Fejér Megyei Hírlap, 1981. november (37. évfolyam, 257-280. szám)
1981-11-02 / 257. szám
FEJÉR MEGYEI HÍRLAP , 1981. NOVEMBER 1. Ifjúsági parlament a Dunai Vasműben A Dunai Vasmű 12 500 tagú kollektívájának egynegyedét kitevő fiatal képviseletében 200 ifjúsági küldött ülte körül a vállalat kultúrtermében felállított tárgyalóasztalokat, hogy az ifjúsági parlament adta lehetőséggel élve, meghallgassák dr. Szabó Ferencnek, a kohászati kombinát vezérigazgatójának beszámolóját a párt ifjúságpolitikájának megvalósítását szolgáló, 1979-ben kelt vezérigazgatói rendelkezés végrehajtásáról, az ehhez fűzött vezetői véleményeket, s hogy társaik megbízásából ők is elmondják, miként értékelik a vállalatnak a fiatalokkal szemben tanúsított magatartását. Az ifjúsági parlament munkájában részt vett Gadanecz György, az MSZMP Dunaújvárosi városi Bizottságának első titkára, Kiszler Albert, a KISZ megyebizottságának titkára, dr. Etelvári Attila, az SZMT titkára, valamint a városi KISZ-bizottság, a városi tanács, a vállalat vezető testületeinek és alsóbb gazdasági szervezeteinek vezetői, képviselői. A vezérigazgatói beszámolót követően Farkas István, a vállalat KISZ-bizottságának titkára ismertette a beszámoló alapjául szolgáló, az ifjúsági törvény megvalósítását értékelő dokumentumról szóló közös állásfoglalást. A KISZ- bizottság titkára elmondta, hogy a beszámoló kitért minden olyan témakörre, amely ma foglalkoztatja az ifjúságot. Megállapította továbbá, hogy a vállalat vezetői érzékelhetően beépítették napi tevékenységükbe az ifjúsági törvény végrehajtásából adódó feladatokat. Mégis meg kell említeni, hogy a pályakezdő fiatalok fogadásának rendkívüli jelentősége miatt sajnálatos, hogy a feladatok pontos megfogalmazása ellenére sem mindenütt működik a patronálási rendszer kielégítően. A közös testületi ülés indokoltnak látta a lakáshozzájárulási kedvezmény valamennyi fiatalra történő kiterjesztését. Szorgalmazni szükséges, hogy az ifjúsági érdekvédelmi feladatok üzemi szinten is megoldódjanak. Az értékelő jelentést követően 14 küldött kért szót. A felszólalók zöme a munkával, annak jobbításával, a munkakörülmények javításával, jó része bér- és szociális jellegű kérdésekkel, néhány vélemény a továbbképzés és munkaverseny problémáival és egy kisebb hányada a mindennapok gondjaival foglalkozott. A feltett kérdésekre dr. Szabó Ferenc vezérigazgató adott választ. Végezetül a Dunai Vasmű ifjúsági parlamentje vállalati intézkedési tervet fogadott el, majd a Dunai Vasműt az iparág ifjúsági parlamentjén képviselő öt küldöttet választották meg. s. b. Tudományos előadás, nagy érdeklődés KÖZÉPÜLETEK FELÚJÍTÁSA Az építőipari felújítási gyakorlat neuralgikus pontja került terítékre e hét elején az ÉTÉ rendezvényén. A nagy tapasztalatokkal rendelkező előadó, Mátyás Sándor, a Fejér megyei Beruházási Vállalat műszaki igazgatóhelyettese a középületek felújításával kapcsolatos problémákról tartott előadást a fehérvári Technika Házában. Az Építőipari Tudományos Egyesület székesfehérvári csoportjának érdeklődő szakemberei a problémakör sűrítményét hallhatták az előadótól. A középületek általában harminc-negyven évnél idősebb építmények, amelyekben a legkülönbözőbb közintézmények funkcionálnak (tanácsok, gyermekintézmények, könyvtárak, stb.). A középületek állapota, állaga az elmúlt évtizedekben romlott, s Mátyás Sándor ennek az okait tárta fel. A középületek fenntartására szánt keret csak a kisebb javításokra elegendő. Az épületeknek ritkán akad értő műszaki vezetője, aki átlátja a rövid és hosszú távú fenntartási teendőket. Az intézmények igényeinek megfelelően régebben végzett, sajnos műszakilag nem kellően körültekintő átalakítások sok, ma jelentkező hibának a forrásai. A különböző épületszerkezetek élettartama más és más, a fenntartási munkákat ezekhez igazítva lenne szükséges programozni. A középületek használatba vételekor, sajnos nem vizsgálták meg körültekintően, hogy az eredetileg más funkciójú (pl. kastély, kúria) épület alkalmas-e letelepítendő intézmény működéséből adódó igénybevételek elviselésére. A jövőben tehát a helyes felújítási munka az optimális felhasználási cél meghatározásával kell, hogy, kezdődjék, majd következhet az épület állagának felmérése. Ezután a régi épület adottságai és az új építészeti előírások között kell megkeresni az egészséges kompromisszumot, az épület és az intézmény érdekeit egyaránt szem előtt tartva. További nehézséget jelent, hogy a ma érvényben levő gazdasági szabályozók nem teszik érdekeltté a kivitelező vállalatokat a fenntartási építésben, amely nagyon élőmunka- és szakértelem-igényes, tehát kis termelékenységű. A fenntartási munkák műszaki problémái többnyire bonyolultabbak, mint amilyenek egy új épület megépítésénél jelentkeznek. Állandó együttműködés szükséges már a tervezés stádiumában a tervező és a kivitelező között (anyag- és szerkezetegyeztetés), az építéshez gyakran nem áll rendelkezésre elegendő felvonulási terület, sajátos építésszervezés dolgozandó ki, és előfordulnak építés közbeni módosítások, leállások. A nemzeti vagyon jelentős részét képező középületállomány legtöbbje városképi, műemléki jelentőségű vagy éppen műemlék. Romlásuk, elvesztésük tehát súlyos kárt jelentene. Gyökeres szemléletbeli változásnak kell bekövetkeznie ahhoz, hogy a középületek állapota javuljon, s, hogy a fenntartási építést végző vállalatok erkölcsi és anyagi megbecsülése a népgazdasági érdekeket kifejezve emelkedjék. A szakmunkásképzésben is változást kell elérni (régi szakmákat is oktatni kell), rendszeres, állandó szakmai felügyeletet kell az épületek állagának javítása céljából megszervezni. Az előadás sikerét a sok kiegészítő hozzászólás bizonyította. Ezek közül Stipkovits Gerhardnak, a Fejér megyei Tanács Építőipari Vállalata műszaki igazgatóhelyettesének mondatai emelkedtek ki. Stipkovits Gerhard többek között számokkal érzékeltette, hogy jelenleg nagy ellentét mutatkozik a középületek felújítását kívánó népgazdasági érdek és a gazdasági szabályozók által meghatározott vállalati érdek között. -Elsősorban ezen feszültség feloldására lenne szükség ahhoz, hogy a Mátyás Sándor által 500 millió forint értékűre becsült megyei középület-felújítási feladatok javát a közeljövőben az érdekelt építőipari vállalatok, tönkremenetelük kockáztatása nélkül, tisztes nyereséggel elvégezhessék. Mester Sándor. Zeissplanetáriumok A Zeiss-gyártmányok nagy hírnévnek örvendenek és világszerte keresettek. A jénai Zeiss Művek jelenleg 100 országgal áll kereskedelmi kapcsolatban. A tudósok több mint 700 nagy, jénai gyártmányú asztronómiai megfigyelő- és értékelő berendezéssel figyelik a világűr titkait Földünk különböző országaiból. A jénai szakemberek eddig több mint 300 planetáriumot szereltek fel külföldi megrendelőiknek. Zeiss-planetárium működik többek között a brazíliai Rio de Janeiróban, az ausztráliai Brisbane-ban az indiai Allahabadban és az ausztriai Klagenfurtban. A Szovjetunióban, az űrhajósok híres Csillagvárosában is található Zeiss-berendezés, az űrhajó-planetárium, az úgynevezett spacemaster, amely az űrhajósok felkészítését szolgálja. Jelenleg a görögországi Tripoliszban létesítenek űrhajó-planetáriummal felszerelt épületkomplexumot a Zeiss Művek szakemberei. (BUDAPRESS — ADN) Politikai kiadványok terjesztői Immáron huszadik alkalommal rendezi meg a Kossuth Könyvkiadó a pártszervekkel és pártszervezetekkel közösen a politikai könyvnapokat. Megyénkben november 5-én 14 órakor, a Videoton művelődési házában lesz megyei ünnepség. Ez alkalommal könyvárusítással egybekötött könyvkiállítás várja az érdeklődőket. Az eseményen köszöntik azokat, akik propagandistái, terjesztői a politikai kiadványoknak, akik hozzájárulnak ahhoz, hogy megyénkben évről évre mintegy négymillió forint értékű kiadvány gazdára, olvasóra találjon. Közülük mutatunk be két terjesztőt. A főnővér — A főmadárka itt van? — néz be egy nővér, majd a főorvos, aztán az ügyeletes orvos keresi Bognár Józsefnét, akit egyébként csak a legritkább esetben találni a szobájában: rendszerint a kórtermekben, a vizsgálókban végzi munkáját. Őszintén csodálom, hogy ilyen, állandó készenlétet kívánó hivatás mellett jut ideje a könyvekre. Pontosabban fogalmazva: a könyvek terjesztésére. Márpedig azt is — csakúgy mint főnővéri teendőit a megyei kórház nőgyógyászatán — nagyszerűen végzi. Aki csak ismeri — sokan vannak — azt tartják róla, a vérében van a könyvterjesztés. Sok idejét nem rabolhatom el, amikor beszélgetni leültünk, a legfontosabbakat azonban elmondta: — Hat éve vagyok párttag, s pártfeladatként végzem a Kossuth Kiadó könyveinek, kiadványainak terjesztését. Most már két éve, hogy „csúcsterjesztő” vagyok a kórházban, az alapszervezeti terjesztők tőlem viszik el az érdeklődésre számot tartó kiadványokat. — Bizonyára teljesítendő tervük van a könyvterjesztőknek is. — Igen, idén negyvenhétezer forint volt a terv. Boldog vagyok, mert már sikerült elérnünk. — Mit keresnek a „vásárlói”? — Nagyon változó: mást keresnek az orvosok, mást a szakalkalmazottak, mást a párttagok, s megint mást a pártonkívüliek. De különböző a nők és a férfiak érdeklődése is, így a kiadó könyveinek teljes skáláját megrendelem, a lexikontól a pártkiadványokon át a kötéshorgolásig. A legnagyobb sikere, azt hiszem, mégis az Univerzum-sorozatnak van. A főnővér szobájában az íróasztal alatt, a szekrény mellett még kicsomagolatlanul tornyosulnak a politikai könyvnapokra rendelt kötetek. Pillantásomat követve a terjesztés módszereit említi: — A könyvet megszerettetni, terjeszteni nem kampányfeladat. Aprólékos, mindennapi munka ez, de nagyon szeretem csinálni — mondja. — A főnővért keresik! — kiáltanak be a folyosóról, s Bognár Józsené indul a betegeihez. — már érdeklődési kör szerint is. Gazdasági munkája helyismeretet követel, az itt eltöltött évek pedig nagyon sok új ismerőssel hozták össze. A Pártélet, a Társadalmi Szemle, a Nemzetközi Szemle, a Béke és Szocializmus című folyóiratok terjesztésével foglalkozik elsősorban. Alapszervezetének tagjai várják, igénylik ezeket, és ha valamelyik kiadvány késik, már reklamálnak, érdeklődnek, mi történt, miért nem kereste fel őket. A politikai munkával, a politikai élettel, de mindenekelőtt az elméleti kérdésekkel foglalkozó írások segítenek az eligazodásban, egy-egy probléma megértésében és megértetésében. A terjesztő közreműködésével már Kossuth-kiadványok is eljutnak a munkatársakhoz. Segít azoknak, akik tanulmányaikhoz kérnek segédanyagot, kézikönyvet, ismeretterjesztő anyagot. Héjj Andráson kívül a Videotonban még majdnem 80 politikai könyvterjesztő dolgozik. Havonta 1500 kiadványt juttatnak el a dolgozókhoz. Igaz, sokszor nehéz a találkozás egy-egy kollégával, hiszen váltóműszakban dolgoznak. Az olvasott írásokról is szűkebb körben ejtenek szót, de ha mód nyílik rá, beszélnek róluk. Szép és fontos pártmegbizatást teljesít Héjj András. Pontosan, fegyelmezetten, úgy ahogy ez a pártmunkában szokásos. Járja a terjesztők útját, amelyik az olvasókhoz vezet. Kínálja, ajánlja a politikai kiadványokéta régi és az új munkatársaknak. Nem rest, ha kell utánajár a kért anyagnak. Ezzel is hozzájárul a pártmunka eszköztárának gyarapításához. vjjja — kovalcsik — Út az olvasóhoz A vállalat szívéből, az energiaellátási központból jött rövid beszélgetésre, szakított időt munka közben Héjj András. Régi dolgozója a Videoton Elektronikai Vállalatnak, 1962-ben jött ide, tanulónak. Aztán itt maradt, majd technikus lett, megszerette a munkát, a munkatársakat. Nemcsak szakmáját műveli szívesen, de azon túl, azzal együtt is talál más közhasznú elfoglaltságot. Már tíz esztendeje, hogy a politikai folyóiratok, könyvek terjesztését rábízták, pártalapszervezetében. Sok embert ismer név szerint, ér 19 ezer tonna vashulladék Az ország nagy kohászati műveinek alapanyaggal való ellátása, a felszabadulás óta a Kohászati Alapanyagelőkészítő Közös Vállalat feladata. A KOKÖV-öt négy vállalat hozta létre. A Lenin Kohászati Művek, a Dunai Vasmű és az Ózdi Kohászati Üzemek érdekeltsége 30—30 százalékos, a Csepel Műveké pedig 10 százalékos. A közös vállalatnak tizenhét telephelye működik. A négy alapító cégen kívül ők látják el az ország más kohászati műveit is vashulladékkal, ami a koksz, a vasérc, a mészkő és egyéb adalékanyagok mellett hidegbetétként szolgál az acélgyártáshoz. A székesfehérvári telephely begyűjtési tevékenysége négy megyére terjed ki. Fejér megyén kívül Tolna, Somogy és Komárom megye egy részéről is az ő feladatuk az ócskavas gyűjtése. A fehérvári begyűjtőtelep tevékenységéről, a még hátralévő két hónap feladatairól Máté Józseffel, a közös vállalat begyűjtési előadójával, a telep megbízott vezetőjével beszélgettünk. — Begyűjtési rendszerünk többcsatornás. Három módszert különböztetünk meg: az ipari üzemektől, a mezőgazdasági egységektől és az intézményektől vagy mi hozzuk el a vashulladékot, vagy ők szállítják a telepünkre, vagy pedig egyből vagonba rakják. Legjelentősebb partnereink a Könnyűfémmű, a Videoton, a SZIM és az Ikarus. A telepre került vasat minőség és méret szerint különválogatják, valamint megtisztítják a különféle szenynyeződésektől. Amennyiben a vashulladék minősége megfelel a beolvasztáshoz, minden kerülő nélkül a művekbe küldik, ha pedig további feldolgozás szükséges, a budapesti és a miskolci központi telepre szállítják. Nehéz munkakörülmények között dolgoznak az alapanyagelőkészítők. Ha esik, ha fúj, mindig a szabadban várja őket a munka. A gépesítés megfelelő, a rakodó- és szállítóeszközöket az elmúlt hónapok során cserélték át a legkorszerűbb típusokra. Két homlokrakodó- és egy polipmarkológéppel, valamint három 10 tonnás tehergépkocsival és egy 12 tonnás gépszállítóval rendelkeznek. A gépszállítóval a rakodógépeket fuvarozzák, így sokkal gyorsabban a helyszínre érkeznek. Augusztus elsejétől áttértek az ötnapos munkahétre, minden szombatjuk szabad. A csökkentett munkaidő pontos terveket, feszített munkatempót követel tőlük. Éves tervük 20 ezer tonna vashulladék összegyűjtése. A jelenlegi helyzet szerint a tervezettől mintegy ezer tonnával elmaradnak. A lemaradás abból adódik, hogy a vállalatoknál kevesebb hulladék gyűlik össze. Gazdaságosabban termelnek, jobban takarékoskodnak. Népgazdasági szempont- ból mindenképpen előnyös, hogy kevesebb a vashulladék, hogy a gazdasági egységek eredményesen takarékoskodnak. Egyre kevesebb lesz a megmunkálási hulladék, amit régebben a selejt közé dobtak, ma már hasznosítják. A kohászatnak viszont minél több ócskavasra van szüksége. Az ellentmondás csak látszólagos. Vállalnunk kell a visszaesést, és a jövőben arra kell törekednünk, hogy eddig még fel nem kutatott helyekről is tudjunk vashulladékot begyűjteni. A konverteres acélgyártás során a fel nem használható, a készletgazdálkodást rontó felesleges vashulladékot a közös vállalat nyugati országokba exportálja. A székesfehérvári telephelynek az év utolsó negyedében nyílt lehetősége erre év végéig, várhatóan 350 tonna vashulladékot exportálnak. V. V. 3. OLDAL ✓ . ' O *