Felvidéki Ujság, 1914. október-december (9. évfolyam, 223-298. szám)
1914-10-06 / 227. szám
2 FELVIDÉKI UJSAU Az első segítség. A szenvedésről és nyomorúságról, amelynek megszüntetésére vállalkoztunk, nem irok, nem is irhatok. Akik látták, hallották, akiknek csak némi halvány fogalmuk is van róla, sir, zokog a lelkük. Csak annyit mondhatok, hogy akikben felebaráti szeretet, vagy humanitás van, azt most mutassák meg — ne szóval, hanem tettel. Nemesebb célra, méltóbb helyre sohasem adhatják filléreiket. Örömtüzek. Szombat este nyolc órakor hét hatalmas üst alá gyújtott tüzet az önzetlen felebaráti és honfiúi szeretet. Vígan lobogtak a vörös lángok a vízzel teli kondérok alatt, mintha csak azok is sejtették volna, hogy itt gyors munkára, gyors segítségre van szükség. Pár negyedóra elteltével három üstben illatos tea, négyben finom tápláló leves párolgott. Négy derék munkásasszony sürgött, forgott a tűz körül s a meleg tűz, meleg étel és meleg szeretet csodákat művelt. 3000 katona teája és levese. Éjfél után két óráig tartott a lázas munka s ezalatt ezerkétszáz teát, ezernyolcszáz finom levest osztottak ki a káderben. Lehetetlen leírni azt az örömet és hálálkodást, amelyet a felsegélyezettek gondos jótevőiket elhalmozták. Hány kiúszott, elhidegült, sápadt arcba tért vissza az éltető meleg és az életpir! Hány derék honfitársunkat rántottuk vissza a sír széléről. Olyan volt ez, mint a tavasz első mosolygó, langyos napsugara, amely az életfogyasztó tél hatalmát megtöri s uj életet önt a megdermedt, elalélt természetbe. Vasárnap reggel újra megkezdődött a főzés s ismét tekintélyes mennyiségű teát és levest osztottunk ki. A felmelegedett erekbe visszatért az élet és a derű, úgy hogy dohányzásra is kedvet kaptak. Ezt se tagadtuk meg tőlük. 400 cigarettát bocsájtottunk a rendelkezésükre. A beteg katonák szamaritánusai. Mulasztást követnék el, ha elismerésem és hálás köszönetem mellett meg nem említeném, hogy a segély gyors kiosztása Balla Ferenc városi bizottsági tag érdeme. E lelkes derék úriember időt és fáradságot nem kimélve megfőzette az üdítő cikkeket s éjfél után két óráig felügyelt és vezette a kiosztást. De ez még nem minden. Klebelsberg postatanácsos uron kívül főképen ő az, aki a hivatalos fórumokon is feltárta a helyzetet és minden követ megmozgatott, hogy beteg hőseink gondos ápolásban részesüljenek. Áldja meg az Isten mind a két kezével. Női kéz hiánya. A vasútnál is utána jártunk a dolognak. Itt Matznerné őnagyi, egyedül teljesít humánus missziót s igy nem csoda, ha megtörténik, hogy órák hosszat tart a kiosztás és megtörténik, hogy az alatt többeket elszállítanak, akik még meleg ételben, teában nem részesültek. Felkérjük azért intelligens hölgyeinket, hogy akiknek módjukban áll és a szervezetük kibírja, ajánlják fel szolgálataikat e nemes, magasztos célra. Nehéz és talán veszélyes dolog is s nagy önfeláldozást kíván, de egyúttal ez a hazafiság és a heroikus erények legszebb virága s méltán sorakoznak a történelemben Dobó István egri hősnői mellé. Ha kellő számmal lesznek, az éjjeli inspekció is lehetséges lesz s az éjjel érkező szegény szenvedőknek is ütni fog már a megváltás órája s rájuk hajnalodik és süt a jótékonyság első üdítő napsugara. Ma Klebelsberg tanácsos úrral a hadtestparancsnokságon jártunk, ahol uj teret nyitottak a jótékonykodásnak. Erről majd holnap számolunk be. Az adományok. Az eddig kiutalt segítséget a számlák késése miatt pontosan még meg nem állapíthattam, de máris pár száz koronára rúg. Reményljük, hogy lelkes közönségünk áldozatkészsége a beküldött összegekkel még nem merült ki. Tegnap és ma a következő kegyes adományok érkeztek : Rozman Andor 50 K, Fricsovszkiné 2 K, N. N. 6 K, Polinszky Emil és neje 20 K, Reichard József 10 K, Özv. Kresz Jánosné 50 K, Ujfalussy Béláné 10 K. A Kassai Takarékpénztár 100 K, Feldmann Herman 10 K, Gábory Gusztávné 10 K, (ezenkívül minden hónapban 10 K adását ígérte) özv. Polinszky Emilné 20 K, Bezsák Ferenc 30 K, Joób Béla 20 K, N. N. 5 K, Medgyessy Gizella 5 K, Aranyidai kuglizó társaság 12 K 84 f. Nemes Vidor dr. A Kassai Takarékpénztár a következő levél kíséretében küldötte be 100 koronás adományát: Nagyságod kiválóan humánus akciójának szerény támogatásaként csatoltan küldünk 100 koronát készpénzben. Isten áldását kérjük az emberszeretet e szép munkájára. Teljes tisztelettel Kassai Takerékpéztár Deák Klimkovics * Gyűjtésünk eddigi eredménye 1409 K 84 fillér. ig14. október 6 A miniszterelnök a koleráról. A külső ellenségeken kívül legalább éppen olyan veszedelmes belső ellenséggel is meg kell birkóznunk: a kolerával. Veszedelmes ez az ellenség, kétségtelenül az, de azért nem szabad túlbecsülnünk. Ha okos haditervvel indítjuk meg a háborút, amelyet ellene viselnünk kell, ha komoly megfontoltsággal és a rendelkezésre álló erők teljes felhasználásával hadakozunk, a győzelem el nem maradhat. Az okos haditerv már meg is van: Tisza István gróf miniszterelnök szolgáltatta tegnap közzétett rendeletében. Forma szerint az alispánoknak szól ez a rendelet, de az egész magyar közönségnek értenie kell róla, annak a közönségnek, amelyet a rendelet szuggesztív erejű szavakkal szólít küzdelembe az új ellenség ellen. A közönségnek a szó szoros értelmében életbevágó kötelessége, hogy a tisztaságra való lelkiismeretes ügyeléssel megelőzze, a betegek haladéktalan elkülönítéséről való gondoskodással és a bőségesen alkalmazott fertőtlenítéssel megakassza a járványt. Minthogy kétségtelen, hogy a fertőzés egyetlen kapuja a száj, kezünknek és az élelmiszereknek tisztántartása bizton útját állhatja az infekciónak. Minden ember necsak a maga tisztaságára vigyázzon, hanem állandóan az legyen a gondja, hogy mindenki más is, akivel csak érintkezik, épp oly lelkiismeretesen tartsa tiszteletben a járványos idők legfőbb szabályát: a tisztaságot. Gondosan tisztálkodni, bőkezűen dezinficiálni, a gyanúsakat jókor elkülönítve szemmel tartani, a betegeket kellő időben gyógykezeléshez juttatni, főképpen a nagy tömegekben együtt lévőknek, mint például a gyári munkásoknak, egészségi viszonyait szorgos figyelemmel kísérni, — mindezek oly intézkedések, amelyek nem sok fáradságba, nem sok időbe, nem sok pénzbe kerülnek, hanem csak a lelkiismeretes kötelességtudást kívánják meg: a közösség és a magunk iránt való kötelességtudást. Ha ez a kötelességtudás telik tőlünk, és okvetlenül kell hogy teljék , akkor a belső ellenség, a kolera csakhamar megverve takarodik ki az országból. A hazaáruló rutének rémes csalódása. /A guruló rubelek. — Erdei ösvények a kárpáti hegyhátakon. — Gróf Bobrinszky.— Három kalapos hölgy megláncolva. — A galíciai ruszofilek sorsa. A megdöbbenés, az elcsüggedés érzése felhőzte be a közelmúlt napok alatt mindnyájunk lelkét. Kozák lovak patáinak csattogása, orosz szálak érthetetlen bődülése csengett a fülünkben: hiába, ellenünk a sors. A Kárpáti hegyláncok rendíthetetlen sziklavára sem tud ellenállani már a szennyes, gyilkos áradatnak. Azóta a kétségbeesettek vigasztalást nyertek, a menekülők újra otthont leltek, visszakapták édes, egyetlen kincseiket s az oroszok a halálnak néznek elébe. Messze Máramarosban pedig csak az égett tüzek hamvadt üszke, bitangságba szabadult állatok siró hangja s a kék Tisza, sebes Visó homokos partjai jelölik, hogy itt ellenség járt s, itt hagyta vérét. És majd a szenes tetők újra épülnek, az elűzött állatok hazahuzódnak s a legmagyarabb folyó biztatva suttogja szét az alföldi rónákon : ne féljetek, rendületlenül állnak az erdős várfalak, az én anyám óriás sziklái. A közeledő oroszok elől a hét első napjain menekülő máramarosiak közül többen hoztak magukkal ezernyi rémes hírt. Ennek az ellensúlyozására, megvilágítására mondjuk el az alábbiakat. Az alábbiakat szavahihető emberek : tanítók, hivatalnokok, vasutasok, kereskedők mondták el, akiknek szavahihetőségéhez szó nem fér, akiknek intelligenciájuk biztosíték arra, hogy az események józan szemléletét s nem a felizgatott érzelem, a féltő hazaszeretet, az ijedt félelem túlzott képeit adják. E kép körülbelül a következő: — A rutén náció eddig Máramarosban legnagyobbrészt hazafiasnak bizonyult. Most hogy árulásba keveredtek, igazán érthetetlen dolog. Én például 11 éve vagyok tanító R.-en Az egész falu színtiszta rutén, az állami alkalmazottakon, kívülem, no, és a zsidó boltoson kívül magyar nincs. Én egész életmódomat velük osztottam meg, nagyon jól ismerem őket, szerettek engem, de hogy árulásra képesek legyenek, nem is mertem volna hinni. — Az árulást azonban könnyen megmagyarázzák. Két tarisznyára való orosz pénzt tartott lefoglalva s az orosz árulókkal vesződött a hatóság már napokkal ezelőtt régen. És a nem rég lefolyt hazaárulási per mélyebb gyökerekből táplálkozott, mint azt a vizsgálat kiderítette: bizonyság rá az az Aradra szállított sok áruló rutén, akiket még sajnos nem kötöttek fel. Miért fogták ezeket el ? Kőrösmezőről, Felsővisóról, Toronyáról s máshonnan, ellentétes helyekről különböző időközökben jövők, úri és egyszerű nép egyszóval felel rá: árulók voltak. És ezt mondják az események is. A rengeteg erdőségben vezet is út, nem is. Van is szakadék, nincs is. Nincs it az ismeretlennek, szakadékok tátongnak az ellenség előtt, de van itt a jóbarátnak, van keskeny, eldugott ösvény s nincs sehol életelő, szédítő szakadék. S a hideg pénznek szintelen csengése, a bujtogató ajkak álnok sziszegése, rágalma, hazugsága ellenséggé teszi a jóbarátot, jóbaráttá az ellenséget. Elhintett máléliszt, leszúrt pálcikák, lobogó fénycsóvák, ugye a mesék bátor vitézeinek jelöl utat a homály országában ? Óh miért, hogy az élet országában, a szívnek ezek a leleményes, ártatlan jószágai gyalázat eszközeivé aljasodnak ? Miért ? — Az orosz betörőkről — óh nem különbek ! — sok verzió kering. Ezt az alábbit egy kőrösmezői mondotta el, aki viszont esküvel állította annak igazát. Az oroszok körülbelül ötvenezren vol-