Fejér Megyei Hírlap, 1974. augusztus (30. évfolyam, 178-203. szám)
1974-08-01 / 178. szám
2 k első lépés Érthető módon a világ közvé- Ir r'snyét kedd este óta elsősorban az foglalkoztatja, hogy milyen fogadtatásra talál a Genff* 1”.’ eléírt ciprusi megállapodás. .'1'.ben a szigetországból érkeztek nyugtalanító hírek, Vl 1. a szembenálló felek nem szenték meg a tűzszünetet, a ‘V' rti háromhatalmi nyilatkozatot' s visszhangot váltott ki. ■vCillaghan angol külügyminiia szerda reggel a londoni '• ’'•'téren egyetlen szóval, szrt';ai!dnul tömören fejezte ki vilim,ínyét, amikor megkérdezeresnek tekinti-e a genfi• csrozásokat. Válasza így hangzott: „igen.” rt: jel, hogy Cipruson az élet Ici'.imn visszatér a normális kensba: kinyitották a bani'it, és megindult a közlekedés. Donktas, a ciprusi török közösvezetője „jó hírnek” nevezte a’ genfi megállapodást. Egyben hangsúlyozta: a ciprusi problé'ía rendezésében továbbra is a relatív megoldás híve marad. Khrtész ügyvezető ciprusi elüdögölte a genfi megállapo■ -t, amely véget vetett a harcoknak, így figyelmet keltett Ecevit török miniszterelnök szerdaiste a török fegyveres erők vakari főnökéhez. A korai hrt’fő szerint a genfi megállás megteremtette „a ciprusi törökök jogait biztosító új ciprii rend alapját." Véleménye mint Törökország Genfben -Irott szilárdságának a legfelforrása a török fegyveres céh Cipruson aratott győzelme volt. Ugyanakkor a szélsőjobboldali török nemzeti jólét pártjának vezetője - Ecevit miniszterelnök koalíciós partnere — l kelta a megállapodást. Aggo‘ l'-’ét arra alapozta, hogy a genfi megállapodás bizonyos cikkelyeinek helytelen értelmezése esetén Törökország mindent elveszíthet Cipruson. Keramanlisz görög kormányfő első nyilatkozatában hangsúlozta: a megállapodás kiindulópontot jelent a ciprusi kérdés igazságos rendezéséhez. „Ennek magoldása biztosítaná a kapitások helyreállítását Görögoiia és Törökország között és szavatolná a békét a világnak rblen a térségében” - mondta a miniszterelnök. Makariosz ciprusi elnök — aki Londonban tartózkodik — óvatos folntartással fogadta a genfi irtalapodás hírét, örömének itt kifejezést, hogy a tűzszünet megállapodás véget vet a ■ vérontásnak, ugyanakkor rámutatott: a török csapatok Ciprusra történő kivonásáról rendkívül homályosan intézkedik a megállapodás. Genf tulajdonképpen az első íz a ciprusi rendezés útján, derül ki a nyilatkozatok többiből, mint ahogy a reáliságok is további tárgyalásokat, az érdekeltek újabb eszízseréit feltételezik. ETI• vegeznek ! engedik a gazdag határ Csiszka Ilyenkor sokhelyütt gazdag meg a határ. De a csőnzsekis enged ebből a gazdagság-V a föld. A szorgalmas emberek learatják a gabonát, vídre döntik a lent, s Kévé-i V.ik is utána, hogy „lábraállna ! ■ megszáradjon minden ilgyes szála." — Holnap — ezt szerdán nyelta az elnök — befejezhüt, a kenyérgabona aratását, német és két szovjet dolgozott. Az embert, dicséretére legyen mondva, nem is akárhogyan. Büron László, Lóránt Ferenc, Iiil József és Szigeti László énibájnosok derekas munkát jeggeztek. —- séi a többiek? - ek is. A kilenc szállító 1 minis egyszerre nyolc varta búzát továbbított a földiekről. 1gíny ember aratta volna meg a nyolcszáz holdat? fél aratóbanda három emberből állt. Napjában egy-egy holdat szoktak levágni és keresztbe rakni. Ha úgy vesszük, akkor 2400 ember egynapi munkája. Számolhatjuk úgy is, hogy 240 ember tíznapi munkája. De ha a mai tényeket vesszük, akkor gyakorlatilag tizennyolc ember végzett nyolc nap alatt a búzával, másfél nap alatt az árpával, két és fél nap alatt a borsóval. Kérdem az elnököt, mennyi volt a hozam hektárban számolva. Erre ő azt válaszolja, egyszerűbb, ha holdban beszélünk, mert a csősziek még mindig így számolnak. Volt egy kis szélkáruk, ha ezt is beszámítjuk, akkor 29 mázsát adott az őszi árpa. A búza 27,5 mázsát, a borsó pedig 24 mázsát. Holdra számítva. Aki kíváncsi, könnyen kiszámíthatja a hektárátlagot: szorozza be a termést 1,74-gyel. — És a len? — Negyven mázsára számítunk holdanként. Zömmel első és másodosztályú árut szállítanak a gyárba. Ragyogó ez a termés. Igaz, nemcsak a mi érdemünk, de a lennek kimondottan használt a sok csapadék. Ha hasonlítani akarnánk, akkor azt mondanám, hogy a tavalyihoz képest megháromszoroztuk a termelést. De ez így nem igaz. Tavaly is mindent elkövettünk azért, hogy sok pénzt kapjunk a jenért, az idén ... Ebben az évben sikerült. Éppen úgy, mint a borsónál. A nettó árbevétel a borsónál holdanként 15 290 forint. Ez is jó. Nagy munka zárul ma Csőszön: tizenkét nap alatt végeztek a kenyérgabona, az őszi árpa és a borsó aratásával. Hogy mi jön ezután? További szorgos munkanapok, hiszen bálázni kell a szalmát, kazalozni kell a lent, s szántani a tarlót. Orsovai Tibor HÍRLAP Még nehéz napok állnak a sziget előtt A TASZSZ a genfi nyilatkozatról Anglia, Görögország és Törökország külügyminiszterei Genfben aláírták a ciprusi helyzettel foglalkozó nyilatkozatot. A nyilatkozat megjegyzi, hogy sürgősen intézkedéseket kell hozni a ciprusi helyzet rendezésére az 1960-as ciprusi nemzetközi szerződéseknek és a biztonsági tanács ez év július 20-i határozatának figyelembevételével. A szembenálló felek ciprusi fegyveres erői — hangzik a nyilatkozat — nem terjeszthetik ki a július 30-án ellenőrzésük alatt állt területeket; a három miniszter valamennyi fegyveres erőt felszólított arra, hogy tartózkodjék minden támadó és ellenséges cselekedettől. A nyilatkozat felsorolja a ciprusi biztonság szavatolásával kapcsolatos katonai jellegű intézkedéseket, a miniszterek megállapodtak abban, hogy a Biztonsági Tanács 353-as határozatával összhangban, mielőbb tárgyalásokat tartanak a körzet békéjének és a ciprusi alkotmányos kormányzat helyreállításának biztosítása céljából. E kérdéssel kapcsolatban a tárgyalásoknak augusztus 8-án Genfben kell megkezdődniük. Részt vesznek rajtuk a ciprusi görögök és a ciprusi törökök közösségeinek képviselői is, mivel — mint a nyilatkozat megállapítja — ez idő szerint Cipruson gyakorlatilag e közösségek két autonóm közigazgatása működik. Ankara Bülent Ecevit török miniszterelnök kijelentette, hogy a genfi tárgyalásokon Törökország igen kedvező eredményeket ért el. A nyilatkozat — mondotta — „első lépés a ciprus státuszát meghatározó későbbi tárgyalások felé vezető úton”. Athén Karamanlisz görög miniszterelnök jóváhagyólag nyilatkozott a háromhatalmi tárgyalások eredményeiről. Szavai szerint a genfi megállapodás kiindulópontja lehet a ciprusi kérdés olyan igazságos rendezésének, amely biztosítaná a térség békéjét. London James Callaghan angol külügyminiszter szerint a genfi megállapodás biztosíthatja Ciprus békéjét, de nem tökéletes és „még nehéz napok állnak a sziget előtt”. Callaghan, aki szerdán reggel érkezett haza Genfből a háromhatalmi értekezletről, délelőtt nyilatkozott közvetítői szerepéről és a megállapodásról az angol alsóházban. Hangoztatta, hogy az ideiglenes megállapodást mielőbb jobb, állandó egyezménnyel kell felváltani. A genfi megállapodás mindazonáltal „visszarántotta Görögországot és Törökországot a háború szakadékának széléről” — jelentette ki Callaghan. A legnehezebb napok azonban még hátra vannak — mondotta, arra célozva, hogy a görög és a török külügyminiszter a jövő héten folytatja tárgyalásait. Kérdésekre válaszolva Callaghan elmondotta, hogy tudomása szerint Makariosz érsek nem kíván részt venni az augusztus 8-án kezdődő genfi értekezleten. Moszkva A szerda esti moszkvai lapok első oldalas jelentésben számoltak be Anglia, Görögország és Törökország külügyminisztereinek deklarációjáról, amely a tűzszüneti megállapodás erősítésére hivatott. Szovjet részről magát a deklarációt még nem kommentálták, de az esti lapok idézték Makariosz elnök nyilatkozatát arról, hogy ez az okmány alkalmas a hasztalan vérontás beszüntetésére, noha néhány pontjának megfogalmazása meglehetősen határozatlan. Az Izvesztyija havi külpolitikai összefoglalója „A ciprusi dráma tanulságaival” foglalkozik. A Ciprus elleni összeesküvést, a szovjet kormánylap szerint, az athéni junta a NATO katonai vezetésével együttműködve tervezte az imperialista intervenciók és puccsok régi sémája alapján. A tervet azonban nem sikerült végrehajtani úgy, ahogy eredetileg elgondolták. Ebben nagy szerepe volt a Szovjetunió és a szocialista országok, valamint más békeszerető országok erélyes fellépésének a görög agreszszió ellen, az alkotmányos rendszer védelmében. A genfi Ciprus-konferencia résztvevőinek kézfogása a megállapodás aláírása után. Balra Mavros görög, mellette Callaghan angol és Günes török külügyminiszter. Mögöttük, a kép jobb szélén Roberto Gruyere, az ENSZ-főtitkár helyettese (Telefoto — AP-MXI—RS) Kabinetülés Bonnban A bonni kormány szabadságon nem lévő tagjai szerdán délelőtt Genscher alkancellár, külügyminiszter elnökletével kétórás kabinetülést tartottak. A szokásos heti minisztertanács középpontjában, mint várható volt, a Nyugat-Berlinben jogellenesen felállított környezetvédelmi szövetségi hivatallal kapcsolatos problémák állottak. Mint ismeretes, az NDK foganatosította előre bejelentett intézkedését és hétfőn éjjel az NDK határőrsége a nyugatberlini környezetvédelmi hivatal egyik munkatársának nem engedélyezte a városba vezető tranzit út használatát. A bonni kabinet ülésén megtárgyalt, a kérdéssel kapcsolatos nyugatnémet álláspontot A nyilatkozatban a kormány arra hivatkozik, hogy a nyugatberlini környezetvédelmi szövetségi hivatalt a négyhatalmi szerződést aláíró három nyugati hatalom jóváhagyásával hívták életre. A nyilatkozat úgy tünteti fel, mintha az NDK lépései sértették volna meg a négyoldalú megállapodást és veszélyeztetnék az enyhülést. Diplomaátadás Szerdán ünnepélyes külsőségek között adták át a diplomákat a Zrínyi Miklós Katonai Akadémián ,az idén végzett hallgatóknak. Az akadémián rendezett Ünnepségen megjelent Czinege Lajos vezérezredes, honvédelmi miniszter is. Csütörtök, 1974. augusztus 1. Forró Watergate-napok ? A washingtoni forró nyár kellős közepén felforrósodott az oly hoszú ideje húzódó Watergate-ügy. Ezen a héten számos olyan esemény történt, amelyek már lehetővé teszik egy valószínű „menetrend” felvázolását. Ez a menetrend azzal lenne kapcsolatos, hogy Nixon elnök „alkotmányos vád alá helyezése” (angolul: impeachment) mikor és milyen feltételek között következhet be. Mielőtt a menetrend tárgyszerű ismertetéséhez fognánk, előre kell bocsátani: az Egyesült Államokon kívüli országokat a Watergate-ügy elsősorban abból a szempontból érdekli, hogy milyen hatása lehet a nemzetközi enyhülés irányzatára. Senkinek sem voltak illúziói arról, hogy a pénz és a korrupció milyen szerepet játszik hosszú évtizedek óta az amerikai politikában, tekintet nélkül az elnök pártállására vagy személyes tulajdonságaira. Épp ilyen kevéssé lepte meg Európát és a világot az, hogy a hatalom a maga belpolitikai céljainak elérésére titkosszolgálati módszereket vagy — az elektronikus korszak kellős közepén — lehallgató készülékeket vesz igénybe. Éppen ezért az Egyesült Álalmokon kívül sokan értetlenül szemlélték és álszentnek tartották Nixon elnök ellenfeleinek morális felháborodását. Úgy vélték — és némi joggal —, hogy a megelőző évtizedekben alkalmazott módszerek lényegében nem változtak; a különbség most csupán az, hogy az adminisztráció emberei ügyetlenek voltak, a manipulációk nyilvánosságra kerültek és ez módot nyújtott Nixon és a republikánus adminisztráció ellenfeleinek egy páratlan hevességű politikai hadjárat megindítására. Nixon, aki belpolitikai értelemben egész életében az amerikai politikai színkép jobbszárnyához tartozott, külpolitikájában az utóbbi években számos pozitív lépést tett. Ez nyilván nem egyéniségének változásából fakadt , hanem abból a nem értéktelen tulajdonságából, hogy képes volt tudomásul venni és felismerni a nemzetközi helyzetben bekövetkezett változásokat. Ezért egészében realista külpolitikát folytatott, ami egyik tényezőjévé vált a nemzetközi enyhülés irányzatának. Az enyhülés szempontjából Nixon személyes sorsának alakulása nem közömbös, de nem is döntő. Az enyhülés , irányzatát a nemzetközi erőviszonyok személyektől független fejlődése váltotta ki. Ezt az irányzatot az Egyesült Államok vezető politikai személyiségeinek többsége támogatja. Ráadásul: Nixon 1976-ban, tehát valamivel több mint két év múlva egyébként is végleg távozik a Fehér Házból, az enyhülés politikája pedig nem rövidlejáratú taktikai manőver, hanem történelmi tendencia. Persze, nem mindegy, hogy a Watergate-ügy menynyire bénítja meg a Fehér Ház külpolitikai cselekvőképességét. Vagy éppen: mennyire teszi lehetővé az enyhülés ellenségeinek, hogy zsarolják a belpolitikailag szorult helyzetben lévő adminisztrációt és megakadályozzák, hogy az ésszerű nemzetközi kompromisszumokat kössön. A hét eseményei kedvezőtlenek voltak Nixon elnök számára. A nyomás fokozódását már jelezte, hogy a Legfelsőbb Bíróság tagjainak jó részét maga Nixon nevezte ki — egyhangúlag kötelezte az elnököt: szolgáltassa ki az ügyet vizsgáló Sirica szövetségi bírónak a Fehér Házban folytatott beszélgetések még meglévő magnetofonszalagjait — szám szerint hatvannégyet. A Legfelsőbb Bíróság döntése olyan taktikai vereséget jelentett Nixon számára, amely befolyásolta az ügyet vizsgáló képviselőházi bizottság munkáját. Ez a harmincnyolc tagú bizottság (teljes nevén: a képviselőház jogügyi bizottsága) fogalmazza meg a Nixon elleni alkotmányos vádemelés cikkelyeit és szavaz arról, hogy ajánlja-e a képviselőháznak a vádemelést. Az első lényeges cikkelyt megfogalmazták és az „az igazságszolgáltatás akadályozásával” vádolta az elnököt a Watergate-ügy kapcsán. A második cikkelyt, amely „a hatalommal való visszaéléssel” vádolja az elnököt, ugyancsak jóváhagyták. Az első cikkelyt a bizottság 27:11 arányban, a másodikat 28:10 arányban fogadta el. Ez azt jelenti, hogy az első esetben hat, a második esetben hét köztársaságpárti képviselő is a vádemelést ajánlotta, így gyengének tekinthető Ford alelnöknek az az érvelése, hogy a Watergate-ügyet a demokraták „pártpolitikai célokra” akarják felhasználni. Miután a jogügyi bizottság befejezte munkáját, körülbelül tíz nappal később kerül az ügy a képviselőház elé, ahol augusztus utolsó hetére várható a szavazás. A képviselőházban egyszerű szótöbbséggel döntenek. Ez — figyelembe véve a jogügyi bizottság republikánus tagjainak a magatartását — valószínűvé teszi, hogy a képviselőház is a vádemelés mellett szavaz. Ennek azonban Nixon elnök szempontjából (noha természetesen súlyos politikai csapás) még mindig nincs döntő jelentősége. A képviselőház esetleg Nixon-ellenes döntése ugyanis a szenátus elé kerül, amely bírósággá alakul át, s dönt az alkotmányos vádemelésről. Ez nem büntetőjogi, hanem kifejezetten alkotmányjogi kérdés Amennyiben a szenátus, mint bíróság az elnököt bűnösnek találja, akkor távoznia kell hivatalából és helyét Ford jelenlegi alelnök venné át — természetesen csak 1976-ig, a következő elnökválasztás időpontjáig. Ehhez a döntéshez azonban már nem egyszerű többség kell, hanem kétharmados többség. Kétes, hogy — hacsak időközben valamilyen elsöprő erejű új bizonyíték nem merül fel — a szenátusban Nixon ellenfelei elérik-e ezt a többséget. Amennyiben nem, Nixon hivatalban marad és az ügy lezárul. Természetesen óriási erők csapnak össze ,ezekben a hetekben az amerikai belpolitika kulisszái mögött. Az összecsapásokban a világot elsősorban érdeklő külpolitikai kérdések alárendelt szerepet játszanak. Sokkal inkább személyi, párttaktikai és a novemberi részleges választásokkal összefüggő pozícióharcról van szó. Emellett jelentős szerepe lesz annak is, hogy a szenátus tagjainak jórésze — személyes véleményétől függetlenül — magának az elnöki hivatalnak a tekintélyét kívánja majd megóvni. Mindez a Nixont napjainkban érő súlyos politikai csapások ellenére a Watergate-ügy vitáját továbbra is teljesen nyitttá teszi.