Fejér Megyei Hírlap, 1972. december (28. évfolyam, 283-307. szám)
1972-12-01 / 283. szám
Péntek, 1972. december 1 HÍRLAP 3 (Folytatás a 2. oldalról) ben. S ez egyben harcot jelentett a jövendő szocialista Magyarországért is. Amikor pedig a magyar munkásosztály — felszabadulva a fasiszta bitorlók igájából — hatalomra jutott, első külpolitikai lépéseként megbonthatatlan, testvéri szövetséget teremtett a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal. Immár csaknem három évtizede a munkásosztályé és pártjáé a döntő szó a magyar politikában, a gazdaságban, az élet minden területén. A munkásosztály áldozatos munkájával, öntudatával, fegyelmével, a szocializmus magasztos eszményei iránti hűségével erősíti szövetségét a dolgozó parasztsággal és a népi értelmiséggel, befolyást gyakorol az egész társadalomra és vezeti azt. A Magyar Szocialista Munkáspárt, a munkásosztályra támaszkodva, lelkesítő távlatokat nyitott az ország előtt, tömörítette az egész népet, az egész nemzetet. Létrejött a szabad emberek társadalma, az a társadalom, amelyben mindenki kibontakoztathatja képességeit, tehetségét, alkotókészségét. Nem először járok Magyarországon. Emlékszem rá, milyen volt országuk a fasiszta iga alóli felszabadulásért folyó harcok napjaiban; emlékszem, hogyan indult meg magyar földön a szocializmus építése; emlékszem az ellenforradalom ellen, a szocialista rend megszilárdításáért vívott harc bonyolult időszakára. Az utóbbi években különösen gyakran volt alkalmam Magyarországra látogatni, összehasonlítva a tegnapot a mával az ember jobban felmérheti, milyen hányú történelmi utat tett meg az Önök országa, mennyire elmélyült a szovjet—magyar barátság. Mi, szovjet emberek, szovjet kommunisták, nagyra becsüljük ezt, a barátságot, amely kiállt minden megpróbáltatást, s a szocializmus és a kommunizmus diadaláért vívott közös harcunkban edződött. Ez a barátság áthatja országaink egész életét. E barátság a legmagasabb fokon pártjaink testvéri együttműködésében, pártszervezeteink széles körű érintkezéseiben, az MSZMP és az SZKP Központi Bizottságának állandó kapcsolataiban fejeződik ki. A legjobb, a legbarátibb viszonyunk alakult ki Kádár elvtárssal és a többi magyar vezetőkkel. S különösen nagyszerű, hogy mindennapi gyakorlattá lett a szovjet és a magyar dolgozók — munkások, parasztok, a tudomány és a kultúra művelői — tízezreinek, százezreinek rendszeres, szoros, elvtársi érintkezése. Vagyis barátságunk valóban az egész népet átfogja. Ez a barátság nemcsak a mának, nemcsak a holnapnak szól, hanem örök időkre érvényes! Kedves Elvtársak! Az önök gyára testvérüzeme a mi Magnyitogorszki Kohászati Üzemünknek, az Uráli Gépgyárnak, a Kirov-Gyárnak és a szovjet ipar más óriásainak. Voltaképpen azonos feladatokon dolgoznak: a társadalmi termelés hatékonyságának fokozásán, a tudományos és technikai forradalom vívmányainak egybekapcsolásán a szocializmus előnyeivel, az irányítás tökéletesítésén. Mi is, Önök is rendelkezünk tapasztalatokkal e problémák megoldásában. E tapasztalatok alkotó felhasználása közös érdekünk, s ez is ösztönöz bennünket együttműködésünk állandó mélyítésére. Újból és újból megbizonyosodunk arról, hogy ha egyesítjük erőfeszítéseinket, erőnk nem egyszerűen párosul, hanem megsokszorozódik. Ezért, amikor manapság Magyarországról, a Szovjetunióról, vagy más szocialista országról van szó, nemcsak az adott ország nemzeti potenciálját veszik számításba, hanem a közös, egyesített potenciált is: azokat a nagy előnyöket, amelyeket közösségünk, internacionalista szövetségünk nyújt valamenynyiünknek. Természetesen mindegyikünknek megvannak a maga tervei, sikerei és örömei. Megvannak a magunk problémái, nehézségei is, amelyek olykor az iparban, olykor pedig a mezőgazdaság területén mutatkoznak. De fejlődésünk jellegét nem ez, hanem következetes előrehaladásunk dinamizmusa, valamennyi ország és közösségünk gazdagságának állandó növekedése határozza meg. Elég, ha megemlítjük, hogy a KGST-országok ipari termelése az idén, a jelekből ítélve, csaknem nyolcszorosan haladja meg az 1950. évi szintet. A fejlett kapitalista országokban pedig, előzetes adatok szerint, ugyanezen idő alatt kb. háromszoros a növekedés. Nehéz az embernek, ha egyedül van, nehéz egy országnak is, ha nincsenek szövetségesei, ha nem foghat össze a vele egy eszmét valló népekkel, baráti államokkal. Erről elvtársak, saját tapasztalatunk alapján győződhettünk meg, amikor hosszú éveken át egyedül álltunk az imperialista államok gyűrűjében. Épp ezért örülünk annak, hogy ma már az egész világon vannak velünk barátságban lévő országok. Különösen nagyra tartjuk, hogy vannak velünk testvéri viszonyban lévő, szocializmust építő népek. Tudjuk, hogy ezt szívén viseli a nagy szocialista család minden tagja. Egységben az erőnk, ez döntő tényezője annak, hogy sikeresen teljesítsük mind belső, nemzeti, mind pedig közös internacionalista feladatainkat! Az utóbbi években a testvérországok kapcsolatai tartalmasabbak és gyümölcsözőbbek, mint valaha voltak. Négyül, és egyre sokoldásúbbá válik gazdasági együttműködésünk. Ezt világosan mutatja országaink, példája is. A Szovjetunió és Magyarország egyesíti erőfeszítéseit az alumíniumtermelésben csakúgy, mint a gépkocsigyártásban, az olajfeldolgozásban és az elektronikus számítástechnika kifejlesztésében. Munkánknak tág tere van. Minden lehető módon tovább erősítjük gazdasági kapcsolatainkat. Egyre szorosabb a szocialista államok politikai együttműködése. Minden fenntartás nélkül mondhatjuk, hogy gyakorlatilag nincs egyetlen olyan nagy horderejű akció sem a nemzetközi küzdőtéren, amelyben ne lennénk egységesek. Ez növeli közös külpolitikánk eredményességét.Évről évre tökéletesedik katonai együttműködésünk. A szocialista országok nem csinálnak ebből titkot. Amíg fennáll az , agresszív NATO- tömb, meg fogjuk tenni az erőfeszítéseket ezen a területen is. A munka tervszerűen folyik, és úgy gondolom, Kádár elvtárssal együtt biztosíthatjuk Önöket, hogy a Varsói Szerződés fegyveres erői megbízhatóan őrzik országaink, népeink békés munkáját Még három évtized sem telt el a szocializmus világrendszerének létrejötte óta. , Aránylag rövid idő ez, de mekkora, és sok tekintetben meghatározó szerepet tölt be a világon a népeknek ez az új közössége. A szocialista világrendszer példája az országok közötti új, a történelemben azelőtt ismeretlen kapcsolatoknak, a teljes egyenjogúságra, a kölcsönös segítségre és a közös célokat szolgáló kollektív együttműködésre épülő viszonynak. A világ küzdőterén együttesen fellépő Szocialista államok segítik a társadalmi haladást, akcióik megfelelnek a munkásosztály valamennyi dolgozó, a föld minden népe létérdekeinek. Nyíltan meg kell mondanunk: az, hogy az imperialisták nem mertek kirobbantani új világháborút, mindenekelőtt a szocializmus világrendszerének történelmi érdeme. Nélküle más volna bolygónk arculata. Felsorolni is nehéz lenne mindazt, amit a szocialista országok a béke és a haladás érdekében tettek. Elég, ha megemlítjük nemzetközi politikánk egyes alapvető célkitűzéseit a legutóbbi években. Ezek a következők: — a béke érezhető, érzékelhető megszilárdulása Európában; — a hős vietnami népnek nyújtott nagy és sokoldalú segítség az imperialista agresszió elleni sikeresharcához; — a haladó rendszerű arab országok, azok igaz ügyének támogatása; — hatékony szolidaritás Ázsia, Afrika és Latin-Amerika népeivel abban a jogos törekvésükben, hogy gazdái legyenek otthonuknak; — az India és Pakisztán közötti jószomszédi viszony kialakításának és e körzet békéje helyreállításának tevékeny segítése; — s végül: eredményes harc a békés egymás mellett élés elveinek meghonosodásáért a nemzetközi viszonyok egészében; harc a tartós békéért, a fordulatért a feszültségtől az enyhülés felé, a bizalmatlanságtól és a viszálytól a kölcsönösen előnyös együttműködés irányába. Mindez elvtársak, nem kulisszák mögötti diplomáciai lépés, nem egyezkedés a népek háta mögött, hanem nyílt, következetes, becsületes politika. S ez nem ígérgetés, nemcsak elmélet, hanem gyakorlat. Ennek kapcsán szeretnék kitérni az európai politika egyes kérdéseire. A napokban, mint isztéretes, parla-menti választásokat tartottak az NSZK-ban. Természetesen nem kívánom itt részletesen értékelni e választások eredményeit. Egy következtetést azonbabizonyára érdemes levonni. Akik keresztezik az enyhülés útját, és vissza szeretnék téríteni Európát a hidegháború napjaihoz, azoktól a választók megvonják a támogatást. A választók a békére, az enyhülésre, a reális politikára szavaznak. S ez nemcsak Nyugat-Németországra érvényes, hanem szélesebb jelentősége is van. Az európai helyzet tehát továbbra is a jó irányába változik. Ez szerintünk lehetővé teszi, hogy már a közeljövőben újabb hasznos lépések történjenek kontinensünk politikai légkörének javítására. Például olyan lépésekre gondolok, mint az NDK és az NSZK közötti kapcsolatok alapjait szabályozó szerződés aláírása és életbe léptetése; a Német Demokratikus Köztársaság teljes és sokoldalú bevonása a nemzetközi kapcsolatok minden formájába; az NDK és az NSZK felvétele az Egyesült Nemzetek Szervezetébe; a Csehszlovákia és valamennyi szocialista ország fontos állami érdekeit érintő müncheni diktátum kérdésének rendezése. Az események ilyen alakulása természetesen magával hozza a szocialista közösség országai és az NSZK viszonyának további normalizálását. Ezt valamennyien kívánatosnak és hasznosnak tartjuk. Mint ismeretes, már régóta állást foglalunk e feladatok megoldása mellett, szolidárisan lépünk fel, annak tudatában, milyen nagy jelentőségűek ezek a tartós európai béke szempontjából. Amellett vagyunk, hogy megtisztítsuk az európai talajt a múlt hordalékától. Ezt nagymértékben elő kell segítenie az összeurópai értekezletnek, amelynek sokoldalú gyakorlati előkészítése — mint Kádár elvtárs is mondotta — már megkezdődött. A szocialista országok világosan kifejtették közös álláspontjuk lényegét a politikai tanácskozó testület prágai ülésének nyilatkozatában. Azt várjuk az összeurópai értekezlettől, hogy megerősítse valamennyi európai állam egyenlő és tényleges biztonságának elveit. Ellenezzük a megkülönböztetést az európai kereskedelemben és amellett vagyunk, hogy széles körben fejlődjék az európai államok egyenjogú érdemi együttműködése különböző területeken. Íme, ez elvi álláspontunk, amelyet szilárdan követtünk és követni fogunk. Ha messzebbre nézünk, azt látjuk, az európai politikai légkör javulása lehetővé teszi, hogy foglalkozni kezdjünk egy olyan fontos feladat megoldásával, mint a fegyveres erő és a fegyverzet csökkentése Európában. Nemrég még irreális volt nemcsak megoldani, de felvetni is ezt a problémát. Most pedig úgy merül fel ez a kérdés, mint a kontinensen végbemenő általános politikai fejlődés természetes következménye. Ezt a kérdést komolyan és felelősséggel, s egymással konzultálva közelítjük meg. Magától értetődik, hogy a probléma nem egyszerű, számos tényező figyelembevételét, a különböző államok szuverén jogainak és érdekeinek kellő tiszteletben tartását követeli meg. Nem akarok itt jövendölésekbe bocsátkozni mindezek megvalósításának konkrét formáit illetően, de bízunk abban, hogy a felek jó szándékával meg lehet majd találni a konstruktív megoldást. Elvtársak! A szocialista államok külpolitikája mind nagyobb elismerésre és támogatásra talál. A népek látják, hogy tőlünk, kommunistáktól idegenek s az önző külpolitikai számítások. Az, amire mi törekszünk, megfelel a béke, minden dolgozó érdekeinek. S nem véletlen, hogy mindenütt, ahol még elnyomás és erőszak uralkodik, ahol kifosztják a munka emberét, úgy tekintenek a népek a szocializmusra, mint az egész emberiség zászlajára és reménységére. Tisztában vagyunk ezzel a történelmi felelősséggel és tovább fokozzuk erőfeszítéseinket a békés, a szabadság és a szocializmus ügyének diadala érdekében. De a harc az harc, és nem feledkezhetünk meg arról, hogy a régi világ is igyekszik, hatni ránk, saját érdekében. Az imperializmus különféle módszerekkel próbál hatni a szocialista világra, a közvetlen agressziótól kezdve — mint ahogyan ezt a VDK ellen teszi — a legkörmönfontabb, hízelkedő fogásokig, amelyek célja a nacionalista előítéletek felélesztése és a szocialista országok internacionalista szolidaritásától való bármilyen eltérés ösztönzése. Olykor gazdasági előnyöket is ígérgetnek egyik vagy másik szocialista országnak. Az imperialisták, ha írnak is rólunk valami igazat — s ezt ma már nem tudják elkerülni — feltétlenül mérget is kevernek hozzá. Ez érthető is. Mi velük ellentétes osztályalapokon állunk, és ellenségeink minden eszközzel igyekeznek akadályozni országaink sikeres fejlődését, gyengíteni egységünket. A szocialista országok határozott visszautasítással, egybeforrottságunk, testvéri szövetségünk sokoldalú megszilárdításával válaszoltak és fognak válaszolni az imperialisták és szekértolóik minden kísérletére. Az imperialisták nem kis reményeket fűznek a kínai vezetésnek a Szovjetunió és más szocialista országok irányában tanúsított nyíltan ellenséges magatartásához. A kínai vezetők cselekedetei a nemzetközi küzdőtéren szöges ellentétben állnak a béke és a szocializmus érdekeivel s ez teljes mértékben megfelel az imperialista reakciónak. Szovjetellenes kiagyalásaikkal Pekingben olyan abszurd állításokig jutottak el, mintha a Szovjetunió Kína megtámadására készülne. Aligha feltételezhető azonban, hogy e koholmányok szerzői komolyan hinnék ezt. Nem ártana, ha a kínai vezetők gondosabban kutatnák, mi is a valódi forrása a Kínai Népköztársaság rossz viszonyának a Szovjetunióval és más szocialista országokkal. Akkor bizonyára rájönnének, hogy ez a forrás ott található a kínai fővárosban, saját politikájukban, amelynek célja az államok közötti viszony kiélezése, szakadás előidézése a szocialista rendszerben és az antiimperialista erő megosztása. Kínának ez a politikáj is nem segítheti elő a szocialista országokkal való jó egyetértést. A Szovjetunió — ezt ismételten hangoztattuk — a Kínai Népköztársasággal való viszony normalizálása mellett foglal állást. Elvi irányvonalunkat Kína viszonylatában világosra megszabták az SZKP XXIV. kongresszusának határozatai. S megelégedéssel állapíthatjuk meg, hogy ebben a fontos kérdésben is teljes az egységünk a Magyar Népköztársasággal és más testvéri szocialista országokkal. Elvtársak! A szovjet párt- és kormányküldöttség látogatása a Magyar Népköztársaságban és a tárgyalások hozzájárulnak a szocializmus erőinek általános erősödéséhez, a béke megszilárdításához a világban. Újabb jelentős lépést tettünk a szovjet—magyar együttműködés fejlesztésére. Tovább erősödött a kapcsolatainkra oly jellemző őszinteség, bizalom és kölcsönös megértés. Jó távlatokat vázoltunk fel együttműködésünk minden fontos területén és kétségtelen, hogy kapcsolataink az elkövetkező években még gyümölcsözőbbek és szorosabbak lesznek. Minden alapunk megvan Kidihoz, hogy elégedettek legyünk a látogatás eredményeivel. Erről beszéltek itt a magyar elvtársak is, és mi teljes mértékben egyetértünk velük. Kedves Barátaink! Delegációnk tagjai a látogatás napjaiban több megyében jártak, találkoztak ipari és mezőgazdasági vállalatok kollektíváival, a népi értelmiség képviselőivel. Reálisan érzékelhettük teremtő munkájuk, a fejlett szocialista társadalom építése során felmerülő problémák legjobb megoldása kitartó keresésének légkörét. Önökkel együtt bizonyosak vagyunk abban, hogy országuk dolgozói a Magyar Szocialista Munkáspárt vezetésével meg tudják oldani az MSZMP X. kongresszusán kitűzött feladatokat. Magyarország kommunistái, munkásosztálya megérdemelt tekintélynek örvend a világ kommunista és munkásmozgalmában: a közös antiimperialista front erősítéséért küzdő harcosok első soraiban haladva, cselekvően részt vesznek az 1989-es nemzetközi kommunista tanácskozás megállapításainak és eszméinek megvalósításáért végzett nagy munkában; szerepük e tanácskozás előkészítésében általános elismerést nyert. Elvtársaik! Felszólalásomban nem beszéltem országunk belső fejlődéséről. Erről az évről annyit mondanék, hogy a szovjet nép, pártunk a Szovjetunió megalakulása 50. évfordulója előkészületeinek jegyében él és dolgozik. A munkásosztály, a kolhozparasztság és az értelmiség arra törekszik, hogy újabb munkasikerekkel köszöntse ezt a nagy ünnepet, és biztosítsa az SZKP XXIV. kongresszusán felvázolt tervek sikeres teljesítését. Engedjék meg elvtársak, hogy élve e kellemes találkozás lehetőségével, kifejezzük elismerésünket a testvéri Magyarország munkásainak, parasztságának, értelmiségének és valamennyi dolgozójának azért, hogy ők is méltóképpen készülnek megünnepelni a Szovjetunió megalakulásának 50. évfordulóját. A Szovjet emberek nagyra értékelik a testvéri érzelmek megnyilvánulását. Befejezésül, elvtársak, még egyszer a szívből jövő köszönetünket fejezzük ki az MSZMP Központi Bizottságának, a Magyar Népköztársaság kormányának, mindannyiuknak, kedves barátaim, a testvéri fogadtatásért. Újabb sikereket kívánunk Csepel munkáskollektívájának, Budapest lakóinak, Magyarország minden dolgozójának a szocializmus építésében. Boldogságot, egészséget és jólétet minden magyar családnak! Éljen az MSZMP vezetésével a szocialista társadalmat építő magyar nép! Éljen a magyar munkásosztály — a szocialista Magyarország vezető ereje! Éljen kipróbált harci élcsapata — a Magyar Szocialista Munkáspárt! Éljen a szovjet—magyar barátság és a szocialista államok internacionalista egysége! • Éljen a béke és kommunizmus! A forró hangulatú találkozón Németh Károly zárszavában a szovjet vendégeinkhez fordulva hangoztatta: — Kedves szovjet elvtársak! Mi is önökkel együtt ünnepeljük a Szovjetunió megalakulásának 50. évfordulóját. Népünk tisztelete és megbecsülése övezi a Szovjetunió Kommunista Pártját, a szovjet népet, amely megalkotta a világtörténelem első szocialista államát. E kiemelkedő évfordulón azt a hősi népet ünnepeljük, amely a legtöbbet tette és teszi az egyetemes emberi haladás, a szocializmus, a kommunizmus legyőzhetetlen ügyéért. Hosszan zúgott a taps a csepeli sportcsarnokban, a nagygyűlés résztvevői melegen ünnepelték a szovjet és a magyar vezetőket, éltették a két testvéri nép megbonthatatlan, örök barátságát. A barátsági nagygyűlés az Internacionálé hangjaival ért véget. (MTI) Leonyid Brezsnyev beszéde mítt Jó hírek , az üvegpalotából F Újra bebizonyosodott: a Szovjetunió, a szocialista országok által elindított folyamat, amely a leglátványosabb eredményeket európai viszonylatban érte el, korántsem korlátozódik kontinensünkre. Sokasodnak a jelei annak, hogy pontosan az történik, amit reméltünk: az európai enyhülés áthatja a nemzetközi légkört és világviszonylatban érezteti jótékony hatását. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének lefontosabb fóruma, a közgyűlés ünnepélyes határozatot fogadott el és ebben a tagállamok nevében elítéli az erőszak alkalmazásának valamennyi formáját a nemzetközi kapcsolatokban. A határozat állást foglal a nukleáris fegyverek alkalmazásának eltiltása mellett és kijelenti: megengedhetetlen minden erőszakos területszerzés, vagyis az államok elidegeníthetetlen joga, hogy megvédjék termetüket. Ugyanezen a napon egy másik rendkívüli horderejű döntés is megszületett: a közgyűlés jóváhagyta a leszerelési világkonferencia összehívására irányuló szovjet javaslatot. Mivel a másik, az erőszakot elítélő határozat is szovjet kezdeményezésre született, elmondhatjuk, hogy ez újabb jelentős napja volt a szovjet békekezdeményezések immár sorozatos sikerének. A világszervezet mindkét határozatát ugyanaz a szellem sugallta: a legmagasabb rendű humanizmus. A cél nem kevesebb, mint az, hogy az emberiség végre véglegesen küszöbölje ki azt, ami minden természeti csapásnál jobban megkeserítette a történelem egymást váltó nemzedékeinek életét: a fegyveres erőszakot, a háborút. Az erőszak elítélését T mindössze négy ENSZ- tagállam ellenezte: Portugália, a Dél-Afrikai Köztársaság Albánia és Kína. Malik szovjet fődelegátus rámutatott: Peking a gyarmatosítás legjellegzetesebb képviselőivel került egy táborba a szavazás során és ebből nyilván az afrikai országok is levonják a következtetéseket. Hozzátehetjük: nemcsak az afrikai országok... (RS)