Figyelmező, 1838. január-december (2. évfolyam, 1-52. szám)
1838-01-02 / 1. szám
10 rés’ tárgyává is tették. Ők azt hitték, hogy ha verseiket mértékre veszik, azok legott szépek is lesznek; de a’ szépség nem hagyja magát megméretni, és előleges schémákhoz utasítatni. Az imént említettem írók nem voltak minden talentum nélkül; Horváth Ádám tagadhatatlanul hirt lyrai érvel, sőt Csokonaiban ritka költői erők egyesültek, de hibázott, vagy ki nem fejlett bennük az ízlés, ez a’ finom érzék, mellynek velünk születni kell, ’s mint a’ virág’ illatja könnyen elrepes, ha szerencsés stúdiummal nem ápoltatik. ’S épen e’ finomabb stúdium’ elhanyaglása tette ama’ más, nevezetes elemnek, a’ népinek, kifejezésben és szellemben , keresését, veszedelmessé. Mert a’ népi, hol ízlés által nem tisztul, leg’ott aljas, póri leszen. Ez volt sorsa a’ debreczeni iskolának is, melly virágzása’ korában kirekesztőleg a’ „való magyar költészet“ birtokát követelte ; mígnem a’ melegebb és csinosabb Himfy által az egy darabig elfoglalt színhely’ fenekére tolatott, ’s majd a’ birodalmát mind inkább terjesztő új iskola által végkép legyőzetett. Igylőn, hogy nem védetve egy nemesebb ízlés’ pajzsától, a’ fényes hivatási Csokonai’ művei is, kevés kivétellel, egy pár tized alatt elavultak; társai pedig teljes feledékbe sülyedtek. Ezek’ egyike volt Fazekas is; és pedig annál inkább, mert dolgozásai itt ott elszórva , gyűjtő kézre nem találtak. Az a’ kötet, mellyet már most D. Lovász’ gondjainak köszönünk, a’ maga idejében kétségt kívül hasznos jelenés volt volna. Fazekasnak nem jutott az a’ magasabb ihlet, melly érzésink’ emléseire ’s gondolatink’ röptére a’költői bélyeget nyomja; tőle a’ képzelem’ szárnyalata volt megtagadva, érzetei, képei mindennapiak, kifejezése minden nemességi, kecsnélküli. De az ő korában legtöbb más, minden terv és tartalom nélkül öntötte lelketlen, ízetlen sorait. Fazekas, ha nem tömött is, legalább nem üres, ha nem költ is, de gondolkodik ; neki eszméi vannak, ha prózaiak is; van meleg kebele, ha nem a’ lelkesedés’ heve is, ’s ezeknek ama’ lelki szegénység’ kora hasznokat vette volna. Találunk itt dalokat, jól alkotott dalokat; néhány idylli képet, ódákat, némelly didacticus darabot — a’ didaxis általában uralkodó iránya lelkének; néhány fordítást, ’s végül a£ ismeretes, ponyvás kiadások által a’ köznéphez is behatott „Ludas Matyi, eredeti magyar rege négy levonásban“ a’ bécsi második nyomtatás után. A’ jobb dalok közé tartoznak: Exsurge cor menni (14.1.), a’ gondolat’ tiszta, szabatos menetelével; a’ Nyári-esti dal (15.), a’Gerlicze’keserve (47) lyrai menetelükkel; a’ Hortobágyi dal (29.) valóságos népi bélyegével ’s szabad mozgásával; Ki a’ boldog (19) idylli világával; A’ csermelyhez (19.) kedves naivságával. Ludas Matyi’ újra olvasásához nagy kedvvel fogott rec., mint a’ mellyben egykor nem kevesbbé gyönyörködött, mint bár ki más széles e’ hazában. ’S ez a’ feszült várakozás oka talán, hogy Ludas Matyi most nem tetszett. A’ darab elmésen van vázolva,’s jó kedvvel, könnyűséggel ’s valóságos népi hangon elbeszélve. De mégis csak vázolat, és pedig erőtlen vázolat; ’s minden nyomon sajnáljuk, hogy egy bő comicai érrel bíró költő nem alkota belőle egy nagyobb művet, melly character, kor és történetek’ víg festéseivel ’s satyrai ostorával olly hathatós foganatot igére. A’ kivitel tehát az, minek e’ tréfás költemény Idával van; ’s ennek kell a’ szükséges, külső és belső motivátiók’ nem létét, ’s a’ korszín’ halaványságát tulajdonítani. A’ hexameter, melly pompás menetelével szintolly éles, mint mulattató ellentételt képezne a’ tartalommal, itt elvéti hatását, mert felette hurczolódó, a’ legmerészebb szabadságokkal teli, ’s minden numerus nélkül való. Azonban literaturánknak efféle darabokban majd teljes szűke miatt, Csokonai’ comicai hőskölteményei mellett Ludas Matyi is számot tarthat még sokáig az olvasók’ jó kedvére. Ámbár tehát Fazekas’ versei literaturánk* állapotját ’s közönségünk’ nagyobb része’ ízlését tekintve, elkéstek; nem lehet azok’ kiadását, nyelvtörténeti szempontból szívesen nem vennünk, ’s a’ kiadó’ fáradozását teljes elismeréssel meg nem hálálnunk. Egyedül azon óhajtást legyen szabad e’ helyt kifejeznünk, bár ő ez úttal auctora’ élete, ’s irói viszonyainak is szánt volna némi figyelmet, ’s vezette volna be e’ kötetet a’ szerzőnek, bár rövid, életrajzával. Fazekas nem csak versszerző volt, a’ literatura neki egyebet is köszön; az ő emlékezete drága, felejthetetlen a’ tudomány’ emberei előtt is. Nem szűk-