Fejér Megyei Hírlap, 1974. december (30. évfolyam, 281-304. szám)

1974-12-01 / 281. szám

Vasárnap, 1974. december 1. Piros könyvecskék az asztalon... PÁRTTAGSÁGI könyvecs­kéjét mindenki maga elé tet­te a virágmintás abrosszal leterített asztalra, miután he­lyet foglaltak az üzem ba­rátságos ebédlőjében, mely ezúttal a taggyűlésnek adott helyet. Török István párttitkárt ugyan nélkülözni voltak kénytelenek, mert gazdasági munkája Csehszlovákiába szólította, a pártvezetőség azonban helytállt, s számot adott az elmúlt négy eszten­dő tevékenységéről. Az Agrokomplex faipari üzemének kommunistái Tóth Lajos pártvezetőségi tag tol­mácsolásában hallgatták meg a részletes és igen alapos számadást. Nagyon jelentős a beszá­molónak az a kitétele, misze­rint „alapszervezetünk poli­tikai befolyásának egyik alapvető tényezője, az embe­rekről való gondoskodás­’ Tükrözi ez az üzem kommu­nistáinak politikai felfogását és munkastílusát. Jelentősé­get és fontosságot tulajdoní­tanak az apró tetteknek is, melyek meglehet, hogy az üzem szintjéről nézve csupán kis ügyek, de az egyszerű em­berek mindennapos gondjait jelentik. Az alapszervezet munkája embercentrikusságáról­­adott számot, amelybe belefér, hogy szigorú szeretettel egyengették a KISZ-szervezet lépéseit. A 17 tagú szervezet önálló és nagyon kezdemé­nyező. közülük négyen párt­tagok, hárman KISZ-aján­­lással. A gazdaságii vezetés minden, a fiatalokat érintő kérdésben kikéri a KISZ-tit­­kár véleményét. Bizonyára nem véletlen a beszámolónak az a kitétele, hogy az üzem­ben a KISZ-nek tekintélye van. NAGYON JÓ a szervezett dolgozók aránya, kifogástalan, sőt gyümölcsöző a pártszer­vezet és a szakszervezet kap­csolata. Nem kis érdeme van a szakszervezetnek abban, hogy a faipari üzem 1974. évi tervét már októberben telje­sítette és jelenleg a kongresz­­szusi felajánlás teljesítésén dolgoznak. Élők, mozgósíthatók a tár­sadalmi és tömegszervezetek, így a Vöröskereszt, az önkén­tes tűzoltók, továbbá a mun­kásőrök, önkéntes rendőrök. Az Agárdi Állami Gazda­ság 1968-ban hívta életre az AGROKOMPLEX kivitelező üzemet, azzal a céllal, hogy a mezőgazdaság is rendelkezzék saját tervező és kivitelező ka­pacitással. Csakhamar jelen­tős részt vállalt a sertés­program megvalósításából, hiszen a sertéstartó-rendsze­rekhez szükséges, könnyen szerelhető épülettípusokat gyorsan szállítani tudták. 1971-től már nemcsak ha­zai megrendelők, de a külföld is érdeklődni kezdett. A fa­ipari üzem, mint az AGRO­KOMPLEX szerves része, szintén részt vállalt a felada­tokban. Természetesen számot adott a vezetőség jelentése arról a törésről, amely 1972-ben je­lentkezett, de a következő esztendő már ismét a fellen­dülés éve volt: ekkor kezdték meg lengyel megrendelésre a szarvasmarha-telepek panel­­szerkezeteinek szalagszerű gyártását. Egyre szaporodik a megrendelésük. Siker, hogy jövő évtől a Szovjetunió is belép a meg­rendelők sorába. A pártvezetőség beszámo­lójában számot adott arról is, miként hajtották végre a párt ifjúsági és nőpolitikára vo­natkozó határozatait, hogyan segítik a nagy családosokat, a magányos és gyermekeiket egyedül nevelő nőket. A PÁRTVEZETŐSÉG be­számolója mélységeiben és részleteiben érinti az üzem és dolgozóinak életét, benne a kommunisták tevékenysé­gét. Igen nagy erőssége a be­számolónak, hogy tisztán lát­ja és meghatározza a jövő fel­adatait, melyek legelső­sorban a kommunistákra várnak. A vitában sokan mondták el véleményüket, tettek ja­vaslatot a még jobb munka érdekében. Thész Mária KISZ-titkár további segítsé­get vár, Tímár József a to­vábbképzés lehetőségét sür­geti, lesz-e módjuk vajon szakmát szerezni a sok éves gyakorlattal rendelkező dol­gozóknak? Galambos László­né arról beszélt, hogy fel kel­lene éleszteni a közös kirán­dulások, színházba járás régi, de hasznos szokását és ehhez kér segítséget. Ugyancsak ő javasolta, hogy a pártcsoport­­bizalmiaknak adjanak több tájékoztatást, hogy ugyanezt ők is megtehessék. Papp Ká­roly nyugdíjas az üzem ered­ményeit méltatta, nagy öröm­mel, Papp Károlyné a Vörös­­kereszt munkájáról és a vér­adók elismeréséről szólt. EGYBEN MINDEN hozzá­szóló egyetértett: jónak, elem­zőnek, iránymutatónak ta­lálta a vezetőség beszámoló­ját. És még valamit: az asztal­ra nem véletlenül tette ki-ki maga elé a párttagsági köny­vét. A könyvek ellenőrzése is része volt év közben a ve­zetőség pontos, lelkiismeretes munkájának, s lám a tagság is megértette: ez nem forma­ság csupán, elvi kérdés is. Balázs Katalin Az egyesülés után egy évvel Alcsútdobozon Lassabban gyorsabb Az Észak-Fejér megyei Ter­melőszövetkezetek Területi Szövetsége legutóbbi, novem­ber 29-i elnökségi ülése — Al­csútdobozon — megtárgyalta az egy évvel ezelőtti egyesült tsz gazdálkodásáról készített tájékoztatót. A tájékoztató szerkesztői: — dr. Bajkai Géza tsz-elnök, Tóth Béla szövet­ségi pénzügyi szakágazatveze­tő és Kiss László termelőszö­vetkezeti párttitkár — leírták, hogy a gazdaságot változatla­nul nyomják azok a sikertelen vállalkozások, amelyeket a régi vezetőktől örököltek. An­nak ellenére, hogy sokat iga­zítottak, javítottak a gazdál-­ kodáson, nem sikerült meg­szabadulni olyan korábbi vál­lalkozások terheitől, amelyek — peres úton — szinte viszik az egész nagyüzem teljes jö­vedelmét. Nagy kár — mondották az elnökség tagjai —, hogy már nem előbb tárták föl gondjai­kat. Egy évvel ezelőtt — pon­tosabban 1973. december 29-én — az egyesítő közgyűlésen ar­ról beszéltek, hogy felszínre hoztak minden korábbi „vét­ket” és tisztázták a „sötét” ügyeket. Akkor ez így is volt. A későbbiek során azonban kiderült, hogy a felcsútiak ál­tal folytatott — egyik — mel­léküzemági tevékenységgel, a csavargyártással jogtalan hasznot számoltak el. A Be­vételi Főigazgatóság a régi ve­zetés e tévedését, 390 ezer fo­rint gazdasági bírságot, az egyesült tsz-re rótta ki. Eb­ben az évben a tűzoltókészülékek gyártását, ellenőrzését jogtala­nul elszámolt bevétel miatt újabb 700 ezer forint befizeté­sére kötelezték a tszt. A TO-­VÁLL, a bicskei járás néhány termelőszövetkezetének építő közös vállalkozása, amelybe az alcsútdoboziak is „beszáll­tak”, szintén megbukott és a „beugró”, a részvény ugyan­csak elúszott. De nem sikerült néhány új, látszólag magas nyereséget ígérő vállalkozás sem. Bosszantó, de mit lehet tenni (?), az idén sem sikerült — 140 hektáron! — a napra­forgó. Idén először — a MÉK Vállalattal kötött szerződés alapján — megpróbálkoztak nagyobb területen vöröshagy­ma-termesztéssel. időjárási, kevésbé termesztési okok mi­att, szerény nyereséggel fize­tett. De számos más próbálkozás sem járt olyan eredménnyel, hogy ellensúlyozhatták volna a régi tévedéseket. Ebben a pillanatban tehát az a legna­gyobb feladata a tsz vezetésé­nek, hogy újra tisztázza, rend­szerezze működésének minden homályos részletét, hogy ne érje a gazdaságot nagyobb meglepetés. Az elnökség egy­értelműen azt tanácsolta az ülésre meghívott tsz-elnöknek, dr. Bajkai Gézának, hogy igyekezzen ésszerűen egysze­rűsíteni a gazdálkodási ágaza­tokon. Ne akarjanak — mi­ként azt az egyesülést követő évben alaptalanul tervezget­nék — egyszerre feljutni a „csúcsra", amikor annak nin­csenek meg a feltételei. Ta­nulsága az évnek tehát leg­előbb az, hogy pénzigényes beruházásba az a gazdaság ne fogjon, ahol — tilos. A­z elnökség tagjai azt is megfogalmazták, hogy a tsz vezetésének legyen feladata most — a zárszámadásra ké­szülve — megtárgyalni a tag­sággal a kialakult helyzetet. Ígéretek nélkül, őszintén és becsületesen fel kell tárni előttük mindazt, ami nyomja a gazdálkodást. Csakis a tag­ság megértő támogatásával szabadulhatnak meg azoktól a kötöttségektől, amelyeket a régi vezetés ront rájuk. Ami például a TÓVÁLL-féle vál­lalkozást illeti, az elnökség tagjai kimondták: az illetéke­sek vizsgálják meg és bizo­nyítsák is, ha lehet, a tsz véd­­telenségét. Természetesen van más ta­nulsága is az Alcsútdobozon kialakult helyzetnek. Dr. Baj­kai Gézának abban igaza le­het, hogy egész évben senki sem látogatta, segítette az ál­tala vezetett egyesült termelő­szövetkezetet. Jogos kívána­lom, és aligha érthető maga­tartás ez, kiváltképpen azok­nál, akiknek egyébként is fel­adatuk megóvni, megvédeni az adott tagszövetkezetet a ballépéstől, ha kell­ő megbí­zással, tevékeny közreműkö­déssel is. Ez azonban mégsem menti az új vezetést, mert sa­ját dolgaikat nekik kell job­ban ismerni, rajtuk kívül sen­ki sem tudja jobban, hol és mi fáj. Igen lényeges, hogy most az adott járási párt- és tanácsi vezetés is megvizsgálja még­­egyszer az alcsútdoboziak gaz­dálkodását. Továbbá: nem nélkülözhetik a kedvező pénz­ügyi támogatást sem. A bics­kei járás talán legnagyobb szövetkezeti gazdaságában — mondották az elnökség tagjai — megvan az az erő, amely elegendőnek bizonyul nagy­üzemének megújításához. Peresztegi T. Ferenc HÍRLAP ------------------ -----------------------------­ 3 ! Fodor elvtárs, kezdjük mindjárt a nehezével. A könnyűszerkezetes épületek drágák, ne­hézkesen készülnek. Mi ennek az oka? — Mindössze az, hogy ez az építési mód nálunk gye­rekcipőben jár. A kezdet ne­­hézségeiről van szó. Tervezők, beruházók, kivitelezők... Hol szorít legjobban a cipő? — Azt hiszen a tervezésnél kell alapvető változásokat el­érni. A nagy gyártási soro­zatok kialakítása a gazdasá­gosság előfeltétele. A nagy sorozatra való törekvés ösz­­szeütközésbe kerülhet az épületekkel szemben támasz­tott esztétikai igényekkel. A tervezők félnek, hogy a so­rozatban gyártott épületek és azok együttesei egyhangúak. Ez a félelem jogos . —— — Nem hinném. Mikor a paneles építkezést elkezdtük, mindenki a lakótelepek si­várságától, egyhangúságától félt. Azt hiszem, az elmúlt 15—20 év alatt eljutottunk addig, hogy ma már képesek vagyunk szép lakótelepet is építeni a panelekből. Példa­ként említeném az újpalotai lakótelepet, ízlése válogatja.. . Tudomásul kell azt ven­ni, hogy a sorozatban gyár­tott elemekkel nem művészi alkotásokat hozunk létre. Az is igaz, hogy a hasonlóak még lehetnek szépek. Úgy vélem, az a helyes, ha nem az épületeket tipizálják, ha­nem az építési elemek jelen­tős részét. Ez lehetőséget ad arra, hogy gazdaságos gyár­tási határok között eltérő ren­deltetésű és nagyságú, for­mai kialakítású épületeket lehessen létrehozni. . Tény, hogy a közelmúlt hazai ta­pasztalatai azt bizonyítják: azok a könnyűszerkezetes épületek, amelyeket egyszeri megvalósításra terveztek, nem nyújtották az építési múlttól elvárható eredménye­ket. A tervezőkről esett szó az imént.­­ Azt hiszem nekik kell a legnagyobb szemléletbeli vál­toztatást megpróbálniuk. Job­ban figyelembe kell venni az ipar lehetőségeit, használni a számítástechnikát és így to­vább. Szorosabb kapcsolatot, kell kiépíteniük a gyártókkal, a szerelőkkel. A kormányprogram 1975-re 1,35—1,65 mil­lió négyzetméter köny­­nyűszerkezetes épüle­tet kellett volna gyár­tani. — 1,2 milliót fogunk gyár­­tani; egy 1972-ben hozott gaz­dasági határozat a programot két részre bontotta, majd ké­sőbb az első ütem végrehaj­tását 1976. végéig módosítot­ták. Jelenleg az a helyzet, hogy 1977. végére kell létre­hoznunk a mintegy másfél millió négyzetméter évi ka­pacitást. A mezőgazdasági, vagy az ipari célú építkezé­seknél terjednek gyor­sabban a könnyűszer­kezetek? —­­ A mezőgazdaságnál, ott igen jelentős a piac felvevő­­képessége. Az AGROBER jól munkálkodik a program vég­rehajtásán. Dunaújvárosban több példa van rá, hogy kö­zösségi célokra haszná­latos épületeket gyár­tanak könnyűszerke­zetekből.­­ A dunaújvárosi példa nem általános, itt a Vasmű is, a 26-os ÁÉV is igen jól dolgozik, végrehajtják a program rájuk eső részét, de a közösségi célú épületek könnyűszerkezetes szerelé­sére inkább csak igény van mint lehetőség. Az igények mögött nem mindig áll kellő anyagi fedezet sem. Nagyon sokan bábás­kodtak a program vég­rehajtása körül és olyan nagy vállalatok, mint például a Dunai Vasmű kimaradtak a fővállalkozók sorából.­­ A Vasmű kitűnően meg­találta azóta a helyét a prog­ram végrehajtásában. Egyéb­ként valóban sokan próbál­tak könnyűszerkezetet gyár­tani. Sikk lett és persze üzlet is. Nem mondom, hogy csak ez volt a járható út, de sem­miképp nem lett volna he­lyes, ha megtiltjuk egyes vállalatoknak, hogy épület­­szerkezeteket gyártsanak, önállóak, és bizonyára tanul­tak az elmúlt három évből. Azt is el kell mondanom, hogy a sok önkéntes jelent­kező közül voltak, akik való­ban jól megtanulták a lec­két, ma már megfelelő szer­kezeti elemeket gyártanak. Úgy látja ön, hogy a rövid visszaesés után mégis csak sikerül a könnyűszerkezetes program előkészítése, és beindítása? — Teljes biztonsággal mondhatom, hogy sikerül. Meg­van hozzá az ipari hát­tér, megvan az igény. De ah­hoz, hogy a könnyűszerkeze­tes épületek igazán olyanok legyenek, ahogy az a nagy­­könyvben áll, még sokat kell tanulni tervezőknek, kivite­lezőknek egyaránt. Baranyi Pál Egy kormányprogram a megvalósulás útján Könnyűszerkezetek az építőiparban Az ipari kapacitás csak ritkán vész el , inkább átalakul. A második világháború éveiben rendkívüli mértékben felfejlőtlő a gépipar, a háborús megrendelések elmaradásával új piacokat keresett. Mivel városok, ország­részek hevertek romokban, üzemek gyors indítására lett volna szükség — épületeket kezdtek gyártani. Vasból, acélból, üvegből, alumíniumból, hőszigetelő anyagokból — egyetlen kiló cement, egyetlen liter víz nélkül. Az erősen iparosodott nyugati országokban már hagyományai vannak a köny­­nyűszerkezetes épületek gyártásának, szerelésének. Hazánkban 15—20 éve haszná­lunk egyes könnyűszerkezetes elemeket, de a komplex könnyűszerkezetes építési mód csak az utóbbi három­ évben kezdett elterjedni Magyarországon. Mivel ez építkezés iparosításának, nevezetesen a könnyűszerkezetes építésnek igen nagy gazdasági jelentősége van, kormányprogram irányozza elő a módszer el­terjesztését. Lényegében félidőben vagyunk, három esztendeje munkálkodnak a szakembe­rek a könnyűszerkezetes építkezés feltételeinek megteremtésén , és mintegy három év van addig, mikor el kell kezdeni a módszer széles körű alkalmazását. 1975-ben évente 1,2 millió­­négyzetméternyi alapterületű könnyűszerkezetes épületet gyárt és szerel össze a magyar ipar. Fodor Gyulával, a Könnyűszerkezetes Programiroda vezetőjével beszélgettünk az elmúlt három év tapasztalatairól, az 1977-ig és az azt követő időszakban készített tervekről. A legújabb 180 férőhelyes óvoda a dunaújvárosi Római városrészben könnyűszerkezetes technológiával, betonpanelek felhasználásával készült. (Fotó Kabáczy)

Next