Fejér Megyei Hírlap, 1970. szeptember (26. évfolyam, 204-229. szám)
1970-09-16 / 217. szám
Szerda, 1970. szeptember 15. Építési kalauz Az Építésügyi Tájékoztatási Központ a közelmúltban kiadta az Építésügy a lakosság szolgálatában" sorozatban, a ,,Miből építkezzünk” címmel azt a könyvet, amely 267 oldalon siet a házépítők segítségére lenni. Közérthetően ismerteti, magyarázza korunk építkezési módszereit, lehetőségeit. Negyvenöt pontban tárja elénk az építési munkák sorrendjét. Segédtáblázattal egészíti ki például a betonkeverék készítéssel foglalkozó fejezetét. Megszámolni, de felsorolni is hosszadalmas lenne mindaz, amiről az építkezőket tájékoztatja a szerző. A sok közül néhány hasznos tanács: nem szabad felhasználni a hosszabb ideig állott, csomósodott és kérgesedett cementet; a szénsalak alkalmatlan vasalkatrészekkel érintkező beton készítésére; a családiház építők előnyösenalkalmazhatják az FB—50 jelű — kohóhabsalak adalékanyaggal — falazóblokkot, mert ezzel az építést könynyebbé, gazdaságosabbá tehetik. A könyv gyakorlatias módszerrel vezet végig, ténylegesen kalauzol és válaszol egyszerre a miből, hogyan építkezzünk mindennapi témában. Nem túlzás megfogalmazni a könyvről: rangos szakirodalom, mert jóformán minden építési részletkérdésre felel és hozzáférhető tanáccsal szolgál. Érdemes figyelmesen olvasni a szigetelési, és a bádogos munkákkal foglalkozó fejezeteket, mivel itt is néhány új, olcsó, de mégis azonos értékű módszert ajánl. Pontos és megbízható információkat közöl a belkereskedelem építőanyagértékesítő hálózatáról, a fűrészáru és épületfa készítő vállalatokról. Fellapozható az ország valamennyi TÜZÉP-vállalat címe. Külön a szállító vállalatoké is. ISME ezz a négy betű jelezte azt a nemzetközi jelentőségű zeneoktatási konferenciát, amelyet ez év nyarán Moszkvában rendeztek. ISME olvasom a diszkrét díszítésű jelvényen is. A konferenciák színhelyéről ilyen jelzéssel ellátott borítékokban, levelezőlapokon küldhették üdvözletüket hozzátartozóiknak, barátaiknak a meghívottak. A rangos, több napos tanácskozás részese volt a megyeszékhely egyik kiváló zenepedagógusa, Mihályi Gyuláné is. A néhány héttel ezelőtti nagy esemény hatása alatt, abból válogatva máris csokrot állított össze. — Tessék csak hallgatni ezt a svéd kórust. Csodálatosan énekel. A svéd népdal után ugyanez a kórus Bartókot énekelt, magyarul. Ezt is megörökítette Mihályi Gyuláné. — Nehéz volt a válogatás. A nyúlfarknyi pihenőidőből loptunk el a visszahallgatásra, a selejtezésre. Valamenynyi letörölt számért fájt a szívem. De mindent képtelenség volt rögzíteni. A tantestület és néhány szülő jelenlétében nemrég tartott élménybeszámolón egyszer csak ismerős gyerekek, az ének-zenei általános iskola tanulói „bújtak elő” a diavetítőből. Ezt itthonról vitte magával Mihályi Gyuláné, hogy megfelelően szemléltethesse előadását. Mert az előadói katedrán is képviselte hazánkat és Székesfehérvárt. A karácsonyi szünidő alatt készítette el „Az intenzív zenei nevelés hatása az általános iskola alsó tagozatos gyermekeinél” című referátumát. — Orosz, francia, német vagy angol nyelven lehetett előadni. Németül beszéltem. Előadásomat, több nyelvre lefordították, írásban kézhez adták. Tetszett a résztvevőknek a diafilm kiegészítés, a rajz, számtan, és ének füzetek, de amelyekkel illusztráltam a zenének az egész egyéniségre gyakorolt hatását. A mi gyerekeink hangját sajnos csak magnószalagon vihettem pedig élőben nagyszerűbb a szemléltetés. A magnón fogy a tekercs. A bolgár kórus után a svájciak beat miséje hangzik fel. Mihályi Gyuláné közben arról beszél, hogy bár sok-sok nemzet zenei életének nagyságai, pedagógusai találkoztak Moszkvában. Találkozott bolgár karnaggyal, amerikai, japán zenepedagógussal. Beszélgetett, aláírást cserélt Hacsaturjánnal, magával hozta az előadásán elnöklő indiai zeneszerző, Narayana Menosz névjegyét. És azóta már érkeznek az első levelek az új barátoktól. Vii bűvölte el legjobban? A hasznos találkozók sora. Bartók, Kodály nagy tisztelete a kongresszusi palotában rendezett, fogadás atmoszférája? Nehéz volna kiválasztani. — Valamennyi program csodálatos és feledhetetlen számomra. N. E. Bronz bútorláb Számos értékes lelet került elő, a gorsiumi Capitulum feltárása során. A legjelentősebb leletek, egy keleti istenséget ábrázoló bronzszobor, egy bronz bútorláb és egy emberalakkal díszített metszett üvegedény. A kereskedelmi épületben az egyik utcára néző Pillérben oltárt bontottak ki, amelyet a feltételezések szerint I. Virius Mercator pap állíttatott fel. Ji/Sb SswO’» ^ A tüzérlaktanya előtt ott állt az őr, a nagy vaskapu azonban, amelyen május 8-án ebben az időpontban kigördültek a lövegek, a lőszerek, élelmiszeres, egészségügyi, meg parancsnoki kocsik, zárva volt. Az úton, ahol kihajtottak a városból, most csak az elhárító tiszt magános Skodája suhant. Mintegy húsz percig egyetlen jármű sem bukkant fel, a szemgyötrő ellenfények, amelyek a forgalmas országutakon oly fárasztóvá teszik az éjjeli autótúrát, egyszer sem tűztek az őrnagy szürke tekintetébe. Vezetés közben is töprengve, könnyed, de biztos kézzel fogta a volánt, s mélyen tüdejére szívta a májusi éjszaka levegőjét, amely a nyitott ablakon beáradva, frissítően fürdette az arcát. A műszerfal órája 3 óra 50 percet mutatott, amikor valami érdekes történt. Hirtelen, mint a kilőtt nyíl, egy piros FIAT repülttora a Skoda visszapillantó tükrén. A két kocsi fara egy pillanatig csak méterekre volt egymástól, de a távolság viharos gyorsasággal nőtt, s a FIAT, amely a Skodával ellenkező irányban suhant az országúton, eltűnt a sötétségben. /A PCKFT£ v/mA ■ TÉR — 43 — Könyvújdonságok Hódítók címen a világtörténelem legnagyobb hódítójáról írt történelmi regényt Kovár Lőrinc. A Szépirodalmi Könyvkiadó gondozásában megjelent kétkötetes regény a napóleoni idők és küzdelmek kápráztató körképét nyújtja az olvasónak. Napóleon alakján kívül megismerkedhetünk a francia forradalom nagyjaival: Dantonnal, Robespierre-el, Marattal, Lafayette-al, továbbá az orosz történelem akkori főembereivel: III. Péterrel, I. Pállal, Suvorovval és Pahlen kancellárral. Egyszemélyes sziget címen jelent meg Ton Neale regénye, mely modern Robinson-történetet mesél el olvasóinak megkapó egyszerűséggel. A szerző egyik csendes-óceáni szigeten építette fel egyszemélyes birodalmát, ahol maga teremtette feltételek között él. Öt év vitorláson című könyv az óceáni vizeken vezeti olvasóit, hogy a modern Odisszeusz bolyongásait és életveszélyes hajótöréseit átélje. Ám az óceán szépségeinek megmutatásával sem fukarkodik a szerző, Robert Le Soroc. Egy francia házaspár, két kis gyerekével teszi meg ezt a szép, de veszélyes utat. BINAP Zene és élettan címmel a Delta Magazin részletesen beszámol azokról az érdekes kutatásokról, amelyeket Karajan, a világhírű karmester kezdeményezett: kutató intézetei alapított, ahol korszerű élettani vizsgáló módszerekkel kívánják tisztázni a zene és az ember kapcsolatának törvényszerűségeit. A magyar „alapbútor” megszületésével a „Gyári bútor — lakásméretre” című cikk foglalkozik, egy másik tudósítás pedig ismerteti az életmentés — újraélesztés — megtanítására alkalmas életnagyságú bábukat, az „Elektronikus manökenek”-t t. A kontinensek vándorlásának sokat vitatott elméletéhez új adatokat szolgáltató kutatások, a vulkáni tevékenység új értelmezése, a komputerek új, színekben fénylő számjegyes kijelzői, az „eszményi fém" (acélnál keményebb és víznél könnyebb fémhidrogén) előállítására folyó kutatások, a Naprendszerben tervezett utazás lehetősége, a képeket raktározó emlékezet működése, ezek az új Delta-szám főbb témái, és ezenkívül a tudományos Információk, hírek serege, száznál több — jelentős részében színes — fotó, humor, érdekesség gazdagítja a népszerű lapot. Beke leállította a kocsit, kiszállt és visszasétált addig a pontig, ahol a FIAT feltűnt a visszapillantó tükörben, anélkül, hogy — ami természetes lett volna — előzőleg szembe jön vele és elhajt mellette. A kocsit, bár szép volt, akár egy száguldó piros csóva, nyilvánvalóan nem álmodta! Hogy került tehát mögé ? Az eset egy perc múlva reális magyarázatot kapott. Azon a ponton, ahol a két kocsi a legközelebb volt egymáshoz, Beke egy elágazást talált, amely a sötétben szinte észrevétlenül fordult az országutat kísérő erdőbe. A FIAT innen, az erdei útról suhant ki, és száguldott visszafelé az országúton, miközben egy pillanatig a Skoda visszapillantó tükrén is feltűnt. — Nyugalom! — intette magát Beke, érezve, hogy szíve hevesen ver a felfedezéstől. Beült, megfordította a Skodát, elhajtott az elágazásig, és rátért az erdei útra. Pont négykor ismét kint volt az országúton, ahová a kifli alakú elágazás visszavezette. Amíg az erdőben hajtott, két széles, kerékjárta földút is kínálkozott, amelyen végigmehetett volna, de lehet az elágazás csak az országúttal, pontosabban: a gépkocsioszlop útjával kapcsolatosan érdekelte. Most, hogy újra a főúton suhant, az őrnagy fölmérte az elágazásban rejlő sajátos lehetőséget. — Tegyük fel — gondolta —, hogy egy ötven kilométeres sebességgel haladó teherautót követek. Ha rátérek az elágazásra, kerülőt teszek, s mire ismét kiérek ide a főútra, az a kocsi már jócskán megelőzött engem. De ha ismerem az ő haladási sebességét, s az enyémet az övéhez képest megduplázom, például százzal hajtok, akkor a kerülő ellenére is könnyen beér— 44 — 1 5 A tíz nap során sok-sok élményt, tapasztalatot szereztünk. Bárhol voltunk: Russzéban, vagy Tirnovóban, Várnában, vagy Szófiában, mindenütt, újabb barátokat szereztünk. A beszélgetésekből kitűnt: örökké azok is maradunk. A Nova-Csernai Georgi Dimitrov Termelőszövetkezet vezetői — élükön Mihael Sztankov elnökkel — meghívtak bennünket, amikor már végeztünk a határjárással, menjünk el a hegy tetején épült pincéjükbe, tiszteljük meg őket egy kis beszélgetéssel. Igyunk néhány pohár bort, fogyaszszunk ízes falatokat és énekeljünk is, ha úgy adódik kedvünk. Késő délutánra hajlott már az idő, amikor már valóban jókedvű volt a társaság. S a hírre, hogy mi ott vagyunk, több termelőszövetkezeti elnök jött fel a meredek úton, hogy kezet szorítsanak velünk és egyezséget kössenek. Kimondottan az volt a céljuk, hogy egy magyar és egy bolgár közös gazdaság között kialakuljon a kapcsolat. A Szilisztra megyei Belica községből Nedalko Nedalkev elnök jött közénk. Vékony, fekete ember. Teli energiával. Hangja is erőteljes, energikus. A mezőfalvi termelőszövetkezet elnöke, Nagy László éppen az ellentéte. ,Túl megtermett, erős férfi. Dudar István kísérte őt a Dimiter Blagojev Termelőszövetkezet elnökéhez. Gyorsan, egyszerűen ment a bemutatkozás. És az akkori „tolmácsunk”, Pável Szuhai fordította a párbeszédet. — Négy községet egyesít a mi termelőszövetkezetünk — mondta az elején Nedalko Nedalkev —, nem rosszak az eredményeink. Hatezer-négyszáz hektáron már lehet gazdálkodni. — Szép község a miénk is, gazdagok azok, akik becsületesen, jól dolgoznak. Földünk sem az utolsó a járásban, terméseredményeink miatt sem szégyenkezünk. Majd ha eljöttök hozzánk, meglátjátok, milyen emberek a mezőfalviak — adta viszsza Nagy László. A két férfi összeölelkezett, Aztán asztal mellé ültek, ott folytatták az eszmecserét. — Úgy érted, hogy ezt tekintsem már meghívásnak? — Természetesen. Hiszen a kapcsolat akkor lesz eredményes, ha megtekintjük, megismerjük egymást. Persze egy kicsit mélyebbben. Mert nem elég csak azt tudni, mennyi a föld, a gyümölcsös. Hogyan használjuk ki a lehetőségeket, milyen költségek mellett állítjuk elő a termékeket, így bizony. A közgazdasági , szemlélet nélkül ma már elképzelhetetlen a gazdálkodás. — Akkor egyetértünk. — örülök, hogy így kezdődik a barátságunk. Megtöltik a poharakat. Koccintanak. És ismét elhangzik mindkét fél részéről a szíves invitálás: — Viszontlátásra, mielőbb nálunk. Magukra hagyom őket, mert egy másik kötelességemnek kell eleget tennem. Bálint János, az alapi termelőszövetkezet elnöke már eleven vitát folytat Selo Maiakkal, a Pusztavetz községbeli Duna Termelőszövetkezet elnökével. Azt hiszem, itt is „szerződés” születik a mai napon. — Alap község — mondja Bálint János — egy, a száz közül Fejér megyében. Szép, kedves község. Szorgalmas, dolgos emberek lakják. Meggyőződhettek erről majd, ha eljöttök. — Lehet, hogy még idén sor kerül erre. — Reméljük is. Kölcsönös címváltás. És ők ketten is kezet szorítanak. Aztán fenékig ürítik a poharat. Eljött társaságunkba Sztanin Drumev, a megyei tanács elnökhelyettese is. Valamikor ő volt a G. Dimitrov Termelőszövetkezet elnöke." Kiváló munkásságáért a Szocialista munka hőse kitüntetést kapta. Ige összegezte a tapasztalatokat: — Bizonyára sokat láttak nálunk. De az is biztos, ha mi ellátogatunk önökhöz, hasonlóan, nem térünk haza üres, vagy félig telt tarisznyával. Jók ezek a kapcsolatok, tanulunk egymástól. Együtt haladunk egy cél felé évtizedek óta. És örökké barátok maradunk. S mintha csak igazolni akarták volna az elnökhelyettes szavait, ugyanilyen barátságosan fogadtak bennünket a Timnovó megyei Polikraiste községben, az Októberi Győzelem Termelőszövetkezetben. Ott, az, udvaron két férfivel beszélgettem. Magyarul. Mindketten jártak Magyarországon, nem is rövid ideig éltek ott. Aszem Bajcsev most a tsz portása, nyugdíjas. Nyolcvan tevát kap az örködő,said,,s .1 nyugdíjat is rendszeresen folyósítják címére, a havi 35 tevát. Alsónémediben volt kertész húsz éven át. Aztán hazahúzta a szíve, itt tevékenykedik. A másik férfi fiatalabb, gépkocsivezető. Gardev Kosztagyin Újpesten gépkocsivezetősködött, a Szabó Ervin utcában volt a központjuk. S amint mondja: a magyar nyelvet, a magyar embereket megismerte, megszerette négy év alatt. Amikor búcsúztunk, meleg szavakkal mondták: — Tudom, hogy tízmillió embernek nem tudják átadni a mi üdvözletünket, de akikkel beszélnek, mondják meg: Bajcsev bácsi és a fiatalember. Kosztagyin üdvözli a magyarokat. Sok-sok szeretettel üdvözli. . Én nem tudtam mást tenni, lefényképeztem mindkettőt. Hogy ne csak hangjuk, de arcuk is megmaradjon emléknek... Orsóvai Tibor UTAZÁS BULGÁRIÁBAN 5. Örökké barátok maradunk... Aszem Bajcsev, aki Alsónémediben kertészkedett. Gardev Kosztagyin, a volt újpesti gépkocsivezető hetem, csakhamar újra ott vagyok mögötte. Azt,ahogy egy időre leszakadtam, hogy háta fedezetlen volt, esetleg észre sem veszi. Persze, csak esetleg. Mert ha figyeli a visszapillantó tükröt, akkor rájön, hogy nem vagyok mögötte, hogy eltűnésem és felbukkanásom között eltelt pár perc ... A lehetőség, amely az eddig feltárt adatok között nem szerepelt, mindenesetre érdekes volt. S csakhamar megánkébb az lett. Beke úgy tervezte, hogy útja minden tekintetben pontos másolata lesz a gyakorlatra vonuló tüzérek útjának. A kitérő miatt azonban időt vesztett, így pár perccel később ért a vasúti sorompóhoz, mint a katonai gépkocsioszlop, amely május 3-a hajnalán megállt ott. Az oszlophoz képest késett, de a sorompó csak érkezésekor zárult le. Az őrnagy a műszerfalra pillantott: negyed öt volt. A gyakorlat hajnalán a sorompó ilyenkor már pár perce elzárta a tüzérek útját, várakoztatta a gépkocsikat! Furcsa, sajátos eltérés. Május 8-án a vasúti őr talán túlzottan óvatos volt? Vagy a vonat érkezett, korábban? Lehet. De ha az őr azon a hajnalon is csak ilyenkor engedi le a sorompót akkor a gépkocsioszlop nem áll meg útközben. Simán keresztülhajt a vágányon, és a sorompó csak olyan kocsikat vág el tőle, amelyek leszakadtak. Késnek, például azért, mert az elágazásnál befordultak az erdei útra, s a kitérő pár percet elrabolt tőlük... A gyors, észrevétlen csatlakozás így lehetetlenné válik, felfedezik a lemaradást, és rájöhetnek a céljára is. Mert mi lehetett a cél? (Folytatjuk) — 43 —