Fejér Megyei Hírlap, 1973. július (29. évfolyam, 152-177. szám)

1973-07-01 / 152. szám

Vasárnap, 1973. július 1. A tízezredik lakás Kilenc évvel ezelőtt, 1963 második negyedében forradal­mi változás kezdődött Duna­újvárosban, a Pipacs-telepen lévő Épületelemgyárban. Alig pár hónappal korábban fejez­ték be a 26-os Építőipari Vál­­­lat brigádjai a Házgyár kiv­i fejezését és máris megkez­dődött a kísérleti termelés a korszerű üzemben. Az elmúlt kilenc esztendő során a dunaújvárosi Házgyár termékeit megismerték az­gész országban, sőt számos elben külföldi országok alemberei is tanulmányoz-Hazánk területén Dunaúj­­írosban, Székesfehérváron, Szhalombattán, Veszprém­­n, Budaörsön, Mohácson, Komlón, Szegeden, Szekszár­­o­­ készültek a gyár termé­­k­eiből lakások. Megoldották a vasúti szállítást is, ennek se­gítségével a szegedi Tarján­­lakótelepre küldték a szoba- 1 nagyságú elemeket. A napokban kedves válla­­s ünnepségre került sor a várban. Elkészült a tízezre­­■ k lakáshoz való elem, melynek beépítése a Cast­­im városrész 7. 18—19 jelű tebben nyer felhasználást. A szocialista címet nyert brigádokat Molnár Gábor szemvezető köszöntötte a rit­ka jubileum alkalmából, majd Ágoston Oszkár igazgató mél­tatta a megtett utat, az em­beri helytállásokat. gubacsi ! Válaszol a tv-fórum Kondohár Lajosné Székes­­fehérvár 11—932, — 3 gyermekes családanya rendkívül örült annak, hogy 810,— Ft családi pótlékot ka­pott. Elmúlt iskolai év végén legidősebb gyermeke a Kato­nai Műszaki Főiskolára vonult be. Nagyon meglepte, hogy 1 gyermeke távozása után a csa­ládi pótlék 510,— Ft-tal csök­kent. Nem tartja reálisnak. A családi pótlékról szóló 16/1966. (VI. 1.) Korm. sz. rendelet egyes rendelkezései­nek módosításáról kiadott 50/ 1971. (XII. 29.) Korm. sz. ren­delet értelmében a családi pótlékra jogosultság szem­pontjából — a kérdéshez kap­csolódóan — azt a gyermeket kell figyelembe venni, aki ál­talános vagy középfokú iskola — beleértve a szakmunkás­­képző iskolát is — nappali ta­gozatán folytatja tanulmánya­it, és 19. életévét még nem töltötte be. Mivel a kérdező gyermeke főiskolán tanul, te­hát az érvényes jogszabá­lyok szerint utána családi pót­lék nem folyósítható. Mint ismeretes 1 hónapra 2 gyermek után 300,— Ft, 3 gyermek után 810,— Ft a csa­ládi pótlék összege. Valóban 510,— Ft a zuhanás, de sza­bályszerűen jártak el az ille­tékes szervek olvasónkkal szemben. Bizonyos, hogy ér­zékenyen érinti ez a családot, mert amíg kapták, az jelentős segítség volt. Lényegében a családi pótlékról szóló rendel­kezésekben is a családi pótlék összegét tekintve érvényesül egy bizonyos progresszivitás, de kétségtelen, hogy az nem a gyerekek számával egyenlő arányban növekedik, hanem a gyermekek számának növe­kedésénél nagyobb mérték­ben. Mert egy gyermek után — kivéve az egyedülálló, il­letőleg vak dolgozót — csalá­di pótlék nem jár, két gyer­mek után 300,— Ft, három gyermek­­ után 810,— Ft, és minden további gyermek után gyermekenként 270.— Ft-tal növekszik a pótlék összege, ha a jogosultság fennáll. Az egyedülálló, illetőleg vak dol­gozó, már egy gyermek után is jogosult 240.— Ft családi pótlékra, két gyermek után már 540.— Ft-ra, és minden további gyermek után gyer­mekenként 270.— Ft-ra. Ez a progresszivitás a kormány demográfiai politikáját van hivatva elősegíteni, hogy ösz­tönzőleg hasson a családalapí­tásra. HÍRLAP Korszerű műtrágyagyárak, több új növényvédő szer A mezőgazdaság kemizálásának fejlődéséről nyilatkozik Gúr Nagy Sándor nehézipari miniszterhelyettes Mezőgazdaságunk kemizá­lásának fejlődésére jellemző, hogy az idén hektáronként 190 kiló műtrágyát alkalmaz­nak a mezőgazdasági üzemek. A növényvédő szer felhasz­nálásban is megközelítettük a fejlett országok színvonalát, a hektáronkénti 9 dolláros v­egy­szerért érik el. Ez a figye­lemre méltó növekedés meg­teremtette a mezőgazdasági termelés további korszerűsí­tésének alapjait is. A kemi­­zálás jelenéről és jövő ter­veiről nyilatkozott Gór Nagy Sándor, a nehézipari minisz­ter helyettese. — A mezőgazdaság kemi­­zálása a vegyipar függvénye. Hogyan biztosítja ez a dina­mikusan fejlődő iparág nap­jainkban a korszerű agro­technikához elengedhetetle­nül szükséges kémiai anya­gokat? — Műtrágyagyártásunk mennyiségét és a technológiai színvonalat tekintve jónak mondható. A szükséges nit­rogén hatóanyag mintegy 90 százaléka, a foszforható­anyagnak pedig 70 százaléka a magyar gyárakban készül. A káliműtrágyából azonban teljes egészében behozatalra szorulunk. Az elmúlt években jelentősen bővítettük az alap­­anyagbázist, új ammóniaszin­tézis üzem létesült a Borsodi Vegyi Kombinátnál, a Tiszai Vegyi Kombinátnál 45 ezer tonna kapacitású salétrom­sav üzemet építettünk, Szol­nokon pedig 200 ezer tonna évi termelésű kénsavgyár kezdte meg az üzemelést. Idén legfontosabb feladatunk a választékbővítés. A Péti Nitrogénműveknél, a Tiszai Vegyi Kombinátnál, valamint a Peremartoni Vegyipari Vál­lalatnál megkezdték a korsze­rű, összetett műtrágyák gyár­tását.­­ Bár a növényvédő szer felhasználásunk megközelíti a fejlett ipari országok szint­jét, az e körbe tartozó ve­­gyü­leteknek alig több mint 50 százalékát állítjuk elő itt­hon. Az import csökkentésére és a választék bővítésére a Nehézipari Minisztérium ki­dolgoztatta azt a célprogramot, amelynek alapján Magyaror­szágon is megteremthetjük a korszerű növényvédő szer ku­tatást és ipari termelést. Több új hatóanyagú növényvédő szer kerül forgalomba, a gyógyszeripar is bekapcso­lódott a növényvédő szer gyártási programba. 1972- ben 10, az idén pedig már 17 új hazai növényvédő szert adnak át a fogyasztóik­nak. A fejlett ipari országok szintjét tekintve bizonyos el­maradás mutatkozik az állat­­tenyésztés kemizálásában és ugyancsak alacsonynak mondható a mezőgazdaság műanyag-felhasználása is. — Milyen a kapcsolat a ter­melők és a felhasználók kö­zött? — A mezőgazdasági üze­meknek a kemikáliák gyártá­sa mellett­­segítséget adunk a felhasználásban is. A Magyar Vegyipari Egyesülés számító­gép központjában például komputer segítségével hatá­rozzák meg az egyes talajtípu­sok optimális műtrá­gyaigé­­nyét és a műtrágyaféleségek arányait. Létrehoztuk a mű­anyag -alkalm­azástech­ni­kai, valamint a mezőgazdasági kemi­zálási központot. Ezek­nél bemutatjuk a vegyipar újdonságait, ismertetjük an­nak felhasználási területeit és módjait. A választék bő­vítését szolgálják még a KGST-n belüli együttműkö­dés. Részt veszünk az INTER­­CHIM Munkájában, Bulgá­riával, NDK-val és a Szovjet­unióval négyoldalú megálla­podást kötöttünk a kemiká­liák kutatásával, fejlesztésé­vel kapcsolatos együttműkö­désre.­­ A Nehézipari Miniszté­rium, a Mezőgazdasági­ és Élelmezésügyi Minisztérium­mal közösen elkészítette a mezőgazdaság kemizálásának távlati tervét. Milyen válto­zásokat tartalmaz ez a nagy­szabású program? — Megállapítottuk, hogy 1985-re a vegyiparnak és a külkereskedelemnek összesen 2,4 millió tonna vegyes mű­trágya hatóanyagot kell a mezőgazdaságnak átadni. En­nek feltételeként 1985-ig há­romszorosára kell növelnünk a nitrogén és foszfor műtrá­­gyaipari kapacitásunkat. Ma már nem beszélhetünk külööi nitrogén és foszfor műtrágya­­gyártásról. Olyan üzemeket kell létesítenünk, amelyek nyersanyagként földgázt, nyersfoszfátot és kálisót használnak fel és a különböző összetételű műtrágyák igen széles választékát állítják elő. A magyar műtrágyaiparban először a Péti Nitrogénmű­veknél építünk ilyen korsze­rű műtrágyagyárat, amely 1975-be­n már évenként 260 ezer tonna nitrogén, 80 ezer tonna foszfor és ugyanannyi kálium hatóanyaggal növeli a hazai műtrágyaipar terme­lését. Az új üzem azonban még nem elégíti ki a szükséglete­ket, sem mennyiségben, sem pedig választékában — hang­súlyozta a miniszterhelyettes.­­ A péti beruházást köve­tően olyan foszfor műtrágya­­gyártásra van szükség, amely egyedi műtrágya és kálisó be­keverésével korszerű hármas­­hatóanyagú műtrágya előállí­tását teszi lehetővé. Egy ilyen műtrágyagyár építését tervez­zük 1976 és 1980 között. Mindezek a bővítések és be­ruházások lehetőséget adnak arra, hogy a mezőgazdaság 1975-ben 260 kilóra, 1980-ban 300 kilóra, 1985-ben pedig csaknem 400 kilóra emelje a hektáronkénti műtrágya ha­tóanyag felhasználást. — Elképzelhető-e hogy a jövőben önellátóak leszünk növényvédő szerből? — A növényvédő szer gyár­tás és -felhasználás jellegéből adódik, hogy sem most, sem pedig a távoli jövőben teljes egészében önellátásra nem tudunk berendezkedni. Ezen a területen igen komoly nem­zetközi együttműködést kell kialakítanunk a KGST-orszá­gokkal. Ezek megvalósításá­val a tervek szerint 1980 után a hazai ellátásunknak már 70—75 százalékát tudja majd vegyiparunk itthoni termelés­sel, illetve szocialista termék­cserével kielégíteni. A folya­matban lévő kutatás és fej­lesztés eredményeképpen a közeljövőben 15 új növény­védő szer gyártását kezdik meg és ezzel 1970-hez viszo­nyítva 1975-ig megduplázódik a magyar növényvédő szer ipar termelése. Bartha Éva Épül az olefinmű ........ (MTI fotó : Erezi K. Gyula) 27 vállalat közös munkájával mntik Lenin városban a 250 ezer tonna etilén kapacitású ole­finművet. Jelenleg a berendez ••«!?. tartanak. Az olefinmű üzemszerű termelése 1975 elején indul meg. A képen, az épülő olefinmű 3 Nyugati ifjúsági mozgalmak . A „KÖZÉP” VAGY „CENTRISTA” vagy „liberális” néven szereplő ifjúsági szervezetek, mint ahogyan a politikai pártok is, tipikus jelenségei a tőkéspolitikai modellnek. Bázisukat a kapitalista társadalomban meglévő elég nagy­számú kispolgári, mezőgazdasági, kisárutermelő rétegek ké­pezik. Ez az irányzat a hatvanas évek során sokat vesztett befolyásából. Nemzetközi téren általában támogatja az eny­hülést, ugyanakkor erős soraiban az antikommunista befo­lyás is. A kereszténydemokrata és keresztény szocialista ifjúsági szervezetek viszonylag sok fiatalt tömörítenek — a vallás és politika sajátos apologetikus keveredései jelentő programjuk alapján. Pártjaik irányításával egyértelmű, nyíltan reakciós politikai irányvonalat képviselnek. Fennen hirdetik az anti­­kommunizmus ideológiáját, rágalmazzák a szocialista orszá­gok belső viszonyait, igyekeznek a gyűlölködésig fokozott el­lenérzéseket szítani velünk szemben. Mindig fő szerepet játszottak az ifjúság nemzetközi egyet­értésének és együttműködésének megakadályozásában. A nem­zetközi enyhülés egyre nagyobb elbizonytalanodást okoz szá­mukra, hiszen a legalapvetőbb ideológiai-politikai irányvona­lukat ingatja meg. Mivel egyre jobban kísérti őket az elszige­telődés réme, igyekeznek az objektív viszonyokhoz árnyaltab­­ban igazodó irányvonalat kialakítani. A burzsoázia mindenkor felfigyelt arra, hogy végső ütő­kártyáját, a fasizmust ne veszítse el teljesen. A különböző fasiszta rendszerű országok ifjúsági szervezetei mellett, min­den más országban megtalálhatók különböző formában a fa­siszta vagy fasiszta jellegű ifjúsági szervezetek. Ezek Olasz­országban és az NSZK-ban hallatnak a legtöbbet magukról. Ideológiájuk és politikájuk jól ismert világszerte. Mivel a né­pek többsége jól megtanulta a fasizmus által adott történelmi leckét, mivel a baloldali és demokratikus szervezetek szaka­datlan harcot folytatnak ellenük, nem tudnak az ifjúság köré­ben sem megerősödni. Végül, hatodik irányzatként, szólni kell a társadalmi har­cok vadhajtásairól, az úgynevezett ultrabalos, ultraradikális, anarchista irányzatokról. Trockij, Mao, Marcuse és a diáklá­zadások során feltűnt „vezérek” Chon Bendit, Dutschke és mások nézeteit hirdetik az ifjúság körében. Vad és elvakult harcot folytatnak a kommunista pártok és a szocialista orszá­gok ellen. Rágalmakban és kitalálásokban , fasiszta szerve­zetekkel vetekszenek. Tevékenységük objektíve és lényegileg is azokat segíti. Vannak úgynevezett semleges és független ifjúsági szer­vezetek is. Azért használjuk az úgynevezett kifejezést, mert a függetlenséget csak a kívülállók számára deklarálják. Ezek valamennyien, vagy valamely párt, vagy valamely kormány­­szerv irányítása alá tartoznak. Ilyenek a különböző országok­ban működő ifjúsági tanácsok, amelyek több ifjúsági szerve­zetet fognak egybe, és vagy a hatalmon lévő párt közvetlenül a vagy g kormányzata határozza meg tevékenységüket. Lényegében nem is lehet elképzelni független ifjúsági szervezeteket, hiszen az ifjúság is különböző érdekű társa­dalmi csoportokhoz, osztályokhoz tartozik és érthetően az ezekért az érdekekért küzdő pártok mellett sorakozik fel. Minden politikai irányzat — legalábbis a legerősebbek — megteremtette a maga nemzetközi szervezeteit. A LEG­EGYSÉGESEBB és legütőképesebb nemzetközi if­júsági szervezettel a baloldal rendelkezik. Az 1945 novembe­rében Londonban létrehozott Demokratikus Ifjúsági Világ­­szövetség és testvérszervezete, a Nemzetközi Diákszövetség közel három évtizede következetes és eredményes harcot vív a népek szabadságáért, függetlenségéért, a demokráciáért és a társadalmi haladásért, őrzi és védelmezi a haladó ifjúság egységét, küzd a reakció ellen, az ifjúság érdekeinek érvénye­sítéséért. Ezen tényezők, jellemvonások következtében nagy nemzetközi tekintélynek és elismerésnek örvend világszerte. Most készül a világ ifjúságának X. találkozójára, amely ta­lálkozók mindenkor fontos eseményei voltak a nemzetközi po­litikai életnek. Így van ez ma is. A szociáldemokrata ifjúsági szervezetek a YUSY-t, a Szo­cialista Ifjúság Nemzetközi Szövetségét, a centrista irányza­tok a Radikális és Liberális Ifjúsági Világszövetséget működ­tetik. E két irányzat az utóbbi években kapcsolatokat keres a DIVSZ-el és az NDSZ-el. A nyíltan reakciós burzsoá ifjúsági szervezetek a Keresz­ténydemokrata és Konzervatív Ifjúsági Nemzetközi Szövetsé­gét a COCDYC-t tartják fenn. Következetesen fellépnek a DÍVSZ és az NDSZ ellen, gátolják az ifjúság nemzetközi ösz­­szefogását. Érdekes regionális szervezet az Európai Ifjúsági Tanácsok Bizottsága, a NENYC, amely bizonyos értelemben a nyugat­európai integráció terméke. A nyugat-európai ifjúsági mozgalom egyik ma is leg­szembetűnőbb jellemzője az ifjúság nagyfokú megosztottsága. Ez a helyzet hátrányos a dolgozó és tanulóifjúság, és kedvező a burzsoázia hatalmi érdekei szempontjából. A megosztottság objektív alapját a tőkéstársadalom osz­tály- és rétegszerkezetében találhatjuk meg, amelyre építve a burzsoá társadalompolitika igyekszik nemcsak az ifjúságot, de az egész társadalmat a maga érdekeinek megfelelően meg­osztani. Ugyanakkor egy másik, a jövő szempontjából igen jelen­tős, objektív folyamatot is megfigyelhetünk ma a fejlett tő­késországokban. Ennek egyik fő sajátossága az, hogy a máso­dik világháború után tovább folytatódott a tőkekoncentráció és vele párhuzamosan a politikai hatalom mind szűkebb cso­portok kezében való összpontosítása. Más oldalról a társada­­lom egyre nagyobb részét teszi ki a bérből és fizetésből élők. Franciaország lakosainak ma körülbelül 75 százaléka munkás és alkalmazott. Igaz, hogy e közös jellemző mellett vagy en­nek ellenére nagyfokú­­ vertikális tagozódás még a munkás­osztály soraiban is, de csak-csak növekszik a közös, egybe­eső érdekek száma a dolgozó tömegek oldaláról. Ezzel párhu­zamosan nő az ellentmondás a dolgozók, benne az ifjúság ob­jektív anyagi, társadalmi-politikai érdekei, valamint a gazda­ságot és a politikai hatalmat koncentráló maroknyi tőkéscso­port érdekei és törekvései között. AZ OSZTÁLYHARCBAN — mind nemzetközi, mind t­őkéstársadalmak belpolitikai viszonyaiban — kibontakozó előretolódásban az ifjúság magatartása és politikai arculata változásának is fontos szerepe van. A fiatalok egyre nagyobb ömege érzékeli helyesen a társadalomban zajló változásokat. Az ifjúság sajátossága, hogy érzékenyen reagál e változások­­a, ezért szokták a társadalmi változások érzékeny fokmérc­ének tekinteni. S ez az érzékeny „műszer” ma, egyre szem­­mel láthatóbban, balra, a társadalmi haladás irányába mutat. Szombath József

Next