Figyelmező, 1839. január-december (3. évfolyam, 1-52. szám)
1839-10-22 / 42. szám
692 felett dolog. Már, ki csak ezen egy példának szemmel látó tanúja volt, pedig volt számos, által kelle látnia, hogy a’ czél csak úgy érezhetik el, ha a’száritó csatorna’ ásása alulról felfelé folytattatik. Több hasonló botlás történhetett máshol is, ’s innen magyarázható azon osztatlan zaj: „Alulról kell a’ vizek’ szabályozását megkezdeni“. Hogy ezen elv általánosnak hrdettetett, ’s alkalmazása a’ folyókra, minden kivétel nélkül úgy szólván, kiterjesztetett, ez által az eddig a’ vízszabályozási tárgyaltatásoknál tapasztalt akadály’s hátramaradásoknak alapja vettetett. Mert, ha a’ Bodrogh, Körös, Maros’ stb folyóinál bármelly rendezési tárgy megpendítetik, az ellenfél a’ Tisza’ vize’ szabályozását sürgeti, ha pedig a’ Tiszánál jön az szóba, akkor a’ Duna, mint fő recipiens , áll útjába, így mellőztettek el gyakran a’ legszükségesb vízi igazítások, ’s ha valamelly k. biztos itt ott egy átvágást kiküzde is, az 10—20 évi vívásnak vala eredménye. Ha jól meggondoljuk, hogy ezen , első tekintetre természetesnek látszó vízszabályozási rendszer, ha azt szorosan követnők, a’ magyarországi folyók’ szabályoztatását egészen megakasztaná, mivel szerinte a’rendezést a’Fekete Tengernél kellene kezdeni, vagy, — ha alkunak hely engedtetnék —, legalább is a’ vaskapus színnek’ széthányatásával, mi, a’ mint már az Athenaeumban *) is bebizonyitom, a’ lehetetlenségek’ országába tartozik , úgy hiszem, óhajtásunkat teljesítendi, ki e’ nézet’ alaptalanságának megmutatására törekszik , mi, ha sikerül, a’ vízszabályozási vállalatok, egy igen terhes ’s alkalmatlan bilincstől megmenekedvén, szabadabb mozgást nyerendenek. Lássuk, mikép boldogulhatunk. Hogy félre ne értessem, szükség megjegyeznem, mikép vannak esetek, hol az alulról felfelé eszközlött szabályozás czélszerű; itt tehát csak az elvnek általánosságát akarom ledönteni. A’ felhozott nézet mellett, közönségesen két egymással össze nem egyeztethető okkal harezolnak. Az egyik fél haszontalannak és következés nélkülinek tartja a’szabályozásra fordított munkát, mielőtt vagy a’ recipens, vagy ugyan azon folyónak alsóbb részei rendbe nem hozatnak; vagy is, mint az a’ fél érti, míg a’ recipensnek vízállása alább nem szállíttatik ; a’ másik fél [az alsóbb vidéki lakosok] pedig azon panaszkodik, hogy „rája eresztik a’vizet“. E’két állítás nem fereszsze; mert hogy következés nélküli is legyen az átvágás, ’s az alsóbbakra mégis rá ereszsze a’ vizet , világos ellenmondás. Hogy mind a’ két állítást megczáfolhassam , ’s bebizonyíthassam , mikép az átvágásnak mind a’ mellett, hogy a’ recipiens nem változik, lehet sikere , a’ nélkül, hogy az alsóbb vidékieket nagyobb özön érje, szükséges néhány hydraulicai teteit előre bocsátanom ; ugyan is. Minden recipiens, árjaival, az oldalfolyóba bizonyos távolságig visszahat. Ezen távolság, melylyet visszahatás’ távolságának vagy közének nevezhetünk, változó,’s függ többi közti az oldalfolyónak kisebb vagy nagyobb esetétől. A’ Duna p. o. a’ Tisza folyót nagyobb távolságra dagasztja árjaival, mint a’ Drávát, nagyobb esete lévén ennek, mint amannak; szintazon oknál fogva tovább terjed a’ Tisza árjaival a’ Körös’ vizébe, mint a’ Marosba. Feltételeztetik továbbá a’ visszahatás’ távolsága, a’ recipiensnek, az oldalfolyó’ vízállásához képest magasb vagy alacsonabb vizállási arányától , úgy annyira , hogy a’ visszahatás lehet szinte tagadó [nemleges, negatív], azaz, nem a’ fő folyó hat az oldalfolyóba, hanem ez amabba viszsza. Ha péld. a’ Maros vagy Dráva magas vízállásban vannak, a’ Tisza ’s Duna pedig alacsonban, a’ mellékfolyók gátolandják recipienseiket szabadabb folyásában, ’s duzzadásra erőltetik. Ezekből kitetszik, hogy ha a’recipienst alább szállíthatnák, a’ visszahatás’ távolságai ’s így az összefolyások’ környékein az áradások is minden bizonynyal csökkennének; ’s ez az, a’ hová az egyik fél, melly a’ recipiensnek előleges szabályozását sürgeti, czéloz; ’s itt, meddig a’ kérdés a’ visszahatás’ távolságának határai között forog, kívánsága alapos; tévedése azonban egyfelül abban áll, hogy azt a’ visszahatás’ határain kivűl eső részekre is kiterjeszti, másfélül pedig abban, hogy meg nem gondolja , mikép a’ szabályozás vagy nem mindig eszközölhető, vagy úgy nem, hogy a’víztükörnek alább szállítását szükségkép maga után vonja. Szükséges ezt példával felvilágosítanom. Tegyük, hogy a’ Duna’ árjai, a’ Tiszára nem tovább mint Szolnokig hatnak. Szóba kerülvén Szeged’ táján egy 3000 öles görbület’ átvágása, melly 1000 öl hosszú, különösen azon szándékból, hogy a’ víz’ tükre ott alászállíttassék, előre bízvást állítanunk lehet, hogy az sikerülni nem fog, mert a’ Tisza ott csekély eseténél (melly alig több mint 2 vonal 100 ölre) és csekély sebességénél fogva Önereje által azt kiképezni annyival kevesbbé fogja, mivel ott a’ fenék’szilárdsága még sokkal nagyobb ezen folyónak is ellenállni képes; ’s így , ha czélt érni kivánunk, nem marad más hátra, mint azt egész szélességében ’s mélységében kiásatni; de mi lesz sikere? 2 vagy 3 hüvelynyire fog a’ Tisza’ tükre az átvágás’ környékén alább szállani, ’s mennyibe fog kerülni ? Az átvágás’ hosszát 1000, szélességét 60 ölre, egész mélységét 5 ölre tevén, tesz a’ kiásandó földtömeg 300,000 köbölet. Egy köbölnek kiásatására 6 napszámot, ’s minden öl mélységre 2vel többet számítván, esik egyegy ölre 10 napszám. A’föld’ eltakarítása szintannyit kívánván meg, tesz a’napszámok’ öszvete 6 milliót, vagy is pénzben, egy napszámost 20 krra téve, 2 millió forintot pengőben. Nemde igen drága pénzen kellene egy két hüvelyknyi apadást megvásárolnunk; e’ bajon pedig nem lehet segíteni, mert a’ víztükör’ alább tétele a’Maros és Tiszatorok közötti összes eset’ (summarisches Gefälle) csökkentésével eszközöltethetik csak, melly ott úgy is, azt lehet mondani, a’kellőnél kisebb , ’s melly nem is növekedhetik, míg a’ Duna a’ Tisza’ torkolatánál nem változik. A’ víz’ tükrét tudnillik tetemesen csak ott szállíthatni alá, hol az eset is tetemes, a’ midőn azt feleste