Felsőbányai Hírlap, 1896 (1. évfolyam, 11-20. szám)
1896-08-16 / 11. szám
J. FELSŐBÁNYA VÁROS ÉRDEKEIT FELÖLELŐ TÁRSADALMI, KÖZGAZDASÁGI ÉS VEGYESTARTALMU LAP. Szerkesztőség: Felsőbányán. MEGJELENIK MINDEN MÁSODIK VASÁRNAP Kiadóhivatal Nánásy István könyvnyomdájában Nagybányán. Előfizetési ára: Egész évre 2 frt. — Fél évre 1 frt. — Egyes számok io krért kaphatók. P hirdetések olcsó árak mellett közöltétnek. Kéziratok a szerkesztőhöz, előfizetések és hirdetések a kiadóhivatalba intézendők. Nyilttér soronkint io kr. Utcza-szabályozás. A kik. városunk föutczája vége felé az úgynevezett felsövégen se nem laknak, se nem járnak, nem tudják, hogy az egykor Pellády Ferencz tulajdona volt, most Spiegelhalter Sándor tulajdonát képező telkesház kertjén keresztül folyó patak, mely még a Kozák János telkéről jövő kis patakot is felöleli s mely a főutcza jobb oldalán keskeny és szabályozatlan medrében folyva a Nyisztor-féle ház előtt az úttest alatt átereszen baloldalra veszi útját, addig mig e megtörést teszi, télen a jég kiöntésével, tavasszal és nyáron az itteni gyakori esőzések alkalmával nem kismérvű kiáradásával mennyire rongálja és diszteleniti a főutat. E patakrészre vagy van szükség, vagy nincs. Ha van, akkor e patak is, mert medre keskeny és alacsony és kikövezetlen volta tt bűzös, piszkos üledéket tartalmaz, kössék ki teknöszerüen, a mint a piatfolyó patak van, mert a jelenlegi iban sem egészségi, sem közlekedési, vllat!ÍXl/7<x5~Lv-prrCSt S2^ÍTp OTí CTfOT nem míd— radhat. Ha nincs szükség rá, akkor legegyszerűbb volna e patakot, a mint a főutczára torkol, egyenesen a föld alatt megfelelő átmérőjű átereszén keresztül az alig 10 méternyi távolságra folyó Zazaron vezetni, hogy az itt e tájon amúgy is keskeny főutczát ne szűkítse, mert a tagadhatatlan, hogy e patak úgy a főutczából, mint a járdából mintegy 50—60 cmnyi tért elfoglal, mi által a különben is girbe-görbe járda tere több ház előtt alig szélesebb 1 méternél. De se a patakrészre, se medrének kikövezésére nincs annyira szükség, mint inkább arra, hogy a Csirik-féle, most Szász Lajos tulajdonát képező háztól kezdve lefelé a volt kincstári kohófőnöki lakházig, — miután ez utczarész rendes, sima kőtáblákkal kirakott járdát egyelőre nem igényel, — megfelelő szélességű járdatöltés készíttessék, oly módon, hogy a járda két oldalán középnagyságú pazarkövek helyeztetnének el sorban és ezek közé pedig alul nagyobb kavicsdarabokkal, felül pedig apróbbszemü kaviccsal vegyes homokkal töltetnék ki. De kívánatos volna, hogy e partakrész a főutcza vonaláról eltereltessék természetes egyenes irányába a Zazarba, azon okból is, mert nem szabályozható, szélesebb medret ásni nem lehet, mert akkor az úttest szabályszerű szélessége nem lesz meg, de még főleg azon okból is, mert keskeny és alacsony medre miatt gyakori kiáradásával a lakóknak a futólagos kellemetlenségeken kívül érzékeny kárt is okoz, azt nevezetesen, hogy a főutcza jobboldali részén levő alacsony pinczéket iszappal meghordja, a balolda opáo>yő,' alacsonyabb szintén'teK'VC's furuázc.'sCétí.yuei* .z-c.cu mondva viskókat mossa, áztatja/ alpfalt időnap előtt elkorhasztja, a szegénység és ínséggel küzdő bányászok házait nedvesekké, egészségtelenné, ragályos betegségek fészkévé teszi, nem is említve azt, hogy esőzések alkalmával a patak vize nem térvén el keskeny alig 20 cmnyi mély medrében, nemcsak a főút jobb oldalát önti el, hanem az országúton átmenve és széjjel folyva a túlsó oldalt is elárasztja, úgy annyira, hogy a főutca baloldalán lakók mindannyiszor csak kerülővel s bosszankodással juthatnak lakásaikba. Leghelyesebben tenné a városi hatóság, — ha azon két házat, — melyeket a szóban levő patak kiáradásával folytonosan nedvesít s melyek száraz, egészséges lakásokká semmiféle költség árán az adott viszonyok között nem tehetők, hacsak magasabbra nem emeltetnek és köböt nem építtetnek, — a tulajdonosoktól megvenné, (az egyik most úgy is eladó) ha sikerül; ha nem sikerül, tegye meg kisajátításuk czéljából a kellő lépéseket. Hogy a patak folyásának elterelésével kapcsolatban e két viskó is eltűnjék a főút közvetlen széléről, melyre kiugranak, 3—4 méterrel hátrább hagyva a többi házsookat, utczaszépitési szempontból is kívánatos volna. Ha föutcza az utcza, ne türessék meg kivételesen az a pár ház, helyesebben mondva viskó, melyek a különben is azon a tájon hova tovább, mindinkább szűkülő füutczában utczát akarnak képezni, a két ház értéke alig tesz ki 200 litot. A szóban levő pataknak a minta utczára lép, egyenes irányban a pár méternyi távolságra folyó Zazarba való vezetése szintén alig járna valami számottevő ■ költ. t. _ . ■* 1 ’ ■* . /. • ff sEO dLi ; cncuuon ttl dZ 'StuÁTy föutcza lakóira, hogy egyszer s minden í* korra megszabadulnának a patak kiáradása okozta kellemetlenségektől, de egyuttal a főutcza e része is határozottan nyerne valamit csinosságban. Mily kellemes látvány volna, ha az eltüntetett patak helyén csinosan készített, kavicscsal töltött járda vonulna végig s annak szegélyét hárs- vagy akáczfasor díszítené! A Zazar baloldalán folyó árokból jő elegendő vízmennyiség arra a czélra, hogy a Nyisztor-féle lakháznál torkoló patakot, * mely innen a városon folyik keresztül, bőven elássa s alkalmassá tegye arra az es- Még alig hogy .... Még alig hogy bírhattalak S Íme már is elvesztélek: Oh, abból a szép tavaszból Milyen hamar hideg tél lett! Ki rám hozád virágival A boldogító szép tavaszt. Ilyen korán váratlanul szervasztád el örökre azt. • Kegyetlen vagy... s mért? Nem tudom S bár kérdezem nincsen a mi kegyetlenségednek okát Megtudná nekem mondani. Szerettelek . . Ha árnyékként kisértem minden léptedet; Te eltiprod, árnyékomat, Mert csak fény, csak a kell neked! De légy nyugodt! többé soha Nem koldulom szerelmedet, Soh’se kérem, hogy visszahozd, Az eltűnt boldog perczeket. Isten veled! Lesz még idő, Midőn megbánod tettedet, S ha nem szerettél is soha, De fogsz sajnálni engemet. De szánalmad nem kell nekem. Bár összetört e szív, de még A fájdalom között is van El benne egy kis büszkeség. Ne hidd, talán, hogy ne volna S nem lesz erőm lemondani. A hit, remény és szeretet Meg fognak rá tanítani. Isten veled!ez te hozzád Utolsó búcsúzó szavam: Élj boldogul! s ne légy soha, Mint én olyan boldogtalan. •---a- v^***.. .______________. ki Akt /A A viszontlátásig.*) Fekete ruhában sűrű fátyollal borított arczczal őrültként siet egy gyászoló nő a temetőbe. Karján koszorút visz s márvány— tört oszlopot ábrázoló — sírkőre helyezi és sír, zokog keservesen . . . Közbe-közbe szaggatott fuldokló hangja hallatszik . . . oly rémes ez itt a temetői magányban, »Te voltál az igaz, te voltál a hit . . . suttogja a gyászos alak. Feledtelek, pedig szerettél ... óh bocsáss, bocsáss meg nekem ! . . . nem tudtam mit teszek, midőn ö, ki oly szép s oly hűtlen volt — elámított, — hisz olyan édesen behízelgő volt a hangja, hogy képes vala fiatal szivemet elcsalni, elvonni teteled s magához édesgetni. .. . És most utólért a hatalmas Isten méltó büntetése ! A zokogás megszűnik, a suttogó hang elhal s a fátyolos nő gondolatokba mélyed, gondolatai visszatérnek a múltra . . . Szép, fiatal, gazdag s mindenki által irigyelt lánykát látnak lelki szemei, bűvölő kék szemek, fekete haj s hosszú selyemszerű szempillákkal. 1 *) Ezen 1 rczc.czikket Kovásy Elemér »Apró történetek» czim alatt megjelent csinos kiállítású müvéből vettük át, mely Lévai Mór kiadónál Ungváron i ftt 20 krért szerezhető meg. Ajánljuklvasóinknak. Szerk.