Fejér Megyei Hírlap, 1983. január (39. évfolyam, 1-25. szám)
1983-01-04 / 2. szám
FEJÉR MEGYEI HÍRLAP , 1983. JANUÁR 4. KEDD Felmérés Műemlékké nyilvánítható alkotások Az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium irányításával megkezdődött a legújabbkori építészeti és történeti értékeket őrző épületek felmérése. Kiválasztják a legbecsesebbeket, s gondoskodnak arról, hogy megkapják a műemlékeket, a műemlék jellegű és a városképi jelentőségű épületeket megillető rangot és védettséget. A századforduló táján és elsősorban a két világháború között épült alkotásokat veszik számba, köztük a szecesszió és az eklektika, majd a megújuló modern építészet stílusjegyeit hordozó épületeket. A felméréssel nem jutnak el napjaink építészeti alkotásaihoz, mert kellő történeti távlat szükséges a műemlék jelleg megítéléséhez. Az Országos Műemléki Felügyelőség elsősorban azokat a legújabbkori épületeket nyilvánítja műemlékké, amelyeknek alkotói úttörőjellegű kezdeményezésekkel gazdagították a magyar építészetet. Védetté nyilvánítják a történelmileg legbecsesebb munkásmozgalmi-, agrár- és ipari emlékeket. Ám városainknak, falvainknak a nemzeti megbecsülésbe érdemes létesítmények mellett jó néhány olyan épülete van, amelynek egy adott körzetben, vagy a településen van kiemelkedő jelentősége, s ezért érdemli meg, hogy a tanács saját rendeletben gondoskodjon a védelméről, megőrzéséről. Budapesten például az Országos Műemléki Felügyelőség az emlékezetes Wekerle-telep főtéri épületét védi, s a környezet védelméről a tanács gondoskodott. Győrött a Hazafias Népfront javaslatára a városi tanács — a helyi történelmi értékek miatt — tanácsrendelettel védi a gyárvárosi munkás-lakónegyedet. Jó példával szolgál Pécs, Kecskemét, Sepron, Mezőkövesd és például Barcs is, az ország településeinek többségén viszont a tanácsok még nem élnek kellően ezzel a lehetőséggel. A Hazafias Népfront helyi szervezeteinek, a lelkes lokálpatriótáknak, városvédőknek kibontakozó mozgalma még sokat tehet az építészeti értékek és történelmi emlékek megvédéséért. Kezdeményezéseikkel nem késtek el, hiszen a számítások szerint várhatóan 1986-ban fejezik be a legújabbkori építészet műemlékrangra emelhető értékeinek felmérését és jegyzékbe vételét. Új könyvek Katonamesterség a címe Berkes Péter riportszerűen eleven írásának, melyben a ma még játékfegyverekkel játszókat ismerteti meg a hadsereg tudnivalóival. Dluhopolszky László rajzai, Bleich István és Kozma-Tóth Tamás fényképei hozzák közelebb az olvasóhoz a kiképzés, a hagyományos és a modern fegyverek, technikai eszközök ismertetését. Két szép kötet is elkészült a Világirodalom remekei sorozatból: A Román költők antológiája Köpeczi Béla válogatásában és szerkesztésében, legjobb klasszikus és mai költőink műfordítóink közreműködésével átfogó körképet nyújt a román népi és műköltészetről. Az Aranykert című válogatás a Szovjetunió délkeleti népeinek hazánkban alig ismert, ám annál figyelemre méltóbb lírai gazdagságát mutatja meg, részleteket közölve ősi eredetű népi eposzokból, hősi énekekből, ezenkívül sok száz év előtt élt grúz, örmény, türkmén és más kiváló költők verseit tartalmazza a kötet. A városba hívja a Gyere velem sorozat új darabjában a falun élő gyerekeket Ferenczy Ágnes. Károly Attila fényképei segítségével egy városba költöző testvérpár kalandjain keresztül ismerteti meg a kíváncsiakat a nagyvárosi élet sajátosságaival a lakótelepekkel, az összkomfortos, távfűtéses lakással, a közlekedéssel. Balázs Dénes neve nem ismeretlen a távoli földrészekről szívesen olvasók előtt. Most két évtizednyi kutatásainak, tapasztalatainak öszszegzéseként írta meg A sivatagok világa című könyvét a fiatal olvasók — és bármely érdeklődő idősebbek számára — sok képpel, rajzzal, pontos és közérthető nyelven. Az állatvilág titkai a biológia csodáit tárja sok érdekes felvétel és lapszéli magyarázat segítségével elénk. A nyugatnémet kiadásból fordított, nemzetközi szerzőgárda által írt kitűnő kötet alcíme: Az egysejtűtől az emlősállatig. Egy közkedvelt madár a központja Mödiinger Pál, a madarak tudós ismerője és Kapocsay György fotóművész kötetének. A Gólya, gólya hazaszállt szerzői képpel-szóval mutatják be a gólyák életét fészkelési szokásait, fiókanevelő tevékenységét, és végigkísérték őszi költözködésüket egészen Egyiptomig. A régészet, hazai történelmünk kiváló ismerője, Tardy Lajos a szerzője a Régi történetek Magyarországról című könyvnek. A nagyközönség előtt eddig jórészt ismeretlen írott forrásokat ismertet hazánk történelméről. Kereskedők, utazók, politikusok, diákok levelei, leírásai mutatják be egy-egy korszak magyaréletét, viszonyait. Vidám, incselkedő lény A zöld ördög, Nagy Franciska fergeteges sodrású, humoros kalandokkal teli regényének főhőse, aki évszázados börtönéből szabadulva egyszercsak elhatározza hogy ezentúl jó lesz... Simai Mihály Robogunk az észtrabanton című meseregényében különös figurák szerepelnek: Nagykópé Haspók, a feltaláló köpörtyű Töhötöm, az ágrólszakadt költő és társaik. Különös kalandokat élnek át a zseniális feltaláló és unokaöccse, Gazsi jóvoltából. Mi történt, Elvis? a címe Steve Dunleavy könyvének a rock királyának, fényesen felívelt, majd a kábítószeresek minden poklát megjárt életéről. K. L. Bemutató Szárligeten HAMUPIPŐKE A művészet annyi idős, mint az ember, vagyis együtt született az emberrel. S ezen belül a drámai játék, a színielőadás is ott volt az ember bölcsőjénél, s a fejlődéssel, megszemélyesítéssel, azonosulással, a beszéddel kialakult a színpadi játék. Ezt az értékes művészi formát egyre jobban csiszolta az ókor, a középkor, a reneszánsz és az újabb századok változása, igénye. A hivatásos színházi élet mellett nagyon sokáig jelentős helyet vívott ki magának az amatőr színjátszó tevékenység is. A korszerű változás az utóbbi két évtized nem kényeztetett el bennünket színjátszó mozgalmával. Alig hallani, vagy tudni felnőtt csoportokról. A középiskolások általában irodalmi színpadosat játszanak. S az általános iskolások pedig többnyire megelégednek az úttörőszemlék szerényebb vállalkozásaival. Mindezek figyelembevételével elismerésre méltó, dicséretes a Szárligeti Általános Iskola tanulóinak egész estét betöltő műsora, a Hamupipőke. A meseirodalomban és a gyermekvilágban népszerű és közismert történetet dr. Tima Endre, a rendező tanár alkalmazta színpadra. Tehetséges, ráérző dramaturgiával, hangulatos szövegezéssel, játékos párbeszédekkel törekedett egy új színpadi Hamupipőke megvalósítására. A szereplők ott élnek az iskola padjainál, ezért nem nehéz kitalálni, hogy a tanulókat, mint született mesefigurákat helyezte a történetbe, vagyis a gyerekekre írta a darabokat. A bátor vállalkozás sikerült. Megmaradt, nem veszített hiteléből a kedves történet kerete s minden ismert figura felkerült a színpadra. A szereplők nagy igyekezettel és lelkesedéssel játszottak. A legtöbben tisztán, érthetően beszéltek, természetesen mozogtak, s megfelelően érezték és átélték a szerepüket. A klubkönyvtár kis színpada megnehezítette az egyes jelenetek feladatainak megoldását, de a technikai akadályokat jól pótolta az együttes munka, a lelkes játék és igyekezet. A címszereplő John Éva, a ravaszkás Kovács Krisztina és Szenczi Judit, a tehetséges Nádasdi Emőke és Plesóczki Renáta, a szerepével teljesen azonosuló Mészáros Angéla és Monos Veronika sok szép megoldással gazdagította a műsort. Jól ügyeskedett Babai Mária, Pintér Éva és Pályka Tibor is. Nádasdi Zsolt és Papp Raymund kettősét nem lehetett volna jobban kitalálni. S a boszorkányok, főurak, parasztlányok és legények, illetve udvarhölgyek nagy részt vállaltak a teljes sikerből. A rendező kihasználta a játékosság lehetőségeit, s nem volt könnyű közel negyven szereplőt mozgatni. A díszlettel is megteremtették a mesés hangulatot, viszont a sok jelenet, a többszöri váltás miatt célszerű lett volna könnyebb, gyorsabban alakítható megoldásokat alkalmazni. Dicséretet érdemel a házilag készített jelmezek ötlete nem éppen egyszerű kialakítása is. A műsor, mint teljes egész jól szolgálja a színjátszó mozgalom ügyét. Köszönetet érdemel az iskola kezdeményezése, dr. Tima Endre rendezői munkája, a résztvevő gyermekek szabadidős vállalkozása. S mindezt nem szabad a helyi előadással befejezni, hiszen a gyermekműsorokban eléggé válságos időket élünk. S mivel a tájolást, a vendégszereplést már régebben kitalálták, a közművelődési intézmények vezetőinek, az általános iskolák igazgatóinak kár lenne elmulasztaniuk ezt a jó lehetőséget. Aszárligeti Hamupipőke még több előadást, további sikert érdemel. Urbán László Képzőművészeti levél Az iskolagalériák • • • FF * F FF I jovojevol Hallani a problémát,növekszik a művek száma, nehéz az elhelyezésük, sok arra méltóbb alkotás raktárakban, műtermek magányában várja a pillanatot, hogy találkozhasson közönségével. Valós nehézséggel állunk szemben, hiszen éppen művészeti életünk és művelődéspolitikánk eredményeként vált olyan tempójúvá a fejlődés hogy a Művészeti Alap négyezer bejegyzett képző- és iparművésze nehezen jut kiállítási lehetőségekhez. Márpedig az évekig tartó várakozás a legtöbb esetben árt a festői, szobrászati kibontakozásnak. Tény azonban az is hogy a nehézségek leküzdése szüli a megoldást célzó lelemények egész sorát, így például a ma már megszokott jelenség, hogy Vácott, Kerepestarcsán, Salgótarjánban kórházakban és Érden, Hatvanban vasúti állomásokon, Százhalombattán, Visegrádon vendéglőkben, Sajóbábonyban, Csepelen, Martfűn üzemekben, Kölesden és Hódmezővásárhely környékén központokban rendeznek időnként jól megszervezett kiállításokat. S nyilván másutt is. Mindez növeli a közönség létszámát, hidat épít mű és az ember között. Van más nagy lehetőség is: az iskolagalériák. Az utóbbi időben az egész országban megalapozottan terjed ez a módszer, s hozzájárul az ízlésfejlesztéshez, az esztétikai neveléshez, s ami nem utolsósorban lényeges: ifjú művészetbarátokat nevel. Mindez szerencsére nem csupán ötlet, nem elmélet, hanem sok helyen élő gyakorlat. Így például a debreceni Tóth Árpád, a kiskunhalasi Szilády Áron és a ráckevei Ady Endre gimnáziumban rendeznek rendszeresen tárlatokat, utóbbiban adományozott műtárgyakból állandó gyűjtemény is létesül. A tokaji gimnáziumban Bakallár József mozaikja, a kecskeméti szakmunkásképző intézetben Óvári László nagy méretű murális munkája fogadja a tanulókat, köszönti őket a képzőművészet s jó közérzetre serkent. Ilyen szempontból kiemelkedő a gödöllői Agrártudományi Egyetem épülete, ahol Domanovszky Endre, Fajó János, Pátzay Pál, Fóth Ernő, Borics Pál szobrai, mozaikjai teremtenek magas színvonalon szervezett környezetet. Ehhez társul hamarosan Amerigo Tot bronzfala. Kölesd arról nevezetes, hogy ott minden iskolás egy képzőművészeti kísérletezés alanya Baranyai László népművelő jóvoltából, aki kiállításokat szervez, gyűjteményt létesített a község művelődési házában és igen nagy diaanyaggal segíti elő a kulturálódást gyerekek, felnőttek között egyaránt. Legutóbb Dunakeszi vállalt kiemelkedő szerepet azzal, hogy Kollár Albin általános iskolai igazgató intézményében rendszeresen fogadja a képző- és iparművészek kiállításait. Zenei és irodalmi műsort is szerkeszt a megnyitókon s mindez visszahat az egész tanulóifjúságra. Igazolja ezt a képzőművészeti szakkör nagyobb hatékonysága, s azok a meszelt falak, amelyek e program hatására az elmúlt évek során benépesültek színes gyermekrajzokkal. Immár három éve dolgozik Csepelen is az iskolagaléria Molnár József tanár irányításával. Itt ismét újdonságot tapasztalhatunk. Egyrészt következetességet, rendszeres folyamattal mutatják be a csepeli gyerekeknek és egyre inkább a szülőknek, azaz a felnőtt lakosságnak a magyar képzőművészeti műhelyek muzeális értékeit, így a legutóbbi esztendőkben láthatták a szolnoki, vásárhelyi, fővárosi festők, különböző stílusok reprezentánsainak művészetét, idősebb mesterek és fiatal képzőművészek alkotásait. A hatás egyre áthatóbb, ami abból is adódik, hogy ismert művészettörténészek nyitják meg a tárlatokat, ők írják a katalógusok bevezető szövegeit. Az iskolagalériák fényesebb jövő előtt állnak, pedig a jelen is biztató. A fejlődés útja, menete abban jelölhető meg, hogy egyre több tanintézetben váljon honossá ez a mozgalom. S ami szintén járható, követendő irány: jusson a mai magyar képzőművészet terméséből egy-egy mű minden iskolába vásárlás és adományozás révén. Ez az a sarkpont, mely növeli, növelheti a művészetbarátok táborát és megszünteti azt a terméketlen állapotot, hogy a képek, szobrok raktárakban rostokoljanak. Losonci Miklós Rajzpályázat A Budapesti Természetbarát Szövetség gyermekeknek rajzpályázatot hirdet. A pályázaton általános iskolai tanulók vehetnek részt, korlátlan számú pályaművel. A pályaművek negyedíves rajzlapon grafittal, vagy vízfestékkel egyaránt készíthetők. A pályaművek tárgya, egy kirándulásom emléke. A pályaművek iskolai-, család- vagy úttörőszervek által bármely évszakban szervezett kirándulást, vagy táborozást megörökíthetnek. Beküldési határidő: 1983. február 1. A sikeres pályaművek tulajdonosainak 1983. május 29-én a budapesti természetbarát találkozón adják át a díjakat. A pályaművek a következő címre küldendők: Budapest, 1364 V., Váci utca 58. Pf. 29. Budapesti Természetbarát Szövetség. 5- OLDAL „ELMEBAJNOKSÁG”. Új vetélkedőműsort indít a televízió 1983 elején. A januárban kezdődő sorozat első műsorát a tv 1-es stúdiójában rögzítették Mohácsy-emlékkötet jelent meg Mohácsy Mátyás Kossuthdíjas kertész munkásságát és a magyar kertészet fejlődését elemző tanulmányokat ad közre a Békéscsabán most megjelent Mohácsy-emlékkötet. Az ezer példányban tizenkét ív terjedelemben megjelent emlékkötet a centenáriumi rendezvényeken elhangzott értekezéseket tartalmazza. Mohácsy Mátyás nagyüzemi gyümölcstermesztésünk, kertészeti tudományos kutatásunk, felsőfokú kertészeti szakoktatásunk, a gyümölcstermesztési szakirodalom világhírű művelője 1881-ben született Békéscsabán. A Békésből Szibériáig és Kaliforniáig egyaránt eljutó tudós kertész születésének 100. évfordulóján a Kertészeti Egyetem és szülővárosa egyaránt megemlékezett úttörőtevékenységéről. A centenáriumi ünnepségek előadásait most közzétevő békéscsabai kötet is hozzájárulhat ahhoz, hogy a magyar kertgazdaságot megálmodó és megvalósításában nagy szerepet vállaló Mohácsy Mátyás méltó helyet kapjon szülővárosa szellemi hagyományaiban.