Fejér Megyei Hírlap, 1969. augusztus (25. évfolyam, 176-201. szám)
1969-08-10 / 184. szám
FÜRDŐRUHA Omamát Apu szombaton este hozta meg a nyolcas vonattal, a család kiment az állomásra, a két lány bikiniben, szétomló egyenes hajjal, és barnára pörkölődött feszülő bőrrel, a fiú pitykés, szürkére dörzsölt vászonnadrágban, nagymintás ingben. Amikor Apu leugrott a vonatról és visszafordult gyorsan, hogy Ómamát lesegítse, a lányok szájukhoz kapták a kezüket, szerették nagyon Ómamát, de most kuncogniuk kellett. Ómama fekete kalapban, fakult, könnyű felöltőben jelent meg a kocsi ajtajában, ezt az öltözéket csak nagy ünnepeken szokta fölvenni, s a lányok szemében nagyon nevetséges volt ebben a langyos, nyári estében, a sok meztelenség, a világos színek tobzódásában. De aztán odafutottak kis, kamaszos szégyenkezéssel lehajoltak Ómamához, megcsókolták a hűvös, nyirkos arcát, a fiú elvette Aputól Ómama kis vesszőkosarát, a lányok belekaroltak és vezették kifelé a nyüzsgő tömegben. Hátuk mögött elindult a vonat, a nagy platánok között most gyúltak föl a fények. Omama megmacskásodott lába bizonytalanul tipegett a roszogó kavicson. — Szent ég, szent ég! — motyorgott ebben a forgatagban, és fölnézett a baloldalán lépegető unokájára. — Isten tirajtatok nincsen ruha, az isten áldjon meg! A lányok felcsapták lenszínű loboncukat, vihogtak. — Itt nem is tetszik mást látni! — mondta a jobboldalán hintázó unoka. — Ez modern fürdőhely! — Jézusom, uram!... — sóhajtozott Ómama, és kiértek az állomás elé, a friss fényekre, ahol villogó kocsik rohantak, várniuk kellett, hogy átmehessenek a téren. Ómama kilenc éve egyedül éldegél Fehérváron, ahol Ópapa ács volt valamikor, nem maradt asszony ő — szokta mondogatni — hallgatja a rádiót, elmegy olykor moziba is, de ez itten egész más, ez nagyon idegen neki, jobban szeret odahaza a kis kertben piszmogni, az ő virágait megnézheti akárki, és milyen gyönyörű salátái voltak az idén tavasszal is! — Isten itten elkábul az ember... — mondogatta, miközben a lányok vezették a nyaraló felé és össze-vissza csipogtak mindent erről a remek életről. Ómama sohase járt még Itt. Apuék két éve vették a házacskát, most az volt az első, hogy levetették Ómamáról a meleg kalapot, kabátot és megmutogattak neki mindent. — Ez lesz a szobád ómami! — lelkendeztek a lányok, amikor az egész család kíséretében betódultak a hátsó kis szobába. — Rekamié, kis szekrény, figyeled van szúnyogháló, pedig szavamra, nincs is szúnyog, de tudod Apu milyen. Ómama tanulmányozta a kis fülledt szobát, a bútorokat, a rikitóra festett falakat, eszébe jutott az otthoni kanapé, a díszpárnákkal, a nehéz keményfa ágy, a karnis az ablak fölött és a régi,szakadozó klepli függöny, a festett padló, idegen szagokat érzett itt, de azért bólogatott nagyon szép minden — mondta és a kertre gondolt, ahol most egy hétig Soltészné öntözi majd a citromsárga dáliákat a szekfűket, és a törpe nyári krizantémumot, amit az idén tavasszal ültetett. — Itt a pongyolád! — harsogott kisebbik lányunokája és rikító ruhadarabot emelt le egy fali fogasról — Sőt gondoskodtunk neked fürdőruháról is — és ugyanarról a fogasról kifakult lilás, ódon fürdőruhát kapott le. — Micsoda?! — hökkent meg Ómama és nevetni kezdett izgalmában. — Még hogy fürdőruha! ? — Igen, igen! — lengette előtte a lány — Nem mondom, nem bikini. Anyué volt valamikor, de egészen klassz, majd vacsora után felpróbálhatod. Ómama megcsapta játékosan a lány meztelen karját elpirult egy kicsit és nagy iövekezettel másról kezdett beszélni. Aztán vacsorához ültek, Omama nem vette föl a szemérmetlen pongyolát sült-főtt a fekete szövetruhában és csóválgatta a fejét Unokái meztelenségén. Vacsora után a fiatalok sétálni készültek, a lányok rikító sárga nadrágot és feszülő vékony, fekete pulóvert vettek magukra, a fiú egy sárga sált kerített a nyakába és Omama visszavonult a kis fülledt szobába. Jézusomuram! — gondolta, amikor magára maradt — hová jutott ez a mai fiatalság! Neki is fürdőruhát adnának! No isten, jól festene benne! Valamikor leánykorában kiment olykor a Rózsáskertbe, neki is volt fürdőruhája, Berecz Irénke varrta fekete klottból, még abban is szégyellte magát, pedig leért a fehér térdéig és férfiak nem léphettek be a női medencébe. No jó, ezen most már semmit se változtathatunk — állapította meg bölcsen, későnek érezte az időt, feküdni készült Az ablakon már a lányok behúzták a virágos függönyt, de azért odament, igazgatott rajta mind a két oldalán, aztán vetkőzni kezdett. Amikor nagy nehezen átemelte fején a nehéz szövetruhát szemébe ötlött a fürdőruha, amit az ágy végére dobtak az unokái. Hogyan festene az, ha én most ezt magamra venném? — gondolta szemérmes pirulással, s ahogyan volt régimódi slingelt sifon ingjében, maga elé tartotta a kicsire zsugorodott fürdőruhát. Uramjézus isten ez rém se menne! —állapította meg nevetgélve, s arra gondolt a másik pillanatban, hogy ez az a bizonyos kísértés, amire kislány korában tanították. Hát odalépett a kapcsolóhoz, lekattantotta a világosságot és bosszankodva, kíváncsiskodva engedett a kísértésnek, levette szépen a térdig érő, csipkés nadrágját, aztán leült az ágy szélére, megpróbált belebújni a szűk fürdőruhába. Eltartott ez a művelet a sötétben jó öt percig, belehelyezkedett minden porcikájával a vastagnak tűnő, s elég keményre száradt pamut fürdőruhába, idegennek érezte bőrén a tapadást, arra gondolt izgatottan, hogyan érezné magát, ha reggel így jelenne meg az unokái, a fia előtt, ha kimenne a vízpartra a népek közé.Nem szűnt az izgalma aztán se, hogy a fürdőruhát levetette magáról, elalvásig a testén érezte a szorítását, hajnalban aztán, amikor az egész ház mélyen aludt még, fölvette a fekete ruháját, kiosont a lakásból, eltotyogott a vízpartra, levette a cipőjét, leült egy hűvös kőre, belelógatta fehér, bütykös lábait a hajnali vízbe és boldog volt, örült a kelő nap aranyainak. Ormos Gerő Vasárnap, 1969. augusztus 10. NGUYEN HAI TRUNG: ^ Mint újszülött, szemem lassan szokott a fényhez de emlékeztem, egységünk Tan Son Nhat-nál rohamozta a légi deszantot. De most, jaj, most csak a föld, s a romok köröskörül. Hol a társak? Ember-sziluett hajlik a fényben, hófehér köpeny villan, mint torkolattűz, s halk nevetés, • az ápolónőnek viccet meséltek. Üvegpohárban vér leng gumitömlőn, műszerek a törpe zsámolyon megmarkolom a törvényt, a vért, idegen testek vérét, mindenki vérét, menekülök a kora haláltól. Honnan e vér. Ifjú vagy öreg? Asszony, vagy férfi csapolta meg magát? Ereimben zsongva mozdul a holnap, s dúdolom Európa,? Ázsia? Amerika? Afrika halát? Vörös a vér, igen, vörös, testvérek vére, elvtársak vére, szabadságharcosok vére, vitágcsendőrök ellen szóval és fegyverrel hadakozóké, s ne higgyétek, hogy hasztalan volt, hisz bennem éltek ezer évig már, barátaim és sorainkban léptek már ti is előre. Te menetelsz már barátom, barátnőm, távol és közel élsz, bár nem ismerlek, de hús-vér vagyunk mi mától, s holnap az egységhez visszatérve már Én, Te, Mi menetelünk a harcra, legyőzhetetlen erővel, halhatatlanul. (Ford: Kátay Antal) Én, Te, Mi A Bartók-összkiadás új lemezei Lapunkban több ízben méltattuk már a Magyar Hanglemezgyártó Hungaroton felvéeleiben megjelenő Bartók összkiadás világ..onatkozásban is páratlan jelentőségét, igyekeztünk hírt adni az egyes már megjelent lemezekről. Most egyszerre két új kiadvánnyal lepte meg híveit a Hanglemezklub , s ezek hamarosan bolti forgalomban is megszerezhetők lesznek. Az egyik lemezen LPX 11 335) Szűcs Lóránt, a fiatalabb évjáratú zongorista generáció egyik legjelentősebb ágja játssza a Két elégiát, a Két román táncot, a Vázlatokat s a Négy siratát. A négy zongoramű egyetlen alkotókorszakterméke: 1908 és 1910 között készültek. A Két alegda Bartók életművének egyik legválságosabb periódusában keletkezett, s merész hanghatásaival már a későbbi nagy alkotások előfutára A Vázlatok még Debussy hatásáról és a francia impresszionista iskola hatásáról tanúskodik, a két román tánc azonban már az új út, az internacionalista eszmény egyik első híradása. A Négy sirató pedig az új zongorista technika — a romantikus kultúrával való szakítás egyik első kísérlete. Szűcs Lóránt legjava tehetségével szólaltatja meg e műveket, bár itt-ott mintha szürkébb volna az eredetinél. A felvétel jelentőségét növeli, hogy e műveik alig kaphatóak lemezen. A „Zenekari művek” sorozatban Sándor János vezényli a Filharmóniai Társaság nagymúltú zenekarát az LPX 11 319 számú lemezen. Szépen kivitelezett, élénken pezsgő előadásban hallhatjuk A csodálatos mandarint, a Táncszvitet és a Magyar parasztdalokat. Külön említést érdemel a Táncszvit remek felvétele. Amikor 1923-ban nagyszabású hangverseny keretében ünnepükt Buda, Pest és Óbuda egyesítésének félévszázados fordulóját, Bartókot, Kodályt és Dohnányit kérték fel művek írására. Két maradandó remekmű született az ünnepi hangversenyre: Kodály Psalmus Hungaricusa, és Bartók Táncszvitje. Ez utóbbi művel indult el Bartók a világhírnév útján: a szvitet ugyanis hamarosan külföldön is számtalan helyen bemutatták. A Magyar parasztdalok zenekari változata alkalmi kompozíció csupán, ám Bartók nagyon sok hang- és színhatást kísérletezett ki benne, amelyeket későbbi nagy alkotásaiban kamatoztatott teljes sikerrel. Végül szólunk a közismert Mandarin-szvitről, melynek sok zenei felvétele mellett is nagyszerű remeklés ez a lemez, amely bizonyára világszerte öregbíti a magyar hangszerkultúra hírnevét. Ismét csak a legnagyobb elismeréssel szólhatunk a lemezek technikai kivitelezéséről, és a remekül megtervezett, megvalósított lemezborítókról R. L. Családi címer Nem mindennapi beadvánnyal fordult Black of Barrencin-Furness báró az angol királyi címerügyi bizottsághoz. Azt kérte, engedélyezzék, hogy két kedvenc háziállatjának, Fred nevű kutyájának és Bimbó nevű majmának képét beiktathassa a családi címerbe. A bizottság a kérést megokultnak találta, mert hiszen — ahogy mondották — a kutya és a majom sem alsóbbrendű állat a címerben már szereplő orrszarvúnál. Szörnyű szerencse Egy szegény brazil paraszt, Joao, a déli országrészből a fővárosba érkezett, hogy munkát keressen. Megérkezésekor első keresetéből néhány sorsjegyet vásárolt. Munkahelyén hallgatta a rádiót. A közleményből megtudta: 100 000 cruzeirót nyert Örömében kezében a sorsjeggyel elájult. Amikor magához térítették, jobban megnézte a sorsjegyet, észrevette, ez már nem az ő sorsjegye: ájulása közben kicserélték. Joao szomorúan siránkozott. A rádió továbbiadásából értesült: a 15 milliós főnyereményt a kezébe csempészett sorsjegy nyerte. Ezt az örömet már nem tudta elviselni, holtan rogyott össze. Óhaj és sóhaj Az Abház Autonóm Köztársaságban él a világ legtöbb százévesnél idősebb embere. D. V. Zdlihanov például az idén lesz 114 éves, de még kitűnő étvágya van és a borocskát sem veti meg. Amikor azt kérdezték tőle, mit szeretne a legjobban, fölsóhajtott: — Hej, ha még egyszer nyolcvan éves lehetnék!*. Az első randevú emlékére Harold Steele 125 fontért megvette az angol vasutaktól a birminghami állomás másfél méter átmérőjű óráját, mely alatt 33 évvel ezelőtt találkozott először nejével. Az új óratulajdonos a hatalmas órát kertjében szerelte fel, hogy feleségével együtt emlékezzen az első randevúra. Füldugó Nyugat-Németországban nemrégiben néhány cigarettafajtát új csomagolásban hoztak forgalomba. Minden dobozhoz két füldugócskát mellékeltek, hogy az illető bedughassa a fülét , amikor a dohányzás káros hatásáról beszélnek neki. Intő tábla A földjén keresztül vezető úton veszetten száguldó autók miatt rengeteg port nyelt egy spanyol földműves. Már sok mindent megpróbált. Temérdek esedező táblájára azonban a gépkocsivezetők rá sem hederítettek. Végül hatalmas táblát festetett a következő szöveggel: „Figyelem! Nudista telep! Csak gyorshajtóknak szabad az áthajtás!” Azóta a gépkocsik csaknem lépésben hajtanak el földje mellett, és a spanyol földműves szinte kristálytiszta levegőt szív.* Bátorság Lily Swell svéd énekesnő legújabb slágerében arról énekel, hogy az égvilágon semmitől sem ijed meg, még az egértől sem. Kár volt azonban hencegnie, mert hódolói szaván fogták: levélszekrényébe mindennap bedobnak néhány fehér egeret és R. T. VASVÁRI A márciusi fiatalok egyik vezetője, Vasvári Pál 120 éve esett el a Gyulai havasokban. Petőfi Sándor így írt Vasváriról naplójában: -„Bulyovszky és Jókai proclamatiót szerkesztettek, Vasvári és én föl, s alá jártunk a szobában...” Folytatása a vízszintes 1. és a függőleges 14. számú sorokban. Úíszintes. 14. Szám, latinul. 15. Nevemmel ellátom. 16. Édes — latinul. 17. Omladék. 19. Jég, németül. 20. Kimondva: zseblámpába való. 21. . .. Ferenc, író. 24. Kosár. 26. Lövedék. 28. Tulajdonod. 29. ... óra, példázat, görögül. 31. Iskolatípus. 32. Egy, franciául. 33. Spanyolfal. 35. Lóbetegség. 36. . Növény része. 38. Harckocsi- 40 Római hal. 42. Művészet, franciául. 43. Óvoda, becézve. 44. Félédes! 45. Baranya megyei község (—*). 47. Személyes névmás. 48. Helyrag 49. Egy. olaszul. 50. Holland város (—’). 51. Visszaangyal folyó. 52. Női becenév. 53. Meglelt. 57. Indítéka f-f-’). 58. Lány, angolul. 60. Kerek időszakig 61. Díszes. 62. Év, angolul. 64. Régi súlymérték. 66. Só, németül. 67. Sün szélei. 68. Tehén, németül. 70. Gyümölcs. 72. Állóvíz (—”). 73. Kurill-szigetek egyike. 76. Szegélyt. 78. Néma Kati! Függőleges. 2. Gépkocsijain. 3. S. M. 4. Út. 5. Mélyedés. 6. Szeszes ital. 7. Kötőszó. 8. Visszanevelő. 9. Vágó része. 10. Gyermeteg (+’). 11. Kétszer, latinul. 12. Csonka orr! 13. Taszítana-e? 18. Gríz. 22. Nyugatnémet város. 23. Jót tesz. 24. Végtag. 25. Maró folyadék. 26. Arany része. 27. Hetyke. 29. Volt szabadságharcos. 30. Hősiesség. 33. Egyelvűek szervezete. 34. Hajó, olaszul. 37. Fordított névelő. 39. Mutatószó. 41. Olasz németül. 44. Daloltak. 46. Olasz város. 49. Nagymama kedvence. 54. Edény (—’). 55. Fogy. 56. Űrmértékrövidítés. 59. L. R. 61. Kötőszó. 63. Szemet csuk. 65. Kürt, németül. 68. Mázol 69. Keret. 70. Tó, németül. 71. Férfi, angolul (fonetikusan). 74. Igavone (’). 75. Igen, németül. 76 Brazília repülőgépjelzése. 77. Keaskehang. 5. Fejér megyei Hírlap ■ .tw— == ■ a in a