Figyelmező, 1837. január-december (1. évfolyam, 1/1-25., 2/1-52. szám)
1837-08-01 / 5. szám
losophia’ hatásáról a’ státusra és egyesekre; a’ másodikban a’ philosophiátóli idegenkedés’ okait hordja fel. Az első pontban örömmel olvassuk azon lelkes előadást, mellyel szerző a’ philosophia’ hatását rajzolja. Örömmel olvassuk azon világos kimondását, hogy a’ philosophiának az alacson empirismuson felnl kell emelkedni. Mellyek midőn egy oldalról érzéket, és kedvet mutatnak a’ philosophia iránt, más oldalról világosan kitüntetik azt, hogy szerző azon tudománynak, mellyben föllépő, irányával ismeretes. A’ második pontban fölhordott okokkal, mint ollyakkal, melylyek sokakat a’ philosophiától elidegenítenek, teljességgel nem foghatunk mindenben kezet; nem azért mint ha talán a’ paradoxomaniának, a’ vakmerő a prioriságnak, a’ philosophiát és positiva vallást egyítő ügyekezetnek, a’ száraz systematismusnak, a’ capnosophiának, a’ határtalan terminológiának, a’ közértelem’ teljes megvetésének, a’ philosophiai rendszerek’ mindennapi felnövéseinek, forró baráti lennénk, mellyeket szerző úgy hoz fel, mint a’ philosophiától idegenítő okokat, mert ezek kétségkívül mint túlságok, minden esetre a’ tárgytól, mire irányozvák, visszataszítók. De kérdjük: ki mondta, és ki mondja a’ paradoxomaniát, a’ vakmerő a prioriságot ’s több illyeket philosophiának, ’s az illyesmikkel foglalatoskodókat philosophusoknak ? És így az illyek nem philosophiától, és philosophusoktól, hanem attól, a’ mik, idegenítenek. Itt a’ tudós szerző némelly philosophiai rendszerekkel elégedetlenségét akarja röviden adni. De könnyebb a’ világ’ bohózatait túlságos képekben magónak alkotni ’s ezeket kigúnyolni, mint a’ philosophia’ rendszereit fölszedni , és azokat okokkal elfogadni vagy elvetni, ’s romjain újat emelni. Óhajtottuk volna tehát, hogy a’ tudós szerző, a’ különböző philosophiai nézeteket ’s nagyobb fordulatokat szedte föl ’s azokra vagy azok fölött építette volna saját nézeteit. Illyesmit várunk egy philosophiai tanítószéket elfoglaló beszédtől, nem túlságok’ fölhordását, ’s azoknak nagyon könnyű ostromlását. Igen könnyen töri el szerző a’ pálczát Hegel’ philosophiája fölött is, az inter quartum, et quintum locum, magnum esse spatium, neque ibi planétám desideram apparet-et, és Eschenmayer’ ’s Bachman’ véleményeiket idézvén ellene. Az elsőre, sajnáljuk, miért nem idézi a’ tudós szerző, hol mondja Hegel az érintett szavakat ? Mi Eschenmayer ’s Bachman’ véleményeket illeti: azok, miket ők Hegel ellen fölhoznak, reájok illik, azzal a’ különbséggel, hogy dualismusaik által ellen tévén istent a’ mindennek, üres eszményileg alkoták azt, midőn Hegel, reális istenre akar vezetni. — Egyébiránt a’ tudós szerzőnek eddigi philosophiai munkálatai, azon világos kimondása, hogy nem empiricus, ’s a’ philosophia iránti lelkesedése , fölhagyják azon reményt, hogy nézeteit a’ philosophiáról megismertetendi, és tanítványai’ gondolkozására a’kor’ lelkéhez illő philosophia által hatand. Mi a’ második értekezést, u. m. Fitos űrét illeti, ennek is két része van: egyik a’ philosophiát, másik a’ történettant érdeklő. Mi az elsőt illeti: Ebből sehogy sem tudjuk kilesni, mi nézete legyen a’ szerzőnek a’ tulajdonképi philosophiáról, mi rendszert követend, sajátot-e , vagy mások által alkotottat. Annyi világos, hogy az egészet keresztyéni érzés lutja el, ’s így az egész, józan keresztyén philosophia (philosophia Christiana). A’ történettani pont külsőleg és belsőleg kissé van érintve. Előzi a’ beiktatandó professor’ beszédét iskolainspector Bakos Ambrus ur’ iktató beszéde. Örömmel olvassuk ebben azon hármas kivánatot, mellyet szerző az ifjakhoz intéz, hogy azok jó polgárok, jó erköltsűek, ’s igaz magyarok legyenek. De sajnáljuk, hogy az első kívánatnál szerzőnek a’ szabadságról álfogalma lévén, minden szabadságot látszik alátörni a’ polgári szerkezetnek. A’ polgári szerkezet személyi, vagyoni és cselekvési szabadságon emelkedjék; különben minden helyezesben kisebb, és nagyobb zsarnokok bitorkodnak, és sértik embertársaik’ jogait. A’ második kívánatnál a’ mindig lefelé nehézkedő testiség miatt, a’ philosophiai elveket helyesen támogatja szerző a’ keresztyén vallás’ morálja által; ámbár minden tekintetben a’ tettlegesekre támaszkodni bajos. A’ tett az észnek legyen alá rendelve. A’ harmadik igen szép kívánatnál több szökések vannak az okoskodásban. Való, hogy a’ hazai nyelv’ beszélése ’s növelése igaz magyarrá teszen , de még nem egyedül. Való, hogy a’ mívelt római nyelv, a’ középkori barbar népek által lett nyelvkeverékké ; de mi illyes elöntést nem érzünk, sőt illyesmitől, illy nyelvkeveréktől nem félhetünk. Való, hogy sokan, talán közönségesen, tudományos, talán elég nyelvtudományi előkészület nélkül is