Fejér Megyei Hírlap, 1983. július (39. évfolyam, 154-180. szám)

1983-07-19 / 169. szám

i ... Duna menti együttesek Barátkozás tánccal,­­ zenével Dunaújváros alatt a komp­pal átkelünk a folyón, ke­resztülmegyünk a Bács me­gyei falu, Szalkszentmárton tekervényes utcáin, még há­rom kilométer a keskeny kis­­kúnsági úton Szabadszállás felé. Balra tisztás a homo­kon nőtt fiatal akácerdőben: itt töltött egy hetet négy nép­­táncegyüttes, Adonyból, Me­­zőfalváról, Hartáról és a há­zigazda Szalkszentmártonból. A helyi Petőfi Tsz vadász­háza a központ, körülötte szí­nes sátrakban tanyáztak a táncosok, zenészek vagy szá­zan. Az említetteken kívül váratlan vendégek is akad­tak: Sárbogárd táncosai, akit a mezőfalviak hívtak meg, mivel nagy sikerrel sze­repeltek náluk, s összeba­rátkozott a két csapat. Wünsch László művészeti vezető: — Kilencedik éve rendez­zük meg már néhány Duna menti folklóregyüttes nyári továbbképzését rendszeresen. Ennek a vidéknek részben közös, részben rokon a népművészeti hagyománya, nevetséges lenne, ha a köz­­igazgatási fiatalok elzárnák az utat a szellemi örökség­ szabad áramlása elől. A ta­pasztalatok azt bizonyítják, hogy eddig minden együttes­re frissítően hatott a szom­széd megye táncosaival, mu­zsikusaival való találkozás és ez a természettel való együttélés, amit erdei ta­nyánk és a víz közelsége ad. Hogy a táborozás igazi él­ményt adjon, ehhez több­ gazdasági egység segítőkész­sége kellett. Az idén főként a Dunaújvárosi Járási Áfész és a szalkszentmártoni Pe­tőfi Sándor Mgtsz vállalt részt a mecénálásból, de hoz­zájárultak az egyes tánccso­portok működtető szervei is. Ez által vált lehetővé, hogy az általános iskolás kortól a huszonéves korosztályig je­lenlevő fiatalok bebarangol­ják a környéket, amely büsz­, kén és hűségesen őrzi Petőfi Sándor és a ridegpásztorok, népi hősként magasztalt betyárok hagyományait. A szalki múzeumban a tudós kutató, Majsai Károly mu­tatta meg nekik a Petőfi után maradt relikviákat. A kún­­szentmiklósi Nyakvágó csár­dában a múlt századi mula­tozásokról kaptak dokumen­tumhűségű beszámolót. ** — A fő cél azonban a tánc volt — mondja Németh Jó­­­zsef, a szalkszentmártoni művelődési ház igazgatója. — Bámulatos, hogy a dunaúj­városi balettmesternek és ko­reográfusnak milyen csodá­latos érzéke van arra, hogy a tánc szeretetét átplántálja a gyerekekbe. — Tombolhatott akármilyen hőség, jöhettünk bármilyen fárasztó kirándu­lásról, ha megszólalt a zene, azonnal benépesült a desz­kából ácsolt dobogó, s máris verték a dél-alföldi ugrós, a kiskun verbunk, a perkátai sudridrom, az adonyi polka vagy éppen a szirtaki ritmu­sát. Az idén elsősorban Duna menti magyar, német és gö­rög táncokat tanultak. — Aligha van még egy olyan összetett nevelőerő, mint a néptánc — foglalta össze a be­szélgetést Galambos Pálné, a mezőfalviak vezetője. — A mozgást, a zenei érzéket, a látásmódot, a nemzeti ér­zést egyaránt fejleszti, a tes­ti, az ízlés- és jellembeli fej­lődésre egyaránt kihat. Ezért vagyok én itt rendsze­resen matematika-fizika szakos tanári létemre. Úgy láttam, hogy az együttesben való részvétel eddig csak javára vált tanítványaim­nak. Sajnálatosnak tartom azonban, hogy erről sok pe­dagógus, társadalmi,, vezető^ és szülő nem így vélekedik^^ .• Mintha csak az előbb ’­el­hangzottak igazolása lenne: megszólal a magnó. Azonnal abbamard a játék, labdaker-­n getés. A fürdőruhás, trikós, bikinis sereg kört alkot a színpadon, s járják örömteli frissességgel a dalra: „El nem fárad a táncos lábad. — látom, most csuda szívből járod — folyton újra meg újra ..(ász) Körtánc az akácosban Fotó: Gregority Antal Pedagógusok kitüntetése A KISZ Központi Bizottsá­gának Intézőbizottsága — a KISZ KB megbízásából — a Nicaraguában járt ifjúsági brigád vezetőjének és két tagjának, a nicaraguai gyógy­pedagógiai oktatás újjászer­vezéséhez nyújtott segítségü­kért, a két ország ifjúsági szervezetei közötti baráti kapcsolatok elmélyítéséért végzett kiemelkedő munká­jukért kitüntetéseket ado­mányozott. Kelédi Gábor, a Siketek Általános Iskolája tanára a KISZ Érdemérmet, Halász Tünde, a Fogócska ut­cai Kisegítő Iskola tanára és Kemény Magdolna, a Siketek Általános Iskolája tanára az Ifjúságért Érdemérmet kap­ta. A kitüntetéseket Fejti György, a KISZ KB első tit­kára hétfőn adta át az ifjúsá­gi szövetség székházában. Fejti György ismertette a kitüntetettekkel azt a köszönő levelet, amelyet Fernando Cardenal, a Sandinista Ifjúsá­gi Szövetség főkoordinátor­­helyettese írt a KISZ KB el­ső titkárához. Fernando Car­denal levelében megköszönte a KISZ KB-nek azt a segítsé­gét és szolidáris együttmű­ködését. Változatok a „kakukkfészekre” Mintha csak Hankiss Ele­mér Diagnózisok című köny­vének ikerpárja lenne dr. Gerevich József, ugyancsak a Gyorsuló idő sorozatban nap­világot látott tanulmány­­gyűjteménye, mely már cím­adásában is telitalálat: a Te­rápiák társadalma — Társa­dalmi terápiák. Hankiss a magatartási és érintkezési formák külső, azaz objektív szociálpatoló­­giáját elemzi, a pszichiáter Gerevich a pszichiátria és a társadalom viszonyát fogal­mazza újra, mindenekelőtt a beteg szemszögéből. Nem vé­letlen az sem, hogy könyvé­nek alcímében (Változatok a „kakukkfészekre” egyértel­műen felvállalja Ken Kesey világsikerű regényének (Száll a kakukk fészkére) következ­tetéseit, így szimpátiája is kizárólag McMurphyé, azaz a betegé. Gerevich felfogásában a pszichiátriai osztály, mint a külső világ, a társadalom modellje funkcionál, ahol „az élet az adott társadalom ha­talmi viszonyainak mintájára formálódik”. Közvetlenül a második vi­lágháború után szervezték meg az első gyógyító, ún. te­rápiás közösségeket, amelyek azonban csak annyiban tér­tek el a hagyományos gyógyintézetektől, hogy ben­nük az erőszak mintegy lát­hatatlanná vált, az agresszió jeleit (rács, zárt, kényszerzub­bony) olyan „külsőségek he­lyettesítik, amelyeket a de­mokratikus terápiás rendsze­rekből merítenek”. Az intézményen belüli leg­nyitottabb rendszer az élet­formaműhely, ahol a „sze­mélyzet” és a „beteg” fogal­ma értelmét veszti, amely­­nek lényege a manipuláció és az erőszak minden formájá­nak és lehetőségének elveté­se. Külön fejezetben szól a pszichiáter az egyéni öngyó­gyításról, amely amellett hogy veszélyekkel fenyeget­i ,,... társadalmunk útban van az orvosságoktól való, le­hangoló mértékű függőség felé ...” — életrehívta­­ az alkoholisták, a drogisták ön­gyógyító közösségeit. A szer­ző saját tapasztalatairól is beszámol. 1977-ben­­a József­városban egy alkoholmentes klubot hozott létre, míg a Kulich Gyula téri nappali szanatóriuma az ország első valóban nyitott terápiás kö­zössége. (tódor) Színház, nyaralás közben­­ a Császárok Ha már a Bánya-tóra nem jutott... A nyár egyik legérdeke­sebb színházi rendezvényso­rozata a KISZ KB értelmisé­gi fiatalok tanácsa által szer­vezett „vándorprogram”, a „Fiatal előadóművészek nyá­ri színháza”. Ennek egyik ér­dekes darabja a Császárait című musical. A programso­rozat többi tagjával együtt sajnos ez sem jutott el az idén nyáron megyénkbe (pe­dig kiáltó lehetőségként ott van például a fehérvári Bá­nya-tó víziszínpada...). „Híres szomszédságunk­ban” — a Balaton partján — azonban megyénk érdeklődő nyaralói közül is sokan lát­hatták (és láthatják) a Csá­­szárok­at, amely kellemes szórakozást kínál a langyos estéken, erről a siófoki elő­adáson is meggyőződhetünk. Arról pedig, hogy a pécsi Nemzeti Színház, a Rock Színház és a Budapesti Gyermekszínház fiatal (mu­sical szakon végzett) művé­szeinek produkciója ne csu­pán a néhány előadás közön­ségéhez szóljon, a Magyar Televízió gondoskodik: au­gusztusban filmet készítenek a produkcióból. Kazán István a darab ren­dezője így beszélt az előadás­ról: „A Császárok, napjaink erkölcsi drámája, vélemé­nyem szerint olyan színda­rab, amit keresve kell keres­­­ni. Mai fiatalokról szól — az ő nyelvükön. Egy fiatalem­ber, aki társaival együtt vil­lanyvezetéket épít a Balaton mellett, egy hirtelen ötlettel mindannyiuk számára szerez egy örömteli balatoni he­tet ...”. Máté és társai elhatároz­zák, hogy megszerzik ma­guknak egy hétre az „abszo­lút szabadságot”. Háromheti munkájukat két hét alatt be­fejezik, s övék a világ: egy hétre az „élet császárai” le­hetnek. Kiderül azonban: nem is olyan könnyű élni a lehetőséggel. Tisztesség, sze­relem, emberség köré fonód­nak a szálak, s a többséget elvarázsolja a „szirének csá­bító éneke”. Változó, formá­lódó, ellentmondásoktól sem mentes világunkban, lélegző kétségeinket feszegeti a da­rab, amelyben végül a főhős, Máté halála nyitja fel (talán) a társak szemét... Hogy miként lett Békés József drámájából musical, arról Heilig Gábor zeneszer­zőt kérdeztem: — Nekem áprilisban szóltak, hogy ír­jak Horváth Attila szövegei­vel dalbetéteket a darabhoz. Aztán, ahogy elkezdtük a munkát, megéreztük a na­gyobb lehetőséget, s végül zenés színház született, amelyben csaknem végig je­len van a muzsika. Tizenkét dal és huszonöt „zenei meg­szólalás” van a darabban. A zenei anyagot a Magyar­­Rá­dió stúdiójában vettük fel, Kacsák Tibor hangszerelésé­ben, az Apostol együttes köz­reműködésével ... Dramaturgiájában semmi „különös” — úgy is fogal­mazhatnám : végigvonulnak a színpadra komponálás is­kolás elemei. De ez egyálta­lán nem zavaró, sőt zökkenő­mentesen gördíti a darabot. Nincs mindent elsöprő, har­sány ötletparádé, nincsenek túlhangsúlyozások, s nem­csak a táncos részleteknek, de az egész előadásnak szo­lid, könnyed koreográfiája van. Mégsem szürke, mégsem egyhangú, s nem is álsze­rénységet magába burkoló az előadás. Vérbeli nyári produkció ez, amelyet játé­kosan — néhol karikatúra­­szerűen — zenés-dalos-tán­­cos keretbe foglaltak a szer­zők. S nem sikkadt el a drá­ma. A főszereplők — Kováts Kriszta és Turpinszky G. Béla — kiemelkednek az együttesből, de a lelkes fia­tal szereplőgárda minden tagja megérdemli a dicsére­tet. Balog László Együtt a csapat: a „Császárok” és a lányok (Fotó: Matz Károly) Ciska és Máté: Kováts Kriszta és Turpinszky G. Béla

Next