Fejér Megyei Hírlap, 1983. június (39. évfolyam, 128-153. szám)

1983-06-18 / 143. szám

Ötezer köbméteres víztározó Öreghegyen Közművek és mélyépítések A Közmű- és Mélyépítő Vállalat székesfehérvári épí­tésvezetőségét 1960-ban hoz­ták létre. A vállalat szerveze­ti felépítéséből adódóan a dunántúli főépítésvezetőség­nek is Fehérvár a székhelye. Az építésvezetőség jelenleg csak a megyeszékhelyen dol­gozik, bár időnként más me­gyékben is vállalnak mun­kát. Az év elején például Sió­fokon, gázvezeték építését fejezték be. Fehérváron, az öreghegyen rövidesen befejezik az 5000 köbméteres víztározó építé­sét. A vízmű beruházásában készülő tározó a város vízel­látását javítja majd, átadá­sát a hónap végére tervezik. A városi szennyvíztisztító­ telepen minden évben jelen­ tős beruházási feladat vár rájuk. Az idén mintegy 30 m­illió forint értékben végez­nek építési, szerelési munkát. Fehérvár épülő lakótelepe­in is dolgoznak. Vízvezetéke­ket, szennyvíz- és csapadék­­csatornákat, gázvezetékeket építenek. A Lenin lakótelepi jelentős feladatok ellátása mellett Öreghegyen, az ifjú­sági lakótelepen is sok a munkájuk. A Lenin lakótelepen most a távfűtőhálózat gerincveze­tékének a továbbvitele a fel­adatuk. Körülbelül 700 méte­res szakaszt építenek úgyne­vezett hőszigeteléses mód­szerrel. A technológia lénye­ge, hogy nem kell védőcsa­tornát készíteni, mert maga a cső már többszörös szigete­léssel van ellátva. A munkát a harmadik negyedévben kezdik. A brigádok a munkahelye­ken egy-egy művezető irá­nyítása alatt dolgoznak. A földmunkagépek elosztása, il­letve a­ szakipari munkavég­zés irányítása pedig a Tátra utcai, központi telepről tör­ténik, mindig az adott fel­adatnak megfelelően. A kollektíva mindössze száztíz tagú, a létszámhiány őket is sújtja. Több munkát is tudnának vállalni, de kor­látot szab ennek a rendelke­zésre álló munkaerő. — A szakmunkások és a betanított munkások aránya 50—50 százalékos — mond­ja Holczer Sándor építésveze­tő. — Sokat jelent az, hogy dolgozóink többsége már 10— 15 éve itt van. Erős törzsgár­da alakult ki, egy olyan mag, akikre mindig számíthatunk. V. Varga József Megkezdődött a Velencei nyár Tegnap délután ünnepélyes keretek között megkezdődött a Velencei nyár háromhóna­pos rendezvénysorozata. Schmauder János, az MSZMP Székesfehérvári járási Bizott­ságának titkára az agárdi VIB-székházban tartott meg­nyitón hangsúlyozta: a tó év­ről évre mind sokrétűbben szolgálja a kulturált kikap­csolódást, a testi és szellemi felüdülést. V­áltozatosak az idei prog­ramok. Különösen nagy az érdeklődés többek között a hagyományos martonvásári Beethoven-koncertek és a su­­korói orgonahangversenyek iránt. Gárdonyban a Fejér megyei képzőművészeknek nyílt vándorkiállítása, fotó­tárlat lesz Agárdon Az ember és a Velencei-tó címmel. A megnyitót követően a SZOT-díjas Magyar Barokk Trió adott hangversenyt. * * c--------* * mmmmmmmmmmmammmmmammam mmm pm ■ warn va% m m pm % m pm ■ t———————— L LT I jLm U l\/l I— f \f VILÁG PROLETÁRJAI, ÖNÁLLÓ GAZDÁLKODÁS — | fl M­­ T Vj| T T I egyesüljetek! ÖNTÖDE A SZIM-BEN , I .r^^nTZT^r^ByiHa' —[ Szombat, ------------------------------ | j|| n MV 1 V Br J 1983. június 18. SZERKESZTŐSÉG POSTÁJÁBÓL | XXXIX. évfolyam, ____________________ "V'~\ "" ‘ff |||g|||p| 143. szám HÉTVÉG. MELLÉKLET ^ ■ L A J ■ | J ■ M | gu J111.. I ^ |. ,J | ■ Ara: W Ft r A népfront elnökségének ülése • Állásfoglalás az áprilisi határozat végrehajtására B­encsik István alelnök ve­zetésével pénteken ülést tar­tott a Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsának elnöksé­ge. Az ülésen részt vett Ba­ranyai Tibor, az MSZMP KB osztályvezetője. A testület S. Hegedűs László titkár előter­jesztésében megvitatta az MSZMP KB 1983. április 12— 13-i ülésének határozatát, és állást foglalt az ebből adódó népfrontmozgalmi feladatok­ban. Az állásfogalás a többi kö­zött hangoztatja: az elnökség nagyra értékelte, hogy a Köz­ponti Bizottság az egész dol­gozó nép tapasztalatait, véle­ményeit figyelembe véve alakította ki álláspontját, ér­tékelte a politikai, gazdasági és ideológiai helyzetet, álla­pította meg azokat a célokat, amelyek az elkövetkező évek­ben egész nemzetünk tovább­haladását és fejlődését biz­tosítják, s amelyeket a nép­front VII. kongresszusa is nemzeti feladatként rögzített. A párt vezető szerepével­ erősödött népünk, nemzeti összefogása, szélesedett a szocialista demokrácia, fejlő­dött a szocialista gazdaság és kultúra. A népfrontmozgalom kész együttműködni a közö­sen kialakított feladatok megvalósításában, amelyre a párt következetes szövetségi politikája jó alapot ad. A Hazafias Népfront egyet­ért a Központi Bizottság vé­leményével, hogy eredménye­­ink védelme és további fej­lődésünk leginkább gazdasá­gi teljesítményünktől függ. A nehezedő és bizonytalan vi­lággazdasági körülmények között kell terveinket éssze­rűen teljesíteni, irányítási rendszerünket és termelő te­vékenységünket korszerűsí­teni, a következő ötéves és távlati terveinket közakarat­tal formálni. A lakosság széles körű be­vonásával és mozgósításával kész részt venni egy új, át­fo­gó terület- és településfej­lesztési koncepció kimunká­lásában, amely az eddigiek­nél jobban segíti az életképes települések erősödését, mér­sékli az életkörülményekben m­eglevő indokolatlan kü­lönbségeket, javítja a társa­dalmi közérzetet. A népfrontmozgalom tá­mogatja a párt következetes törekvését a szocialista de­mokrácia szélesítésére. Fon­tos feladatok várnak a nép­frontmozgalomra a választá­si rendszer fejlesztése, az or­szággyűlés és a tanácsok bel­ső demokratizmusa, munkás­sága és hatáskörük szélesíté­se érdekében. A Hazafias Népfront fon­tosnak tartja — emeli ki az állásfoglalás —, hogy tovább fejlődjön a társadalom, an­nak szerves részeként az if­júság egysége és egyetértése, emelkedjen műveltsége, nö­vekedjen társadalmi felelős­ségtudata, hazaszeretete és elkötelezettsége a világ gaz­dasági fejlődése iránt. A nép­­front cselekvő része kíván lenni azoknak az erőfeszíté­seknek, amelyek az emberi­ség legfontosabb létfeltételét, a világbékét kívánják bizto­sítani — hangsúlyozza egye­bek között a dokumentum. ■■■■■■■■mimmmMmmmmmBMJ BJMiirlIiilJulillil'jfl'iMriIHllrililuIlii<1 IliiMtIfiirflB ________________ öreghegyen, a Losonci utcában — ahol Alba-házak és magánerős társasházak készülnek — a szennyvízcsatornát építik a „közművesek”. A Poclavi földmunkagéppel Bartos Sándor dol­gozik Fotó: Kabóczy Szilárd Együttműködés Az Egyesült Izzó, a Ma­gyar Alumíniumipari Tröszt és a belga Financiere— Schréder cég megállapodást írt alá arról, hogy Tungs­ram Schréder Világítóberen­dezések Rt. néven vegyes­vállalatot hoznak létre bu­dapesti székhellyel. Az együttműködés kere­tében a világító testek gyár­tásában világhírre szert tett belga cég egyik legkorsze­rűbb, közvilágítási lámpa­testgyártási licencét átadja magyar partnereinek. A lámpatest öntvényét az alu­míniumipari tröszt gyártja, a többi alkatrész döntő többségét pedig az Egyesült Izzó állítja elő. Gyógyuló sebek Ahol leér az ösvény a hegyhátról az erdőborított völgyszurdokba, rozsdás vastömeg bújik meg a dús bokrok között. S csak most leszek rá fi­gyelmes: árkok szabdalják meg a hegyoldalt is, mint a sebesült arcát a forradások. A fű, az erdei aljnövényzet dúsan benőtte a földhalmo­kat, rejti a tekintet elől. A mélyedéseket is jócskán feltöltötték már a záporok­kal alágörgő kőomladékok, az emberöltőnél hosszabb béke esői, s a hóolvadáskor humuszt hordozó, alácsor­dogáló víz. Mégis kivenni még a haj­dan sebtiben vájt futóárko­kat. Itt, az öreg molyhos­­tölgy látta még azokat, akik a lövegállást vájták a lejtő­be. S odébb, a fennsíkon azok a szabályos alakú töl­csérek — tudom már — nem a mészkőbe utat vájó csapadék vízelnyelői voltak, hanem az egykor ide csapó­dott lövedékek földszaggató nyomai. Hallottam már más turis­táitól is a Vértesnek, meny­nyi hasonló nyomra buk­kantak. Lent, a zámolyi völgyben hamar összeszed­ték háború után a tankron­csokat, s vitték beolvaszta­ni. Idefenn nemigen volt út­jában senkinek a sok ócs­kavas — szétesett ágyúk, rozsdálló aknavetőcsövek, horpadt rohamsisakok — s csöndben enyésznek most is a „vértek”, akár csaknem ezer esztendővel korább, András király országosá­nak idejében, mikor a hegy­ség nevét kapta a néptől, a tönkrevert német támadók elhagyott fegyvereiről. Krónikák helyett immár a történelem emlékeztet: hiába próbáltak áttörni itt a harckocsiékek a körülzárt Buda felé. A Vértes hegyei közt fölfogta őket a szovjet ütegek páncéltörő-zárja. M Mennyi szenvedés zúdul­hatott akkor mégegyszer, utalszor erre a tájra? A rozsdás vasakat takaró avar, a fűnőtte lövészárkok nem szólnak róla. Az elha­gyott betonbunker sem, amelyet, a Gránát tájékán találtak nemrég természet­­járók. A tisztás sem, ahol — favágók hagyománya szerint — tömegsírt rejt a föld. A természet, ma, látható­an mit sem tud az emberi szenvedésről, a halálról. Ő — az örökéletű — saját se­beit gyógyítja. Lassan, mégis kérlelhetetlenül. Egy különös alakú fa az­ért nőtt olyan furcsán, mert betakarta kérgével a törzsé­be fúródott vasszilánkot. Az árkok, a gödrök tavasszal s ősszel vízzel telnek­­ meg. Még pár évtizednyi béke, s feltöltődnek majd nyomta­lanul. (S hol vannak már azok a császári had által ásott árkok, amelyekben a krónikák tanúsága szerint „elevenek és holtak egy sír­ban feküdtek” majd ezer esztendeje?) Lassan gyógyítja magát a természet. De a lelkünkben ütött sebek tán még las­sabban gyógyulnak. Béke kell hozzá. Hosszú béke. Itt, a Vértes közepén, s körül e szép világ gyönyö­rű tájain. M­ekis János

Next