Figyelmező, 1849. január - 1850. január (2. évfolyam, 1-142. szám - 3. évfolyam, 1-6. szám)
1849-03-21 / 51. szám
BWEMBBSB—WMBBMBHM—H—1 HIVATALOS RÉSZ. Hirdetés. Miután a levélvitelbérek mennyiségére s kivetése módjára nézve, a cs. k. monarchia egyes tartományaiban okszerüleg és a levelezési közlekedés kára nélkül különbség nem létezhet, egy részről az e részbeni egyformaság helyreállítása, más részről a levelezés könnyebbítése s elősegítése végett, fensőbb parancs következtében az 1842-dik évben kiadott postavitelbéri szabályzatra vonatkozólag a következők rendeltetnek : 1. Az egyszeri (Vllatnál nem nehezebb) levelek vitelbére 10 mértföldnyi távolságra 3 kr. pp., 10 mértföldön felül 30 mértföldig 6 kr. pp., 30 mlldön felül 12 kr. pp. fog állani. 2. Hírlapokért, mellyekre az előfizetés nem a postahivatalok utján foganatosíttatott, nyomtatott vagy körenyomott körlevelekért, árjegyzékekért (Press-Courant), tőzsdelapokért (Börsezettel), könyvekért, zenészeki művekért, valamint átaljában mindennemű nyomtatványokért, mellyek mellett , vagy mellyekben a czimeren kívül semmi más írott rész nem hever, vagy nem foglaltatik ; továbbá javítási ívekért (Korrekturbögen) a kézirat nélkül, egyedül a javítás következtében tett jegyzetekkel vagy változatokkal , végre áru-mutatványokért (Waarenmuster), a mennyiben ezen tárgyak keresztszalag alatt, melly alatt a tartalom látható, küldetnek, és a feladásnál bérmentesittetnek, a szabály szerinti levélvitelbérnek 1/1 része, de 1 kr.-nál semmi esetben sem kevesebb fog viteldij gyanánt fizettetni. 3. A kézbesítési dij valamennyi a levélpostával érkező és az átvevők lakásán kézbesittendő levélpostai küldeményekért, mind azon helyeken megszüntetik, hol kincst. postahivatalok léteznek. Ellenben azon helyeken, hol a levélpostai szolgálat postamesterek által láttatik el, kik a levélpostai küldeményeknek kézbesítéséről általok felállított levélhordók által gondoskodnak, egyelőre a kézbesítési dij azon modorban és mennyiségben meghagyatik, mint az különös rendeletek által meghatároztatott. 4. A sulyfokozás- s egyebekre nézve, az említett 1842. évi postavitelbéli szabályzatban foglalt elvek szolgálandnak zsinórmértékül. Végre 5. Ezen rendelet valamennyi magyarországi postahivataloknál i. é. április hó 1-jő napján fog életbe lépni, és egyformán mind a Magyarország határai, mind pedig a Magyarország és a többi cs. k. tartományok között előforduló levelezésre alkalmaztatni, az említett naptól kezdve a postavitelbér szabályozására nézve, a múlt évi május 17-én Hm. szám alatt kibocsátott rendelet egészen megszüntetvén. Pesten mart. 16. 1849. — Felsőbb meghagyásból Havas József s. k. kir. biztos. Hám János, legkegyelmesebben kinevezett esztergomi érsek és Magyarország prímása, a törvényes rend helyreállítására és a zendülés elnyomására nyolczezer pengestet tett le a herczeg-tábornagy ur ö magassága kezeibe, mi a kijelölt czélra azonnal el is küldeték. A herczeg-primás ur e lojális eljárása a tábornagy ur ö magassága által ö felségének tudomására adatott; neki pedig a jó ügy nevében egy lekötelező irat küldetett át. Budapest, mart. 90. „Hunnia nyög!“ és a búslakodó magyarnak ajkairól csak e kopár panasz hangzik el: elpusztul a haza! Török , tatár nem egyszer boritota hasonló gyászba e hazát, de a magyar nem elégedett be szélnek eresztett panaszos sóhajtásokkal, hanem fegyvert fogott, királya körül sereglett, felajánlotta minden vagyonát és újra felvirágzott Magyarország. Lehetséges volna-e, hogy századok elött eszesebb, bölcsebb , honszeretőbb , önfeláldozóbb és vagyonosabb lett legyen a magyar, mint most? — Hihetetlen. Vagy talán királyi érzelmeiben változott volna meg? Nem, hiszen még a párlütök is a király szent nevével visszaélve csábítják a népet lázadásra. Vagy talán kérdés és kétség alá jöhetne: ki Magyarország királya, hogy e miatt határozatlanságban lehetnének a hazafiak ? Erről sem lehet szó. És mégis semmi feláldozás és alig egy egy példája látható ama király és haza iránti hűségnek, miről széles e világon hires volt a magyar ! A paraszt e rögtönös , megfoghatlan változások által dermedtségbe sülyedve a pillanatilag hatalmasabbnak fogad szót és a hadjárások által háborgatott vidékeken, a terhek alatt legörnyedve kezét összedugja s igy kiált fel: minek szántsak vessek , hisz nem tudom ki aratja le ? A birtokos nemes félrevonul és azon finom mesterségben gyakorolja magát, mikép kelljen úgy balandirozni politikáját, hogy valahogy a mennyeiek ellen ne vétkezzék , de a poklokat se lázitsa maga ellen. S legfeljebb kétségbeesőleg sóhajt fel ollykor olykor, hogy már mikor lesz vége e kiállhatatlan állapotnak ! Ez alatt a háborúnak része tovább dúl; faluk és városok dűlnek romba, a munkás keze elzsibbad, a föld műveletlen marad és igy valósággal elpusztul az ország. Pedig az egész háborúban csak egy problémát lehet feltalálni: ma lesz-e vége, vagy holnap ? Mert ami ilyen őrült volt a kezdete, éppen olly bizonyos a kimenetele. A királyi fegyverek véggyőzedelme csak késhetik, de el nem maradhat. Miért nem igyekeznek hát azok, kiknek birtokain fog átvonulni e dúló háború, kiknek mestersége, ipara és kereskedése szenved általa halálos csapást és kiknek elvégre is megrongált vagyona fogja viselni a hosszúra nyúlható véggyőzedelem költségeit, miért nem igyekeznek, mondjuk, azok siettetni ezen bizonyos eredményt? Ha ezt tennék , csupán az ildomosságnak követnék tanácsát és önhasznuknak hoznának áldozatot. Azon kérdésre , hogy : milliódon ? könnyű a felelet. A háborúban sok ember és ló vesz el, sok élelmiszer és ruházat fogy el ezen folyvást támadó hiányt kell folyvást pótolni. E végre országgyűlési közbejárás sem szükség, ezáltal csak elhalasztatnék a segély. Ujonczot adjanak a hatóságok — és azzal ne mentsék magukat, hogy testvérnek testvér ellen kellene harczolni, mert a birodalom elég tág, hogy a magyarnak idegen csatatér jusson küzdelmére. Lovat, élelmiszert és ruházatot ingyen vagy beszámítás mellett adjanak a magánosok, így meg fogják nyerni azt, amit egy hosszú háború úgyis elpusztítana. Aki illy módon nem járulhatna a jó ügy előmozdításához, az nyissa meg erszényét s adakozzék tehetsége szerint. Reméljük , hogy azon országban , hol egy fantasmagoriáért sokan százezereket ajándékoztak és drágaságaiktól fosztották meg magukat , a valódi jóllétért is fognak tudni valamit feláldozni ! Az augsburgi újságban így ír egy levelező a magyarországi csatatérről: „Miután a császári seregek Magyarországban Pestig kevés ellenállásra találtak , igen váratlanul jött a Kápolna mellett történt kétnapi csatának hire, melly makacs harcz után minden eldöntő eredmény nélkül végződött. Ez volt az első jelentékeny harcz a fölkelőkkel, kik itt vezették először a csatába rendes katonáikat, kiknek ismert vitézségét olly ügyes vezér alatt, mint Perczel (? ?) a huszárok buzgalma még inkább növelé. Ezen csata bebizonyitá, hogy a magyarok nagyobb gyakorlottság és fegyelem mellett olly vitéz és halálos elszántsággal vívnak, miilyen nemzetüket sok századok során kitünteti. De ezen bebizonyításon kívül ezen ütközet semmi egyéb fordulatot nem tett a dologban, mert a mártius 2-kai tudósítások szerint a fölkelők február 29-én visszavonultak Maklárról Mezőkövesdre, onnan az országúton Poroszló-és Tiszafüredre, rendes sorokban ugyan, de olly szándékkal, hogy a Tiszán átkelnek , utósergük Kövesd mellett s még más két helyen harczolt a császáriakkal a visszavonulás fedezése végett. Herczeg Windischgrätz Mezőkövesdig előbbre tette főhadiszállását s kiküldő Zeisberg generált Bessenyen által Tiszafüredre, hogy, ha lehet, a felkelők visszavonulását az ottani hídon zárja el; mi ha sikerülne,ezek vezére, Dembinski kénytelenülne még egy második nagy ütközetre kelni, hogy a Tiszán átmehetést kivívhassa, különben a folyón akadály nélkül átmehetnének s azon fölkelő hadtesttel, melly Szolnokban az Ottinger császári dandárral minduntalan csetepatázott, egyesülhetnénk és a császári fővezérnek ellene állhatnának. A ki a jelen dühös harczokat a novemberi Kossuth-ujság jelentésével összehasonlítja s olvasta ennek figyelmeztetését, miszerint a magyar hadseregnek visszavonulását az ország belsejébe, ha ez megtörténik, nem megszaladásnak hanem strategicus tervnek kell tartani, ha ki hallotta Kossuthnak azon proclamation a pórnéphez, hogy ezek a császári sereg háta mögött fegyverkezzenek föl, minden közlekedést zárjanak el, egyes csapatokat rohanjanak meg, továbbá a ki tudja az ő utasításait guerillaháboru viselésére sat.: az előtt a Pestig történt gyors visszavonulásnak és azon föltűnő körülménynek oka, hogy ha Windisch- Grätznek ellenében Gürgei vezérlete alatt csak 24.000 fölkelőből álló hadsereg állíttatott ki, nem lehet titok. A fölkelők árok- és bástyaműveket készíttettek Pozsony, Mosony és Győr mellett, azt gondolván, hogy majd ezen védelmi intézmények a császári sereget nagyobb számú tüzércsapat és ehez szükségletűié lófogat előállítására indítandják , ők pedig az alatt időt fognak nyerni arra , hogy újonczaikat a tiszavidéki szláv megyékből, a megrendelt fegyvereket Belgiumból összeszedjék és sergüket begyakorolhassák; a fölkelők azért vonultak vissza Pestig, mert a császári seregek háta mögött népfölkelést rendezni, a császáriak erejét a Pozsonyban, Sopronyban, Győrben és Komárom bekerítésére hátrahagyott helyőrsök által gyengíteni szándékoztak. Mindkét szándékukban csalatkoztak, mert ámbár a császári tüzérség számára 2.000 ló megvásárlása miatt a megtámadás december 16-ig elmaradt, és az alatt a felkelők az említett újonczokat összeszedhették , de a megrendelt fegyverekből csak kis mennyiséget kaptak még meg és gyakorlatlan honvédekkel kellett táborba szállniok, nem kerülhették el a téli táborozást, mit a magyarok soha sem szerettek. Teljesen csalatkoztak a nép lelkületében, melly egyes horvát szabadonczok kihágásai által föllázittatván, a horvátországi bán háta mögött fölkelt, de már a szoros fegyelmet tartó és nem zsaroló császári sereg ellenében ezt tenni nem hajlandó; egyes fölzúdulások Esztergommegyében csakhamar elnyomattak és herczeg Windisch-Grätznek bölcs kegyessége, mellyel Kossuth előre jóslatai minden magyar kiirtásával, ezrek kivégeztetésével gyaláztak,illyes proclamatiok találtattak a Kápolna melletti csatában maradt magyaroknál) a legábrándosabb fejeket is úgy megnyugtatta, hogy hódolat-nyilatkozványokat küldtek be, mellyekben kimondák, miszerint népfölkelés van eszékben, minélfogva némelly városkában kevés, némellyekben pedig éppen semmi helyérs sem hagyatott hátra. Herczeg Windisch-Grätz mérséklettsége Bécsnek magasabb köreiben különféleképp roszaltatott , de az okos herczeg nem engedte magát tévútra lebeszélni, s e részbeni állhatatosságának köszönhetni a mögötte fekvő megyék nyugodtságát , mellyekből minden katonaságot ki lehetett vinni Pestre és a Kápolna mellett egyesült fölkelők ellen használni. Elfoglalás után őrshelyek szerint megoszlottak a fölkelők: egy hadtest Görgei alatt a bányavárosok felé indult balra, a második Perczel alatt elkotródott a Tiszán keresztül Törökszentmiklós felé Szolnokhoz nem messzire jobbra , a harmadik Mészáros alatt gróf Schlick tábornok ellen Kassa felé indult , a negyedik a szerbek ellen, az ötödik Erdélyországban táborozott, a hatodik részint Aradot szállta meg, részint Debreczen körül organizáltatott, úgy hogy a fegyveres fölkelő népet 110,000 főre számitltatni, kik közt azonban legfölebb 70,000 ember van ellátva fegyverrel, a többi csak kaszával és lándzsával van fölfegyverkezve , rendes katonaságuk pedig aligha van 30,000 főnyi, kik közt 56,000 részint átment, részint elfogatott. Mészárost gróf Schlick végképen megverte, serege átmenekült a Tiszán Tokaj mellett. Perczelnek teljes tudatlansága napfényre jött , Dembinski lengyel vezér, vette át seregét s úgy látszik, valamennyinek fővezérletét, egyedül nem vezérlett önállólag Erdélyországban. Görgőinek utóserege megveretett Selmecznél, Zólyom, Liptó, Szepes és Sáros megyéken át a hegységeken keresztül Kassára szaladt, hihetőleg Dembinskinek álly rendeletére , hogy vele egyesüljön. Gróf Schlicknek igen kevés ereje volt ellene állani, ennek segitséget küldött Windischgrätz herczeg Schulzig generál alatt Miskolcz felé, gr. Colloredo generál alatt pedig Vácz és Balassa-Gyarmat felé, mellynek gróf Schlick elébe sietett Rimaszombatig, mialatt Dembinski véletlenül átkelt a Tiszán Tiszafürednél és a Miskolcznak küldött császári seregeket fenyegeté, úgy hogy ezek is Rimaszombat felé vették utjukat. Ezen időt úgy használta Görgei, hogy a császáriaktól megürült országúton Kassáról Miskolczra előrenyomult s Mezőkövesden egyesült Dembinskivel, ki már az előbb Mészárosé volt fölkelő hadtestet is keze alá vette. Ramberg tábornok, ki Götz és Jablonowski két dandárral Görgeit üldözte, csak február 21-kén foglalhatta el Kassát, mialatt nyolcz császári dandár összejött Rimaszombatban, mellyek a Mezőkövesd és Kápolna mellett összesereglett fölkelők ellen 50,000 emberrel és 120 ágyúval vonultak előre. Herczeg Windisch-Grätz Pestről több lovasezreddel Gyöngyösre ment s átvette a megtámadás vezérletét 40,000 főnyi császári sereggel és hír szerint 140 ágyúval a jó helyeken álló fölkelők ellen. A huszárok dühösen és rettentő vitézséggel vivtak; ők voltak azok, kik a császári sereg gyözedelmét egy ideig függőben zárták; a rendes gyalogság, melly alig volt 8.000 főnyi, hasonlóan Előfizethetni vidéken minden királyi postahivatalnál,Magyarországon kívül a bécsi cs. kir. lőpostahivatalnál és helyben Budán a kiadó- és szerkesztőin valóban ha - díszvárosi főúton 86. szám alatt isiieni, a dunaparton, hol hirdetésekkel fogadtatnak. Megjelenik e lap hétfőt kivéve mindennap reggel. Félévi előfizetési ára helyben boríték nélkü házhoz hordva (ifit 30kr., postán hatszor küldve 8 frt., kevesebb szót küldve 7 frt 12 kr. pengő pénzben. A hirdetések ára egy négyszer hasítkozott kicsiket és sorért a kr.p. Budapest, Szerda 51. Martius 21. 1849. —