Hruscsov szovjet miniszterelnöknél a Szovjetunió ENSZ- missziójának székhelyén. A megbeszélés több mint két óra hoszszat tartott. Az angol külügyminiszter elkísérte a megbeszélésre a miniszterelnököt. A megbeszélés után körülbelül félórával az angol küldöttség szóvivője sajtóértekezletet tartott, amelyen elmondotta, hogy a két kormányfő kicserélte véleményét több kérdésről, így a leszerelésről, a berlini kérdésről s az ENSZ helyzetéről. A tanácskozás célja csak véleménycsere volt s elhatározták, hogy ezt a véleménycserét folytatni fogják. Szovjet részről semmiféle hivatalos közleményt a megbeszélésekről nem adtak ki. Az angol delegáció köréből származó értesülés szerint úgy tudják, hogy a szovjet miniszterelnök valószínűleg a jövő hét elején viszontlátogatást tesz Macmillannál s akkor folytatják a megbeszélést. Mielőtt Macmillan megérkezett volna a szovjet ENSZ-misszió Park Avenue 680. szám alatti házába, Hruscsov miniszterelnök a székház kapujában beszélgetést folytatott az ott várakozó mintegy 25 újságíróval. A beszélgetés során kijelentette, hogy nem akar beavatkozni az Egyesült Államok belügyeibe, de az a véleménye, hogy a jelenlegi elnök már nem hozhat komoly döntéseket. Hozzátette, hogy az új elnök nyilván sokkal jobb helyzetben lesz. Erősen remélem, hogy az új elnök hivatalba lépése után országaink viszonya határozottan javulni fog — mondotta Hruscsov, majd hangoztatta: biztos benne, hogy az új elnök jobban meg fogja érteni azokat a problémákat, amelyeket az U-2 repülőgép ügye vetett fel, s jobban meg fogja érteni a párizsi csúcsértekezlet elmaradásának okait, az abból származó következményeket. Ezután azt mondotta, hogy Eisenhower s Macmillan kijelentéseiben, amelyeket a leszerelésről tettek, nem lát túlságosan sok biztatót. Mind a kettő az ellenőrzést helyezi előtérbe. Mi azonban nem akarjuk ezt, amit mi akarunk, az a leszerelés. Mit érünk az ellenőrzéssel, hogyha még mindig vannak rakéták és az egyik a másik országába küldheti ezeket a rakétákat. Ezután megkérdezték Hruscsovot, hogyha borúlátó, akkor miért folytatja mégis tárgyalásait a különböző államférfiakkal. Nem él benne első soron a remény? Erre Hruscsov azt válaszolta: reménykedni akarok. Egy régi orosz közmondás szerint egy csepp víz is követ mozdíthat. Macmillan csütörtök délelőtti beszédéről azt mondta, hogy ezt a beszédet nem találta nagyon konstruktívnak. Macmillan beszédes magatartása általában emlékeztet engem Chamberleinre. Ezután arról beszélt Hruscsov, hogy az idősebb generációhoz tartozik s nagyon jól emlékszik rá, hogyan tárgyalt a régi Népszövetség a leszerelésről, miközben Hitler fegyverkezett s előkészítette a második világháborút. Hruscsov visszatért a beszélgetés során a párizsi csúcsértekezletre s az U—2 kémrepülőgép ügyére. Azt mondotta, hogy ez megalázó volt a Szovjetunióra nézve. Mikor megkérdezték, hogy előkészült-e az Eisenhowerral való találkozásra, azt válaszolta, „ha azt mondanám, hogy igen, akkor ez úgy hangzana, mintha könyörögnék ilyen találkozóért. De hiszen New Yorkban vagyunk s nem Moszkvában — tette hozzá. A szovjet kormányfő ezután kijelentette, hogy amikor az Egyesült Államok az U—2 repülőgépet a Szovjetunió fölé küldte, a repülőgépet lelőtték. Ugyanez történt az RB—47. repülőgéppel, s ha egy harmadik gépet küldenének, azt is ugyanígy lelőnék. Székesfehérváron építik fel az első hazai szélerőművet A jövő év közepén újfajta, a szél energiája által hajtott erőmű kezdi meg működését a székesfehérvári Könnyűfémmű Szerszámgépgyár udvarán. Az Energiagazdálkodási Tudományos Egyesület szélenergia munkabizottsága éveken át dolgozott, hogy elismertesse a szélenergia népgazdasági jelentőségét. Sikerült elérnie, hogy Pestlőrincen szakszerű módszerekkel megkezdték a szél energiájának mérését, s az eredmények bebizonyították, hogy még ezen a viszonylag mélyfekvésű területen is jól értékesíthető energiájú széljárás van. Kiszámították, hogy a hazánk területe felett elszálló szélből körülbelül hatszáz millió megawatt energiát, tehát az ország egész szükségletének mintegy négyszeresét lehetne „kivenni”. így jutottak el oda, hogy elkészítették a kétszáz kilowattos székesfehérvári szélerőmű tervfeladatát s rövidesen megkezdődik a kivitelezés 2 150 000 forintos költséggel. Az erőmű, amely az előzetes számítások szerint évente legalább 400 000 kilowatt áramot termel majd, ezúttal kísérleti berendezésnek is számít. Ha beváltja a hozzáfűzött reményeket — s ezt ma már minden szakember biztosra veszi — megkezdődhetik az ország betelepítése ezekkel a kevés beruházásokkal létesíthető, kis helyen elférő, teljesen automatizált, állandó kezelő személyzetet nem igénylő erőművekkel, amelyek rendkívül olcsón értékesítik a szél ingyenes energiáját. A munkásosztály küldte "Lppen csak pirkad, de ő már talpon van. Körülnéz kis otthonában, a tanácsháza egyik köves helyiségében. Aztán, mint akinek sok a tennivalója, elindul a termelőszövetkezet istállójához. Az állattenyésztők jó ismerősként, barátként üdvözlik. Megkezdődik a reggeli beszélgetés. Szó esik erről is, arról is. S amikor így, vagy úgy véleményt nyilvánítanak a tsz-tagok, akkor a legboldogabb Viniczai János. Ilyenkor érzi igazán: „eddigi munkám nem volt hiábavaló. Harmincöt esztendei kemény munkában edződött a ma ötvenen túl lévő ember elszánt harcossá, kommunistává. Tavasszal, amikor az orgonák virágba borultak, akkor kapta azt a megtisztelő pártmegbízatást: menjen Vajtára, ebbe a megyeszéli kis faluba és segítse a termelőszövetkezeti pártszervezetet, az itt dolgozó tsz-tagokat. Amikor búcsút intett a műhelybelieknek, a székesfehérvári Járműjavító Vállalat munkáskollektívájának a meleg kézszorításokból, a munkásgárda tekintetéből azt olvasta: „bízunk benned, te a mi küldöttünk vagy. Képviseld valamennyiönk véleményét.”Jó nehéz volt-e a kezdet? A * ’ kérdésen csak huncutkásan mosolyog. Ebben a mosolyban sűríti a küldetésével járó nehézségeket, de ebben bújik meg a munka szépsége is, amely új lendületet, új tartalmat adott a korosodó embernek. Most talán éppen arra a májusi napra gondol, amikor ismerkedett az itteniekkel, amikor az első kapálásért kiabáltak a zsenge kis kukoricatövek. Hol voltak munkásaik? A háztájiban, mert ott is akadt kapálnivaló s csak azután jöhetett a nagy gazdaság, mindannyiuk közös vagyonának ápolása. Az aratás és cséplés már zökkenőmentes volt, de most ismét szívesen dolgozgatnak a háztájin, pedig hát nem az az egy hold, hanem a többszáz adja a megélhetést a tsztagoknak és családtagjaiknak. A vasárnapi búcsúra való készülődés is elvett pár munkanapot a kukoricatöréstől, a burgonyaszedéstől. Éjféltájt, amikor számbaveszi Viniczai bácsi napi munkáját és felkészül a holnapra, látja: öreget munkája gyümölcse, ha lassacskán is. Sok feladat vár még megoldásra, különösen a gondolkodásmód formálásában. De ő bízik az emberekben úgy ahogy benne is megbíznak. Már az magában nagy eredmény, hogy a kommunisták rendszeresen tanácskoznak( lényegesebb kérdésekben a tsz vezetőségi ülés, vagy közgyűlés előtt már állást foglalnak, határoznak. A tsz-tagok egyre inkább véleményt mondanak, egyre jobban bátorodnak. Ha egy nap nem látják maguk között Viniczai elvtársat, már hiányolják. Sokat gyalogol a bokáig jár kis utcákban. Amikor betér egyegy kis hajlékba, családi körbe, eszébe jutnak övéi. Látja az olvasókönyv fölé hajoló kislányát, hallja felesége lágy szavát, ahogy segíti a tanuló/ gyermeket, a fehérvári Színház utcai kis lakásban. Kényelmesebb volna talán itthon, szerettei körében. Mindennap busszal járni a megszokott kis műhelybe, de úgy érzi, munkája annál hasznosabb minél nagyobb problémákkal kell szembe nézni. „Ezt vállaltam s becsülettel, munkásszívvel, kommunista akaraterővel teljesítem” — kimondatlanul is ezt sugározza elszántsága, küldőihez tartozó hűsége. Németh Erzsébet