Fejér Megyei Hírlap, 1984. november (40. évfolyam, 257-281. szám)
1984-11-23 / 275. szám
2. OLDAL wm wmm. m m h Ol T»* . ja SFAyTy*! qmUKgfflB0nj Losonczi Pál Ho Si Minh-városban Csütörtök reggel elutazott a vietnami fővárosból a Losonczi Pál vezette magyar párt- és állami küldöttség. Az MSZMP Politikai Bizottságának tagját, az Elnöki Tanács elnökét és kíséretét a hanoi Chi Linh téren Truong Chinh, a VKP KB PB tagja, a VSZK Államtanácsának elnöke búcsúztatta. Az ünnepélyesen feldíszített Chi Linh téren felcsendült a vietnami és a magyar himnusz, s eldördült az államfőnek járó huszonegy díszlövés. Ezután az Elnöki Tanács elnöke Truong Chinh kíséretében meghallgatta a díszszázad parancsokának jelentését, majd elvonult a Vietnami Néphadsereg díszalakulata előtt. A magyar küldöttség vezetője elköszönt a Hanoiban dolgozó magyar kiküldöttektől és a búcsúztatásán megjelent több ezer hanoi lakostól. Miután vietnami úttörők virággal kedveskedtek az Elnöki Tanács elnökének és feleségének, Losonczi Pál és kísérete gépkocsival a Hanoi melletti Nei Bai nemzetközi repülőtérre hajtott. Nem sokkal ezután a magyar küldöttséget szállító különrepülőgép délnek, Ho Si Minhváros felé vette útját, ahol a vietnami látogatás folytatódott. Vietnami látogatásának második állomására az Elnöki Tanács elnökét elkísérte Borbándi János, az MSZMP KB tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese, Rév Lajos az MSZMP KB tagja, államtitkár, a Kisipari Szövetkezetek Országos Szövetségének elnöke, Bányász Rezső államtitkár, a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalának elnöke, Dúró György, az Országos Tervhivatal elnökhelyettese, Nagy Gábor külügyminiszter-helyettes és Bényei Béla, hazánk vietnami nagykövete. Elkísérte Ho Si Minh-városi látogatására az Elnöki Tanács elnökét Chu Huy Man, a VKP KB PB tagja, az Államtanács elnökhelyettese. Ho Si Minh-város nemzetközi repülőterén Losonczi Pált és kíséretét Nguyen Van Linh, a városi pártbizottság első titkára, Phan Van Khai, a városi tanács megbízott elnöke, Le Quang Chanh, a tanács elnökhelyettese, a külügyi osztály vezetője és Duy Lien, a hazafias front városi szervezetének elnöke fogadta. Losonczi Pál a vietnami főváros lakóitól búcsúzik Ismét Nicolae Ceausescut választották főtitkárrá Befejeződött az RKP kongresszusa Oltványi Ottó és B. Walkó György, az MTI tudósítói jelentik. A Román Kommunista Párt XIII. kongresszusán csütörtökön befejeződött a beterjesztett beszámolók és jelentések feletti vita. A kongresszus egyhangúlag elfogadta a Központi Bizottság beszámoló jelentését, amelyet Nicolae Ceausescu, az RKP főtitkára terjesztett elő. Ugyancsak egyhangúlag fogadták el azokat a dokumentumokat, amelyeket a népgazdaság fejlesztésére dolgoztak ki a következő ötéves terv időszakára, s a 2000-ig terjedő gazdaságitársadalmi fejlesztésre. A kongresszusi határozatok szerint a sokoldalúan fejlett szocialista társadalom felépítése a fő feladat. Az 1986-tól kezdődő új ötéves terv alapvető célja a termelőerők, a műszaki-anyagi alap további erőteljes fejlesztése, a sokoldalúan fejlett szocialista társadalom megvalósítása. Fő cél, hogy biztosítsák az ipar és mezőgazdaság megfelelő arányát. A társadalmi termék évi átlagban 5,0—5,7, az ipari árutermelés 6—6,5, az ipari termelés 10—10,6, a mezőgazdasági össztermelés pedig 5,4—5,8, a nemzeti jövedelem pedig 7,6—8,3 százalékkal emelkedik. A nemzeti jövedelemből fogyasztási alapra 70, felhalmozásra pedig 30 százalékot fordítanak. Minden intézkedést megtesznek azért, hogy biztosítsák az elért életszínvonal megtartását, s növeljék az anyagi és szellemi jólétet. Valamennyi gazdasági ágazatban kiegyensúlyozott, hatékony fejlesztést valósítanak meg. A jövő ötéves terv egyik alapvető célja az, hogy Románia egyre aktívabban vegyen részt a világgazdasági cserékben. Bővíti és mélyíti gazdasági, valamint műszaki-tudományos együttműködését a KGST tagállamaival. Külkereskedelmét a jelenlegi ötéves tervhez viszonyítva 41—45 százalékkal növeli. Románia külpolitikai elveinek megfelelően gazdasági és műszaki-tudományos együttműködést folytat a jövőben is a fejlett tőkés országokkal, a világ valamennyi államával. Szorgalmazza a más országokkal való termelési kooperációt és szakosítást, a hosszú lejáratú egyezmények megkötését. A dokumentum kitér a népesedési program folytatására. Ennek alapján Románia lakosságának száma 1990-ben várhatóan 24 millió lesz. A foglalkoztatottak száma eléri a 11,5 millió főt. Javítják a szociális viszonyokat, s megteremtik a feltételeket a 44 órás munkahét megteremtésére. A 2000-ig szóló távlati fejlesztési irányelvek elősegítik, hogy Románia a közepesen fejlett szocialista országból fejlett szocialista országgá alakuljon. A század végére — a dokumentum szerint — Romániában befejeződik a területi fejlesztés, a nemzeti ásványtartalékok felkutatása. Ezenkívül dokumentumokat fogadott el a kongreszszus az életszínvonal fejlesztéséről, továbbá módosította a szervezeti szabályzat egyes előírásait. A kongresszusi küldöttek délután zárt ülésen megválasztották a párt új vezető szerveit. Ezután Manea Manescu, a kongresszus elnökségének tagja nyilvános ülésen bejelentette, hogy egyhangúlag ismét Nicolae Ceausescut választották meg az RKP főtitkárává. Az új Központi Bizottságnak 265 tagja és 181 póttagja van. A Központi Bizottság Politikai Végrehajtó Bizottsága 23 tagból és 25 póttagból áll. Elena Ceausescu ismét a PVB tagja, Nicu Ceausescu pedig a PVB póttagja lett. A Központi Bizottság titkáraivá Iosif Bancot, Emil Bobut, Ion Comant, Silviu Curticeanut, Petru Enachet, Constantin Radut, Ion Radut, Ion Stoiant és Ilie Verdetet választották meg. A kongresszuson Nicolae Ceausescu mondott záróbeszédet. Köszönetet mondott azért, hogy ismét a párt főtitkárává választották. A főtitkár ezt követően a legmagasabb pártfórum munkáját befejezettnek nyilvánította. Genf Egy év tanulságai Egy évvel ezelőtt szakadtak meg Genfben a Szovjetunió és az Egyesült Államok tárgyalásai a közepes hatótávolságú nukleáris eszközökről. Aligha lehetett volna tovább tárgyalni, miközben az amerikai fél húzta-vonta a vitát, s mind újabb akadályokat állított az ésszerű kompromisszumokon alapuló megegyezések elébe, már megkezdte az ilyen eszközök nyugat-európai telepítését. S mivel ezek az eszközök tulajdonképpen a hadászati fegyverek egyensúlyának felbomlásával is fenyegettek, nemigen lehetett volna siker reményében folytatni a hadászati fegyverek korlátozásáról megkezdett tárgyalásokat. Az Egyesült Államokban voltak — s nem is kis számban — olyan erők, akik ujjongva fogadták a tárgyalások megszakadásának hírét, mert úgy látták, az eddigieknél is szabadabb kezet kapnak a fegyverkezésre, az erőpolitika folytatására, a katonai fölény megszerzésésére irányuló törekvések kibontakoztatására. De az Egyesült Államokban éppúgy, mint a világ sok más országában hamar kiderült: a túlnyomó többség nem így vélekedik, s a genfi fejleményeket a maguk súlyának megfelelően látja: tart attól, hogy a kiélezett feszültségben könnyen születhetnek jóvátehetetlenül hibás döntések. Az amerikai kongreszszus például a tárgyalások megszakadása után is ellenállt a Pentagon nem egy fegyverkezési tervének, s ha néha úgy is tűnt, hogy csak valamiféle utóvédharcot folytat, azért a csata nem volt érdektelen. Az Egyesült Államok európai szövetségesei, a Genf okozta sokkból magukhoz térve előbb bátortalanabb, majd egyre határozottabb lépéseket tettek — s a szocialista országokban megfelelő tárgyalópartnerre is találtak — annak érdekében, hogy legalább ne romoljon tovább a helyzet. Az amerikai sajtó jó része annak idején is a közvélemény riadalmának és a szövetségesek ellenvéleményének tulajdonította, hogy Reagan elnök már alig másfél hónappal a genfi kudarc után valamivel józanabb hangra váltott korábbi kiélezett szovjetellenes tónusáról. S a lapok ma is ennek tulajdonítják elsősorban, hogy őszre ez a mérsékeltebb hangvétel került előtérbe az amerikai politikában, ha a kirohanások nem is maradtak el teljesen, és ha a vezető politikusok egy része továbbra sem volt hajlandó a józanabb hangvételre. Nyílt titokként kezeli ma is az amerikai sajtó, hogy a kormányon belül két csoport alakult ki: az egyik — ebbe a hírek szerint Schultz külügyminiszter, McFarlane nemzetbiztonsági tanácsadó és Baker, a Fehér Ház apparátusának főnöke tartozik — szeretné valamilyen formában felújítani a megszakadt párbeszédet, a másik —■ Weinberger hadügyminiszter, Kirkpatrick asszony, az esetleg távozó ENSZ nagykövet és Casey CIA-főnök — pedig vonakodik mindenfajta változástól, igyekszik gátakat emelni a dialógus elé. A csata ugyan még nem dőlt el, s ez sem marad titokban. Pillanatnyilag azonban úgy látszik, hogy Reagan hajlandó a józanabb, bár még mindig nem igazán realista véleményekre hallgatni. Ennek jeleként ítélték meg az országban sokan azt, hogy elnöksége negyedik évében végre találkozót kezdeményezett a szovjet vezetés magas rangú képviselőjével, Andrej Gromikóval, s hogy most — úgy tűnik — bizonyos mértékig hozzájárul a párbeszéd megújítására irányuló törekvésekhez. Aligha vitatható, hogy az ilyen fejlemények kiváltó oka a „kemény vonal” hívei által javasolt politika nyilvánvaló kudarca volt: a Szovjetuniót sem az amerikai fegyverkezés fenyegetésével, sem a telepítés nyomásával nem lehetett olyan engedményekre kényszeríteni, amelyek egyoldalú előnyt adtak volna az Egyesült Államoknak. S ez a határozott magatartás a másik oldalon is mind többeket ébresztett rá arra, hogy a kockázat túlontúl nagy. Egy évvel a genfi tárgyalások megszakadása után, most mintha kedvezőbb szelek fújdogálnának Washingtonban — lehet, hogy már rövidesen folytatódhat a párbeszéd. De egyelőre ezek még csak felületi jelenségek — hiányoznak mögülük a tettek. Ha az amerikai kormánynak valóban szándékában áll az érdemi megegyezés útjainak keresése, ezt nemmcsak kijelentésekkel kell tanúsítani. Kis Csaba (Washington) TELEX Összehívták a Varsói Szerződés tagállamainak külügyminiszteri bizottságát Az előzetes megállapodásnak megfelelően december elején Berlinben kerül sor a Varsói Szerződés tagállamai külügyminiszteri bizottságának soros ülésére. Garai Róbert tárgyalásai A Csehszlovák Szocialista Köztársaság külügyminisztériumának meghívására Garai Róbert külügyminiszter-helyettes tárgyalásokat folytatott november 19—21- én időszerű nemzetközi kérdésekről Prágában dr. Stanislav Svoboda külügyminiszter-helyettessel. Garai Róbertet fogadta Bohuslav Chnoupek csehszlovák külügyminiszter. Megkezdődött az NSZEP KB plénuma Csütörtökön reggel megnyílt Berlinben a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottságának ülése. A plénumon Erich Honecker, a Központi Bizottság főtitkára terjesztette elő a Politikai Bizottság beszámolóját, és javaslatot tett arra, hogy az NSZEP soron következő XI. kongresszusát 1986 áprilisában rendezzék meg az NDK fővárosában. Genscher belgrádi látogatását elhalasztották Az NSZK kormányának javaslatára, időpont-egyeztetési nehézségek miatt halasztották el Genscher külügyminiszter novemberre tervezett belgrádi látogatását — jelentette ki csütörtökön szokásos heti sajtóértekezletén egy kérdésre válaszolva a jugoszláv külügyi szóvivő. Mindkét fél érdekelt abban, hogy a látogatásra mielőbb sor kerüljön és kapcsolatban állnak az újabb időpont meghatározása céljából — tette hozzá. Nemzetközi ifjúsági és diáktalálkozó Az európai bizalom- és biztonságerősítő intézkedésekkel és a leszereléssel foglalkozó stockholmi konferenciához kapcsolódva európai ifjúsági és diáktalálkozó kezdődik pénteken a svédországi Södertaljében. A Svéd Ifjúsági Szervezetek Országos Tanácsa által kezdeményezett tanácskozás az első össz-európai ifjúsági rendezvény lesz, az Európai Ifjúsági Együttműködés Szervezete munkájának két évvel ezelőtti felfüggesztése óta. A találkozóra csütörtökön magyar ifjúsági delegáció utazott Svédországba. Losonczi Pál részvéttávirata Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke táviratban fejezte ki részvétét Miguel de la Madrid Hurtadónak, a Mexikói Egyesült Államok elnökének az ország fővárosában történt súlyos katasztrófa miatt. FEJÉR MEGYEI HÍRLAP , 1984. NOVEMBER 23. PÉNTEK Január 7-8-án Genfben Gromiko-Schultztalálkozó A Szovjetunió és az Egyesült Államok megállapodott abban, hogy kölcsönösen elfogadható megállapodások elérése érdekében új tárgyalásokat kezdenek a nukleáris és az űrfegyvereket érintő egész kérdéskomplexumról. A tárgyalások témájának és céljainak közös meghatározására Andrej Gromiko szovjet és George Shultz amerikai külügyminiszter 1985. január 7—8-án Genfben találkozót tart. Csütörtökön este Moszkvában és Washingtonban a Szovjetunió és az Egyesült Államok az alábbi azonos szövegű közleményt hozta nyilvánosságra. A Szovjetunió és az Egyesült Államok megállapodott új tárgyalások megkezdéséről annak érdekében, hogy kölcsönösen elfogadható megállapodást érjenek el a nukleáris- és űrfegyverzetek teljes kérdéskörében. E tárgyalások tárgyának és céljainak közös meghatározására Andrej Gromiko szovjet és George Scultz amerikai külügyminiszter 1985. január 7 —8-án találkozót tart Genfben. Vlagyimir Lomejko, a szovjet külügyminisztérium szóvivője a bejelentést ismertetve hangsúlyozta, hogy nem a korábbi, megszakadt tárgyalások folytatásáról van szó, hanem a Szovjetunió és az Egyesült Államok közötti teljesen új tárgyalási fórumról. Rámutatott arra, hogy Andrej Gromiko és George Schultz találkozója éppen e megbeszélések témájának meghatározását szolgálja s ezért a tárgyalások témáját illetően ma még találgatásokba sem lehet bocsátkozni. Lomejko emlékeztetett arra, hogy a Szovjetunió, mint azt vezetői, köztük Konsztantyin Csernyenko, az SZKP KB főtitkára, kijelentették, mindig érdekelt volt és az is marad az Egyesült Államokkal folytatott egyenjogú és becsületes tárgyalásokban. KOMMENTÁR Washington lépést vált? Az elmúlt hetekben megszaporodtak a reménytkeltő jelek a világpolitika legfontosabb szférájában: többször is bíztató nyilatkozatok hangzottak el Moszkvában, újra meg újra megerősítve a Szovjetunió tárgyalási szándékát, megegyezési készségét az Egyesült Államokkal, s ezúttal a másik oldalról sem a legutóbbi években megszokott elutasítás, kitérés volt a válasz. Csütörtökön ugyanis a szovjet és az amerikai fővárosban nyilvánosságra hozták, hogy a két nagyhatalom megállapodott egy újabb külügyminiszteri találkozóban. Emlékezetes, hogy szeptemberben Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter, az ENSZ-közgyűlés ülésszakán járván, ellátogatott a fővárosba, Washingtonba is, ahol nemcsak amerikai kollégájával, Schultz-cal, hanem magával Reagannel is tárgyalt. Joggal vélték a világban a politikára így vagy úgy odafigyelők, hogy végre valami talán elindul a két nagy között, a reagani első évek olyan rossz viszonya után. Csak akkor még sok volt a kétely. Már ami a washingtoni szándékokat illeti. Hiszen az elnök a választási kampány finisében volt, ezért a gyanú némi okkal élt meg, hogy amit január óta — ekkor mondott hivatali ideje alatt Reagan először olyasmit, amit a szovjet—amerikai kapcsolatok megjavításának szándékát mutatta —, nyilatkozgatott, az javarészt csak szavazóhódító taktika, s nem meggyőződésből fakadó, valódi lépésváltás. A választási diadal nyomán az első világpolitikai fontosságú kérdés az volt, hogy most vajon merre tart majd Reagan. Nos, az elmúlt hetek jelei szerint az amerikai elnök politikusi pályafutásának utolsó éveiben nem akarja megszilárdítani az első négy elnöki évben „beszerzett” bélyeget, amely szerint Ronald Reagan idején voltak a legrosszabbak a szovjet—amerikai kapcsolatok évtizedek óta. A választás utáni washingtoni hangok azzal kecsegtetnek, hogy az amerikai vezetés végre hajlandó komolyan venni a két nagyhatalom viszonyának megjavítását. Komolynak minősítik készségüket a fegyverkorlátozási tárgyalások felélesztésére, amelynek feltételeit Moszkva már sokszor tisztázta, s ismételten hangsúlyozta, hogy készen áll előre lépni az ügyben. E készség most már talán valódi és pozitív visszhangra lel az Atlanti-óceán túlpartján. A világ sok súlyos bajának gyógyítására növekednének az esélyek a washingtoni lépésváltással. Avar Károly