Fejér Megyei Hírlap, 1964. november (20. évfolyam, 257-280. szám)
1964-11-01 / 257. szám
Tasárnap, 1964. november 1. Pillantás a népgazdaságba A NAGY TARTALÉK A második ötéves terv eddig eltelt időszakában a termelékenység nem emelkedett a tervezett mértékben. Az első esztendőt kivéve nem sikerült a termelés-növekedés kétharmadét a munka-termelékenység emelésével biztosítani. Íme a számok: 1961-ben a termelésnövekedés 68,7, 1962-ben 63,3, 1963-ban 48,6, 1964. első félévében 50,2 százaléka származott a termelékenység emelkedéséből. A foglalkoztatottak száma viszont a tervezettnél gyorsabb ütemben nőtt annak ellenére, hogy a meglevő dolgozókat sem látták el kellőképpen munkával. A túlórák részaránya, az összes ledolgozott órákhoz képest szintén emelkedést mutat. Mindez azt jelzi, hogy a vállalatok többségénél nem értették meg a mai helyzet követelményét, s változatlanul a régi eszközökkel, extenzív módon növelik a termelést. A termelékenység és a munkakultúra emelésének kétségtelenül nagy tartaléka a szervezés, amely viszonylag gyorsan és kis anyagi befektetéssel nagy hatásfokú javulást eredményezhet. Az oly sokat emlegetett világszínvonaltól is alighanem a szervezettség dolgában lehetünk a legtávolabb. Pedig az „üzemen belüli magasfokú szervezettség” a szocialista gazdaságnak is sajátja, fontos követelménye. Ennek ellenére sokszor találkozunk a szervezőmunka lebecsülésével. Egyesek valamiféle kampányt, divatot, mások szükséges rosszat látnak a szervezésben. Többnyire leszűkítik a fogalmat, átszervezést, üzem-, ügyvitel-szervezést, stb-t értenek alatta. A hazai közgazdasági irodalomban igyekeznek a szervezés általánosabb megfogalmazására. Dr. Vilcsek Jenő professzor szerint a szervezés olyan tevékenység, amely valamely célkitűzés érdekében összefogja mindazt, ami a megvalósítás javát szolgálja, ezeket egymás mellé, alá-, vagy’ fölé rendeli, összehangolja, a cél megvalósításának szolgálatába állítja És amikor a cél érdekében szükséges eszközöket, módszereket meghatározzák, akkor a gazdaságosság elvét a legmesszebb menően szem előtt tartják. Számtalan körülmény, tényező mérlegelése, összehangolása szükséges egy-egy gazdasági döntés végrehajtása. Hogy a szervezés tudománya ma már nálunk is mire képes, példa rá a Lenin Kohászati Művek durvahengerművének rekonstrukciója. Tervezők, építők, szerelők, gépgyárak, mondhatni esztendőkön át összehangoltan készültek a nagy feladat végrehajtására, és így néhány hónap alatt sikerült új, korszerű üzemet teremteni a régi helyén. A külföldi irodalomból tudjuk, hogy ma már napok alatt készülnek hatalmas lakóházak, gyárépületek, hidak stb. A korszerű szervezés legfőbb törvénye: „ha gyorsan akarsz biztos eredményt, ne sajnáld az időt és a fáradtságot az előkészítő munkától”. A vezetéstől elválaszthatatlan a szervezés. Valamikor a gyors és határozott cselekvést a váratlan helyzetekben a legfőbb vezetői erénynek tartották. Félreértés ne essék, a gyorsaság és a határozottság ma is fontos csak sajnos ilyenkor nem lehet minden körülményt pontosan mérlegelni. Ezért a vezető akkor dolgozik jól, ha olyan feltételek megteremtésén fáradozik, — és ez is az átgondolt szervezőmunkához tartozik — amelyben minimálisra zsugorodik a sürgős és rendkívüli ügyek számat, és a munka javarészét a vezetési koncepció, a távolra mutató fejlesztése és szervezési kérdések kidolgozása alkotta. Az egyik gyorsan fejlődő vállalatnál az igazgató és a főmérnök napi tíz—tizenkét órát foglalkozott a sürgős termelési ügyekkel, — ahogy ők maguk ma utólag fogalmazzák — „tűzoltómunkával”. Ez a vezetési módszer szüntelenül újra termelte a kapkodást. A beosztott vezetők mindenre utasítást kértek s maguk nem fejlődhettek. Később szervezeti, ügyrendi, személyzeti intézkedésekkel kényszerpályára terelték a termelési ügyek intézését. A főmérnök közvetlen irányítása alá tartozó termelési és műszaki, vezetők száma 27-ről (!) 5 főre csökkent. Pontosan tisztázták az egyes munkakörök és szervek jogait,, kötelességeit, az osztályok közötti koordináció kérdéseit. Megszűnt a feljegyzések gyártása, a belső levelezgetés. A termelés zavartalanul féljült, mert az egyes üzemek, osztályok önálló felelősségteljes munkája nem tűri az elmaradást, a belső együttműködés, a kölcsönös elszámoltatás szinte automatikusan történik. Az új körülmények között fény derült rá, ki az alkalmas és rátermett vezető. Ami azelőtt objektív nehézségnek tűnt, ma tehetetlenségnek minősül. Az igazgató és a főmérnök senki fölött nem bábáskodik, mindössze heti három —négy órát foglalkozik csupán napi termelési kérdésekkel. A szervezőmunka szerepe különösen megnövekedett a nagyvállalatok létrehozásával. Az összevonással tulajdonképpen csak az új szervezeti egységek feltétele jött létre. A termelőerők tényleges koncentrációját — az alkatrészgyártástól a TMK- ig, az anyaggazdálkodástól a gyártmányfejlesztésig — csupán az átgondolt szervezeti intézkedések sorozata hozza majd létre. A központosítással járó szervezeti munka nem vezethet sem a fejlesztési, sem a napi termelési feladatok elhanyagolására. Ellenkezőleg, az a cél, hogy az új szervezeti keretek már a mai tennivalók magasabb színvonalú megoldását is segítsék. Közismert, hogy a termelőüzemekben a napi 480 perces munkaidő 20—40 százaléka veszendőbe megy, főként szervezési hibából. Bár nem készültek munkanapfényképek a kiszolgáló- és segédüzemekben, a műszaki- és adminisztratív osztályokon, mégis megállapítható, hogy az érdemi alkotómunka hatásfoka itt sem jobb, mint a termelőüzemekben. A korszerű munkaszervezést , ezekre a területekre is ki kell terjeszteni. Nem kétséges, hogy a termelőműhelyek zavartalanabb, jobb munkája feltételezi a TMK, a szerszámüzem, az anyagbeszerzés, a belső szállítás, a technológiai, a gyártmányfejlesztési osztályok, az ügyvitel stb jó szervezettségét, kölcsönös koordinációját. A munkaszervezés ilyen teljes szélességében és mélységében válhat igazán nagy tartalékává a termelékenység emelésének. A váratlan tényezők, a rendkívüli körülmények kellő előrelátással minimálisra csökkenthetők. Aki időt akar nyerni a termelésben, nem sajnálja a fáradtságot, az egyes akciókat előkészítő szervezéstől. Az eredményes szervezőmunka személyi és tárgyú feltételei többnyire megvannak, iparági intézetek, vállalati osztályok és csoportok alakultak e célból. A vezetők támaszkodjanak rájuk bátran és mutassanak példát saját munkájuk jó megszervezésével is. Kovács József — Mi épül itt? — Cellulóz-gépgyár. Ez lesz a gyár előszereldéje. Melléje egy ugyanekkora épül, ott szerelik készre a gépeket. Kész gyárakat szállítunk majd a megrendelőknek. — Külföldre is? — Elsősorban a hazai igényeket elégítjük ki, de természetesen jut exportra is a gyárakból. — Nem széltünk be a gépkocsiba, csak hátrafordulunk. — Ez a híres KSZK gyár. Épületelemeket gyártunk. A város lakásépítkezése itt kezdődik. — Hány lakás épül a városban egy év alatt? — Idén hatvanezer négyzetméter lakást kapnak az igénylők. Ha harminccal elosztjuk, akkor ez kétezer lakást jelent. S amíg tovább haladunk, feljegyzek néhány számot. A város lakossága a forradalom előtt 13 006 volt. Jelenleg 160 000-et számlálnak. S tíz év múlva negyedmilliós város lesz Petrozavodszk! Akkorra jónéhány új üzemük lesz: a már említett cellulóz-gépgyár, bővül az elemgyár. jelenlegi kapacitásának kétszeresére növekszik a világhírű, ma tízezer embert foglalkoztató traktorgyár, megépül a rádióalkatrészgyár, és más, hasonló ipari létesítmények fogadják be a munkások, mérnökök ezreit. — Nézzék, a jelenben járunk — figyelmeztet bennünket Krepljakov elvtárs —, ilyen szélesek az új utcák. Korszerű sugárút. Középen elválasztva, jobbrs bal felén két-két sáv. Itt aztán nem csoda, ha felgyorsul a motor, a sebesség eléri néha — lakott területen — a száz kilométert. Szóvá is teszem ezt. — Nem szabálytalan — magyarázza kísérőnk. — A gépkocsik jók, az utak alkalmasak arra, hogy megengedjük a nagy sebességet. S mindezt baleset nélkül. Nem is emlékszem rá, mikor volt gépkocsi-baleset Száguldunk hát mi is, de a titkár fékezésre kényszeríti a gépkocsivezetőt, mert közben magyaráz. — Látják a jelent? Új iskolák, művelődési centrumok, a melegben árnyat adó, fákból és virágokból, emberi kézzel szőtt parkok. Már a televízió adótorony tövében állunk és a gyönyörű panoráma édesíti szánk ízét. — Most legalább maguk is látják, mit hagyunk itt örökségbe unokáinknak — és szélesre tárja két karját a titkár —• Látják ott lent azokat az új lakótömböket? Itt is megindult a támadás. Az Észak támad. Az Észak az új képviselője. S a dombon meghúzódó faházak egyre húzódnak visszafelé. Még sokáig csengenek a fülemben a titkár szavai . Az Észak felhatol ide a dombokra is, maga alá gyűri a régit, a tegnapot. A ma és a holnap diadalmaskodik itt. De már búcsúzik is a fehérhajú férfi. Siet, értekezletre várják. A jövő terveiről lesz szó ezer, a ..haditanácskozáson” Még engem néz, engem lát, udvarias, egyszerű szavakkal köszön el azzal, hogy találkozunk délután, akkor folytatjuk a sétát, de agya és szíve már biztosan a megbeszélésre összpontosít: mit mond el majd ezen a fórumon, hogy az offenzíva, a keserű tegnap, a két testvér, a jelen és a jövő viaskodik, mielőbb az utóbbi kettő javára dőljön el. Micsoda offenzíva! Milyen nagyszerű csata ez a petrozavodszki ütközet? Orsóvai Tibor A (folytatjuk.) november elsején kezdődnek és december 15-ig fejeződnek be a vezetőségválasztó taggyűlések. Megyénk párttagsága 470 alapszervezetben csaknem 2000 vezetőségi tagot választ Újjáválasztanak 40 pártvezetőséget is — a több alapszervezettel rendelkező üzemekben, községekben — az alapszervezetek munkájának összehangolására. Az előkészületi munkálatok legtöbb helyen lényegében már befejeződtek. Azt tapasztaltuk, hogy megfelelő előkészületeket tettek. A vezetőségi választásokra való készülést jól kapcsolták öszsze az előttünk álló gazdasági, politikai és egyéb feladatokkal. A legtöbb helyen sikeresen oldják meg a választási munkatervekben foglalt célkitűzéseket. Pezsgőbb, elevenebb volt az élet az előkészületek alatt. Ebben különösen jelentős szerepe volt a párttagság és az alapszervezetek vezetőségei közötti széleskörű eszmecseréknek, beszélgetéseknek. Nagyon hasznos véleménycserék voltak ezek. A vezetőségek értékelték a párttagok munkáját, magatartását, aktivitását, a pártmegbízatások helyzetét, a párttagság, pedig elmondta véleményét a vezetőségek tevékenységéről, a pártélet alakulásáról. Sok hasznos tanáccsal szolgáltak, építő bírálattal illették a munkát, amit a vezetőségek jól tudnak felhasználni a beszámolóik és határozati javaslatok készítésénél. Sok nézetbeli probléma is tisztázásra került, ami az egység további erősödését eredményezi. Az előkészítés jelenlegi szakaszában a taggyűlési beszámolók és határozati javaslatok öszszen tiltása kötik le zömében a vezetőségek tevékenységét. Ott cselekednek helyesen, ahol a beszámolókra már jó előre készültek. A mezőgazdaságban dolgozó pártszervezetekben az esős időszakot jól kihasználhatták, így cselekedett az agárdi, a sárkeresztesi, a lepsényi és még sok más termelőszövetkezeti pártszervezet vezetősége. A taggyűlés náluk csak november közepén lesz, de a beszámolók már lényegében elkészültek. Több helyen viszont elmaradás van, mint pld. Kajászón, vagy Enyingen. Pedig most a pártvezetők mindkét keze tele van más munkákkal. Minden percet ki kell használni a mezőgazdaságban a vetésre és betakarításra, iparban több helyen a háromnegyedévi tervlemaradások behozására. Az alapszervezetek jelentős részében kollektívvá tették a beszámolók készítését. A vezetőségek tagjai — ki-ki a maga területéről — összeállították az elmúlt két év legjellemzőbb eredményeit, fogyatékosságait magukba foglaló részbeszámolóikat. Az egyik a pártélet fejlődéséről, problémáiról, másik az ideológiai, politikai, kulturális helyzetről, vagyis mindenki hatáskörébe tartozó kérdésekről. Az így összeállított beszámoló valóban kollektíva véleményén alapszik, könnyebb az összeállítása és biztosítottabb a realitása is. Nem lehet közömbös számunkra az sem, hogy a taggyűlési beszámoló mennyire tükrözi a pártonkívüli dolgozók véleményét. A 26-os Építőipari Vállalat pártalapszervezeteinek vezetőségei arra is gondoltak, hogy a beszámolókban benne legyenek a pártonkívüli dolgozók helyes elképzeléseik, jogos gondjaik, észrevételük. Úgy gondolom, hogy e példa mindenütt, de különösen a falusi, (termelőszövetkezeti, és községi) pártalaptervezetek beszámolóinak elkészítésénél követésre méltó példa. A pártalapszervezet öröme, gondja csaknem azonos a pártonkívüliekével. Egy a célunk, gondunk, és csakis együtt tudjuk céljainkat elérni, gondjainkat enyhíteni, vagy megszüntetni. A beszámolók készítésének módja persze elég változó. Azonban az egységesen követelmény mindegyikre, hogy a vezetőség megvitassa és elfogadja. Nem könnyű a vezetőségek dolga, amikor eredményekben bővelkedő és a fejlődés követelményeiből természetszerűleg sok gondot is okozó évekről kell számot adni egy órás beszámolóban. Az élet sok olyan kérdést vet fel, amely megéri, hogy foglalkozzunk vele. Azonban a teljességre mégsem törekedhetnek, ez képtelenség. Ezért alapszervezetenként meg kell keresni azokat a legfőbb, legjellemzőbb kérdéseket, feladatokat, amelyek megoldásától elsősorban függ előrehaladásunk. Ezt csak úgy lehet megvalósítani, ha a beszámoló mondanivalóját alaposan átgondolt, elemző munkával állítják össze, ha levonják a végzett munka legfőbb tanulságait és következtetéseit. Mivel e nagyon fontos pártfórumon elsősorban a párt tevékenysége kerül értékelésre, elbírálásra, ezért minden kérdést a pártalapszervezet tevékenysége szempontjából kell elemezni. A pártszervek tanácskozásain alapvető követelmény, hogy megvitassunk dolgokat és állást foglaljunk, meghatározzuk a tennivalókat. Ez vonatkozik a taggyűlésekre is, különösen a mostaniakra, amelyeknek feladata a munka irányának távlati, évekre szóló meghatározása. Tapasztalataink szerint az alapszervezetek többsége határozati javaslatokat is készül beterjeszteni a vezetőségválasztó taggyűlés elé. Ez feltétlen helyes. Szükséges, hogy minden alapszervezetben néhány pontban összefoglalják a termelés, az ideológia, a politika, a kultúra, a pártélet terén a legfontosabb célkitűzéseket, tennivalókat. Párttagságunk nagy felelősséggel készül e jelentős eseményre. Ez érthető, hisz a döntő szó az övék a taggyűlésen. Dönteni három évi tevékenység felett, és állást foglalni abban, hogyan tovább, bizony komoly felelősség. A vezetőségválasztó taggyűlés bizonyos fokig ünnepélyes jelleget is ölt. De az ünnepélyesség mellett úgy gondolom mégis fontosabb, hogy a taggyűlés jellege inkább munkaértekezlet legyen. Ez függ a párttagságtól. Hiba lenne ha csak azért nem mondanának bátran véleményt, s nem vetnék fel a hibákat, fogyatékosságokat, mert nem akarnak ünneprontók lenni. Szerintem az csak növeli a taggyűlés jelentőségét, ha a szokásosnál élénkebb a vita, bátrabb a bíráló hang önmagunk és mások felé. Két évre választja meg párttagságunk azt a kollektívát, amely a párttagság bizalmát élvezve szervezi, irányítja majd az alapszervezet munkáját. A vezetőségi tagok többsége már az elmúlt három év alatt is tanúbizonyságát adta, hogy alkalmas a vezető posztra, ennél fogva megérdemli a további bizalmat. A munkában élenjáró, fáradhatatlan és egyben tapasztalt régi vezetőségi tagokra bizalommal szavazhat a párttagság. De nem volna helyes további bizalmat szavazni azoknak, akik megbízatásuknak nem tettek eleget, kivonták magukat a kollektíva előtt álló feladatok végrehajtásából, vagy éppen magatartásukkal nem vívtak ki közmegbecsülést. Helyettük javasoljanak és válasszanak olyan elvtársakat, akik szakmai hozzáértésüknél, politikai felkészültségük, példás magatartásuknál fogva erősítik a vezetést és tevékenységük a vezetés, a munka színvonalának növekedését fogja eredményezni. Erre kell gondolni majd a jelölő bizottságoknak is, amikor összeállítják javaslataikat a vezetőségek tagjaira. A taggyűlések előkészítésének szerves része a jó szervező munka. Ezzel kell biztosítani a határozatképességet, a párttagság kétharmad többségének jelenlétét. Ezért helyes a taggyűlés időpontját már jó előre közölni, hogy a tagság annak megfelelően oszthassa be idejét, s részt tudjon venni. Üzemekben, de a mezőgazdaságban is gondolni kell arra, hogy többen két, vagy három műszakban is dolgoznak. Nem volna helyes, ha a taggyűlés idején állnának azok az esztergapadok, vagy traktorok, amelyeken a párttagok dolgoznak, vagy az állattenyésztésben ezidő alatt felügyelet nélkül maradnának az állatok. A vezetőségek segítsék elő, hogy ezeken a helyeken műszakcserékkel, helyettesítéssel biztosítva legyen a párttagok révétele. Kersák Ferenc a __ D párt vezetőségválasztó taggyűlései elé város „legkeskenyebb”, új utcaja. A lakások korszerűek, gázzal és távfűtéssel vannak ellátva. -Fejér megyei Hírlap