Fejér Megyei Hírlap, 1970. június (26. évfolyam, 127-151. szám)
1970-06-03 / 128. szám
Szerda, 1970. június 3. Vitafórum a velencei népfront-klubban Tájékoztatás és vita a község közéleti problémáiról — ezt célozta a hétfőn este megtartott vitafórum, melyet a velencei népfront-klub rendezett a klubkönyvtárban. Mintegy harminc velencei lakos kért tájékoztatást a község vezetőitől különböző kérdésekben, mely a lakosságot foglalkoztatja. Többek között a telekproblémákról, házhelyigények teljesítéséről, kereskedelmi ellátásról, közigazgatási és pártéleti tennivalókról kérdezték a község párt- és tanácsi vezetőit, illetve üfész intéző bizottsági elnökét. A kezdeményezés hasznos, hiszen a közérdekű kérdések közvetlen hasngú megbeszélése mellett, fejleszti a közéleti demokratizmus, bevonja a lakosságot a község ügyesbajos dolgaiba. Könnyű munka, jó kereseti lehetőség „Mini" Könnyűfémmű Gánton Gánt községnek nincs termelőszövetkezete. A külszíni bauxitbányaüzem megszűnésével, közvetlen közelében ipari létesítmény sem volt. A lakosság székesfehérvári, móri és csákvári üzemekbe, vagy a környező termelőszövetkezetekbe járt dolgozni. Így érthető volt az öröm, amikor 1969. márciusában a Könnyűfémmű vette át a távot az országiúttól, egy völgyben meghúzódó bányai épületeket. Néhány évvel ezelőtt üzemi vasút sínpárjai futottak a völgyben, most árut szállító teherautók verik fel a bauxittól vörösre színeződött port. Csak ez a szín emlékeztet a régi bányára, a környező depóhegyek fakó vöröse, s az épületeken néhol felfedezhető, már-már elszürkült folt. A zaj is más, ami most csak egészen közelről hallható. Régen a Dieselmozdonyok motorjának zaja és sípjeleik harsogták túl a hegyek védővonalát. Most, kalapácsütések, elektromos kis kézi gépek zúgása fogadja a látogatót. — Kis üzem vagyunk, ha nevezhetem üzemnek, amit lát __fogad a fiatal üzemmérnök, Németh János telepvezető — Csak 22-en dolgozunk itt, mint a Kofám készárugyártó üzem gánti telepének dolgozói. Rajtunk kívül csupán néhány ember található még, mint a gyár szélesszalaghengermű üzemének és a kereskedelmi főosztálynak a dolgozói. Ugyanis a hengermű és a főosztály is itt létesített raktárt, illetőleg alakított ki tárolóteret. Az épületek előtt a szabad ég alatt sorakoznak a gyár egyéb termékei. A telep végén lévő épületben — valamikor mozdonyszín volt — az itt gyártott kész- és félkésztermékeket raktározzák. A mellette lévőben pedig a kereskedelmi főosztály tárol olajat, papírt, stb. — Attól függetlenül, hogy kis létszámmal dolgozunk — magyarázza a telepvezető, amikor végig vezet a kis munkacsarnokban —, meglehetősen sokféle terméket állítunk elő. Különböző méretű KRESZ- és KPM-táblákat, amikhez szintén különböző vastagságú és hosszúságú tartórudakat készítünk. Ezeken kívül félkésztermékeket, alkatrészeket gyártunk a Győri Lakatosipari Vállalatnak, a campingszékek csuklóspánjaihoz, jelentős termékünk lesz a növényházváz. Decemberben készítettük el az első prototípust, saját célra. A vállalat udvarán állították fel bemutatásra. Jelenleg egyszakos termelés folyik, de a tervek szerint év végére a kétszak beindulásával negyvenre emelik a telep létszámát. A 22 dolgozó túlnyomó többsége gánti, de vannak zámolyiak is. Jelenleg 15 gánti asszony és lány jár be a fehérvári üzembe, akik a fürdő és öltöző megépülésével, a kétszakos termelés beindításával, a telepen kapnak majd munkát. — Ez a munkalehetőség főként a gántiaknak kedvez, azok közül is az asszonyoknak. Könnyű munka, jó kereseti lehetőség és helyben van. Hogy számomra kedvezőtlen? Nem hinném, jó ez a közvetlen termelői gyakorlat, ha még szervezési és technológiai szempontból egyszerű is. Az emberi viszonyok, kapcsolatok kialakítása, s az önállóság szempontjából igen kedvező. A Köfém gánti telepe újabb munkalehetőséget jelent a móri járás területén, Gánt és környéke lakóinak javára szolgált, s hasznára a gyárnak. Takács Ferenc mény értelmében 1954 után egy időre még megmaradhattak a francia támaszpontok. Az országban semleges nemzeti kormány alakult, Souvanna Phouma herceg vezetésével. Az 1958 májusi választásokon a forradalmi erők és szövetségeseik abszolút többséget kaptak a parlamentben. Az Egyesült Államok akkor lépett a porondra. Katonai és politikai tanácsadókat, fegyvereket küldött az országba a reakciós erők támogatására és 1960-ban polgárháborút robbantott ki. A zavaros helyzet tisztázására a laoszi probléma megoldására 1962-ben újabb genfi értekezlet ült össze. Itt megegyezés született: Laosz továbbra is semleges lesz. Az országban nem állomásozhatnak külföldi csapatok. Az egyezményt azonban az Egyesült Államok nem tartotta be. Azzal vádolta a lao forradalmi erőket, hogy hadianyaggal és utánpótlással segíti a dél-vietnami, felszabadító harcosokat és ezen a címen állandósította a katonai beavatkozást Laosz területén. Laird amerikai hadügyminiszter a napokban ezt nyíltan beismerte. A Dél-Vietnamban elszenvedett amerikai vereségek adtak alkalmat az amerikai imperialistáknak arra is, hogy Kambodzsa belső fejlődésébe beavatkozzanak. Kambodzsában 1954 óta Norodom Szihanuk herceg vezetésével, függetlenséget hirdető kormány intézte az ügyeket. Ezért visszautasította az ország függetlenségét veszélyeztető amerikai segélyt. A nagy amerikai nyomás ellenére megőrizte semlegességét és függetlenségét. Ilyen körülmények között buktatta meg az Egyesült Államok aktív támogatásával Szihanuk herceget egy amerika-barát csoport, a Lon Nol—Strik Matak klikk. Támogatására ez év május 1-én amerikai és dél-vietnami csapatok hatoltak be az ország területére. Azon a címen folytatnak most ott hadműveleteket, hogy megakadályozzák a ,,kommunista behatolást”. Mindezideig azonban semmi olyan eredményt nem tudtak felmutatni, amely állításukat igazolná. Elpusztítottak azonban számos virágzó kambodzsai falut, feldúltak erdőket, szántóföldeket és megsemmisítettek pótolhatatlan kulturális kincseket. Az amerikai beavatkozás Nixon úgynevezett guami doktrínája alapján történt. Dél-Vietnam és Laosz után most Kambodzsában akarják helyi erőkkel, de amerikai katonai nyomással a maguk uralmát megerősíteni. Ezt a célt szolgálta a május közepére Indonéziába összehívott nemzetközi értekezletük is, amelyen csak Amerika-barát bábkormányok képviseltették magukat. Az amerikai diplomaták nem is titkolják, hogy egy Dél-Vietnamon, Kambodzsán, Laoszon és Thaiföldrül áthúzódó új szövetség létrehozásán munkálkodnak. Ez az államszövetség tenné lehetővé az Egyesült Államok számára, hogy ,,civilizálja” az egykori Indokína országait, más szóval beilleszsze azokat a szocialista országok ellen irányuló katonai tömbbe. A közös ellenség támadása azonban újra közel hozta egymáshoz Vietnam, Kambodzsa és Laosz népét. A már régebben működő Vietnami Hazafias Front, a Laoszi Hazafias Arcvonal mellé, az imperialista támadás hatására létrejött az eltávolított kormányfő, Norodom Szihanuk vezetésével a Kambodzsai Nemzeti Egységfront is. A három szervezet megállapodott egymással, hogy erejüket egyesítve harcolnak a teljes szabadságért, a „civilizátor” képében jelentkező új hódító, az Egyesült Államok és támogatóik ellen. E térség története bizonyítja, hogy Vietnam, Laosz és Kambodzsa népeinek összefogása minden időkben győzelemmel végződött. Az Egyesült Államok és szövetségeseik ellen folyó harcuk is igazságos háború. Ezért áll most is mellettük minden haladó ember, minden demokratikus szervezet az egész világon. Máté György (Vége) — HÍRLAP — Munkásvédelmi szakmérnökök a mezőgazdaságban nők vezetőire, igazgatóira, főmérnökeire ró komoly felelősséget. Bár korábban már létesült az országban egy megfelelő munkásvédelmi képesítéssel rendelkező szakemberhálózat, s egy sor munkakör betöltését ilyen képesítéshez kötik, a mezőgazdaságban még nem megnyugtató a helyzet. Ezt igazolják a nemrég napvilágra került 1969. évi adatok, amelyekből kiderül, hogy a termelőszövetkezetekben tavaly 34 801 üzemi baleset történt, vagyis 13 százalékkal több mint egy évvel korábban. Mindezekből következik, hogy mezőgazdasági vonalon tovább kell erősíteni a munkásvédelmi szakemberhálózatot, meg kell szervezni a speciális mezőgazdasági munkásvédelmi oktatást, ki kell terjeszteni a mezőgazdasági dolgozók biztosítási védettségét az ipari munkásokhoz hasonlóan, így növelve anyagi biztonságukat, amely lélektanilag kedvezően hat ki munkájukra. — Mit kell tudnia a mezőgazdasági munkásvédelmi szakmérnöknek? — Ismernie kell a munkásvédelem általános és jogi kérdéseit, munkaélettani, munkaegészségtani és munkalélektani ismeretekkel kell rendelkeznie, valamint tudnia kell alkalmazni és oktatni az elektromossággal, a traktorokkal és mezőgazdasági gépekkel, a kemizálással, az állattartással, a mezőgazdasági épületekkel és a feldolgozó üzemekkel kapcsolatos munkabiztonsági ismereteket. — Mely munkakörök betöltéséhez szükséges a szak elvégzése? — A megyei és járási tanácsok munkavédelmi felügyelőinek, a felső- és középfokú mezőgazdasági és élelmiszeripari technikumok Munkásvédelem című tárgyat oktató tanárainak, valamint a mezőgazdasági gépjavító üzemek, az állami- és erdőgazdaságok, a 6000 kh összterületen felüli termelőszövetkezetek biztonsági meg-,bízottainak és a szakszervezetek munkásvédelmi szervezetében dolgozó munkásvédelmi megbízottaknak. Tekintettel arra, hogy az említett munkakörökben dolgozók csak mintegy 50 százaléka rendelkezik mérnöki képesítéssel, az idén megindult az oktatás a mezőgazdasági munkásvédelmi szaktechnikus tagozaton is. Megtudtuk, hogy a munkásvédelmi mérnök továbbképzésre agrármérnöki, mezőgazdasági gépészmérnöki, erdőmérnöki oklevéllel, valamint a szakterületen dolgozó, de egyéb egyetemi végzettséggel rendelkezők, a szaktechnikusi kurzusra pedig technikusok is jelentkezhetnek. — Hallhatnánk-e valamit az okleveles munkásvédelmi A Gödöllői Agrártudományi Egyetem mezőgazdasági gépészmérnöki karán 1969. februárjában megkezdődött a mezőgazdasági munkásvédelmi szakmérnökök képzése. Első hallásra kicsit szokatlanul cseng a mezőgazdasági és élelmiszeripari munkásvédelmi szakmérnök kifejezés. Mit takar az elnevezés és miért van szükség ezekre a szakmérnökökre? Kérdéseinkre dr. Beer György dékánhelyettes és dr. Beregszászy Attila docens válaszol. " Köztudott, hogy a munkásvédelem, a dolgozók életének, testi épségének és egészségének megóvása rendkívüli horderejű dolog, amely elsősorban az üzem-szakmérnökök, szaktechnikusok perspektívájáról, elhelyezkedési lehetőségeiről? — Az okleveles szaktechnikusok üzemi munkásvédelmi megbízottakként helyezkedhetnek el, a szakmérnöki oklevél pedig megyei, járási és kerületi munkásvédelmi felügyelői állások betöltésére jogosít. Magától értetődően a mezőgazdasági és az élelmiszeripar területén. Reméljük, hogy a hallgatók jól sáfárkodnak majd itt szerzett tudásukkal. Szervező, felvilágosító és ellenőrző tevékenységük nyomán tovább javulnak a mezőgazdaságban és az élelmiszeriparban dolgozók munkakörülményei, s ez a javulás a baleseti statisztikákban is tükröződik a jövőben. 3 Fegyelmet és figyelmet „Fegyelmet” címmel a napokban vezércikkben foglalkoztunk megyénk munkaerő- és munkafegyelem helyzetével. Több olvasónk — névvel és névtelenül — válaszolt erre a vezércikkre, helyeselve vagy tiltakozva az abban leírtak ellen. S hogy visszatérünk e kérdésre, azt nem egyértelműen az ellenzők és nem is csak a tiltakozók miatt tesszük. Igazuk van azoknak a levélíróknak, akik hiányolták a cikkből, hogy nem foglalkoztunk elég nagy terjedelemben a munkahelyükhöz hű, évtizedeken át hű dolgozókkal. Nem foglalkoztunk eléggé azokkal, akik többségben vannak, s minden „divat” ellenére maradnak a munkahelyeken még akkor is, ha másutt tudják, tíz-ötven fillérrel többet kapnának óránként. S nem foglalkoztunk azzal sem, hogy a munkaerő vándorlásnak van egy sajátos oka is néhány munkahelyen, mégpedig a munkahelyi vezetők magatartása, vagy ahogyan olvasóink írják: kiskirálysága. Sok mindennel nem foglalkoztunk az említett vezércikkben, már csak azért sem, mert fő témája a fegyelem és csakis a fegyelem volt. S csak azokról és azon jelenségekről írtunk, akik és amelyek sértik a fegyelmet. Lazítják, bomlasztják. Csakhogy mindenről egy vezércikkben képtelenség írni, különösen akkor, ha az a vezércikk olyan szerény terjedelmű, s csak egyetlen témára exponált, mint a „Fegyelmet!” volt. Nem elhallgatásáról van szó tehát a levélírók által hiányolt kérdéseknek. S szívesen vesszük most is, a jövőben is, ha felhívják figyelmünket azokra a hiányosságokra, amelyekről indokoltnak tartják, hogy az újságban is foglalkozzunk velük. Mert több figyelmet mi is csak a több szem többet lát gyakorlatából tudunk meríteni. Kátay Antal A gyárkémény árnyékában 125 éves Pamuttextilművek Kikészítőgyára . Székesfehérvár egyetlen textilgyárát, az idősebbek Felmayernak vagy Koloritnak, a fiatalok pedig mai nevén, a Pamuttextilművek Kikészítőgyárának nevezik. Jóllehet a magyar textiliparnak vannak előzményei, mégis megállapíthatjuk, hogy a modern magyar textilipar túlnyomó részben a XIX. század második felében keletkezett és a századforduló után, csak a huszas-harmincas években indult erőteljesebb fejlődésnek. Ennek oka az volt, hogy 1918-ig a monarchiában, az osztrák burzsoázia egyik legféltettebb iparága a textilipar volt s ezért az osztrák tőke már csírájában igyekezett elfojtani minden magyar kezdeményezést. Ebből következik, hogy a magyar textilipar kevés nagymúltú vállalattal dicsekedhet. Kétségtelen, hogy a ma „élő” vállalatok közül az első helyet a Goldberger Sámuel által 1784-ben alapított kisműhelyből, a XIX. sz. első harmadában gyárrá fejlődött Goldberger textilgyár foglalja el. Nem sokkal fiatalabb a Finály Hugó által 1793-ban alapított műhely utóda a Selyemkikészítőgyár sem. Méltán sorakozik melléjük, az 1845-ben induló Felmayer István kékfestő legény vezette kisműhely, amely csakúgy mint az előbbiek, a tőkés, úgynevezett „szerves” fejlődés útját megjárva, fokozatosan emelkedett gyári rangra. Történetét a tulajdonosváltozás alapján három nagy korszakra oszthatjuk: 1845— 1898-ig a Felmayer családé, 1898—1945-ig osztrák, majd német tulajdon, 1945-től előbb a Szovjetunió, majd a Magyar Népköztársaság tulajdona. Története, a következőképpen alakult: Az 1760 táján Bécsből bevándorolt és Szegeden letelepedett Felmayerek kezdetben a mészáros és kékfestő mesterséget űzték. Antalnak 1842-ben már jó nevű kékfestő gyára volt s nála tanulta ki a szakmát öccse István, aki iskolái elvégzése és a szakma ismereteinek elsajátítása után, a céhek előírásainak megfelelően Szegedről indult vándorútra és előbb Pesten majd később Németország különböző városaiban dolgozott. Vándorútja során érkezett 1844 tavaszán Székesfehérvárra, ahol özv. Sáfrán Józsefné műhelyében talált alkalmazást. 1845 június elején letelepedési engedélyt és mester címet kért, melyet megkapott. Június 8-án feleségül vette özvegy Sáfránnét. Szorgalmuk és hozzáértésük hamarosan felvirágoztatta a kis kékfestőműhelyt, amelyben Felmayer István kezdetben 300 forintot fektetett. (A polgármester évi fizetése 600 forint volt.) Az asszony a vásárokat járta, a férfi pedig otthon dolgozott egy-két segéddel. Egy 1857-ben készült összeírás már 12 munkásról tesz említést. Felmayer, a jó üzleti érzékkel megáldott üzletember, egymásután vásárolta meg a műhelye bővítéséhez szükséges telkeket. A lassan nagyüzemmé fejlődő műhelyben 1865-ben jelent meg az első gőzgép, amely a gyárrá válást is jelentette. A munkások száma elérte a 100 főt. Nagyot lendített az új gyáron az 1866-os poroszosztrák háború, mert Felmayer a hadimegrendelések hasznát teljes egészében gyárába fektette. Megjelentek a kézi festést és kézi nyomást felváltó gépek, nevezetesen a perrotin nyomók és a festőkutakat gépesítők. A kékfestés továbbra is fő tevékenységi forma maradt, de egyre nagyobb jelentőségre tett szert a nyomás. Felmayer István, hogy kékfestő cikkei versenyképesek legyenek, a festéshez nélkülözhetetlen indigót közvetlenül Ceylon szigetéről hozatta, ahol 1875-ben ültetvényeket vásároltatott idősebb fiával Istvánnal. A következő évben két fiát, Istvánt és Károlyt bevette cégébe. Az első hengernyomógépet 1881-ben vásárolták és a nyomott cikkek mennyisége ugrásszerűen emelkedett. Már a hatvanas években lerakat nyílt Pesten, a Déli Vasút megépítése pedig megnyitotta az utat Fiume felé. A gyár termékei a monarchia minden országába eljutottak, sőt a nyolcvanas évek közepén már a tengerentúlon is piacra találtak. Minden jelentősebb kiállításon képviseltette magát az egyre fejlődő gyár. Mikor 1888 novemberében meghalt id. Felmayer István, virágzó textilgyárat hagyott két fiára. Fiai más körülmények között nőttek fel mint apjuk. Tanulmányaikat Németországba végezték. Id. Felmayer István szerette a textilszakmát és munkásaival patriarchális viszonyt alakított ki. Fiai nem örökölték apjuk szakma- és gyár iránti szeretetét, noha a gyár modernizálását már ők végezték el. Mindenben a korabeli arisztrokráciát és a dzsentrit utánozták. A gyár eszköz volt, mely úri kedvteléseikhez előteremtette a szükséges pénzt. Bőkezűen támogatták a színészeket, de jártak. 1892-ben készült el az új, kétemeletes palota, melyben a két testvér egy-egy emeletet foglalt el magának. Mindketten közéleti személyiségek voltak, ünnepség, bál és más rendezvény nem volt nélkülük s hogy arisztokrata barátaikat vadászaton fogadhassák birtokot is béreltek. Az 1894-ben aránylag fiatalon elhalt István (44 éves volt) utána Károly próbálkozott A gyár vezetésével. Még megérte, hogy érdemei elismeréséül a király a magyar nemesek sorába emelte. 1897- ben bekövetkezett halála után a tetemes vagyonnal rendelkező két özvegy — mivel újabb beruházásokat kellett volna eszközölni — szabadulni akart a gyártól. Így került a Felmayer gyár 1898 márciusában Ausztria egyik legrégibbtextilnyomógyárának a Neukirchner Druckfabriks A. G. tulajdonába. 1898-cal lezárult a gyár történetének első korszaka. A gyauré válás ténye id. Felmayer István rátermettségén kívül számos összetevő szerencsés találkozásának volt az eredménye. Rendelkezésre állt az olcsó munkaerő, a felvevőképes ■ magyarországi belső piac szinte korlátlan lehetőségekkel kecsegtetett, szerencsésen alakultak a közlekedési viszonyok is, stb. A munkások helyzete azonban a Felmayer gyárban sem volt rózsásnak mondható. A döngölt földes helyiségekben nyáron a melegtől, télen a hidegtől szenvedtek. A festékeket mozsarakban törték, a legelemibb munkavédelmi rendszabályok is ismeretlenek voltak. Sok volt a fertőzés. A munkaidő 13—14 óra volt. A gyárban két ivóvizet szolgáltató kút volt. Mérgezték a levegőt a nyitott pöcegödrök, istállók. Mindehhez járult az idegen szakmunkások, műhelyvezetők magyarellenes magatartása, akik lenézték a magyar munkásokat. Id. Felmayer István és fiai még meg tudták oldani az ezekből eredő problémákat, mert a feudális nagybirtok hazájában a mezőgazdaságnál jobb napszámot tudtak fizetni. Kedvezett nekik az is, hogy a munkásosztály erőteljesebb szervezése csak a 90-es években vette kezdetét Fejér megyében. (Folytatjuk) Gyímesi Dömötör