Felsőoktatási Szemle, 1972 (21. évfolyam, 1-11. szám)
1972 / 4. szám - FELSŐOKTATÁS KÜLFÖLDÖN - Vörös László - Déri Miklósné: NDK – lengyel felsőoktatási szeminárium
összehív országos konferenciákat polgári eljárásjogi tudományos, kodifikációs és oktatási kérdések megvitatására. Az egyetemi reform problémája már hosszú hónapok óta egyik legfontosabb vitakérdése Olaszország belpolitikai életének. Ezúttal nem részleges, hanem átfogó reformról van szó. A vitatott kérdések között szerepelnek az egyetemi struktúra, az egyetemi vezetés, a vezetésben az asszisztensek és a diákok részvétele, az oktatás és a kutatás szabadsága, az oktatószemélyzet összetételének megváltoztatása, a tanári másodállások, a külső (például ügyvédi) szabadfoglalkozások stb. problémái. A fakultások helyett a jövőben szekciók lennének. Az egyetemre való felvétel — mint már utaltam rá — a jövőben érettségi bizonyítvány nélkül is lehetséges lesz a 25. életév betöltése után, ha az egyetem — vizsgajelleggel — megállapítja, hogy a jelölt rendelkezik az egyetemi tanulmányok folytatásához szükséges kulturális felkészültséggel. A törvényjavaslat 1. §-a — egyebek között — leszögezi, hogy ,,minden egyetem az oktatóknak, a kutatóknak és az egyetemi hallgatóknak a közössége". A törvénytervezet parlamenti megvitatása nagyon lassan halad előre. Az Olasz Kommunista Párt a szenátusban és a képviselőházban következetes és részletekbe menő küzdelmet folytat a vagyonos osztályok felsőfokú képzési monopóliumának teljes felszámolásáért, az olasz egyetem magasfokú demokratizmusáért és szellemi szabadságáért. Hosszas parlamenti viták folynak minden egyes paragrafus és bekezdés körül a szokásos többszöri „olvasás” során. Reméljük, hogy a haladás erői minden vonatkozásban felülkerekednek, és a nagy — sőt legnagyobb! — múltú olasz egyetemek megújhodva kerülnek ki ebből a harcból, hogy az eddiginél még magasabb színvonalon és eredményesebben szolgálhassák a felsőfokú értelmiségi képzést és az olasz tudomány fejlődését. NDK-lengyel felsőoktatási szeminárium DR. VÖRÖS LÁSZLÓ DÉRI MIKLÓSNÉ tud. főmunkatárs, tud. munkatárs, Felsőoktatási Pedagógiai Kutatóközpont Harmadszor ültek össze az 1969-ben kötött együttműködési megállapodásuk értelmében a berlini Felsőoktatási és Felsőoktatásgazdaságtani Intézet és a varsói Felsőoktatási Kutatóintézet tudományos munkatársai, hogy megvitassák a felsőoktatási pedagógia aktuális problémáit. A találkozóra 1971. szeptember 14—17. között került sor, színhelye a Berlin környéki tóvidék volt. A szemináriumon több mint 60 kutató vett részt; a német delegációt dr. H. Jürgen Schulz professzor, a berlini intézet igazgatója, a lengyelt dr. Jan Kluczynski professzor, a varsói kutató helyettes igazgatója vezette. A megbeszélések középpontjában az oktatásgazdaságtan és az összehasonlító felsőoktatás kérdései álltak, de néhány, a felsőoktatáspedagógia egyéb tárgykörébe tartozó újabb vizsgálatot is ismertettek. A meglehetősen zsúfolt napirend ellenére az elhangzott 26 előadás, illetve referátum mindegyikét élénk vita követte, amely a hivatalos üléseken túl, sokszor a késő esti órákban is beszélgetések formájában folytatódott. Az előadások közül több, a hazai kutatók számára is tanulságos tartalmi vagy módszertani eredményről számolt be. Werner Walter és H. Jürgen Schulz arról beszéltek, hogyan alkalmazzák a tervezés és a vezetés tudományos alapelveit az NDK főiskoláinak oktató-nevelő munkájában. Jan Kluczynski, a lengyel delegáció vezetője a képzés és a társadalmi fogyasztás modellje közötti összefüggéseket ismertette prognosztikai vizsgálatok alapján. Érdekes az a megállapítása, hogy Lengyelországban azokban a családokban, ahol a családfő magasabb végzettségű, a postai, utazási, képzési, kulturális kiadások nagyságrendje 15- szörösen meghaladja azon családokét, ahol a családfő csak általános iskolai végzettséggel rendelkezik. Ugyanezen 246