Fejér Megyei Hírlap, 1970. november (26. évfolyam, 257-280. szám)
1970-11-21 / 273. szám
Szombat, 1970. november 21. Szárnyra kelt madarak ISMEREK egy idős munkásembert. A szakmájában elismert tekintélynek számí■tott, fizetése, órabére is elérte a legfelső határt, mire nyugdíjba ment. Keze alatt évek, évtizedek során nagyon sok fiatal tanult® meg a szakmát. Nem utolsó sorban a szakma szeretet. Felnevelt három gyereket, kettő továbbtanult felsőbb iskolában, a harmadik az apja szakmáját választotta. Épített egy kis családi házat, igazán nem palotát, két szoba, konyha, nagy ablakokkal. Mindezt persze OTP- kolcsőknél. Néhány éve nyugdíjban van, nyúlalkat, galambokat tenyészt, meg azt a néhány szőlőtőkét kapál,Tiltja, gondozza, amit a kertbe elültetett. Havonta megjelenik a postás az ezervalahányszázforintos szelvénnyel. Soha életében nem tudott annyit költeni, amennyit szeretett volna, vagy amennyire szüksége lett volna a családnak, de annyira mindig futotta, amennyire szükség volt. Azt hiszem, alapjában véve boldog és elégedett. Hozzájuk hasonló munkáscsalád ezer és ezer él, dolgozik az országban, éélnek, dolgoznak, tisztességesen nevelik a gyerekeiket, és egy élet beteljesedéseként esetleg felépítenek, berendeznek egy kis családi házat. Erőfeszítéseinkben idáig jutottunk. Nem sok ez, de nem is kevés. Nem kevés, ha a nemzet egészét nézzük, azt, hogy nálunk nemcsak egy-két réteg számára, hanem az egészében emelkedett az életszínvonal. Igaz, hogy sokkal több kellene még mindenkinek, hiszen az igények is növekedtek, és nem feltétlen jó már ami régen az volt. Ezt úgy egészében meg is értjük, csak akkor esik nehezünkre, ha magunkról van szó, hogy miért nem lehetnemáris jobban élnünk? Mert azért az emberek nem egészében nézik, hanem hogy én így, vagy úgy élek, X és Y pedig tízszerte jobban. X és Y úgy látja, hogy Z és M nála is könynyebben és jobban él. Ráadásul X és Y meg is meg van győződve arról, hogy neki ennyi, vagy ennél is több jár, és meg is indokolja, hogy ezért, vagy azért VAN EBBEN IGAZSÁG? Persze, hogy van. Nem egyformán kapja mindenki a borítékot, hanem aszerint, ki mit és mennyit tesz le a nemzet asztalára. Nagyjábólegészéből. Mert vannak ez alól kivételek is, emberek, akik ügyeskednek és vannak jól jövedelmező foglalkozások is. Azt már igazán nehezebb lenne kideríteni, hogy éppen ezek között akadnak, akik úgy érzik, még ennél is sokkal többet kellene kapniuk, s hogy nem elég az egy, és állandóan újabb típusokra kicserélt kocsi, az egyáltalán nem átlagos életszínvonal, hanem igenis ennél többre hivatottak. És ezt ebben az országban ki adhatja meg nekik? Nevezzük csak nevén a gyereket. Róluk van szó: a filmrendező, Herskóról a zeneszerző-énekesmadár házaspárról, akinek annyit tapsoltunk (osztogattuk a babérokat és forintokat) érdemel, vagy kevésbé megérdemelten. ..Kint maradtak másutt, idegen országban, keresve és remélve a hírnevet és az itthoninál is több jövedelmet. Ez utóbbit lehet, hogy bővebb forrásból merítik majd: hogy a hírnévből, megbecsülésből mennyivel jut majd „odakint” több a hazainál, azt már nem tudhatjuk. Bár meglehet, hogy egyikük sem számít erre, hiszen mindegyiküknek bőviben jutott az elhagyott hazában az elismerésből, a sikerből. Mint ahogyan az anyagiakból is jóval több jutott nekik, mint más, igen becsületes, tisztességes, dolgos állampolgárnak. Jól van, az emberek talán nem sajnálják tőlük Alkotóművészek, akik sok értékes alkotással, filmmel és zenével örvendeztették meg a művészetek kedvelőit. Kaptak hát ezért ötször, tízszer is annyit mint egy igen-igen jól kereső, szakmáját magas fokon értő munkás. De hát azt már kevésbé tudják az emberek megérteni, és megbocsátani, hogy amikor mi a bajuk ? Miféle nyavalygás, miféle szél viszi őket a halálon hívrá? Elnézést, nem vagyok hivatott művészeti értéküket méltatni, de azért úgy gondolom, megfért volna itthon, tehetségük nem feszegette ország-világ határát. S ha igenis feszegette volna? Akkor eljuthatott volna hírüik, nevük művészetül, hezdűét határon is, hírt és dicsőséget szerezve maguknak és a hazának is. ÉS ITT ÁLLJUNK MEG ismét és ejtsünk néhány mát a hazafiságról amely fogalom ide kívánkozik, s amely érzés aligha bírta volna tartósan elpártolt honfitársaink szívét. Nem akarom a hazafiság definiteóját idézni, csak egyszerű szavakkal arról szólni, hogy a munkás, aki legjobb tudása szerint dolgozik, neveli az utánpótlást a szakmában, s két, vagy három gyereket is felnevel tisztességgel ,— olykor nem is könnyű körülmények között, sokkal jobb hazafi még ha nem is hangozhatja, mint egy a maga tehetségét nem is kevés pénzért mutogató, s meg is elégedetlen más honpolgár. De éppen így beszélhetünk mérnökről, tanárról, orvosról és művészről is, aki sorábas sokkalta többen varnnak az áldozatoktól virvz, sza néni riadóik a nehezebbet is vállalók, mint azok, akik ledobják vállukról a zsákot, mert azt hiszik, hogy „odakint” léggömbbel csee-tJietitek majd fel. Kokain HÍRLAP Csendben, látványosság nélkül A társadalmi tisztségviselés mindig valami többlet munkával jár. Olyan emberek kapnak ilyesmire megbízatást, akik részesei a közéleti pezsgésnek, aktivitásnak. Amikor Szeitli Jánosnak bizalmat szavaztak a Központi Statisztikai Hivatal Fejér megyei Igazgatóságának egyik részlegénél, akkor is a rátermettség esett latba. Azt értékelték a mezőgazdasági csoportnál, hogy melyik munkatársuk tudja legjobban képviselni érdekeiket. — Már a harmadik éve töltöm be ezt a tisztet. Először valóban csak a szőkébb kollektíva, a mezőgazdasági részleg dolgozói választottak, de a második „menetben” már a járási, városi felügyelőségek is megtiszteltek bizalmukkal. Néhány nappal ezelőtt a székesfehérvári felügyelőségen járt. Éppen felhős volt az égalja és leMineimyire is delelő idejét töltötte a nap, bent csak a villanyfény adott világosságot. De az gyér volt, szemetrontó. Szeles József felügyelőség-vezető nyitott a stím kopogtatóit, amikor a munkakörülmények mostohaságát kifogásolta. Hiszen a szakszervezeti bizalmi űtár a panasz, elhangzása előtt feljegyezte az orvoslásra váró „betegséget”. Gondoskodott arról, hogy Mátyás László szbtitkári és Radics András csoportvezető, illetve párttitkár is időben tudomást szerezzen a panaszról. Néhány napon belül kicserélték a világítócsöveket. És hogy ehhez, a szerény kis intézkedéshez a bizalmi is hozzájárult, az csak természetes. Ő sürgeti a helyiségcserét a móri, bicskei és sárbogárdi felügyelőségek esetében. Hogy e problémát ismerik ,járási tanácsi szinten, ez neki is köszönhető. De abban is része van, hogy keresik az elhelyezés újabb lehetőségét. — Ismerem mind a huszonegy ember (ennyi tartozik a bizalmi területéhez.) „élet- és munkakörülményeit”. Azt hiszem az a leglényegesebb dolog, hogy erről tájékozódjon minden bizalmi. Az ő gyakorlatában nem ritka amikor kezdeményezi a segélyadást. Nem várja meg, amíg a dolgozó bátorkodik anyagi problémája előadására. Ez így van rendjén. Bár csak minden bizalmi számontartaná a hozzá tartozó szakszervezeti tagok örömét, baját, baját. Csendben, látványosság nélkül dolgozik. Mégis érzik tettei nyomán a szeretetet, a megbecsülést. Pedig ha lazaságot észlel, azt is szóvá teszi. Van hozzá erkölcsi alapja, tudja, hogy az egyénnek és közösségnek egyaránt hasznára van, ha erősítenek a láncszemen. — Jó organizátor — dicséri a párttitkár és szb-titkár. Ezt mondják róla munkatársai is. Mivel bizonyítják? Részben a nemrég leállott szakszervezeti nap szer-vezésével, amelyből oroszlán, részt vállalt Szeitli János. De vannak könnyedebb, a szabad idő hasznos eltöltését szolgáló programok, amelyek szervezéséről a bizalmi gondoskodik. Így például a földszintiek és emeletiek foci mérkőzése is nevéhez fűződik. Hogy ez alkalommal veszítettek övéi, arról az emeletbeliek, a tréningelőnyben levők tehetnek. A házilag létesített, hímzett zászlók ma is emlékeztetnek a játékra. Ismerik és elismerik azt a többletmunkát, amelyet vállalt és nagy igyekezettel végez. Ezért nem lepődött meg Dávid Pál, amikor a bizalmi arra kérte, hogy filmfelvevőjével örökítsék meg a névadó ünnepséget. Az igazgatóságbeliek így, ha utólagosan is, de valamennyien részesei voltak az ünnepnek. Levetítettéka névadót. Ezután pedig meglepték a szülőket a szalaggal. — Jó volna, ha több családos üdülőjegyet oszthatnánk. Már félek a januártól. Ekkor gyűjtjük be az évi igényeket. Ezeknek csak töredékét tudjuk kielégíteni — panaszolja. Amikor ügyes, önállóan dolgozó szakszervezeti bizalmit kerestem, őt ajánlották. Tudom, a rövid írásban lehetetlen mindazt elmondani, amivel foglalkozik. Egy bizonyos, nagy ügyszeretettel képviselt társai érdekeik bátran mond véleményt értük és nevükben. Ezért tisztelik, segítik munkájét a vezetők és szakszervezeti tagok valamennyien. N. E. A ilunaai svároai könyvtár új otthon..ihun KÉK KÖPENYBEN "1/"annak vágyak, amelyek ifjúkorban bővizű forrásként törnek elő, s elcsitulnak mielőtt még valósággá érnének. Vannak másféle kívánságok is, olyanok, amelyeket ténnyé érlel a kitartó szorgalom, az elhatározás, a munka. Annak a fiatalasszonynak is kitartó buzgalma, életereje, jövőbe vetett bizodalma váltotta valóra egykori álmát, akit még nem is egészen régen takarítónőként ismertem. Megfigyeltem őt munka közben. Porszívózott, töríölgetett, harmonikaszerűn igazgatta a függönyt. Legutoljára hagyta az írógépeket. Azok billentyűit különös gonddal simogatta !_/»ült egyik elé, kipróbálta mekkorát kattan a H betű, utána a többi. Látni kellett volna elégedett mosolyát, amikor nagy megfontolás után tízegynéhány betűből összeállt a neve. Óvatosan tekerte a henger karját, vigyázott, nehogy öszszegyűrödjön, megsérüljön a névjeggyel ellátott papírlap. Más esetben az ördöngős számológépen próbálgatta, mit tud a masina. Egyszer csak rádöbbent, hogy tudna ő is bánni ezekkel a gépekkel. Tudna, de vajon volnae értelme, ha elsajátítja kezelésüket? Mit kezdhetne egy takarítónőként ismert fiatalasszony a gépírói bizonyítvánnyal, meg van-e helye abban az iskolában, ahol tizenévesek tanulnak? !J .(Csodálkozott a csal- lád, (férje és kislánya) amikor bátortalanul előhozakodott szándékával. — Nem elég neked az általános iskola? Ki akarsz vetkőzni a kék köpenyből? — mordult rá borízű hangulatában a családfő. Aztán szó szót követett A válási perpatvart nem a továbbtanulási vágy bejelentése indította el. Inkább a jobb sorsra érdemesség tudata ösztönözte az aszszonykát a szakításra. Egyre jobban ráébredt, hogy megszabadulhat a kiszolgáltatottság, megalázottság igája alól. Meditáció közben ráébredt, hogy keresetéből el tudja tartani gyermekét, akinek idegállapotát ugyancsak megviselte, az otthoni diszharmónia. Sokszor megnyújtotta munkaidejét. Kalapált, a gépeken. Irta lánya nevét, lakcímét. Egyszer lepötyögtette leánykori nevét, s mellé kerekítette: a közigazdasági technikum öreg diákja. — Te hol is dolgozol? — kurttogta padtársa. — Takarítónő vagyok — mondta maga elé. — No, ne hülyéskedj. Komolyan kérdezlek. Én pénzügyi szakember vagyok — hallotta a kibékítő hangot. Így múlt el a négy év. A Küszködött annyit, mint senki más osztálytársai közül. Győzködött a bonyolult képletekkel, az igeragozással, a nyelvtani nehézségekkel. Belefáradt a négy évbe, de nem csüggedt. Ambíciója, lelkiismerete egy pillanatra sem hagyta el. Tudta, hogy aki munkásként, felnőtt emberként akarja valóra váltani gyermekálmát, annak meg kell dolgoznia az eredményért Egy-egy gyengébb szereplés esetén pedig vállalnia kell a becsmérlő megjegyzéseket. de már nem lopja el a számológép mellé. Rendes napi munkája köti oda. Először figyelmeztették társai, nem kell megszakadni, nem szabad ennyire hajtani. Most már szótlanul hagyják buzogni az igyekezetét. — Játsznyi könnyedséggel ellátom, amivel megbíznak. És olyan jó az a tudat, hogy megfelelek, hogy nem csalódtak bennem és én sem magamban. A munkásasszony vágyát valósággá érlelte társadalmunk. Nem különleges ember ő, csupán egy a sokszáz közül, akinek gyerekkori álmát ténnyé avatta akarata, jövőbe vetett bizodalma. |íldog és elégedett, m€M*t életp súlyozott, tartalmas. Az a munka teszi azzá, amit szivem legjobb tudata szerint végez. stémeih feazijébei Sólymok — Azok a filmek, amelyekben állatok szerepelnek, mindig utat találnak a közönséghez. Rin Tin Tintől — csészén , Nagy Red-ig hosszasan sorolhatnánk azoknak a négylábú hősöknek neveit, amelyek bevonultak a halhatatlanság birodalmába. Bár a mozikban nemrég bemutatott magyar film, a Magasiskola csöppet sem rokonítható az állathistóriák celluloid-szalagra rögzített kitalálásaival, mégis különleges, atmoszférája, szimbólum-rendszere megteremtésében Gaál István rendező nagy szerepet szánt a telep idomított madarainak. Az a 24 kerecsensólyom, amely a Magasiskola kockáin feltűnik — külföldi ,,vendégművész”, valamenynyien Mongóliából érkeztek hozzánk, egyenesen a filmszerep elsajátítására, ugyanis hazánkban ezt a fajtát már csak elvétve lehet megtalálni. A film forgatásakor sok gondot okozott a rendező- ‘nek, hogy a messziről jött vendégek meglehetősen hálátlanul viselkedtek, ugyanis mihelyt éhségüket csillapították, eszük ágában sem volt munkához látni. Sok bonyodalom támadt abból, hogy a jóllakott sólymok vadászszenvedélye minduntalan ellankadt, ezért kénytelenek voltak a csoportos étkeztetés, és a csoportos éheztetés rendszerét bevezetni. Még a filmben látható gémvadászatot is úgy oldották csak meg, hogy az áldozati madár nyakára apró húscafatokat kötöttek . .. A Magasiskola sokat említett jelenete a sólyomfogás ősi rítust elevenít fel. A sólyomfogás ugyanis korántsem nevezhető modern eljárásnak. Órákkal a sólymok feltűnése előtt nyílt mezőn hosszabb gödröt ásnak amelybe arccal felfelé belefekszik a vadász. Testét lombokkal takarják, arcát maszk fedi. Két szabadon hagyott kezére kesztyűt húz. Egyik kezébe élő galambot adnak csalétkák A vergődő madár felkelti a köröző ragadozó figyelmét, s az lecsap áldozatára... Ekkor azonban ráhull a háló, s a vadász két marka megragadja foglyát. Mindez persze csak elmesélve egyszerű: a sólyom elfogása hosszú órák kérdése, a hanyattfekve töltött félnapok bizonyára próbára teszik nemcsak a vadászszerencsét, de a vadász türelmét is ... filmszerepben Iskolamúzeum Az egykori sárospataki kollégiumban működik az ország egyik legrégibb iskolamúzeuma. Gazdag anyagának nagyobb részét volt pataki diákok és tanárok ajándékozták — és adományozzák még ma is — szeretett iskolájuknak. Ez a gyűjtőmunka az 1700-as évek elején kezdődött és a múzeum kiállítótermeiben, valamint raktáraiban jelenleg már több mint tizenötezer régészeti, történeti és néprajzi emléktárgyat őriznek, így birtokukban van a mintegy kétszázhetven évvel ezelőtt külföldről beszerzett fizikai szemléltetőeszközök nagyobb része, köztük a laterna magica — a diavetítő őse. A múzeum tulajdonában van Csokonai Vitéz Mihály volt pataki diák kulacsa. Lórántffy Zsuzsanna fejedelemasszony asztali órája és saját kézzel hímzett úrasztal térítője. „Szívrabló" A dörzsölt, fineszes ember egy taxisofőr, aki a női szívek és csábos mosolyok megrablója. Ám hősünk amolyan Kakukk Marci-figura, esetük, botlik a szerelem világában. Ahol bűnét elköveti: a Szívrabló című könyv, melyet Gerencsér Miklós írt és a Szépirodalmi Könyvkiadó tett közzé.