Felsőmagyarország, 1906. január-június (22. évfolyam, 1-149. szám)
1906-03-17 / 66. szám
Kassa, 1906. XXII. évfolyam 66. szám. Szombat, március 17. FELSŐMAGYARORSZÁG KASSAI NAPLÓ. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Előfizetési árak: KASSA, Kossuth Lajos utcza 23. szám. Felelős szerkesztő : MERÉNYI JÓZSEF. egész évre 20 kor., félévre 10 kor. negyedévre 5 kor., egy hóra 2 kor. Egyes szám ára 10 fillér. Megjelenik minden nap. Bíró mEl ¥ ÍIT GÉZA miniszterelnöknek az újpesti választók küldöttségéhez intézett beszéde. Tartotta 1906. évi március 12-én. Az önök megjelenését, tisztelt uraim, annak tünetéül üdvözlöm, hogy a magyar népben még szilárdul uralkodik a hagyományos politikai józanság, a melyet a szüntelen izgatás még nem tudott eltántorítani. A koalíció egyenes folytatása az obstrukciónak, mely a népboldogítást közjogi szőrszálhasogatásokban kereste s melynek végzetes eredménye az az egyetemes pusztulás, melynek képét az ország mai közállapota mutatja. A magyar alkotmány alapja az országnak a koronával való egyetértése. Aki ezt az egyetértést megzavarja, súlyosan vétkezik alkotmányunk szelleme s az ország érdeke ellen. Az alkotmány az állam főszerveinek jogköreit kölcsönös egyensúlyba hozza s e jogkörök kölcsönös tiszteletében található az alkotmányos élet szilárdságának egyetlen alapja. Ám a koalíció e jogkörök egyensúlyát erőszakosan megzavarta; önök tudják, hogy Ő Felsége (Zajos felkiáltások: Éljen a király!) 1867. óta alkotmányos érzületében és fejedelmi lelkiismeretében mintaképe volt az uralkodóknak. Tiszteletben tartotta a népképviselet minden jogát, az ország alkotmánya iránt a legszigorúbb jogtiszteletet tanúsította. (Élénk éljenzés.) De ugyanazon törvények, amelyeknek összessége az alkotmányt teszi, a királyi hatalom számára is biztosítanak törvényes jogokat s a király uralkodói kötelességét teljesíti, midőn a korona jogainak is megköveteli ugyanazt a tiszteletet, a melyben ő az ország jogait részesíti. (Helyeslés.) Örömmel hallottam szónokuktól, hogy önök helyeslik a kormánynak az általános választói jog megvalósítására irányuló törekvését. Valóban elképzelhetetlen, bármilyen megoldás, amely túltenné magát a korszellemnek azon az immár elutasíthatatlan és halaszthatatlan követelésén, amely szerint a politikai jogokat ki kell terjeszteni a széles néprétegekre. A munkásnép megteszi kötelességét az állam iránt, fizet adót és elmegy katonának. Én, láttam, uraim, az alsóbb nép gyermekeinek tízezreit a csatatéren, amint golyózápor közepette nekimentek az ágyuknak és lelkesen ontották vérüket királyért és hazáért. (Zajos éljenzés.) Nos, én azt mondom, uraim, hogy akik ily hősiesen teljesítik politikai kötelességeiket, azoktól nem lehet és nem szabad a politikai jogokat megvonni. (Zajos éljenzés.) Ezeket a néptömegeket az alkotmány sáncaiból kirekeszteni, a legnagyobb igazságtalanság. Meg kell tehát valósulnia az általános választói jognak. (Éljenzés.) Már csak azért is, mert az igazságon felül még a politikai okosság is ezt követeli. Hiszen a széles néprétegeknek a parlamentbe vonulásával előtérbe jutnak a szociális és gazdaságikérdések s akkor vége szakad az örökös közjogi viaskodásnak és helyreáll tartósan a béke a korona és az ország között. A magyar nép mindig hű volt koronás királyához s Ő Felsége is atyai szivének meleg szeretetével fordult mindig hű magyar népe felé. (Éljenzés.) Halálos bűnt követ el mindenki, aki király és nép közt ezt a kölcsönös szeretetet megbolygatja. (Élénk éljenzés.) A minap Apponyi Albert gróf harcra tüzelte az országot. Ki ellen? A királynak törvény biztositotta jogai ellen ? Ez feltétlenül helytelen eljárás. Ami engem illet, kijelenthetem, hogy a király és ország iránt érzett hűségem és kötelességtudásom egész erejével meg fogom tenni kötelességemet e rendszeres izgatások ellen, amelyek erőnek erejével konkolyt akarnak hinteni a király és a nép közé. A rendszeres békebontást nem fogom tűrni, akármi jöjjön is. (Élénk helyeslés.) A nemzetnek legfontosabb gazdasági érdekei évek óta elhanyagoltatnak a koalíció üzelmei miatt. A népmilliók nyomorognak, várják a törvényhozás segítő munkáját, de a koalíció nem Dicsőséges nagy urak, hát Hogy vagytok? Viszket ugye egy kicsit a Nyakatok ? Uj divatu nyakravaló Készül most Számotokra . . . nem cifra, de Jó szoros. Tudjátok-e, mennyit kértünk Titeket, Hogy irántunk emberiek Legyetek, Vegyetek be az emberek Sorába . . . Rimánkodott a szegény nép, S hiába. Állatoknak tartottátok A népet; Hátha most mint állat fizet Tinéktek ? Ha megrohan mint vadállat Bennetek, S körmét, fogát véretekkel Festi meg? Ki a síkra a kunyhókból Milliomok! Kaszát, ásót, vasvillákat 1848. március 11. Irta: Petőfi Sándor. Fogjatok! Az alkalom maga magát kínálja, Ütött a nagy boszuállás Órája ! Ezer évig híztak rajtunk Az urak; Most rajtok a mi kutyáink Hízzanak! Vasvillára velők, aztán Szemétre, Ott egyék a kutyák őket Ebédre! . . . Hanem mégse! . . . atyafiak Megálljunk! Legyünk jobbak, nemesebbek Ő náluk; Isten után legszentebb a Nép neve: Feleljünk meg becsülettel Nékie. Legyünk nagyok, a mint illik Mi hozzánk, Hogy az isten gyönyörködve Nézzen ránk, S örömében mindenható Kezével Fejeinkre örök áldást Tetézzen. Felejtsük az ezer éves Kínokat, Ha az ur most testvérének Befogad; Ha elveti kevélységét, Cimerit S teljes egyenlőségünk elismeri. Nemes urak, ha akartok, Jöjjetek, Itt a kezünk, nyújtsátok ki Kezetek. Legyünk szemei mindnyájan Egy láncnak, Szüksége van mindnyájunkra Hazánknak. Nem érünk rá várakozni, Szaporán, Ma jókor van, holnap késő Lesz talán. Ha bennünket még mostan is Megvettek, Az úristen kegyelmezzen Tinektek!