Fejér Megyei Hírlap, 2003. október (48. évfolyam, 229-254. szám)

2003-10-22 / 247. szám

2003. október 22., SZERDA SPORT FEJÉR MEGYEI HÍRLAP 21 Barca: a katalánok büszkesége A gránátvörös-kékek háza táján ma is áhítattal beszélnek minden idők legjobb futballistájáról, Kubala Lászlóról Nem pusztán egy futballklub, hanem a katalánok nemzeti büszkeségének szimbóluma. Az egyesület, amely egy­szerre mítosz és valóság. A Futbol Club Barcelona. A stadionban jelenleg 98 500 drukker foglalhat helyet, az aré­na az esetek többségében színül­tig megtelik. Ez persze nem is csoda, a klubnak 87 ezer bérlete­se van, fordulónként mindössze 12 ezer tikettet kell értékesíteni. Bérletet vásárolni nemigen, leg­inkább örökölni lehet. Előforult, hogy házassági ajándék gyanánt a szülő a Barca meccseire érvé­nyes bérletet adott az ifjú pár férfitagjának. Ez volt a legérté­kesebb ajándék. Bár az utóbbi négy esztendő­ben nem nyert semmit a gárda, elképesztő eredménysorral ren­delkezik: 16-szoros bajnok (1929, 1945, 1948, 1949, 1952, 1953, 1959, 1960, 1974, 1985, 1991, 1992, 1993, 1994, 1998, 1999), 24-szeres kupagyőztes (1910, 1912, 1913, 1920, 1922, 1925, 1926, 1928, 1942, 1951, 1952, 1953, 1957, 1959, 1963, 1968, 1971, 1978, 1981, 1983, 1988,1990,1997,1998), ötszö­rös spanyol Szuperkupa-győz­tes (1983, 1991, 1992, 1994, 1996), kétszeres Ligakupa­győztes (1983, 1986), BEK- győztes (1992), négyszeres KEK-győztes (1979, 1982, 1989, 1997), háromszoros VVK-győztes (1958, 1960, 1966), kétszeres Európai Szu­perkupa-győztes (1992, 1997). A katalánok nem szűkölköd­nek nevezetességekben, elég csak az építész Gaudit - az álta­la álmodott, s alighanem még évtizedeken át építendő Sagrada Famíliát -, a festő Picassót, Da­lit vagy Mirót említeni. De mél­tán világhírű a barcelonai sétá­lóutca, a Ramblas vagy a mont­­serrati kolostor. Ám amikor az igazán nagy dolgok kerülnek szóba, az FC Barcelonát említik. A klub jelmondatává neme­sült a szlogen: „El Barca es mes que un club”, azaz a Barca több mint egy klub. Lelkes spanyol és svájci diákok alapították az egy­letet 1899. november 29-én, s nem is sejtették, mekkora értéket teremtenek. Az első elnök, Gual­­tieri Wild találta ki a színeket, az alapítók - tizenegy, tehát egy futballcsapatra való fiú - közül Bartomeu Terradas vásárolta meg az első szerelést. Később ő lett a klub második elnöke. Ő tekinthető a megmentőnek, hiszen 1902-ben ő adott kétezer pesetát az akkoriban rendkívül szegény egyletnek, lényegében eme összeggel vásárolta meg az elnöki tisztséget. Az alapítási ötlet azonban nem a fentebb em­lített két férfiú, hanem a svájci származású Hans - a katalánok szerint Joan­­ Gamper nevéhez fűződött, aki a későbbiekben négyszer töltötte be az elnöki tisztséget. Az első nagy korsza­kot a húszas évek jelentették, vi­lágklasszisok álltak a kapuban, előbb Zamora, majd a legendás magyar hálóőr, Platkó Ferenc, a mezőnyben pedig Samitier és Alcantara varázsolt. Előbbi az akkoriban spanyol gyarmatnak számító Fülöp-szigeteken látta meg a napvilágot, s szüleivel vándorolt Hispániába, utóbbi a húszas-harmincas években vil­logott, négyszáz mérkőzésen erősítette a Barcát. Aztán Sami­­tiert Madridba csábította Santia­go Bernabeu. Mint Luis Figót három éve Florentino Perez... Katalónia hoszú évszázado­kon át harcolt a függetlenségért, s úgy tűnt, ezen küzdelmek eredményre vezetnek. 1932-ben autonómiát nyert, amelyet aztán a központi kormány 1934-ben visszavont. Két évvel később, a spanyol polgárháború kirobba­násakor ismét autonóm lett, mi több, a köztársaságiak bázisát is eme tartomány jelentette. Azon­ban Francóék 1939-es diadalát követően minden korábbinál je­lentősebb bosszúhadjárat követ­kezett, a Tábornok megfosztotta Katalóniát az autonómiától, s a kultúra eltiprására is történtek lépések. A diktátor betiltatta a katalán újságokat, s nem enge­délyezte a nyelv használatát sem. A helyiek pusztán a Barca meccsein szegülhettek szembe a tilalmakkal, ott érezhették: ők is győzhetnek. A Barnához tarto­zás politikai hitvallást is jelen­tett: ekkor lett a klub a katalán nemzeti érzések szimbóluma. A második világháborút kö­vető időszak virágzást hozott. Az 1:1-es döntetlenre végző­dött, Osasuna elleni bajnoki mérkőzés lefújása után fél órán át spanyolul nyilatkozik a sajtó képviselőinek, majd távozik. Ronaldinhót szinte úgy kell kilépni a stadionból, biztonsági­sok veszik körül. A sajtófőnök kérésemre egy aláírást varázsol tőle a liftben, s sietve közli, ezút­tal ez a maximum. Ám a másnap délelőtti edzésre be lehet jutni, akkor közös fotó is készíthető, ám nyilatkozatra nincs mód. A csapat vasárnap tíz órakor vonul ki a Nou Camp parkolója melletti edzőpályára. Szurkolók a kerítéstől távolabb, fotósok, újságírók a kerítés mellett. A sztárok, a meccsen kezdő­ként pályára lépők átmozgatá­­son vesznek részt, a kétkapus já­tékban a szombaton kevesebbet játszók, a perememberek jutnak szerephez. Rijkaard mester hosszasan beszélget előbb Klui­­verttel, majd Ronaldinhóval. A gyepszőnyegen Overmars igyekszik talán a legjobban, a fiatal portugál, Quaresma elké­pesztő dolgokat művel a labdá­val. A kétórás tréninget követő­en Frank Rijkaard, a világ egy­kori legjobb védekező középpá­lyása utolsóként lép ki az ed­zőpálya kapuján. Mosolyog s jelzi, kezdhetjük az interjút. - Úgy tűnt, honfitársa, Ro­nald Koeman lesz a vezetőedző, aztán hirtelen önt nevezték ki. Ez azért is volt meglepő, mert Koe­­mannal ellentétben előzőleg nem volt kapcsolata a katalán klubbal. Mi szólt ön mellett? - Az, hogy én nagyon olcsó vagyok, ő pedig rettentő drága... Komolyra fordítva: Koemannak élő szerződése van az Ajaxszal, másfél évtized alatt hat bajnoki cím, ugyanennyi hazai kupa­­győzelem, két VVK-győzelem (az UEFA-kupa elődje) fémje­lezte a Barcelona erejét. Sőt, még több diadalról is beszélhet­nénk, ha­ megvásárolják Alfredo di Stefanót. Végül elálltak a jól is dolgozik, tavaly kis híján a BL-döntőbe vezette a fiatal gár­dát. Őt ki kellett volna vásárolni a szerződésből, ami érthetően megdrágítja a dolgot. Én viszont szabad voltam. Nem a véletlen műve, hogy az utóbbi években holland labdarúgók és edzők ér­keztek ide. Rengeteget köszön­hetünk Johan Cruyffnak, aki le­genda itt Barcelonában. Engem is ő ajánlott a vezetőknek. - Legutóbb egy holland kis­csapatnál, a Sparta Rotterdam­nál dolgozott, majd csend követ­kezett. Voltak más ajánlatai is vagy várt a nagy lehetőségre? - Fogalmazhatunk így is, hi­szen a Barcelona óriási lehető­ség. Sok helyre hívtak, de hogy hova, arról nem szeretnék be­szélni. Ugyanis ez már a múlt. - Rapszodikusan szerepel a gárda, a hívek elégedetlenek. Mi az elvárás a csapattal szemben? - A négy között kell végez­nünk, az BL-indulást ér. Kötele­ző, hogy jövőre ott legyünk a legnagyobb sorozaton. Idén sze­retnénk megnyerni az UEFA- kupát s két év múlva a BL-t. - Három BL-döntőt nyert, kettőt a Milánnal, egyet az Ajax­szal, majd búcsúzott az aktív já­téktól. Nem volt túl korai a szerződéstől, a Szőke Nyíl pe­dig Puskás társaként sikert si­kerre halmozott a Real Madrid­ban. Persze, nagy csillagai azért akadtak a Barcának is. A legna­gyobb a két évvel ezelőtt el­hunyt Kubala László, a hajda­nán három ország válogatottjá­ban- magyar, csehszlovák, spa­nyol - megfordult csatárzseni. Rajta kívül több magyar is magára ölthette a klub szerelé­sét, az ötvenes-hatvanas évek­ben például Szegedi, Kaszás és Szalay, ám ők kevés lehetőséget kaptak, nem úgy Kocsis Sándor és Czibor Zoltán, akiket a legna­gyobb egyéniségek között tarta­nak számon napjainkban is. A brazil Evaristo Macedóról és a galíciai Luis Suarezről be­szélnek még áhítattal ezen idő­szakból, utóbbi volt, s ma is az egyetlen hispán aranylabdás, 1960-ban vehette át a France Football díját. A hetvenes évek elején érkezett Johan Cruyff, aki előbb játékosként, majd a nyolc­vanas évek végétől a kilencve­nes évek derekáig edzőként al­kotott itt maradandót. Bár dol­gozott edzőként Helenio Herre­ra, Terry Venables, Rinus Michels, Hennes Weisweiler, Udo Lattek, Luis Cesar Menotti, mégis az isteni Johan lett min­den idők legjobb trénere. A klubtörténet álomcsapata így fest: Ramallets - Olivella, Alesanco, Migueli, Rife - Guar­­diola, Segarra - Kubala, Ronal­do, Cruyff, Sztojcskov. Komoly névsor, a brazil zseni, Romario csak a kispadon kapott helyet a kapus Zubizarreta, Samitier, Al­cantara és Rexach társaságában. - Nem. 32 éves voltam, elfá­radtam. Életem legjobb idősza­kát a Milánban töltött évek je­lentették, bár jól éreztem ma­gam az utolsó szezonban Amsz­terdamban is. Támadnom már nem, hanem csak védekeznem kellett s irányítani a fiatalokat.­­ Pályafutása során több­ször, Eb-selejtezőkön is futbal­lozott magyarok ellen. Melyik labdarúgót tartotta a legtöbbre?­­ Nyilasi Tibort, remek fut­ballista volt. Jól fejelt, technikás volt s nagyon érezte a kaput. Rijkaard, a mosolygó tréner ■ Horog László A Paris St. Germaintől igazolt megasztár, a brazil válogatott irányítója, Ronaldinho harcol a valenciai Oliveirával Fotó: mti A két éve elhunyt Kubala Lászlót ábrázoló óriásplakát virít az ajándéktárgybolt főbejáratánál A szakvezető kétéves szerző­dést kötött a katalánokkal .Jimme­ Rijkaard, a holland futball-legenda Üdvözli lapunk olvasóit

Next