Fejér Megyei Hírlap, 1981. május (37. évfolyam, 101-126. szám)
1981-05-01 / 101. szám
A LEGMAGASABB FOKON HÁZTŰZNÉZŐ ORSZÁGOS DIÁKNAPOK ÜNNEPI MELLÉKLET VAN MUNKÁNK Valljuk be őszintén: általában tökéletes közönnyel nézzük a tévé képernyőjén a munkanélküliek tiltakozó akcióit, és unottan lapozzuk tovább az újságot hasonló témájú tudósítások, cikkek láttán. " Munkanélküliség? Vannak fogalmak, amik számunkra legalábbis a negyvenes és a fiatalabb korosztályok számára egyszerűen fölfoghatatlanok. Munkanélküliség Franciaországban, Angliában, megannyi fejlett ipari államban? E tv-híradások és újságelemzések elérhetetlen messzeségbe távolítják ezeket a nagyon is közeli országokat; valahogy úgy vagyunk vele, mintha nem is evilági gondokról hallanánk. S valóban, hogy felfogjuk, miről van szó, ahhoz a „munkanélküliséget” látni kell. Ha úgy tetszik, testközelből. Egyhamar nem felejtem el a párizsi metró alagútjaiban látott sajátos testtartásban kuporgó, arcukat összefont karjaik közé rejtő alakokat. Nem voltak koldusok, mégis koldultak, pontosabban: kértek. Krétával rajzolták az aszfaltpadlóra: „aidezmoi!” „Segítsetek rajtam! Nincs munkám, segélyt nem kapok, két gyereket nevelek, a feleségem is munkanélküli”. Látható volt: szégyenük, hogy kérniük kell. Hisz nemrégiben még nem is rosszul fizetett munkások, alkalmazottak voltak. Szégyenük, hogy a metró alagútjaiba kerültek. Szánakozva néztem őket, de voltak közöttük olyanok is, akiktől féltem. Ők, a két állomás között robogó metrókocsikban kérték, hogy „aidez-moi!”. Először csendesen, szintén csak szégyenkezve. Majd látva a közönyös arcokat, egyre agresszívebben, egyre hangosabban, és fenyegetőzve. Egyikük a mellettem ülő arcába ordította: „Segíts! Holnap te is ide juthatsz!” A munkanélküliséget látni kell. S akkor talán érthetőbbek, felfoghatóbbak és elgondolkoztatóbbak a munkanélküliség rohamos növekedését jelző statisztikai adatok, s a számok mögé pillantó újságelemzések. Akkor talán elkezdünk gondolkodni azon is, hogy miként állunk itt Magyarországon 1981-ben a megélhetésünket biztosító munkával, a munkaviszonnyal? A munkanélküliséget látni kell, s akkor talán — félve írom le, de azért megkockáztatom —, kissé szégyenkeznénk is. Mert esetleg belátnánk, hogy az ami a párizsi metróban gubbasztó embernek a legtöbb, a legfontosabb, mert az élet, annak rangja és becsülete mifelénk ugyancsak kérdéses. Olyannyira az, hogy már jó ideje hallani azt is, hogy „egy kis munkanélküliség kellene, s rögvest megszilárdulna a munkafegyelem, s jóval kevesebb gondunk lenne a munkamorállal, a teljesítményekkel, a munka és a munkahely megbecsülésével”. Ám gyanítom, akik ezt mondják, nem látták, vagy nem akarták látni a munkanélküliséget. És azt is gyanítom: nem akarják vagy nem képesek végiggondolni véleményük abszurditását. Feltehetően azért sem, mert egyoldalúan — következésképpen eltorzítva — értelmezik a teljes foglalkoztatás követelményét, hisz ez a legegyszerűbb. Mindenkit alkalmazni, mindenkinek munkát adni (s ez igazán nem nehéz, még a némileg lefékezett gazdasági növekedés időszakában sem), és mindegy, hogy kinek, milyen munkát adni. Valamit, valahol, még akkor is, ha az értelmetlen, céltalan, gazdaságtalan; s még akkor is, ha jól tudjuk, hogy a teljes foglalkoztatás ikerjelszava a hatékony, a racionális foglalkoztatás. Csakhogy ez már sokkal nehezebb. Ennek megvalósítása már valóban sok gondolkodást, egészen másfajta munkaerőgazdálkodást, iparfejlesztést, végső soron pedig a mainál messzebb látó gazdaságpolitikát feltételezne. Nem mellőzhető, és sokáig nem halogatható tennivalók. Mert a munka, és a munkahely becsülete, illetve megbecsülése mindenekelőtt a végzett munka értelmének és hasznának felismerésétől függ. A „haszon”, ez esetben nem közgazdasági kategória. Törvényes munkaviszonyban is érezheti az ember, hogy felesleges, tevékenységének nincs értelme, haszna. És alighanem ez sem kisebb gond, mint ami a „legfejlettebbekre” jellemző, az egyre nyomasztóbb munkanélküliség. Viszont: egészen másfajta gond. Enyhíthető, sőt megoldható. Átgondolt, felelősségteljes, szakszerű és legfőképpen következetes gazdaságirányítással és gazdaságpolitikával. Vértes Csaba h élyén MÁJUSI. FEJÉR MEGYEI HÍRLAP VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK ! Péntek, 1981. május 1. XXXVII. évfolyam, 101. szám Ára: 1,80 forint A Pedagógusok Szakszervezetének elnökségi ülése A Pedagógusok Szakszervezetének elnöksége először rendezett Székesfehérváron kihelyezett ülést, amelyen meghallgatta a városi bizottság munkájáról szóló jelentést. A munkaértekezleten részt vettek többek között: Voksán József, a szakszervezet főtitkára, Sudár Iván, az MSZMP Fejér megyei Bizottságának titkára, Knizse Gyula, az SZMT titkára, valamint a város párt és tanácsi vezetői. A választás óta végzett munkát elemző beszámoló értékelte az oktatáspolitikai tevékenységet, a szakszervezeti nevelő munka eredményeit, a pedagógusok élet- és munkakörülményeit. Rákos Csabáné, a fehérvári bizottság titkára adott választ a beszámolóval kapcsolatos kérdésekre. Sudár Iván hozzászólásában hangsúlyozta, hogy a jobban szervezett iskola jobb eredmények forrása, ha jó az oktatás-nevelés, akkor a munkaerő minősége is az. Seres József, a városi tanács elnöke szólt azokról a tényekről és tervekről, amelyek a pedagógusok élet- és munkakörülményeinek jobbítása céljából folyamatosan történnek. Knizse Gyula annak a tapasztalatának adott hangot, hogy javult, hatékonyabb lett a szakszervezeti bizalmiak és titkárok tevékenysége és ezzel együtt tekintélyük is nőtt. Arra buzdított, hogy minden kritikus kérdést tűzzenek napirendre, hogy ezzel is segítsék a gyors és a lehető legjobb megoldást. Az elnökség a kihelyezett ülés napirendjeinek megtárgyalása, jóváhagyása után megtekintette Székesfehérvár nevelési központját, a Liget-sori iskolát. Gyáravatás Bicskén Tegnap Bicskén az MMG Automatika Művek Gázautomatika Gyárában Litvai István ipari miniszterhelyettes ünnepélyes keretek között átadta rendeltetésének az ország legkorszerűbb precíziós öntödéjét. Az ünnepélyes avatáson részt vettek: Závodni László, a Fejér megyei Pártbizottság titkára; Tőke Gyula, a bicskei járási pártbizottság első titkára; Pál József, a Budapesti III. kerületi pártbizottság titkára; dr. Káli Ferenc országgyűlési képviselő; dr. Sass József, a bicskei járási hivatal elnöke, valamint a párt-, az állami és társadalmi szervezetek más képviselői. A vendégeket és a bicskei gyár dolgozóit Győri Imre gyárigazgató köszöntötte. A munka és a munkásszolidaritás ünnepét, május elsejét méltató szavai után Fekete Rudolf, az MMG Automatika Művek vezérigazgatója tartott ünnepi beszédet. A többi között elmondta, hogy a 120 millió forint értékű beruházással épült új öntödében évente 110 tonna alumínium és színesfém öntvény alkatrész állítható elő nagy pontossággal. A formázó robotgépekkel és vákuum öntőberendezéssel itt készülő alkatrészek alig igényelnek utólagos megmunkálást. Az ünnepi beszédet követően Littvai István miniszterhelyettes az Ipari Minisztérium nevében köszöntötte a bicskei gyár kollektíváját s a precíziós öntöde átadását az öntészet története új állomásaként értékelte. Az ünnepség második részében Fekete Rudolf vezérigazgató az építőmunkában is kiemelkedő teljesítményt nyújtó tizenegy dolgozónak Kiváló Dolgozó kitüntetést adott át. A bicskei gyár kollektívájából egy dolgozó „Kiváló ifjú szakember”, egy pedig Szakma Ifjú Mestere kitüntetést kapott. A múlt évi szocialista munkaverseny eredményei alapján Győri Imre gyárigazgató négy szocialista brigádnak adta át a megérdemelt brigádcímeket. Az avatási ünnepség befejezéseként a precíziós öntödét Littvai István miniszterhelyettes adta át a gyár és az egész magyar ipar számára. V. Gy. Az öntéshez készült viaszmintákra a legkorszerűbb robotgépekkel képzik a hőálló keramikus héjat Elismerés a kiváló munkáért Vörös Zászló az Ikarus gyárának Bensőséges ünnepséget tartottak tegnap az IKARUS székesfehérvári gyára kísérleti gyáregységében. Az ünnepségen a többi között részt vett Khaut András, az MSZMP Székesfehérvári városi Bizottságának első titkára; Fogarasi Tibor, a Fejér megyei Tanács elnökének általános helyettese; Penk Márton, a KISZ Fejér megyei Bizottságának első titkára és Toldi József, az IKARUS nagyvállalat vezérigazgatója. Varga Ferenc, az IKARUS székesfehérvári üzemi pártbizottságának titkára nyitotta meg az ünnepi tanácskozást. Ezután Balla Károly, a székesfehérvári gyár igazgatója tartott ünnepi beszédet. Hangsúlyozta, hogy az IKARUS nagyvállalat és ezen belül a székesfehérvári gyár dolgozói számára nagy jelentőségű ez a nap. Ugyanis az V. ötéves terv során végzett eredményes tevékenység, valamint a XII. pártkongreszszus és a hazánk felszabadulásának 35. évfordulója tiszteletére szervezett munkaverseny eredményeként negyedszer nyerték el a Kiváló Vállalat kitüntető címet és megkapták a Minisztertanács és a SZOT Vörös Zászlaját. Az ünnepi szónok elmondta, hogy ma már a szocialista országok autóbuszközlekedésük jó részét IKARUS-buszokkal bonyolítják le. A tőkés országokba irányuló exporttervüket nemcsak teljesítették, hanem 40 százalékkal túlteljesítették. Az elmúlt öt esztendőben alakult ki a gyár összeszerelő tevékenysége, ami nem eseti, hanem évről évre visszatérő, tartós piacot jelent számukra. Khaut András, a székesfehérvári pártbizottság első titkára átadta a Fejér megyei Pártbizottság Kongresszusi Oklevelét a technológiai főosztály Vasas Centenárium szocialista brigádja vezetőjének, Kalauz Józsefnek. Ez a szocialista közösség egyben elnyerte a Vállalat Kiváló Brigádja címet is. Az ipari miniszter a Kiváló Munkáért kitüntetést adományozta Balla Károlynak, a gyár igazgatójának; Kelemen Pál főmérnöknek; Juranovics Ferencnek, a II. számú gyáregység csoportvezetőjének és Horváth Istvánnak, az előszerelde üzem dolgozójának. Herold Tibor, a népfront városi bizottságának titkára Salamon Lászlónak, az Országos Béketanács elismerő oklevelét nyújtotta át. Cs. J. Toldi József vezérigazgató átnyújtja Balla Károly igazgatónak a Vörös Zászló elnyeréséről szóló oklevelet