Figyelmező, 1840. január-december (4. évfolyam, 1-52. szám)
1840-03-31 / 13. szám
195 196 „Hanem még ezt is igen tág mezőnek találván a’ természetvizsgálók, az életműves világot az életműtelentöl elválasztották...“ Másszor,nem a’ tárgy maga, hanem az azon feltűnő jelenetek vétetnek osztás’ elvéül, „mellyek mivel vagy állandók, vagy mulékonyak, ezen tekintetből ismét szorosabb határok közé vonóit a’ természettudomány az állandók’ megismerését a’ mulékonyakétól külön választvány. Ki hallotta valaha, hogy a’ tudományos világ, ’s nem egyes ember, mintegy a’sok munkátóli féltében választotta külön a’ tudományokat ? Hát ha külön részekre szaggatá, mivel a’ sokkal nem bírt, parlagon hagyott talán némellyeket, míg némellyeket müveit ? ’S ha külön szaggatva is csakugyan minden szakot müveit, felületes-e ezen dolgozás;s ha felületes, ki mondja meg nekem, nem épen a’ physicában dolgozott-e felületesen ? Egyes embernek igen is van igen tág mező, felületes dolgozás, fájdalom, de a’ tudományos világnak nincs. Nagyobb az, hogy a’ tárgyak’ különbözésén a’ tudományok’ különbözését alapítni nem lehet. ’S ennek nagyon egyszerű oka van. A’ tudomány’ tárgyát, anyagát, nagyobb részint a’ természet adja; de a’ tudomány’ formája, mellyet az anyagra kell alkalmaznunk, ha ez vagy amaz tudományt akarjuk előállítni, az emberi főből származik. A’szerint már, a’mint ez vagy amaz tudomány formát alkalmazzuk az adott tárgyra, ugyan azon egy tárgyra nézve is különböző tudományok állanak elő, így fehét fehér márványból nem csak pásztorleányt, nem csak Hunyadi Mátyást,vagy épen Venust, hanem Centaurot, síremléket, ’s ha tetszik tornácz’ oszlopait faragni. A’mész ispát (mint prof. Kerekes nevezi) nagy szerepet játszik az ásványtanban ; nem csekélyebbet a’ chemiában, hol az arragonittal összehasonlíttatván, ritka szép példája a’ dimorphismusnak; talán még legérdekesebbet a’ physicában, hol a’ fénysugár polarisatiója szinte ezen ásványból fejlődött ki. Tehát ugyan azon egy tárgy több tudományoknak lehet ’s szokott tárgya lenni, a’ szerint, a’ mint a’ nézés’ pontjai különbözők, ’s ez teljes figyelmet érdemel. Maga a’ tisztelt szerző sem látszik beszéde’ alaposságát hinni. Ezért él logicai okoskodás helyett illyes kitételekkel: „jónak látta a’ tudományos világ“; mi ha úgy volna, merő önkényt mutatna. Ezért lesz kénytelen alább nem a’ tárgyat magát, hanem az azon feltűnő jeleneteket tenni osztás’ elvéül. Azonban ez sem szerencsésebb ötlet az elsőnél. A’ tűz’ égésénél kifejlő világosságot vegyük például, mint egyes jelenetet (phaenomenon). Ezt én tehetem a’ szorosan úgy nevezett physica’ tárgyává, de vizsgálhatom elembe is: hova fog tehát ezen jelenet tartozni ? — Csoda-e ha az efféle előzmény után kénytelen maga az író, mikor a’ physica’ definitiójára ér, habozni, ’s ollyat mondani, mi az előre bocsátottakból teljességgel nem következik ? „E’szerint (?) a’ természettan (physica) nem egyéb, mint az életműves, ’s életművetlen világ’ m illékony jelenetjeinek előadása, ’s ezek’ alapjainak fejtegetése“. Csak egy betűvel sem emlittetett fölebb az alapok’ fejtegetése; az tehát helyesen létetik ugyan ki a’ physica’ definitiójában, csakhogy ném a 'fentebbiek szerint. Csoda-e, ha a’ tanítvány efféle bevezetés után nem tud szoros különbséget tenni a’ természettan’ különböző ágai közt, ’s azt hiszi, hogy a’ mit, valamelly ásványon látott, tanúit, az mind az ásványtanra tartozik? Mondám: hiba hibát szülend. Az említett hibás felosztásból egyenesen oda téved a’ tanítvány, hogy p. az ásványtanban vegytani rendszert kövessen, feledvén, milly képtelenség lenne ez az állat- ’s növénytanra (zoologia, phytologia) alkalmazva. Ha a’fentebbi időkben tudós férfiak tévedtek így el az ásványtanban, ne hozzuk mi ismét vissza a’ régi tévelygést, miután már a’ hiba ki van mutatva, ne hozzuk vissza olly könyv által, melly magát a’ haladás’ jelen lépcsője szerint dolgozottnak vallja. A’ vegytan’ alaprajzához bevezetésül több physicai munkákban találunk chemiai előismereteket, így Baumgartner ’s Eisenlohrnál. Helyesen. Mert a’ vegytan’ főbb törvényeinek tudása nélkül sokszor fent kellene akadnunk a’ physicában , sok nevezetes tüneményeket, minős. a’ villanyosság, egész mélységükben felfogni nem bírnánk. Ezért és csak illy czélból szokás vegytan’ alaprajzán kezdeni a’physicát. Sajnálva kell megvallanunk, mikép ezen feladatot nem látszik érteni szerző, ’s munkájával czélt nem ért. Az ő dheniája kevesebb, mint illy szempontból várhatók, ’s több, mint a’ mennyire szükségünk van. Kevesebb, mert mellőzvén, hogy egy pár savanyon kívül az életműves testekről mélyen hallgat, ki bocsáthatná meg physica’ bevezetéséül szolgáló ehemiának, hogy abban sem a’ sókról — avagy csak messziről érdekelve is — helyes ismeret