Fejér Megyei Hírlap, 1972. február (28. évfolyam, 26-50. szám)
1972-02-17 / 40. szám
Szovjet pilóták is segítettek Izvesztyija-cikk a szovjet-kínai viszonyról Moszkva A Szovjetunió és Kína népes barátságának nagy történelmi múltja van —, írja az Izvesztyija szerda esti számában Oleg Rahmanyin, a Szovjet—Kínai Baráti Társaság elnökségének elnökhelyettese, s cikkében a szovjet és a kínai nép baráti kapcsolatainak történetével foglalkozik. — Pártunk és személy szerint V. I. Lenin nagy szerepet játszott a kínai forradalom fejlődésé’-en —, állapítja meg a cikkíró. — Lenin nagyra érts'”'‘e a kínai n nép hősies harcát. Műveiben kifejezte mély meggyőződését, hogy a forradalom győz Kínában és hangsúlyozta ennek jelentőségét a világszocializmus ügyének szempontjából. A Szovjetunió és Kína 1924. május 31.-én aláírta a Szovjetunió és a Kínai Köztársaság közötti kérdések rendezésének általános elveiről szóló megállapodást. Ez volt az első egyenjogú szerződés. A Kínai Kommunistta Párt azokban az években nagy munkát végzett annak érdekében, hogy a kínai népet a Szovjetunió iránti barátság szellemében nevelje. A kínai nép japánellenes háborúja idején, 1937—1945- ben a Szovjetunió, hűen az imperialista agresszió ellen küzdő országok megsegítésére irányuló politikájához, jelentős támogatást nyújtott Kínának, többek között katonai és anyagi segítséget. 1938-tól kezdve Kínában önkéntes szovjet pilóták harcoltak, katonai szakemberek dolgoztak. Közülük számosan életüket áldozták a kínai nép felszabadulásáért. A Szovjetunió belépése a Japán elleni háborúba 1945- ben és a japán militaristák Kvantung-hadseregének szétverése kedvező feltételeket teremtett ahhoz, hogy Kína észak-keleti részén a kínai nép forradalmi harcának hatalmas bázisa jöjjön létre. Innen indult ki a győzelmes hadjárat, amely az egész ország felszabadításával végződött — írja Oleg Rahmanyin. A kínai nép nagyra értékelte a szovjet emberek támogatását Kína nemzeti felszabadító harcában és kifejezte ezért mély háláját. A szovjet—kínai kapcsolatok további fejlődésének rendkívül fontos mozzanata volt a Szovjetunió és a Kínai Népköztársaság barátsági, szövetségi és kölcsönös segítségnyújtási szerződésének aláírása 1951. február 14-én. A Szovjetunió és Kína kapcsolatainak fejlesztéséhez nagymértékben hozzájárult a Kínai—Szovjet Baráti Társaság. A szervezet harcot vívott a különböző szovjetellenes nézetek és tendenciák ellen, amelyek különösen élesekké váltak 1957-ben, amikor a Kínai Népköztársaságban a jobboldali szocialista-ellenes erők széles körben felléptek. A jobboldaliak támadásának fő célpontja az országon belül a szocializmus, a határokon kívül pedig a Szovjetunió volt. A kínai politikában az ötvenes évek végén megkezdődött a fordulat, a KKP vezetőségének eltávolodása a marxizmus-leninizmustól, a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal való barátságtól és összefogástól, kifejeződött a társadalmi kapcsolatok területén is, beleértve a baráti társaságok tevékenységét. A Kínai—Szovjet Baráti Társaság 1963-tól csökkentette, majd teljesen megszakította a kapcsolatokat a Szovjet—Kínai Baráti Társasággal. Az SZKP XXIV. kongreszszusának és az SZKP KB 1971 novemberi plénumának határozataiban körvonalazták a Kínai Népköztársasággal való kölcsönös kapcsolatok elvi irányvonalát —, hangzik a cikk. A szovjet emberek teljes mértékben helyeslik az SZKP politikáját. Kifejezik meggyőződésüket, hogy végül is helyreáll a jószomszédság és a barátság a Szovjetunió és Kína között. (MTI) HÍRLAP Szadat nyilatkozata Felkészülés a hosszú harcra Kairó Egyiptomnak hosszú politikai és katonai harcra kell felkészülnie, jelentette ki az ASZÚ szerdán megnyílt országos kongresszusa előtt Anvar Szadat köztársasági elnök, egyben a párt elnöke. Az utóbbi idők közel-keleti fejleményeivel foglalkozva Szadat éles hangon ítélte, el az Egyesült Államok politikáját. Washington — mondotta — összejátszik Izraellel, s a legvégsőkig ment a közel-keleti válságra vonatkozó izraeli álláspont sajátjává tételében. A Szovjetunióról szólva Szadat bejelentette, hogy moszkvai tárgyalásai „nagy sikerrel" végződtek, amit előmozdított a felek kölcsönös megértése és a helyzet együttes értékelése. Saját szerepével kapcsolatban az elnök a politikai vezetés iránti bizalom fontosságát hangsúlyozta. Nemcsak türelmet, bizalmat is kért. „Őszintén és becsületesen megmondom, hogy lemondok, mihelyt úgy érzem, hogy a politikai vezetésbe vetett bizalom megrendült” — mondotta . Szadat a beszédben közelkeleti vonatkozású nemzetközi kérdéseket is említett. Megismételte, amit korábban már többször elmondott. Az indo-pakisztáni háborúnak kihatása volt és van a Közel-Keletre; az Egyesült Államok, miután veszített az Indiai-óceánon, befolyását a Földközi-tengeren szeretné növelni. Visszatérve Egyiptom helyzetére, Szadat nyomatékosan hangsúlyozta: A közel-keleti helyzetnek a nemzetközi viszonyok alapján történő újraértékelése sem térítheti el országát attól a céltól, hogy a megszállt területeket felszabadítsa, s a palesztinai nép jogait visszaszerezze. Egyiptom azonban nem érzelemkitörések vagy szerencsejáték révén, hanem gondos számításokkal kívánja célját elérni. Az elnök végezetül bejelentette, hogy elrendelte a minapi diáklázangások során őrizetbe vett diákok mindegyikének szabadon bocsátását. (AP, UPI, Reuter) Anvar Szadat egyiptomi elnök, az Arab Szocialista Unió kongresszusán nagy beszédben körvonalazta az ország bel- és külpolitikai feladatait. (Telefoto - Fejér megyei Hírlap) Rhodesia New York Abel Muzorewa, az ellenzéki rhodesiai afrikai nemzeti tanács vezetője szerdán reggel New Yorkba érkezett, hogy részt vegyen az ENSZ Biztonsági Tanácsának délutánra kitűzött ülésén. Megérkezése után Muzorewa sajtóértekezletet tartott, amelyen kijelentette: a rhodesiai helyzettel foglalkozó bármiféle értekezlet csak abban az esetben képzelhető el, ha azon nagyszámú afrikai is részt vesz. Amerikai útjának indokául azt említette, hogy a világszervezetet első kézből kívánja tájékoztatni a Smith-féle fehér telepes rezsim uralma alatt álló országban végbement eseményekről. (Reuter, UPI, AP) Az elnököt elengedték Államcsíny Ecuadorban Quito Hírügynökségek egybehangzó jelentése szerint kedden a késő esti órákban Ecuadorban megdöntötték José Maria Velasco Ibarra elnök hatalmát. A katonai államcsínyről az ecuadori hadügyminisztérium adott tájékoztatást. Az eltávolított elnöknek engedélyezték, hogy külföldre távozzon. A vér nélküli puccsal eltávolított köztársasági elnök utódja valószínűleg Guillermo Rodriguez Lara tábornok lesz, a szárazföldi erők főparancsnoka, aki — a jelek szerint — élvezi az egész hadsereg támogatását. Szerdára virradóra az ecuadori hadügyminisztérium épületében összeültek a katonai parancsnokok. A hadügyminisztérium épületét katonai alakulatok biztosították. José Velasco Ibbara több mint három évtizeden keresztül játszott aktív szerepet az ecuadori politikai életben. A latin-amerikai elnökök közül leghosszabb ideig töltötte be az államfői tisztséget. A 79 éves politikus tavaly éppen Gustav Heinemann nyugatnémet szövetségi elnök látogatásakor kényszerült arra, hogy egy napig katonai főparancsnoki jogával éljen, élére álljon annak a páncélos hadosztálynak, amely végül is leverte az unokaöccse, Jorge Acosta Velasco hadügyminiszter által vezetett lázadást. Velasco Ibbara elnök eltávolítását a Reuter összefüggésbe hozza az Ecuadorban fokozatosan megromlott gazdasági állapotokkal. Statáriális bíráskodást vezettek be és kijárási tilalmat rendeltek el 21.00 és 4.00 óra között Ecuadorban — jelenti gyorshírben az AFP. — Gullermo Rodriguez Tara tábornok. e : „„ „J.r i Tokeres erők főparancsnoka a kora reggeli órákban a kormány épületébe ment, hogy átvegye az államfői tisztség A vér nélküli puccsal hatalomra jutott tábornok az országhoz intézett kiáltványában, amelyet egy rövid ünnepség keretében olvasott fel, közölte, hogy az új kormány „forradalmi típusú” és ,,egyértelműen nacionalista”. Kijelentette még, a fegyveres erők kötelezve érezték magukat, hogy a puccs eszközéhez nyúljanak, mert az országot káosz kerítette hatalmába és súlyossá vált az ,.ecuadoriak közötti megosztottság”. A francia hírügynökség úgy értesült, hogy több neves személyiséget letartóztattak. Az országban egyébként továbbra is nyugodt a helyzet, számos katonai egység, amely korábban Guayaquil és Quito útjain cirkált, visszatért a laktanyákba. A jelek szerintott érva:1-12 tüntetés sem volt. José Maria Velasco Ibarra, a megbuktatott ecuadori elnök egy katonai repülőgépen Panama felétart. (AFP, Reuter) Nimeri tartózkodó Kairó Saszi altábornagy, az egyiptomi haderő vezérkari főnöke, az Arab Liga katonai ügyekben illetékes főtitkárhelyettese az észak-afrikai testvérországokban tett „koordinációs” körútját befejezve kedden visszaérkezett Kairóba. Kijelentette, hogy marokkói, algériai és líbiai tárgyalásai „testvéri légkörben” folytak le, s a nézetek teljes azonosságát juttatták kifejezésre. A tábornok elmondotta a MENA tudósítójának, hogy útjának célja „mindannak megerősítése volt, ami a harc érdekeit szolgálja”. Egyiptomnak egy másik arab országhoz, Szudánhoz való viszonyát érinti, hogy Szadat köztársasági elnök kedden este azonnal magához kérette Kairóba visszaérkezett külügyminiszterét, Murad Ghalebet, aki egynapos látogatást tett Khartoumban. Ghaleb tájékoztatta Szadatot arról a helyzetről, amely a szudáni rendszer „erős” emberének, Khaled Hasszán Abbasz vezérőrnagynak a lemondása után alakult ki. S átadta Nimeri elnök üzenetét. Nimeri és volt hadügyminisztere között föltehetőleg bizalmi válság van, aminek a hátteréről az eddig „mindig jól értesült” libanoni sajtó bocsátkozott találgatásokba. Beiruti lapok szerint Khaled Hasszán Abbasz az egyiptomi—szíriai —líbiai hármasszövetséghez való csatlakozás híve, míg Nimeri „tartózkodóan" viszonyul ehhez a kérdéshez. A palesztin gerillák újabb akcióját jelentette a MENA. Az egyiptomi fővárosban működő palesztin tájékoztató iroda szerint a gerillák két csoportja kedden hajnalban Tel Aviv belvárosában felrobbantott két éttermet, s a robbanások „nagy” tüzet okoztak a környéken. Jarring újra kezdi Kairó Pénteken Kairóba érkezik Gunnar Jarring, az ENSZ- főtitkár közel-keleti különmegbízottja, jelenti a szerdai Al Ahram. A lap különben óv az újabb Jarring-látogatást övező túlzott várakozásoktól. Megjegyzi, hogy az arab—izraeli konfliktusban — mind ez idáig sikertelenül közvetítő svéd diplomata nem hoz új javaslatokat magával, már csak azért sem, mert Izrael válaszát várja 1971 februári emlékiratára. Az Al Ahram közli még, hogy Jarring, aki Murad Ghaleb egyiptomi külügyminiszterrel fog tárgyalni, maga kezdeményezte kairói látogatását. A svéd diplomata útja innen Moszkvába, nagyköveti állomáshelyére, majd New York-ba visz Az ENSZ székhelyén Kurt Waldheim főtitkárral találkozik. A Jarring-misszió szempontjából sem lesz közömbös az, amit Szadat, egyiptomi köztársasági elnök szerdán az Arab Szocialista Unió országos kongresszusának 1700 küldötte előtt elmond. Kairói diplomáciai körökben arra számítanak — s ezt erősítette meg a helyi rádió közlése is —, hogy Szadat mondanivalójártak középpontjában a politikai rendezés érdekében teendő lépések fognak állani. Csütörtök, 1972. február 17. Mai kommentárunk: Katonazene Ecuadorban Ecuadorban a hadsereg vérnélküli puccsal megdöntötte José Maria Velasco Ibarra köztársasági elnök hatalmát és az államfő funkcióját pillanatnyilag Guillermo Rodriguez Lara tábornok, a szárazföldi haderők főparancsnoka gyakorolja. A 270 670 négyzetkilométer területű, tehát hazánknál mintegy háromszor nagyobb, de csak hatmillió lakosú latin-amerikai ország rádiója katonazenét és felhívásokat sugároz, a helyzet viszonylag nyugodt - hangzanak a legfrissebb jelentések. Nem is olyan régen Latin-Amerikában még napirenden voltak az ilyen látványos személyi változások. Ezek hírére világszerte legyintettek és hamar elhangzott az „operett-forradalom” kifejezés. A sűrű egymásutánban egymást követő latin-amerikai puccsok számtalan vígjáték és szatirikus regény szerzőit ihlették meg. Csakhogy 1960-ban Latin-Amerikában megszületett a mexikói után az első igazi forradalom, a kubai, amely szocialista típusú társadalom nyitánya volt - először ezen a viharos múltú és jelenű szubkontinensen. Azóta a világ megszokta, hogy minden latin-amerikai változást megpróbáljon komolyan elemezni. Amióta nyilvánvaló lett, hogy ez a térség rendkívül fontos társadalmi-politikai erők összecsapásának színhelye, kiment a divatból a legyintés. Ecuador 1822-ig spanyol gyarmat, utána Nagy-Kolumbia része, majd 1830 óta független állam. Ettől kezdve 1966-ig 41 nagyobb államcsíny történt ebben az országban és még több olyan, amit a hatalmon lévőknek sikerült leverniük. A most megbuktatott elnök olyan veterán politikus, hogy még pártját is róla nevezték el, nemzeti Velasco-szövetségnek hívják. Először 1934-ben lett Ecuador elnöke, aztán még háromszor, de négyéves hivatali idejét csak 1952-1956 között tölthette ki, minden más alkalommal megbuktatták. Ma még nem lehet pontosan tudni, mi vezetett a 79 éves államfő eltávolításához. Előfordulhat, hogy pusztán magas rangú tisztek személyi ambícióiról van szó, de nem lehetetlenek mélyebb, fontosabb motívumok sem. Az egyik meglehetősen kézenfekvő lehetőség az, hogy az országban a mindig is meglévő gazdasági problémák az utóbbi időben súlyosbodtak és általánossá vált a szociális nyugtalanság. De az is bebizonyosodhat, hogy az elnöktől éppen azért akart megszabadulni a hadsereg, mert Ibarra esetleg megpróbált valamelyest eltávolodni az amerikai gazdasági és politikai függeségtől. Az utóbbi időben támogatta azt az elképzelést, hogy a latinamerikai országoknak akár Washington ellenére is fel kell venniök a kapcsolatot Kubával. 1971 augusztusában Quitoban fogadta Allendét, Chile marxista elnökét, 1971 decemberében Guayaquilben pedig találkozott Fidel Castroval. Talán az új kormányzat intézkedései később sejtetni engedik „merről” dönötték meg Ibarra hatalmát. (RS)