Fejér Megyei Hírlap, 1974. december (30. évfolyam, 281-304. szám)
1974-12-01 / 281. szám
Vasárnap, 1974. december 1. Piros könyvecskék az asztalon... PÁRTTAGSÁGI könyvecskéjét mindenki maga elé tette a virágmintás abrosszal leterített asztalra, miután helyet foglaltak az üzem barátságos ebédlőjében, mely ezúttal a taggyűlésnek adott helyet. Török István párttitkárt ugyan nélkülözni voltak kénytelenek, mert gazdasági munkája Csehszlovákiába szólította, a pártvezetőség azonban helytállt, s számot adott az elmúlt négy esztendő tevékenységéről. Az Agrokomplex faipari üzemének kommunistái Tóth Lajos pártvezetőségi tag tolmácsolásában hallgatták meg a részletes és igen alapos számadást. Nagyon jelentős a beszámolónak az a kitétele, miszerint „alapszervezetünk politikai befolyásának egyik alapvető tényezője, az emberekről való gondoskodás’ Tükrözi ez az üzem kommunistáinak politikai felfogását és munkastílusát. Jelentőséget és fontosságot tulajdonítanak az apró tetteknek is, melyek meglehet, hogy az üzem szintjéről nézve csupán kis ügyek, de az egyszerű emberek mindennapos gondjait jelentik. Az alapszervezet munkája embercentrikusságáróladott számot, amelybe belefér, hogy szigorú szeretettel egyengették a KISZ-szervezet lépéseit. A 17 tagú szervezet önálló és nagyon kezdeményező. közülük négyen párttagok, hárman KISZ-ajánlással. A gazdaságii vezetés minden, a fiatalokat érintő kérdésben kikéri a KISZ-titkár véleményét. Bizonyára nem véletlen a beszámolónak az a kitétele, hogy az üzemben a KISZ-nek tekintélye van. NAGYON JÓ a szervezett dolgozók aránya, kifogástalan, sőt gyümölcsöző a pártszervezet és a szakszervezet kapcsolata. Nem kis érdeme van a szakszervezetnek abban, hogy a faipari üzem 1974. évi tervét már októberben teljesítette és jelenleg a kongreszszusi felajánlás teljesítésén dolgoznak. Élők, mozgósíthatók a társadalmi és tömegszervezetek, így a Vöröskereszt, az önkéntes tűzoltók, továbbá a munkásőrök, önkéntes rendőrök. Az Agárdi Állami Gazdaság 1968-ban hívta életre az AGROKOMPLEX kivitelező üzemet, azzal a céllal, hogy a mezőgazdaság is rendelkezzék saját tervező és kivitelező kapacitással. Csakhamar jelentős részt vállalt a sertésprogram megvalósításából, hiszen a sertéstartó-rendszerekhez szükséges, könnyen szerelhető épülettípusokat gyorsan szállítani tudták. 1971-től már nemcsak hazai megrendelők, de a külföld is érdeklődni kezdett. A faipari üzem, mint az AGROKOMPLEX szerves része, szintén részt vállalt a feladatokban. Természetesen számot adott a vezetőség jelentése arról a törésről, amely 1972-ben jelentkezett, de a következő esztendő már ismét a fellendülés éve volt: ekkor kezdték meg lengyel megrendelésre a szarvasmarha-telepek panelszerkezeteinek szalagszerű gyártását. Egyre szaporodik a megrendelésük. Siker, hogy jövő évtől a Szovjetunió is belép a megrendelők sorába. A pártvezetőség beszámolójában számot adott arról is, miként hajtották végre a párt ifjúsági és nőpolitikára vonatkozó határozatait, hogyan segítik a nagy családosokat, a magányos és gyermekeiket egyedül nevelő nőket. A PÁRTVEZETŐSÉG beszámolója mélységeiben és részleteiben érinti az üzem és dolgozóinak életét, benne a kommunisták tevékenységét. Igen nagy erőssége a beszámolónak, hogy tisztán látja és meghatározza a jövő feladatait, melyek legelsősorban a kommunistákra várnak. A vitában sokan mondták el véleményüket, tettek javaslatot a még jobb munka érdekében. Thész Mária KISZ-titkár további segítséget vár, Tímár József a továbbképzés lehetőségét sürgeti, lesz-e módjuk vajon szakmát szerezni a sok éves gyakorlattal rendelkező dolgozóknak? Galambos Lászlóné arról beszélt, hogy fel kellene éleszteni a közös kirándulások, színházba járás régi, de hasznos szokását és ehhez kér segítséget. Ugyancsak ő javasolta, hogy a pártcsoportbizalmiaknak adjanak több tájékoztatást, hogy ugyanezt ők is megtehessék. Papp Károly nyugdíjas az üzem eredményeit méltatta, nagy örömmel, Papp Károlyné a Vöröskereszt munkájáról és a véradók elismeréséről szólt. EGYBEN MINDEN hozzászóló egyetértett: jónak, elemzőnek, iránymutatónak találta a vezetőség beszámolóját. És még valamit: az asztalra nem véletlenül tette ki-ki maga elé a párttagsági könyvét. A könyvek ellenőrzése is része volt év közben a vezetőség pontos, lelkiismeretes munkájának, s lám a tagság is megértette: ez nem formaság csupán, elvi kérdés is. Balázs Katalin Az egyesülés után egy évvel Alcsútdobozon Lassabban gyorsabb Az Észak-Fejér megyei Termelőszövetkezetek Területi Szövetsége legutóbbi, november 29-i elnökségi ülése — Alcsútdobozon — megtárgyalta az egy évvel ezelőtti egyesült tsz gazdálkodásáról készített tájékoztatót. A tájékoztató szerkesztői: — dr. Bajkai Géza tsz-elnök, Tóth Béla szövetségi pénzügyi szakágazatvezető és Kiss László termelőszövetkezeti párttitkár — leírták, hogy a gazdaságot változatlanul nyomják azok a sikertelen vállalkozások, amelyeket a régi vezetőktől örököltek. Annak ellenére, hogy sokat igazítottak, javítottak a gazdál- kodáson, nem sikerült megszabadulni olyan korábbi vállalkozások terheitől, amelyek — peres úton — szinte viszik az egész nagyüzem teljes jövedelmét. Nagy kár — mondották az elnökség tagjai —, hogy már nem előbb tárták föl gondjaikat. Egy évvel ezelőtt — pontosabban 1973. december 29-én — az egyesítő közgyűlésen arról beszéltek, hogy felszínre hoztak minden korábbi „vétket” és tisztázták a „sötét” ügyeket. Akkor ez így is volt. A későbbiek során azonban kiderült, hogy a felcsútiak által folytatott — egyik — melléküzemági tevékenységgel, a csavargyártással jogtalan hasznot számoltak el. A Bevételi Főigazgatóság a régi vezetés e tévedését, 390 ezer forint gazdasági bírságot, az egyesült tsz-re rótta ki. Ebben az évben a tűzoltókészülékek gyártását, ellenőrzését jogtalanul elszámolt bevétel miatt újabb 700 ezer forint befizetésére kötelezték a tszt. A TO-VÁLL, a bicskei járás néhány termelőszövetkezetének építő közös vállalkozása, amelybe az alcsútdoboziak is „beszálltak”, szintén megbukott és a „beugró”, a részvény ugyancsak elúszott. De nem sikerült néhány új, látszólag magas nyereséget ígérő vállalkozás sem. Bosszantó, de mit lehet tenni (?), az idén sem sikerült — 140 hektáron! — a napraforgó. Idén először — a MÉK Vállalattal kötött szerződés alapján — megpróbálkoztak nagyobb területen vöröshagyma-termesztéssel. időjárási, kevésbé termesztési okok miatt, szerény nyereséggel fizetett. De számos más próbálkozás sem járt olyan eredménnyel, hogy ellensúlyozhatták volna a régi tévedéseket. Ebben a pillanatban tehát az a legnagyobb feladata a tsz vezetésének, hogy újra tisztázza, rendszerezze működésének minden homályos részletét, hogy ne érje a gazdaságot nagyobb meglepetés. Az elnökség egyértelműen azt tanácsolta az ülésre meghívott tsz-elnöknek, dr. Bajkai Gézának, hogy igyekezzen ésszerűen egyszerűsíteni a gazdálkodási ágazatokon. Ne akarjanak — miként azt az egyesülést követő évben alaptalanul tervezgetnék — egyszerre feljutni a „csúcsra", amikor annak nincsenek meg a feltételei. Tanulsága az évnek tehát legelőbb az, hogy pénzigényes beruházásba az a gazdaság ne fogjon, ahol — tilos. Az elnökség tagjai azt is megfogalmazták, hogy a tsz vezetésének legyen feladata most — a zárszámadásra készülve — megtárgyalni a tagsággal a kialakult helyzetet. Ígéretek nélkül, őszintén és becsületesen fel kell tárni előttük mindazt, ami nyomja a gazdálkodást. Csakis a tagság megértő támogatásával szabadulhatnak meg azoktól a kötöttségektől, amelyeket a régi vezetés ront rájuk. Ami például a TÓVÁLL-féle vállalkozást illeti, az elnökség tagjai kimondták: az illetékesek vizsgálják meg és bizonyítsák is, ha lehet, a tsz védtelenségét. Természetesen van más tanulsága is az Alcsútdobozon kialakult helyzetnek. Dr. Bajkai Gézának abban igaza lehet, hogy egész évben senki sem látogatta, segítette az általa vezetett egyesült termelőszövetkezetet. Jogos kívánalom, és aligha érthető magatartás ez, kiváltképpen azoknál, akiknek egyébként is feladatuk megóvni, megvédeni az adott tagszövetkezetet a ballépéstől, ha kellő megbízással, tevékeny közreműködéssel is. Ez azonban mégsem menti az új vezetést, mert saját dolgaikat nekik kell jobban ismerni, rajtuk kívül senki sem tudja jobban, hol és mi fáj. Igen lényeges, hogy most az adott járási párt- és tanácsi vezetés is megvizsgálja mégegyszer az alcsútdoboziak gazdálkodását. Továbbá: nem nélkülözhetik a kedvező pénzügyi támogatást sem. A bicskei járás talán legnagyobb szövetkezeti gazdaságában — mondották az elnökség tagjai — megvan az az erő, amely elegendőnek bizonyul nagyüzemének megújításához. Peresztegi T. Ferenc HÍRLAP ------------------ ----------------------------- 3 ! Fodor elvtárs, kezdjük mindjárt a nehezével. A könnyűszerkezetes épületek drágák, nehézkesen készülnek. Mi ennek az oka? — Mindössze az, hogy ez az építési mód nálunk gyerekcipőben jár. A kezdet nehézségeiről van szó. Tervezők, beruházók, kivitelezők... Hol szorít legjobban a cipő? — Azt hiszen a tervezésnél kell alapvető változásokat elérni. A nagy gyártási sorozatok kialakítása a gazdaságosság előfeltétele. A nagy sorozatra való törekvés öszszeütközésbe kerülhet az épületekkel szemben támasztott esztétikai igényekkel. A tervezők félnek, hogy a sorozatban gyártott épületek és azok együttesei egyhangúak. Ez a félelem jogos . —— — Nem hinném. Mikor a paneles építkezést elkezdtük, mindenki a lakótelepek sivárságától, egyhangúságától félt. Azt hiszem, az elmúlt 15—20 év alatt eljutottunk addig, hogy ma már képesek vagyunk szép lakótelepet is építeni a panelekből. Példaként említeném az újpalotai lakótelepet, ízlése válogatja.. . Tudomásul kell azt venni, hogy a sorozatban gyártott elemekkel nem művészi alkotásokat hozunk létre. Az is igaz, hogy a hasonlóak még lehetnek szépek. Úgy vélem, az a helyes, ha nem az épületeket tipizálják, hanem az építési elemek jelentős részét. Ez lehetőséget ad arra, hogy gazdaságos gyártási határok között eltérő rendeltetésű és nagyságú, formai kialakítású épületeket lehessen létrehozni. . Tény, hogy a közelmúlt hazai tapasztalatai azt bizonyítják: azok a könnyűszerkezetes épületek, amelyeket egyszeri megvalósításra terveztek, nem nyújtották az építési múlttól elvárható eredményeket. A tervezőkről esett szó az imént. Azt hiszem nekik kell a legnagyobb szemléletbeli változtatást megpróbálniuk. Jobban figyelembe kell venni az ipar lehetőségeit, használni a számítástechnikát és így tovább. Szorosabb kapcsolatot, kell kiépíteniük a gyártókkal, a szerelőkkel. A kormányprogram 1975-re 1,35—1,65 millió négyzetméter könynyűszerkezetes épületet kellett volna gyártani. — 1,2 milliót fogunk gyártani; egy 1972-ben hozott gazdasági határozat a programot két részre bontotta, majd később az első ütem végrehajtását 1976. végéig módosították. Jelenleg az a helyzet, hogy 1977. végére kell létrehoznunk a mintegy másfél millió négyzetméter évi kapacitást. A mezőgazdasági, vagy az ipari célú építkezéseknél terjednek gyorsabban a könnyűszerkezetek? — A mezőgazdaságnál, ott igen jelentős a piac felvevőképessége. Az AGROBER jól munkálkodik a program végrehajtásán. Dunaújvárosban több példa van rá, hogy közösségi célokra használatos épületeket gyártanak könnyűszerkezetekből. A dunaújvárosi példa nem általános, itt a Vasmű is, a 26-os ÁÉV is igen jól dolgozik, végrehajtják a program rájuk eső részét, de a közösségi célú épületek könnyűszerkezetes szerelésére inkább csak igény van mint lehetőség. Az igények mögött nem mindig áll kellő anyagi fedezet sem. Nagyon sokan bábáskodtak a program végrehajtása körül és olyan nagy vállalatok, mint például a Dunai Vasmű kimaradtak a fővállalkozók sorából. A Vasmű kitűnően megtalálta azóta a helyét a program végrehajtásában. Egyébként valóban sokan próbáltak könnyűszerkezetet gyártani. Sikk lett és persze üzlet is. Nem mondom, hogy csak ez volt a járható út, de semmiképp nem lett volna helyes, ha megtiltjuk egyes vállalatoknak, hogy épületszerkezeteket gyártsanak, önállóak, és bizonyára tanultak az elmúlt három évből. Azt is el kell mondanom, hogy a sok önkéntes jelentkező közül voltak, akik valóban jól megtanulták a leckét, ma már megfelelő szerkezeti elemeket gyártanak. Úgy látja ön, hogy a rövid visszaesés után mégis csak sikerül a könnyűszerkezetes program előkészítése, és beindítása? — Teljes biztonsággal mondhatom, hogy sikerül. Megvan hozzá az ipari háttér, megvan az igény. De ahhoz, hogy a könnyűszerkezetes épületek igazán olyanok legyenek, ahogy az a nagykönyvben áll, még sokat kell tanulni tervezőknek, kivitelezőknek egyaránt. Baranyi Pál Egy kormányprogram a megvalósulás útján Könnyűszerkezetek az építőiparban Az ipari kapacitás csak ritkán vész el , inkább átalakul. A második világháború éveiben rendkívüli mértékben felfejlőtlő a gépipar, a háborús megrendelések elmaradásával új piacokat keresett. Mivel városok, országrészek hevertek romokban, üzemek gyors indítására lett volna szükség — épületeket kezdtek gyártani. Vasból, acélból, üvegből, alumíniumból, hőszigetelő anyagokból — egyetlen kiló cement, egyetlen liter víz nélkül. Az erősen iparosodott nyugati országokban már hagyományai vannak a könynyűszerkezetes épületek gyártásának, szerelésének. Hazánkban 15—20 éve használunk egyes könnyűszerkezetes elemeket, de a komplex könnyűszerkezetes építési mód csak az utóbbi három évben kezdett elterjedni Magyarországon. Mivel ez építkezés iparosításának, nevezetesen a könnyűszerkezetes építésnek igen nagy gazdasági jelentősége van, kormányprogram irányozza elő a módszer elterjesztését. Lényegében félidőben vagyunk, három esztendeje munkálkodnak a szakemberek a könnyűszerkezetes építkezés feltételeinek megteremtésén , és mintegy három év van addig, mikor el kell kezdeni a módszer széles körű alkalmazását. 1975-ben évente 1,2 milliónégyzetméternyi alapterületű könnyűszerkezetes épületet gyárt és szerel össze a magyar ipar. Fodor Gyulával, a Könnyűszerkezetes Programiroda vezetőjével beszélgettünk az elmúlt három év tapasztalatairól, az 1977-ig és az azt követő időszakban készített tervekről. A legújabb 180 férőhelyes óvoda a dunaújvárosi Római városrészben könnyűszerkezetes technológiával, betonpanelek felhasználásával készült. (Fotó Kabáczy)