Evangélikus gimnázium, Felsőlövő, 1876

. Első­sorban a hazai tanítóképezdék hivatják arról gondoskodni, hogy a képezdészek nem­csak a lélektan elméletében, hanem annak gyakorlatában is honosak legyenek. Jól tudom, hogy a dolog nehézségekkel jár. A képezdészek küzdenek még magukkal a tantárgyakkal és azok mód­szerével is; a gyermekeket alig névleg, lélektani alapon meg épen nem ismerik; a gyakorló iskola növendékei a képezdész gyenge oldalát hamar kilesik és felhasználják. De a jó ügy érdekében mégis kell hogy a munkához fogjunk, hogy a felmerülő nehézségeket legyőzni iparkodjunk. A kor köve­telésének ellent nem állhatunk. Kövessük e tekintetben Kehr gyakorlati példáját. Ügyeljünk arra, hogy a képezdészek a gyakorló­ iskola növendékeit mindig néven szólít­sák, hogy hibás feleletet tudomásul ne vegyjenek, vissza se utasítsanak, hanem útbaigazító mellék­kérdések által a helyes választ kicsalni törekedjenek; tanítsuk a képezdészeket arra, hogy egyes jobb tanulókat előtérbe ne szorítsanak, hanem valamennyi növendéket egyaránt figyelemre méltassanak, sőt épen a gyengébbeknek több időt szenteljenek; vigyázzunk arra, hogy a képezdést soha tanítás­­közben ne büntessen, hogy a büntetés kiszabása, foganatosítása előtt az igazgatóval vagy gyakorló­­iskola tanítójával tanakodjék s akkor kölcsönös megállapodás alapján intézkedjék. (Természetes, hogy a tanítói tekintély fenntartása érdekében a büntetendő növendéknek ezen tanácskozmányról még sejtelme sem legyen!) Szoktatassanak a képezdészek fokozatosan növendékeiket megismerni, azokkal a lélektan szabványai szerint bánni. Léptessük életbe nálunk is az „egyéni értekezleteket“. A tanácskozmány alapjául körülbelül következő tételek szolgálhatnának: A szülők viszonyai. A gyermek kora, annak testi és egészségi állapota, arcszíne, növése, ruhája, hangja, mozdulatai, hajlamai, tehetségei, figyelme és szorgalma. Miben kitűnő, miben gyenge a növendék? Többet tesz-e mint a­mennyit köteles tenni? Elkészítheti-e iskolai és házi feladvá­nyait, igénybe veszik-e azok teljes erejét? Milyen gondolatainak kifejezése? Rendben tartja-e könyveit, tanszereit és minden tulajdonát? Hogyan bánnak vele otthon? Elkényeztetve avagy elhanyagolva van-e? Hogy viseli magát, ha azt hiszi, hogy nem látja őt senki sem? Mily hatást gyakorol reá dicséret, feddés és büntetés? stb. A jegyzőkönyvben minden gyakorló iskolai növendék külön lapot nyer; az észleletek és megállapodások időszakonként pontosan bejegyeztetnek. Csakis ezen az uton szoktathatjuk képezdészeinket a lélektan gyakorlati és észszerű alkal­mazására. S annyira vinni a dolgot elodázhatlan kötelmünk. A képezde azonban, mint általában úgy ezen kérdésben is, csak alapot vet, melyre a „működő tanítók“ tovább építeni tartoznak. A néptanítók is tehát csak szoros kötelességet teljesí­tenek, ha a modern pedagógia sugallatának engedve a lélektannal elméletileg és gyakorlatilag fog­lalkoznak, azt tényleg alkalmazzák is. Alkalom akárhányszor kínálkozik úgy a tanteremben, mint a tanítói értekezleteken és egyleti gyűléseken, csak a jó akarat legyen meg. Nagyon tanácsos, hogy a néptanítók ide vágó szakmunkákat tanulmányozás és tanácskozás tárgyává tegy­enek. Ilyen művek a következők: Emericzy „Lélektan“; Dr. Kis Áron és Öreg J. oktatás-neveléstana; Sigismund „Kind und Welt“; Beneke, Dressier, Dittes, Grube, Dr. Ziller, Dr. Schuman, Dr. Beck József, Schnell Nándor, Böhm J. (Altdorf), Jessen stb. szóban forgó tárgygyal foglalkozó munkái. S végül nagyon kívánatos volna, hogy a tanfelügyelet is az iskola beléletének eddiginél több figyelmet szentelne, hogy történetesen a lélektan gyakorlati alkalmazását is szemügyre vegye. Hogy ez lehetségessé váljék okvetlenül szükséges, miszerint úgy állami mint felekezeti tanfelügye­lőkké csakis szakértők tétessenek. A tanfelügyelet jelen szervezete mellett közoktatásunk célszerű fejlesztése majdnem lehetetlen. Az állam alkalmazott ugyan már egynéhány szakembert; a régi tanfelügyelők közöl is — tapasztalásból tudom — többen beletanultak az ügybe, de egyrészt még mindig csak kivételes a tanfelügyelőknél a szakértelem, másrészt pedig az irodai teendők halmaza minden jóravaló törek­vést elnyom. Nálunk ág. hitv. evangélikusoknál a tanfelügyelők (dékánok) rendszerint lelkészek, ki­vételesen ugyan világiak, sőt épen néptanítók is. Egy Felsőlövő vidékén jelenleg egy lelkész, egy orvos és egy néptanító van mint tanfelügyelő alkalmazva. Bár csak országszerte így volna! S bár csak havonta látogattatnának a tanodák! És ez alkalommal bár csak az iskola belélete is lehetne a felügyelet tárgya! A görög keleti románok és szerbek leginkább méltatják a világi és szakértői elemet, mert 1*

Next