Felvidéki Ujság, 1914. október-december (9. évfolyam, 223-298. szám)

1914-10-07 / 228. szám

2 Szenvedő Katonáinkért. A szombaton nyújtott segélyről már beszámoltunk. Vasárnap reggel ismét ki­­gyultak a tüzek a nagy vaskondérok alatt és reggeltől estig lobogott a lángjuk. Ez idő alatt nem kevesebb mint 3000 adag ke­rült kiosztásra. Örömtüzek a barakban. Amint már tegnap jeleztük, a jótékony­kodásunknak új tere nyílott a baraktábor­­ban. Ezer akadály leküzdése után végre si­került ma délben itt is örömtüzet gyújta­nunk. Késő estig sürögtek, forogtak a jó­szívű munkásnők a tűz körül. Körülbelül 300 adag levest osztottunk ki a harc tüzé­­ben kifáradt, elgyengült vitézeinknek. Deré­kul megállották a helyüket. Most, amikor hazai földre értek, nem szabadj engednünk, hogy egy szörnyűbb ellenség­­ pusztítsa el őket. Jó magyar fiuk, igazi hősök. Nem panaszkodnak, hanem azt a kis falut, azt a nádfödeles kis házikót, amelynek az eresze alatt fészkel a villásfarku vidor fecske, ezt emlegetik. Azt a rácsos kaput, rácsos ab­lakot. Az öröm meleg érzete futott végig erei­ken, amikor a párolgó étel közelébe jutot­tak. Áldották a jó Istent és a jósziveket. Szükségeink. Dohányos emberek az éhség után a dohány nélkülözését tartják a legnagyobb kínnak. Hatszáz darab magyarka cigaretta ezen is segített. Még csak egy hiányzik. Kenyér kellene. De nincs. A péküzletek kifogytak, kimerültek. Egy mód volna a megoldásra, ha t. i. kész kenyér adomá­nyokat kaphatnánk. Mi a gyűjtésére és to­vábbítására vállalkozunk. Szükséges volna még legalább nyolc olyan nő, aki a főzést ingyen vállalná, hogy ezt a megtakarított összeget is az élelme­zésre fordíthatnák. Tegnap még ingyen munkaerők voltak, szerdára azonban már kénytelenek voltunk pénzért fogadni. Rész­letesebb adatokkal az idő hiánya miatt tel­jes lehetetlenség szolgálnom. E helyen hálás köszönetemet kell nyil­vánítanom Pelczer Károly dohánygyári igaz­gató és Helle Hugó premontrei tanár urak­nak, akik a ránk nehezedő, mondhatom titáni munkában hathatós segélyt nyújtottak. Az önzetlen szivek sokra képesek ! Ma a következő kegyes adományokról számolhatunk be : Gromos János földmivelő, Rozgony 25 K, özv. báró Hübl Hilmárné 10 K, Czeha Jánosné 5 K, özv. Markó Gyuláné 20 K. * Nemes Vidor dr. Gyűjtésünk eddigi eredménye 1469 ko­rona 84 fillér. Kórházi fehérnemüek kórházi ágynemüek Kórházi törülközők Ápolónői köpenyek előírás szerint rendkívül jutá nyosárban kapható Markovics Ede divatáruházában Kassa, Deák Ferenc­ utca 19. Telefon­ is. FELVIDÉKI UJSA, 1914. október 7 Hogy vonultak be az oroszok Szigetre. A máramarosi betörés részletei. Huszt, október 6. A kiürített Máramarossziget közigazga­tása most Huszton székel és állandóan meg­nyugtató jelentéseket kap azokról a harcok­ról, amelyek a Máramarossziget fölött kez­dődő védelmi vonalon folynak a mi offen­­zívánkkal. Az orosz inváziónak a jelentések szerint teljesen gátat vetettek s legtöbb a valószínűsége annak, hogy a betört orosz csapatokat mihamarabb kiűzzük a Kárpátokon túlra. Máramarosszigetet már kedden délben kezdték kiüríteni, akkor távozott el a város lakosságának legnagyobb része s az utána következő napokon eltávozott a törvényszék és a közigazgatás is. Husztra költözött csü­törtökön Szilassy Antal polgármester is, akit az átmeneti időre az alpolgármester helyettesít. Ez fogadta pénteken este a be­vonuló orosz csapatok vezetőjét és kérte, hogy miután Máramarossziget ki van ürítve, a katonaság is eltávozot onnan s igy a vé­delemre nem gondolnak, hagyja a várost épségben, az teljesen rendelkezésükre áll. A város minden házának kapuja nyitva volt, a lakásokban meg voltak vetve az ágyak és az asztalokra felhordtak minden élelmet, hogy az ellenségnek ne legyen oka a pusz­tításra. Alig két-háromszáz ember maradt Máramarosszigeten, a legszegényebb osztály, betegek és koldusok, akik nem tudták el­hagyni a várost. Husztra érkezett jelentések szerint az orosz csapatok nyugodtan visel­kednek a megszállott városban. Máramarosszigetről érkezettek mondják, hogy mielőtt az oroszok a várost elérhették volna, Rahó, Bocskó, Karácsony és Veres­mart községeken vonultak keresztül. E köz­ségek előtti utakon a népfelkelőink hősie­sen állottak szemben az ellenség tüzével, azonban, mivel csak négy ágyújuk volt, a túlerővel szemben vissza kellett vonulniok. Magukban a községekben is elszánt küz­delmet vettek fel a mieink az ellenséggel. A községeket mindenütt hegyek koszoruz­­zák s bár népfelkelőink a házak mögül kí­sérelték meg az ellenségre tüzelni, nem tudtak ellenállni annak a szörnyű srapnell­­esőnek, amelyet az oroszok zúdítottak rájuk a hegyekről. Most Husztig valamennyi köz­ség ki van ürítve. Máramarosszigeten péntek estig egy népfölkelőkből álló dandár tartózkodott, amely ekkor az előőrsi jelentések alapján, miután a sokszoros túlerővel szemben úgy sem tudtak volna eredményeket elérni, el­vonult onnan. Ekkor már megérkeztek a főparancsnokságról a jelentések arról, hogy nagy felszabadító csapatok vannak útban, azonkívül nagy számú tüzérség is, számos üteggel. Az oroszok alig vonultak tovább Máramarosszigetnél s igy meg kellett várni, mig azok elhagyják a nyilt várost, nehogy mi a városra tüzelni legyünk kénytelenek. Kitünően védett pozíciókban már szombat este felállottak csapataink a védelmi vona­lon, ahonnan időnkint előtörések történnek. A döntő ütközet megkezdése minden órá­ban várható. Hős Honvédeink­ üzenete a Harctérről. A kassai 9-ik honvéd gyalogezred, melynek vitéz ezredese, Preinreich Gyula a harctér első hősi halottjai között volt, augusztus hó 17-én hagyta el Kassát. Utol­sónak vonult el a második zászlóalj Juhász László őrnagy parancsnoksága alatt. Ez al­kalomból Ferdinándy Gyula dr., a kassai közigazgatási tanfolyam igazgatója átadott Juhász őrnagynak egy selyem zászlót, a ta­nárok feleségeinek kezemunkáját — kedves talizmánjául hős honvédeinknek. Ide s­tova két hónapja, hogy elmentek honvédeink, de a zászló sorsáról mi hír sem érkezett. Ma érdekes kis levelet hozott a posta, egy nyitott borítékban rendes le­vélpapíron ceruzával írva közölte a zászló­alj tisztikara, hogy a zászló megvan s a körül sorakozva diadalmasan küzd a zász­lóalj. Ebben az izgalmas világban, amikor a hamis hirek hatása alatt riasztgatják egymást az emberek, csak bátorításul szolgálhat kö­zönségünknek ez a levél, mely kedves hirt ad derék honvédeink lelkesedéséről s harci kedvéről. A levelet, melynek eredetijét Ferdinándy dr. örök emlékül a tanfolyam levéltárába helyezte, itt adjuk: A felejthetetlen gyönyörű nap emléke fel-felújul azok lelkében, kik büszkén s magasan tartva a zász­lót fennen viszik előre, csak előre, hogy a tett fogadalomhoz híven egykor felemelt fővel mondhassa­nak diadalmámorittasan köszöne­tet és hálát azoknak, kiknek zász­lójához a kassai 9. honvéd gya­logezred II. zászlóalj minden tag­jának igaz szeretete és hálája fűz. 1914. évi október hó 1-én. Juhász László őrnagy, Kátay szds., Dede hdgy., dr. Demencsik Károly, Schreiber fhdgy., Farkas szds.,­ Kovács hdgy., Pálmai Géza, Haynik Géza, Sztuann Henrik, Szepes Gyula, Stepanko István, Czettner Lajos hdgy­ — Gyászmise a vértanukért. Az aradi tizenhárom vértanúért ünnepélyes rekviem volt tegnap a premontreiek tem­plomában, melyen a megyei és városi ha­tóságokat több tisztviselő­­ képviselte. Az ünnepélyes sz. misét Szabó Adorján házfő­­nök-igazgató végezte. lEifiniu­m­* divat- és szőnyegáruházában Kassai iparkiállitás 1906. hét elismerő oklevél. Saját készitményü­ fehérnemű jeles minősége és versenyképességéért kitüntetve. Saját készitményü női és férfi fehérnemű, ágyhuza­tok, paplanok, plumeauk és matracok mérték szerint. Intézeti fehérnemű és ágynemű. Vásznak, chiffonok, abro­n­íCS» EÓn­Tifr M­o., c 9 i ,, szok> szervéták stb. — Vidéki megrendelések 20 koroná* KASSA­, F­O­U TG­A 32—34. SZÁM. =========, felül bérm­entye. -----­Jelenleg is több nagyobb kelengye megtekinthető.

Next