Felvidéki Ujság, 1942. január (5. évfolyam, 1-25. szám)

1942-01-17 / 13. szám

1942 január 17 — 13. szám ft­yiDÉKi Újság R ?#83 sziget­országé Amerika tőre Ázsia szívében Irta: Dr. Szabó László Elég egy pillantást vetni a térképre, min­denki, aki kiváncsi erre, tehát akármelyik amerikai polgár is nyomban meggyőződhet arról, hogy a Fülöp-szigetek Ázsiában fek­szenek. És ha az Egyesült Államok elnöké­nek őszinte és egészséges politikai alapelvei lennének, akkor a Monroe doktrínát a Fü­­löp-szigetekkel kapcsolatban is szem előtt tartotta volna. És ha az Egyesült Államok az „ötödik hadoszloptól“ való hisztérikus félelmében mindent elkövet, hogy idegen kontinensek befolyásának Amerikában való érvényre jutását megakadályozza és nem győzi eleget és elég nyomatékosan hangsú­lyozni, hogy Amerika az amerikaiaké, akkor éppen ilyen konzekvensnek kellene lennie Ázsia jelszavával szemben is és meg kelle­ne értenie, hogy Ázsia az ázsiai népeké! Aki tehát őszinte szándékkal teríti ki ma­ga előtt a térképet, az nyomban megálla­píthatja, hogy a Fülöp-szigetek 10—20 hosszúsági fok­kal délebbre fekszik, mint a japán szi­­getbirodalom. Sőt mi több, arról is meggyőződhet, hogy a Fülöp-szigetek Japánnal és Formoza-szige­­tével együtt hatalmas, összefüggő, az ázsiai kontinenstől egészen a Csendes-óceánig terjedő sziget­láncot képeznek. Aki ezen a területen flottatámaszponto­­kat létesít, anélkül, hogy Ázsiában ott­hon lenne, az kétségtelenül betolakodó idegen és a Monroe-elv korszakában már puszta jelenlétével a támadó felet képviseli. Az Egyesült Államok birtokában lévő Fü­löp-szigetek ilyenformán merőben idegen terület az ázsiai térben. Túl szép lett volna ahhoz, hogy valóra váljék Volt idő, amikor e messze nyugati, idegen tájakon folytatott vendégszereplés követ­keztében Amerika lelkiismerete is megszó­lalt. 1932 december 29-én döntött ebben a kérdésben az Egyesült Államok kongresszu­sa. A kongresszusi határozat értelmében az USA lemond a Fülöp-szigetek birtokáról és visszaadja a filippinóknak teljes függetlensé­güket, és önrendelkezési jogukat. A kongres­­­szus határozata, melyet csak másfél év múl­va, 1934 május elsején hoztak hivatalosan a Fülöp-szigetek tudomására, 10 évben szabta meg a törvény végrehajtásának időtartamát. A kongresszus spontán elhatározása való­ban úgy hatott, mint egy csodálatos déltengeri álom, amely túlságosan szép volt ahhoz, hogy valaha is valóra válhatott volna... És vajjon mi szükség volt erre a tíz eszten­dei várakozási időre? Hiszen ha a kongres­­­szus határozatát komolyan vette volna, mi akadálya sem lett volna annak, hogy a tör­vényt nyomban életbe is léptessék. Rooseveltnek azonban, aki Hoovernek, a konzervatív republikánusok táborából jött akkori köztársasági elnöknek hatá­rozott és erélyes ellenvetései dacára ezt a nagyon is szövevényes manővert vezette, a Fülöp-szigetek önrendelkezési jogát biztosító törvénnyel titkos tervei voltak. Hogy annak, aki az USA déli államainak szavazóit a maga javára akarta megnyerni, milyen hasznos propagandát jelentett akko­riban ez a jelszó: „Szabadságot a filippinók­­nak“, azt később látni fogjuk. Ettől eltekint­ve azonban ez a látszólag nemes humani­tásból eredő gesztus nagyon is alkalmas le­hetőséget nyújtott Rooseveltnek, az elnök­jelöltnek arra, hogy Japánnal szemben táp­lált támadó szándékát leplezze. A nagy játék megkezdődött. És a 7033 szigeten élő filippinók — mit is tehettek vol­na egyebet — csak néma és passzív szem­lélői voltak mindannak, ami tőlük mintegy 10.000 kilométer távolságra ugyan, de jövő­jükkel szoros összefüggésben történt. I­ 7083 sziget csodálatos birodalma v­alóuan, nem kevesebb, mint 7083 sziget­ből áll a Formózától a déli egyenlítőig hú­zódó szigetország. És ennek a hatalmas szikla-, vulkán- és korálzátony-birodalom­­nak csupán 2441 szigetén laknak emberek és csak 462 szigete nagyobb egy négyzet­mérföldnél. A szigetcsoport összterülete mintegy 300.000 négyzetkilométer, lakossá­­­gának száma pedig 14 millió. A Fülöp-szige­tek területe tehát alig valamivel kisebb Ja­pán területénél, azzal a különbséggel, hogy a japán szigeteken nem 14, hanem közel 100 millió embernek kell megélnie! A szigetek között az ezer parttól határolt óceán vize, melyet a teremtés adta hullám­törők a szabad tengerek minden féktelen jellegzetességétől megfosztottak, csendesen hullámzik és lágyan mossa az egyenlítőtől a japán felségvizekig pazar összevisszaság­ban váltakozó partokat. A nagyobb szigetek partja mentén, ahol őserdők húzódnak vég­telen hosszúságban, melyeket csak itt-ott szakít meg egy-egy félelmetesen égnek törő krátercsúcs vagy aranysárgán csillogó me­redek sziklafal, hol pedig kopár pusztaság, melynek egyetlen dísze néhány magányos pálma és a parti mocsárban elvesző szegé­nyes mangrovebokor. A kisebb szigetek szürke szikláinak egyhangú szomorúságát csak a halvány rózsaszínben játszó korál­­zátonyok enyhítik itt-ott. A szigetbirodalom két legnagyobb szigete: északon Luzon, Manilával, az ország fővá­rosával és délen Mindanao, Zamboanga vá­rosával. A két egyforma, körülbelül 40.000 négyzetmérföldnyi nagyságú sziget között terülnek el a kisebb szigetek: Mindoro, Pa­­nay, Negros, Cebu, Bebel, Leyle, Samar és Masbate. Mindanao szigetén emelkedik az ország legnagyobb vulkánja, a 3400 méter magas Apó. A termékeny síkságon tengeri, rizs, manila-kender, cukornád és dohány terem. Az ország ásványkincsei között Ame­rika szemében főképpen ezek tették az országot oly kívánatos kizsákmányolási területté — elsősorban a szenet, vasat, rezet és aranyat kell megemlíteni. A Fülöp-szigeteket iparának nagyon is hiá­nyos mivolta és az a körülmény, hogy a legegyszerűbb használati tárgyaktól kezdve a textil, gyapjú és ruházati cikkekig, vala­mint acélárukig és gépekig mindenben be­­hoztalra szorult, gazdaságilag nagymérték­ben függő helyzetbe hozta. A behozott hasz­nálati cikkekért az ország cserébe kendert, cukrot, nyers bőröket, kávét, szivart, kop­rát, gyöngyöket és indigót szállított. És bár a szigetcsoportot az északra fek­vő Japántól mindössze csak 300 kilomé­ter választotta el, az ország kereskedel­me mégis a Manilától több mint 10.000 kilométerre fekvő nyugatamerikai kikö­tők felé orientálódott. Annak ellenére, hogy a Fülöp-szigeteken élő számbelileg elég csekély amerikai réteg az Egyesült Államok negyven esztendős ural­ma alatt mindent elkövetett, hogy a lakosság tekintetét a civilizáció segítségével Amerika felé irányítsa, a filippinók éppen úgy nem éreznek együtt ma sem Amerikával vagy éppenséggel Angliával, mint negyven évvel ezelőtt. Nem szabad elfelejteni, hogy ez az ország, melyet 1521-ben Magallan Ferdi­­nánd fedezett föl, aki a bennszülöttekkel folytatott harcok folyamán itt esett el, hos­­­szú évszázadokon át élt spanyol uralom alatt és hogy a spanyolok voltak azok, akik kultúrá­jukat, szokásaikat és vallásukat idehozták. Sőt még nevét is a spanyoloknak köszönheti az ország, akik a szigetcsoportot a spanyol infáns, a későbbi II. Fülöp után keresztelték el Fülöp-szigeteknek. A bennszülöttek nagyon hamar felvették a keresztséget. Manilában érsekséget állítot­tak fel. Ma már majdnem valamennyi filippi­­nó keresztény és a nyolc nyelvet és nem kevesebb, mint 87 dialektust beszélő lakos­ságból alig 500.000 maradt pogány. A spa­nyol uralom a kilencvenes évekig megtá­­madhatatlan volt. Kétségtelen, hogy eddig az ideig a 7083 sziget katolikus spanyol egy­séget képviselt. A spanyol-amerikai háború után azonban, amikor a spanyol flottának 1898-ban a manilai Öbölben történt megsem­misítése következtében a Fülöp-szigetek az Egyesült Államok birtokába került, az amerikaiak mindent elkövettek, hogy az országból amerikai mintára a genki felfogásnak megfelelő technikailag civi­lizált egységet kovácsoljanak. Amerikának ezt a törekvését azonban nem koronázta siker. Az amerikai civilizáció csak külső máz maradt. Ezen azonban nincs mit csodálni, mert hiszen az Egyesült Államok szempontjából leginkább a flottatámaszpon­tok és stratégiailag jelentős repülőterek ki­építése volt a fontos, így elsősorban Luzon szigetének megerősítése, mely Japánnal, az északi szomszéddal szem­ben valóságos záróerődöt képezett. A Fülöp-szigetek fölött kéklő ég sohasem túl meleg és a távoli tengerek felől jövő szelek mindig hoznak annyi esőt, amennyire az országnak szüksége van. A délnyugati monszum hatalmas esőfelhőket hajt a végte­len óceánok felől a szigetek fölé és gondos­kodik arról, hogy ez az áldott föld július Leipzig­ Birodalmi Vásár Tavaszi vásár 1942 március 1 —5-ig. Jelentkezési határidő 1942. január 30. Minden fel­világosítást ad: Szakmáry Károly, Kassa, Fő­utca 19. Tel.: 24-23., Szilágyi Dezső Miskolc, Zsolcai-kapu 3. Telefon: 13-22. és a Leipzig­ Birodalmi Vásár magyarországi kirendeltsége, Budapest, IV., Váci­ u. 1/3. Tel: 380-540. £ első felében meghozza termékenységének gyümölcseit. És az ország áldott éghajlatának és hal­latlan termékenységének nyomában járt a gazdagság, a túlságosan nagy gazdagság. Túlságosan nagy volt ez a gazdagság és jólét, túlságosan nagy a roosevelti szempontok szerint irányított amerikai gazdagságnak, amely nádcukrának és a déli államok egyéb termékeinek nem ta­lált piacot és a Fülöp-szigetek cukrában és dohányában csak kellemetlen ver­senytársat látott. Roosevelt tehát nagyon jól tudta annak ide­jén, elnökjelölt korában, hogy miért ígérte meg — nem is annyira a filippinóknak, mint a déli államok választóinak — a Fülöp-szi­geteknek az amerikai államközösségből való elbocsátását. Hogy ígéretét mennyire nem vette egyetlen pillanatig sem komolyan, azt a mai napig bekövetkezett események na­gyon is élénken igazolják. De ugyancsak beigazolódott annak a prófétai tehetséggel megáldott bölcs amerikainak is a jóslata, aki egyszer megmondotta, hogy „az ameri­kaiak az északi Luzon szigetén lévő mani­lai főbejáraton át fogják a Fülöp-szigeteket elhagyni, a japánok pedig a déli szigeten, Mindanaón lévő hátsó kapun, Davaon ke­resztül fognak bejönni!“ A davaoi öböl a Fülöp-szigetek legtágasabb öble és Minda­nao a legtermékenyebb és leggazdagabb szigete. Ez volt az útja a békés és szorgalmas, új hazát kereső fiatal japán nemzedék­nek. És ha Roosevelt valóban bölcs világpolitikus, akkor tudnia kellett vol­na, hogy el fog következni az ideje annak, amikor az északi Luzonon partra­­szálló japán csapatok veszik majd át a Dél-Japán síkságain tengerit és rizst termelő japán parasztok érdekeinek vé­delmét. 150 mázsa zsír érkezett Kassára Lapunk más helyén beszámolunk Kassa zsírellátásáról. Lapzártakor kaptuk a követ­kező hírt: Dr. Pohl Sándor polgármester utánjárására a magyar állati termékek kiviteli szövetke­zete utján sikerült Kassa város számára 150 mázsa zsírt vásárolni. Ez a zsírned­­yiség szombaton meg is érkezett Kassára, úgy, hogy legkésőbb hétfőtől kezdve a 9. számú zsírjegyre minden fogyasztó megkaphatja megfelelő zsíradagját. Ajánlatos, hogy min­denki lehetőleg annál a hentesnél szerezze be zsírszükségletét, ahol rendsezresen vásá­rol, mert csak így lehet elkerülni a hiába­való sorbanállást. A most érkező készletből ugyanis minden kassai bentseoek megfete menyiséget juttattak. Katolikus irodalmi estet rendez a kassai egyházközség január 25-én * Kassa, január 17. Érdekes és m­agas színvonalú irodalmi ese­mény színhelye lesz jövő vasárnap, január 25-én a Katolikus Legényegylet nagyterme. A római katolikus egyházközség szervezési szakosztálya és sajtószakosztálya délután 5 órai kezdettel irodalmi estét rendez a mai magyar irodalom néhány katolikus kiváló­ságának megismertetése céljából. A rende­ltségnek az estély szereplőiül a következő­ket sikerült megnyernie: Nyisztor Zoltánt, a neves közírót, a Magyar Kultúra főszerkesztőjét, Kini­zsi Andor írót, a Nemzeti Újság kitűnő humoristáját és Verseghy Nagy Ká­rolyt, a Központi Sajtóvállalat főtit­kárát, a kiváló szónokot. Az érdekesnek és értékesnek ígérkező iro­dalmi estre már most felhívjuk közönségünk figyelmét. (Belépődíj nem lesz!) Magyar iskolákat a vegyesajku községek A MÉP megyei és városi szervezete közbenjár a kérelmek kedvező elintézése érdekében Abaúj-Torna vármegye és Kassa város magyar élet párti képviselői és titkári szer­vezetei január 14-én tartották meg szokásos havi értekezletüket. Ezen nemes Gomba László vármegyei központi titkár beszámolt az általános gazdasági és közélelmezési kér­désekről és az ezekkel kapcsolatban tett in­tézkedésekről. A kerületi titkárok beszámol­tak a kerületeikben végzett munkáról, a párt szervezkedési kérdéseiről és a felmerülő kí­vánságokról. Vitéz Atilla országgyűlési képviselő beje­lentette, hogy közbenjárásának eredménye­képpen a Kassa—Forróencs közötti iskola­vonatot a MÁV beállította és hogy az anti­bolsevista kiállítás Miskolcon a közeljövő­ben megnyílik. Mindkét bejelentést az érte­kezlet örömmel vette tudomásul. Pajor Miklós dr. országgyűlési képviselő a vegyes nemzetiségű községek által kérel­mezett magyar tannyelvű iskolák ügyéről tett részletes jelentést. Az értekezlet elha­tározta, hogy e községek kérelmeit illetékes helyen támogatni fogja. Az összes időszerű gazdasági, politikai és közellátási kérdések alapos megtárgyalása után az értekezlet a szervezési munka kiter­jesztését határozta el és annak végrehajtá­sával a képviselők irányítása mellett a ke­rületi titkárokat bízta meg.

Next