Fejér Megyei Hírlap, 1968. január (24. évfolyam, 1-25. szám)

1968-01-12 / 9. szám

I Péntek, WSA, Január 12. KIÁLLÍTÁSOK Sárbogárdon, az egyik ta­­­nácskozáson szó esett a mű­vel­ődési házakban tartott és tar­tandó kiállításokról, így ösz­­szegezték az ismeretterjesztés­nek ezt a formáját: a járás­ban működő művelődési ottho­nok elsősorban a nemzeti ün­nepek, jeles évfordulók alkal­mából rendeznek kiállításo­kat. A­­témának megfelelő anyagot vagy központilag kap­ják, vagy maguk a kultúr-­ házak vezetői, aktívái állítják össze, tervezik meg és teszik közkinccsé. A gyakorlat sze­rint a községek lakói nagy ér­deklődést tanúsítanak e kiál­.­lítások iránt. Mik­kor szólalt fel valaki: — Hát ha ez így van, akkor miért nem rendezünk kiállí­tást mondjuk a járásban mű­ködő, eredményesen tevékeny­­kedő szocialista munkabrigá­dok életéről, munkájáról? Be­mutatni őket, hogyan élnek, tanulnak és állnak helyt mun­kahelyükön.­­— És akkor lenne bőven munkája a fotó­ szakkörnek is — to­dozta meg a gondolatot egy má­sik részvevő. — Néhányan úgyis panaszkodtak, hogy nem igen kapnak feladatot. Hát egy ilyen anyagot ,,összehozni” bi­zony derekas munka lenne. E­gyelőre csak szavakban öltött testet egy helyes gondolat, mert hiszen azt va­lamennyien helyeselték Sőt további ötletekkel is gyarapí­tották azt. Tíz éve már, hogy a község lakóinak zöme a ter­melőszövetkezetben dolgozik — egyre javuló élet- és mun­kakörülmények között. Fel le­hetne dolgozni ezt a tíz esz­tendőt is fotóban, grafikonban, rajzban, s az ábrázolás egyéb formájában. Feleleveníthet­nék a kezdés nehéz időszakát, a fokozatos fejlődést, napja­inkig. S a közös, és a tagok gyarapodásával párhuzamosan milyent, változott a falvak éle­te, stb. Ezernyi módon le­hetne bemutatni ezt a küzdel­mes, történelmileg nagyon rö­vid, de nekünk mégicsak hosz­­szú időszakit. Jónak tartották hát az ötle­tet a megbeszélés résztvevői, reméltük az illetékesek —­ művelődési házak vezetői — intézkednek is, hogy a kiállí­tások „repertoárja” ezzel, a valóban napjaink életéből vett témával gyarapodjék. S úgy véljük, ötletnek ez nemcsak a sárbogárdi, hanem a megye valamennyi községé­nek jó. Csak mindenütt meg kellene valósítani. —­o — A „legmagasabb“ tanács Megyénk „legmagasabb” ta­nácsa — nemrég óta — a du­naújvárosi járási tanács. A du­naújvárosi új irodaház elké­szültével ugyanis a város la­kóházai fölé emelkedve, az új épület ötödik, hatodik és he­tedik emeletén foglaltak he­lyet. A dunaújvárosi városi ta­nács az épület földszintjén és első négy emeletén helyezke­dett el. Igaz, magasabban is vannak hivatali helyiségek: a dunaújvárosi tervező­iroda az épület legfelső részén kapott helyet. Az új épületben korszerű, ízlésesen berendezett iroda­­helyiségekbe, jobb munkavég­zési feltételek közé került a százezer ember sorsával törődő dunaújvárosi városi és a járási tanács. Az ügyes-bajos dolgu­kat intéző embereknek és per­sze az épületben dolgozó két­száz személynek, az emeletek legyőzésére két lift áll a ren­delkezésükre. A két tanács régi épületé­nek is eldöntötték a sorsát. A városi tanács épületébe műve­lődési intézmények települnek be, a járási tanács korábbi épületét pedig eredeti rendel­tetésének megfelelően laká­sokká alakítják. A költözéssel megoldódik az adonyi járásbíróság régen hú­zódó gondja is. Hosszú évek után beköltözik Dunaújváros­ba, ahol a városi bírósággal együtt, a tervező iroda meg­üresedett helyét foglalja el. Az átalakítási munkákat már megkezdték és remélhetőleg a tavasztól fogva már nem Adonyban székel a dunaújvá­rosi járás bírósága. Dunaújváros és egyben me­gyénk egyik legimpozánsabb épületében otthont ka­pó két ta­nács dolgozói új, jobb körül­mények között végezhetik munkájukat. A „magas” és a „legmagasabb” helyen is a ré­gi szorgalommal, buzgalom­mal szolgálják az újváros és a járás ötven-ötvenezer lakóját (v) „Torreádorok“ Tolna községben Különös hajtóvadászat szín­helye volt Tolna község Duna­­ártéri erdősége és környéke. Az egyik éjszi atcán megszö­kött istáll­ójából a tolnai Aranykalász Tsz egyik hizla­lásba fogott növendékbikája. Napokon át keresték, egyszer nyomába is akadtak, megkö­zelíteni azonban nem tudták. A „kalandos természetű” bika bevetette magát a rengetegbe, s ott ügyesen rejtőzött. A megvadult bikát kénytelenek voltak lelőni A tsz vezetői és az erdészek két napig cser­késztek rá, amíg sikerült puskavégre kapni. A három­­ és fél mázsás állat húsát ki­­­ mérték. "­s Fejér megyei Hírlap II klub­élet hírei Petőfi szavalóverseny Öreghegyen Az öreghegyi művelődési otthon Ifjúsági és Pajtás klub­jának tagjai a múlt évihez ha­sonlóan megrendezik idén is a Petőfi szavalóversenyt. A klu­bok tagjain kívül bejelentet­ték részvételüket a Petőfi és Kossuth iskola tanulói és más általános iskolákból is számí­tanak nevezésekre. Az ifjúsá­gi csoport versenyzői között megjelennek a VIDEOTON irodalmi színpad tagjai közül is néhányan. A „kiváló" cím­ér* Érdekes rendezvények, hasz­nos viták sorozata kapcsolódik a fehérvári Gárdonyi Géza ifjúsági klub nevéhez. Most, amikor elérkeztek a kiváló klub címért folyó verseny má­sodik fordulójához, ismét öreg­bíteni akarják hírét. Idei tervükben a művésze­tekkel való barátkozás szere­pel. Azt tanulmányozzák, hogy a különböző művészeti ágaza­tokban — irodalom, zene, fes­tészet, szobrászat, film — mi­ként történik a szerelem áb­rázolása. A klub vezetősége a leg­utóbbi összejövetelen megtár­gyalta a Komszomol 50. évfor­dulójának megünneplését. A jubileumra máris megkezdték a felkészülést. Kérik a klubtagok hozzájá­rulását egy közös takarékbe­tétkönyv váltásához. Ebben gyűjtik össze a kiránduláshoz szükséges anyagi alapot, így nem okoz majd különösebb gondot egy hosszabb lélegzetű túra. A művelődési otthon vezető­je pályázatot hirdetett egy klubkiadvány és külön klub­­igazolvány szerkesztésére. A pályázat első helyezettjei 100 forintos könyvutalványt kap­nak jutalmul. Néhány sorban — Az agárdi klub tagjai jönnek össze ma este Adony­­ban. Program szerint előadást hallgatnak a hitelpolitikáról és a földtörvényről. A foglal­kozást dr. Kiss Pál, a Magyar Nemzeti Bank főosztályveze­tője vezeti. — 300 ezer forintot fizet­tek ki prémium címén múlt évben az abai termelőszövet­kezetben. A szocialista brigá­dok és egyéni versenyzők ju­talmazáséra 50 ezer forintot hagyott jóvá a közgyűlés.­­ Műsoros díváit bemutató­val zárul szombaton es­te az Építők Művelődési Otthoná­ban a szabás-varrás tanfo­lyam. Százötven hallgató mutat­ja be a vizsga remekként elkészített ruhadarabokat. Hívnak az „ajánló polcok“ A Megyei Könyvtár nevelőm munkája ót­a is él az a megrögzött előítélet, hogy a könyv­tárban áll az idő. Mintha a betűk birodalmába nem jutna be az eleven élet egy-egy új­donsága. Alaposan rácáfol az ilyen véleményekre a Megyei Könyvtár. Meglepő frissesség­gel reagál az irodalmi, művé­szeti, politikai élet székesfe­hérvári, megyei, vagy országos eseményeire. Nem valamennyi­re,­­ csupán azokra, melyek­nek szószólója a könyv is. A könyvkölcsönző egyik ,,ajánló polcán” a napokban elhunyt író, Barsi Dénes köny­veit állították ki. Másik ha­sonló polc Bálint György em­lékét idézi fel halálának 25. évfordulója alkalmából. Az ajánló polcok kissé a naptár, vagy a tanrend szere­pét töltik be a művelődési életben. Előre jelzik a fonto­sabb eseményeket, zenei ren­dezvényeket, történelmi évfor­dulókat és mindehhez megfe­lelő szakirodalmat kínálnak. Ll­évay Ágnes könyvtáros­­ mindezt a Megyei Könyv­tár nevelőmunkájához sorolja. Az „ajánló polcok” ugyanis sokoldalú, tartalmas művelő­dési tevékenységet szolgálnak. Háromféle rendezvénysoroza­tot vezetnek itt: a könyvtári estéket, a zenei sorozatot és a fiatalok klubszerű fórumát. A könyvtári estéken meg­hitt találkozások történnek írók és olvasók között. Idén E. Fe­hér Pál elevenítette fel élmé­nyeit „Fél év szovjet írók kö­zött” címmel. Február első napjain az Élet és Irodalom szerkesztőit várják „kerekasz­talhoz”. Majd egy költő szer­zői estjét, továbbá az Alba Ré­­gia Napok színes műsorát rendezi­k meg. A zenei nevelés idei prog­ramja a huszadik század ze­néje. Tavalyi műsorukban, mely a „Klasszikus zene év­századai” címet viselte, a pre­­klasszikusokkal, továbbá Haydn, Mozart, Beethoven mu­zsikájával, valamint a roman­tikusokkal ismerkedtek meg a hallgatók. Az idei műsor a modern zene ismertetésével egészíti ki műveltségüket. A harmadik nevelési for­ma a fiatalokat gyűjti egybe. Különböző témákról beszélgetnek, illetve hallgat­nak előadást. A klubszerű fog­lalkozásokon történelmi, mű­vészeti témákról hallanak a fiatalok. Januárban a „Min­­denség szerelme” címmel ren­dezik meg a versbarátok est­jét. A következő műsorokban a népi táncművészetről, a mo­dern képzőművészeti irányza­tokról beszélgetnek egy-egy szakember irányításával. A Megyei Könyvtár tavaly — a gyermekek számára ren­dezett mesés, ismeretterjesztő és könyvterjesztő műsorokkal együtt — 57 rendezvényt tar­tott. Idén szintén gazdag prog­rammal várják azokat, akik az ,,ajánló polcok” hívását ko­molyan veszik. (be) An­d­ a mi százai életre kelnek A székesfehérvári István király Múzeum restaurátor műhelyében az elmúlt évben csupán a táci, gorsiumi leletek­ből mintegy 32—35 ezer darab töredékes kerámia, fém- és állatcsont-m­aradvány került a restaurátorok ügyes keze alá. Hosszú, fáradságos munkát jelent, amíg a töredékekből összeállítják­ a hajdani használati tárgyakat, úgy, ahogy majd a közönség a múzeum kiállítótermeiben, a vitrinekben látja. Arany István és Koppány Zsolt restaurátorok a táci leleteken dolgoznak. (Lent.) Lencsés­­József restaurátor a raktárt rendezi. (Balra.) Bronzkori korsók között. (Jobbra.) 3 . * Korábban is, de különösen mostanában sokan és sokat vi­tatkoznak arról, hogy mihez kell értenie a vezetőknek. Kér­dezik ezt önm­aguktól a taná­csok vezetői is. Egyikük a következőket fo­­galmazta meg:­­- Tudnunk kell, hogyan, mi­ként működik az iskola; érte­nünk kell a költségvetés össze­állításához és ahhoz, milyen esetben és miként gazdaságos a járdaépítés, az óvoda, a víz­vezeték létesítése. Van-e valami olyan, ami a részfeladatok ér­tésénél fontosabb? Lehet, hogy nem mindenki gondolkozik hangosan, hasonló kérdés azonban a legtöbb ta­nácsi vezető agyában megfor­­dul. És ez termesztés, hiszen a tanácsnak a falu, a város éle­tére, fejlődésére, a lakók to­vábbtanulására, igényeinek ki­elégítésére egyaránt gondja kell, hogy legyen. Természetesen kell ehhez szakértelem- Nem árt, ha a ta­nácselnök, a vb-titkár, vagy az előadó ért a szövetkezeti gaz­dálkodáshoz, jártas a pénz­ügyekben, eligazodik a jogi problémákban és persze ottho­­nos a közigazgatás kérdései­ben. Annál inkább is, mi­vel a tanácsok munkája szerte­ágazó. Igen ám, de bármennyire fontosak is az egyes szakkér­dések, ha a t­a­nács vezetői en­nél megrekednek,­­ tévednek, hibát követnek el. Az ő vállu­­kat nyomja a község, a város valamennyi problémája, de te­vékenységük elsősorban nem szakmai, hanem politikai jelle­gű. Ennek bizonyítására hadd említsük a tanácsüléseken, ta­nácstagi beszámolókon évek óta visszatérő panaszokat, a kenyér minőségéről, a szállí­tással kapcsolatos problémák­ról. A tanácsvezető, akinek a pa­naszos keletien kenyeret mu­tat, persze hogy meg tudja ál­lapítani, nem ropogós a kenyér, s meg sem kell kóstolnia ah­hoz, hogy véleményt formál­jon a minőséget illetően. Az ő feladata azonban túl­megy a kenyérgyári mecsén, hiszen számára nem az érde­kes, miként és miért nem kelt meg a kenyér, hanem az, hogy a dolgozók elégedetlenül távoz­nak a boltból Talán nem kell a példákat szaporítani. Ha­sonló a helyzet, ha az üzletek rossz ellátása, az építőanyag­hiány, vagy más, a lakosság panaszának tárgya. Azt kell a tanácsi vezetők­nek az ilyen esetekben érzé­kelnie, megértenie, hogy a község, a város lakói elégedet­lenek, munkájukat zavarják az ilyen kisebb-nagyobb gondok, problémák. Nyilvánvaló, hogy a jelenségek mögött látnia kell; ezek az apróbb-nagyobb panaszok kedvét szegik a vá­lasztóiknak. Nem újkeletű a következte­tés ami a fenti példából is fakad: a tanácsi vezetőnek első­sorban politikai feladata van. Az ő munkájában még a ke­nyereskocsi késése, vagy kima­radása is azt jelenti, hogy ke­vesebb vagy több ember rossz kedves, méltatlankodva távo­zik haza a boltból. Méginkább ez a helyzet, ha a község fejlesztéséről van szó, arról, hogy melyik utca kap járdát. Nincs abban semmi kü­lönös, hogy a Petőfi utca la­kói a saját gondjukat látják legsúlyosabbnak, és a legki­sebb gondjuk is súlyosabb, mint a Kossuth utcaiak prob­lémája. A tanácsi vezetők, a testületek munkáján, tevé­kenységén múlik, hogy ne csak a panaszokat ismerjék, hanem fontossági sorrendet is tudja­nak felállítani és képesek le­gyenek indokolni ezt, vagy azt a munkát miért végzik el előbb, a másik feladat pedig miért­ húzódik át a következő évre, vagy­ esetleg távolabbi időszakra. Indokolni kell a döntést, pe­dig ez még csak a dolog egy­i­k oldala. Az érvek, adatok, té­nyek ahhoz kellenek, hogy meggyőzzék a lakosságot, mit, miért határoztak el­ A meg­győzésnek a fontosságát az is alátámasztja, hogy a felada­tok, mondjuk a Kossuth utca létesítményeinek építéséhez, a Petőfi utcaiak, az egész falu támogatása is szükséges. Amihez a tanácsi vezetőnek értenie kell, nem egy, vagy két dolog, de a legfontosabb, hogy ismerje a lakosság igé­nyeit, tisztában legyen az adott község, a járás, a megye, az ország anyagi helyzetével. A gazdaságirányítás új rend­szerével kapcsolatban joggal beszélünk a közgazdasági is­meretek szükségességéről, a közgazdasági szemlélet kiala­kításáról. Nyilvánvaló, hogy ennek megszerzése megkönnyí­ti a tanácsi vezetők dolgát is. Elsődleges feladatuk azonban a tanácsoknak, vezetőjüknek és tagjainak a jövőben is az lesz, hogy az előttük álló fel­adatok végrehajtására mozgó­sítsanak, ehhez nyerjék meg a lakosságot, így tehát a szakmai tudás sok más esz­közzel együtt arra szolgál, hogy a közösség ügyét ered­ményesebben szolgálhassák. Ennek felismerése, megérteté­se, amihez a tanácsi vezetők­nek elsősorban, és legjobban kell érteniök. Bányász Béla Amihez a vezetőnek értenie kell

Next