Fejér Megyei Hírlap, 1996. január (52. évfolyam, 1-26. szám)
1996-01-02 / 1. szám
Ha év vége, akkor pezsgőfutás a megszokott környezetben, a Velencei-tónál. A népszerű sportos seregszemlét december 31-én, délelőtt ezúttal is nagy sikerrel rendezték Agárdon. A korábbi esztendőkhöz hasonlóan korra és nemre való tekintet nélkül bárki rajthoz állhatott. A felnőttek tizenöt, a kicsik öt kilométert teljesítettek remek hangulatban MR: Isten országának nagykövete lehettem A Magyar Evangéliumi Rádió Alapítvány szervezésében „Hallgatói találkozóra” került sor Budapesten novemberben a Nagyvárad téri református templomban. Itt találkoztam Steiner József testvérrel, aki kezdettől az evangéliumi rádió szolgálatában áll. (8. oldal) A boogie-woogie tánchoz tehetség kell Rendszeresen magukkal hozzák a magnókazettát, hiszen megszokták már, hogy közkívánatra, időről-időre bemutatót kell tartaniuk egy-egy iskolai ünnepségen, vagy csak úgy a többiek mulattatására. Ők pedig készségesen, könnyedén táncra perdülnek. (7. oldal) KEDD, 1996. január 2. ill. évf., 1. sz. Ára: 19:50 FEJÉR MEGYEI HÍRLAP Köztudottan ez itt a legjobb hely az ön hirdetése számára is! Fejér Megyei Hírlap Reklámirodája, Székesfehérvár, Fő utca 17. , Tel.:316-590 Horn Gyula szerint a kormány 1995-ben teljesítette mindazt, amire az év elején ígéretet tett. A kormányfő erről hétfőn délelőtt, élő adásban nyilatkozott a Kossuth Rádióban. Elmondta: szakmai megbeszélések kezdődnek arról, miként lehetne a legcélszerűbben felhasználni a privatizációs többletpénzeket. Az előterjesztéseket a hónap végén megkapja az MSZP-frakció, a koalíciós partner, de a végső döntést az Országgyűlés hozza majd meg. Elismerte: március előtt hosszú ideig tétovázott a gazdaságpolitikai döntések meghozatalával, mert nem volt olyan jól kidolgozott, meggyőző erejű javaslat, amely mellett ki lehetett volna állni. Márciusban Bokros Lajos és Surányi György olyan terveket tett le az asztalra, melyeket vállalni lehetett. Az intézkedéseknek már van eredménye, de a változásokat egyelőre csak kevesen érzékelik. Az érdekegyeztetések kapcsán kijelentette: reméli sikerül megkötni a három évre szóló megállapodást a szakszervezetekkel. (2. oldal) Már van eredmény Horn Gyula rádiónyilatkozata a múlt esztendő tapasztalatairól, az idei tervekről A megmaradást jelentő erő kipróbált „zöldbárók” az óévről és 1996-ról A régió, Fejér megye mezőgazdasága valamivel jobb évet zár, mint az előzőekben, de távolról sem hozza azt, amit a legjobb esztendőkben. Ez azt jelenti, hogy még mindig „lefelé tart” a magyar élelmiszertermelés Magyarországon. Ez a sommája annak az általános termelői véleménynek, amely mind erőteljesebben hangzik, és követeli a mindenkori agrárkormányzattól a válságmegoldást. Erről, az óév eredményeiről, az 1996-os esztendőről nyilatkoztak lapunknak azok a szövetkezetek, akik a múltban is bizonyították, hogy az egyén és az ország számára is hasznosabb megoldás a koncentrált földművelés. Hámori Ferenc elnök, Kujtorvölgye Mezőgazdasági Szövetkezet, Aba: Túl nagy célok nélkül — Úgy is fogalmazhatnék, hogy hálát adhatunk a sorsnak. (Folytatás a 3. oldalon) A HÍRLAP MEGKÉRDEZTE A szilveszteri pezsgőzések, mulatságok velejárója: megfogadjuk, hogy ez az év más lesz, nem élünk úgy, mint eddig és ami fontosabb: betarjuk fogadalmunk. „Fogadalmak” a 4. oldalon. Az alkalmazkodás kényszere Göncz Árpád újévi köszöntője Honfitársaim! Határainkon innen és túl élő magyar testvéreim! Az év fordulója a számvetés ideje. Kivált ma, amikor ünnepre, honfoglalásunk ezerszázadik évfordulójának ünnepére készülünk. Szerényen és hívság nélkül. Ahogyan napjainkhoz illik, múltunkat vállalva, de őszintén szembenézve önmagunkkal. E történelmi évforduló jó alkalom, hogy számba vegyük: mi az, ami magyarrá tesz, ami nélkül nem lennénk önmagunk, s mi az a terhes hagyomány, amit talán sajnálunk elvetni, mégis okosabb hátrahagynunk. S ha a múltat utólag megváltoztatni nem áll is módunkban, merjük kimondani, mikor, hol és miért tértünk le a helyes történelmi útról, s hogy az úttévesztésért az ország — a nemzet egésze — mekkora árat fizetett. Csak így, a múlt és jelen valóságának ismeretében tudjuk kijelölni a jövőben rejlő, de elérhető közös célt és az odavezető utat. Amit akár áldozatok árán is készek vagyunk végigjárni. A múlt, a jelen és a jövő szakadatlan időfolyam, még ha a sodra olykor fölfoghatatlanul meggyorsul is. Mint az elmúlt esztendőkben. Tudjuk: a Szovjetunió összeomlása - önrendelkezésünk és szabadságunk visszanyerésének történelmi forrása — egyben piacaink jórészének elvesztését, piacváltást, korszerűtlen iparunk versenyképességének csökkenését jelentette. Termelésünk öt év alatt majd negyven százalékkal esett vissza, s drámai módon megnőtt a munkanélküliek és eltartottak száma. Mezőgazdaságunk szétzilálódott, iparunk gyökeres szerkezetváltásra szorul. Már a rendszerváltásnak jelentős adósságteherrel vágtunk neki — azóta az állam terhei csak nőttek, s a termelés folyamatos csökkenése mellett ezeket újabb és újabb hitelekből volt kénytelen fedezni. Tavaly tavasszal kis híján ránkszakadt a gazdaság adósságteher alatt megroppant épülete. Az összeomlás küszöbén, a világgazdaság bizalmát elveszítve szinte egyik napról a másikra eldugult a hazánkba irányuló tőkeáramlás, zökkenve elakadt a magánosítás. De hosszú évek késlekedése után — Istennek hála, még éppen hogy időben — sikerült megfékeznünk e gazdaságilag máris egy vesztes háborúval felérő folyamatot. Ám annak az árát, hogy a világgazdasághoz ezer szállal kötődő zsenge piacgazdaságunk visszaszerezze és megőrizze életképességét, s hogy mindannyian — ismétlem: mindannyian együtt — megússzuk a legrosszabbat — ma száz és százezrek nyörgik. Mindenekelőtt a szegények, a szegényedő középrétegek. Érthető hát, ha az ország felhördült fájdalmában, s csak most kezd ráocsúdni a keserve valós okaira. Az alkalmazkodás kényszerére. Hadd valljam be: magam is alig mertem hinni, hogy a goromba — oktatást, kultúrát, egészségügyet, s mi több: a családi létet — mellékhatásként károsító gyógyszer életmentőnek bizonyul. De annak bizonyult: életveszélyes fizetési mérleghiányunk meredeken csökken. A költségvetés hiánya szintén. Valutatartalékunk nő. A tőkebeáramlás — hála a helyreállt bizalomnak — folytatódik. (Folytatás a 3. oldalon) VÁLTOZÁS Azt hiszem, ebben az évben kicsit másképp kellene csinálni dolgainkat, mint az előzőben. Kevesen vallhatják azt, hogy 1995-ben minden úgy történt, ahogy gondolták. Úgy történt a gazdaság átalakítása, a privatizáció ellenőrzése, a politikai pártok értékelése, ahogyan azt egy évvel ezelőtt, a magyar országgyűlési választások évében a választópolgárok többsége elgondolta. Azóta persze mindenki ezt mondja. De senki nem ellenőrzi. Most már mindegy. Véget ért az 1995-ös számokkal jelzett év. Mostantól, mint már említve volt, másképp kellene—csakhogy: ugyanazokkal az emberekkel? Ugyanazokkal a politikusokkal? Vállalatvezetőkkel? Vezetettekkel? Velünk? Ki lehet cserélni bennünket? Országunkat? Képességeinket? Hogyan tehetjük másképp dolgainkat, ha nem változtatunk semmit? Ha azok, akik azt szeretnék, hogy megváltozzunk, kísérletet sem tesznek arra, hogy megismerjék: mire vagyunk képesek? Mire vagyunk képesek? Például: életben tartottunk egy országot, életképtelennek bizonyult gazdasági rendszere ellenére... Nehéz, bonyolult kérdés mindez. Úgy tűnik, hogy nem lehet egyéni különbségtétel nélkül igazságot tenni mindebben. Ki ítél ki fölött? Fölöttünk? (Pekarek) Szarajevó utolsó éjszakája Munkatársunk helyszíni jelentése Boszniából Párám, párám, párám, párám — pamm-pamm-pamm, rotyog a gépfegyver Szarajevó felett, a lövedéksorozat zaja belelép a jéghideg éjszakába, összeverődik a völgykatlan dombjain, megpattan a szerb mesterlövész természetes főhadiszállásán, a Trebevics hegyen, majd felkúszik a hátgerincen egészen a tarkóig, s ott dobol ütemet. Párám, párám, párám, paaramm... Aztán jön néhány aknavető lövedék: Bumm! Bumm! Bumm! Senki nincs, aki ügyet vetne a harci zajra, legkevésbé Darkó, aki muzulmán, és három éve bosnyák kormánykatona. Ezt az időt többnyire egy árokban töltötte, s ez idő alatt öreg emberré vált, lefogyott kissé, 87 kg-ról 65 lett. Előkerül golyóálló mellénye, kerámialapja, ott virít rajta két 7,62-es lövedék nyoma. (Folytatás a 2. oldalon)