Figyelő, 1968. július-december (12. évfolyam, 27-52. szám)
1968-10-09 / 41. szám
Műszaki irodalom - műszaki haladás Manapság már ott tartunk, hogy könynyebb egy tudományos felfedezést valóra váltani, mint megállapítani, hogy ugyanazt felfedezte-e előttünk már valaki... Bertrand Russel Nobel-díjas filozófus-matematikus mondotta nemrégen e szavakat annak érzékeltetésére, hogy a tudományos-műszaki irodalom és tájékoztatás termékei — a dokumentumok és szakkönyvek — száma rohamosan nő. A világot szinte elárasztja a technika új vívmányairól, a technikai és szervezési megoldásokról, az új munka- és munkaszervezési módszerekről szóló szakirodalom, nem is beszélve a műszaki-gazdasági tankönyvekről, az alapvető ismereteket terjesztő technikai szakkönyvek sokaságáról. Részletes elemzésekkel mutatták ki, hogy a világon közzétett műszaki és tudományos kiadványok száma jelenleg körülbelül 10 esztendő alatt megkétszereződik. Ez a műszaki-tudományos információs és irodalomáradat lehetetlenné teszi az egy-egy témakörből megjelent dokumentáció, vagy szakirodalom teljes áttekintését, sőt reménytelen vállalkozás lenne egy-egy szakember számára, akár csak a vonatkozó szakirodalom egyszerű tartalomjegyzékének áttekintése is. A technikai-műszaki-gazdasági fejlődés fokozódó ütemeaz 1965-ben a világon kiadott 2,5 millió tudományos és műszaki dokumentummal szemben, a szakemberek 1975-re 9 millió és 1985-re 20 millió dokumentummal számolnak) mind fontosabbá teszi a legfrissebb szakismereteket és a „halmozott információt” tartalmazó szakkönyvkiadás fejlesztését. Ugyancsak világlapasztalai, hogy az információk, dokumentációk szaporodása és a szakkönyvkiadás fejlesztése mind ádázabb versennyé alakul. Ám mindeddig években mérhető „fejhosszal” vezet a könyvkiadásnál gyorsabb információ-dokumentáció, amelynek jelentős időbeli előnyt ad az a tény, hogy témája csupán egy-egy műszaki, technikai, gazdasági újdonság. A jól szerkesztett és haszonnal lapozható szakkönyv viszont egy-egy témakör sok vonatkozásának állapotát, az azzal kapcsolatos ismeretek, elméletek, nézetek és eszmék széles körét fogja össze. Így rengeteg kutatási munkától mentesíti az olvasót. Az ilyen igényű szakirodalom megjelentetése kollektívák munkájára épül, szerkesztése időt vesz igénybe, s ehhez számítandó még a szakkönyv előállításának ideje is. „Bestseller"-szakkönyvek Időben mérve a dokumentáció és információ minden bizonnyal még hosszú évekig vezet szakkönyvkiadással folytatott konkurrenciaversenyben, ám az sem vitás, hogy a szakkönyvek használati értékének is döntő meghatározója a tartalom frissesége és a témakör megválasztása. Az aktuális témájú műszaki könyvvek (például a mostanában megjelenő műszaki kézikönyvek) „bestseller”-nek számítanak a szakemberek körében, s szinte napok alatt elfogynak. Ilyen tapasztalati meggondolásból határozták meg a magyar műszaki könyvkiadás 1988 évi fő tematikai irányát is: kemizálás, automatizálás, matematika, racionalizálás és elektronika. A Műszaki Könyvkiadó és más kiadók terveiben természetesen e korszerű főirányzatokon kívül szerepelt és szerepel az alap- és középfokú műszaki, technikai ismereteket tartalmazó könyvek kiadása is. Az idei — október 19-től november 5-ig rendezendő — Műszaki Könyvnapok propagandájának egyik célja éppen az. A százalékos megoszlást tükröző adatsor szerint az ismeretterjesztő műfaj térhódítása a legerőteljesebb, bár a többi kategóriában tapasztalható százalékos visszaesés egyetlen esetben sem jelenti az abszolút példányszám csökkenését. Sőt. A szakmai és tankönyvkategóriában például az 1960. évi 2,7 illetve 11,9 millió példánnyal szemben, 1967-ben 3,3 millió szakmai és 14,1 millió tankönyv került forgalomba. A helyzetkép tehát biztató és a csak hogy a szakkönyvek tartalmi és használati értékét ismertesse üzemi előadásokon csakúgy, mint az alkalmi elárusítóhelyeken rendszeresített tájékoztatással. S ez bizony ma még a magasabb képzettségű szakemberek köreiben sem felesleges. A tavalyi Műszaki Könyvnapokon terjesztett kérdőívekre beérkezett többszáz válaszból például kiderült, hogy a felsőfokú képzettségű olvasók 10,1 százalékának csupán 3—5 kötetes saját szakkönyvtára van (0,7 százaléknak egyáltalán nincs szakkönyve). Érdekes módon a felsőfokú képzettségű megkérdezett szakemberek ugyancsak 10,1 százalékának van nagyobb, komoly szakkönyvtára. Ki, mennyit olvas? Nem vitás, hogy a 3—5 kötetes, „10,1 százalék” többsége a munkahelyén, vagy könyvtárban megtalálja a munkájához szükséges szakkönyvet. Ez azonban nem változtat azon a tényen, hogy hazánkban egy-egy szakképzett dolgozóra egy év alatt két-két példány új szakkönyv se jutott. A több mint 4,7 millió foglalkoztatottnak legalább 40 százaléka — tehát körülbelül 2 millió fő — szakképzett munkaerő. Ezzel szemben áll az évi 3—3,5 millió példányú szakmai könyvtermés. Igaz azonban, hogy többnyire szakkönyveknek tekinthetők a tudományos és ismeretterjesztő művek, sőt a tankönyvek jelentős hányada is, esetben meglehetősen drága) szakkönyvek iránti keresletet nem csupán a könyvpiac adatai mutatják. Egy esztendő alatt a tudományos és szakkönyvtárak csaknem 13,4 millió könyvét kereken 3 millió beiratkozott olvasó tanulmányozta és kölcsönvett kötetek száma 7,9 millió volt. A félmillió kötet kimondottan műszaki irodalmat (és 6,3 millió szabadalmi leírást) forgalmazó Országos Műszaki (Folytatás a 11. oldalon) . 1 7 __________________ Könyvkiadásunk fejlődésének adatai Kiadott könyvek Műfaj szerinti százalékos megoszlás Év száma péld. (millió) — a példányszám alapján — tudó- ism. szak- szép- ifjú- tanmányos térj. mai irod.sági 1950 1880 20,1 15,7 15,7 8,5 14,1 3,3 41,8 1960 2972 34,7 2,1 13,3 7,8 29,7 12,4 34,5 1965 3953 44,8 1,7 18,1 7,2 27,2 9,7 35,5 1967 4714 47,8 1,4 25,9 6,9 24,9 10,6 29,6 A műveltség modern értelmezéséről, természettudományos és humán tartalmáról ■ évek óta vitáznak nálunk. Anélkül, hogy a vitázók sorát bővíteni akarnák, csupán kiegészítjük a körünkben műveltség ismérveit — a közgazdasági gondolkodásmóddal. Aligha vitatható, hogy ennek is gazdagítani kell a modern ember általános ismereteit. Tegyük hozzá: talán éppen a közgazdászok a megmondhatói, milyen széles manapság a gazdasági érdeklődés és milyen határozott ítéletekkel, véleményekkel követi a közvélemény a gazdasági élet aktuális eseményeit. S éppen ez az érdeklődés — ha szabad azt mondani: ez a közgazdasági „divat” — ad kitűnő lehetőséget ahhoz, hogy a széles közvélemény jobban megismerkedjék a gazdaságtudomány, az ökonómiai gondolkodásmód alapjaival. Ezt a lehetőséget és társadalmi igényt elismerve határozta el a TIT Közgazdasági Választmánya, hogy október 6—12 között megrendezi a közgazdasági hetet. Ezen a héten országszerte színvonalas előadások, programok követik egymást, a fővárosban felavatják a Közgazdász klubot és a nagyobb városokban gazdasági vezetők, tudományos szakemberek tartanak beszámolókat időszerű és közérdekű gazdasági kérdésekről. A közgazdasági hét egyszersmind elindítója a TIT egész éves, újszerű gazdasági programjának, az idén kezdődő gazdasági továbbképzőnek, amelynek keretében 22 tematikai csoportosításban indítanak színvonalas előadósorozatosait. A gazdasági közgondolkodás — éppen most és éppen nálunk —, aligha tekinthető egyszerűen pedagógiai, műveltségbeli kérdésnek. A gazdaságirányítási változások szükségképp számolnak azzal is, hogy a széles közvélemény egyetértsen sok újszerű gazdasági intézkedéssel — az egyetértésnek pedig a megértés a feltétele! Ilyen értelemben a gazdasági ismeretek térhódítása a gazdaságirányítás eredményeinek egyik legfontosabb feltétele. Korántsem túlzás ez a felsőfokú jelző,s ha ilyen példákra gondolunk: a reform fontos tényezője egyebek között a mozgás a szabad árak szférájában, csakhogy ennek a megvalósítása kétoldalú: nemcsak a vállalatoknak kell „mozgatniuk” az árakat, de a vásárlónak, a közvéleménynek is el kell fogadnia ezt, hozzászokva ahhoz a nem lényegtelen változáshoz, hogy azonos árucikkeket változó áron, esetleg boltonként olcsóbban vagy drágábban kaphat. Nem kevésbé lényeges feltétele a sikernek, hogy az új munkaügyi szabályokat, az újítási változásokat, sőt, a vállalati jövedelemelosztást, a részesedési alapok struktúráját ismerje és értse a közvélemény. Még egy kiemelkedően fontos tényező bizonyítja a színvonalas gazdasági közgondolkodás jelentőségét , s ez éppen a gazdaságtudomány jellegéből következik. Mivel ebben a tudományágban nincs mód a legfontosabb, átfogó kérdések laboratóriumi vizsgálatára, az országos méretű gazdasági újdonságokat — az új gazdaságirányítást is — csak „menet közben”, következésképp: a lakosság közreműködésével lehet kipróbálni. S mostanában éppen ezért nélkülözhetetlenek a közvélemény gazdasági észrevételei, javaslatai. A közgazdasági hét — ilyen összefüggésben — országos jelentőségű feladatot teljesít. ) Kiskereskedelmi árak — nyar hónap után (2. oldal) A végső fogyasztás szerkezete (3. oldal) • Fellebbezés a vállalati érdek nevében (4. oldal) Vezetőképzés tegnap és ma (3. oldal) A gépipar nagy vállalkozása (5. oldal) A Szovjetunió gazdasági reformjáról (6. oldal) A „kukoricaprogram’' (8. oldal)