Figyelő, 1969. július-december (13. évfolyam, 27-53. szám)
1969-12-03 / 49. szám
AZ ALMAÉRTÉKESÍTÉS GONDJAI va gy A pálinkafőzés — nem megoldás Mezőgazdaságunk egyik leggyorsabban fejlődő ágazata a téli alma termelése. A felszabadulás előtt 80 ezer tormát termeltek, de 1967-ben és 1989-ben több, mint 650 ezer tonnát. Az új telepítések termőre fordulása, valamint az átlaghozamok további növekedése következtében a termés színvonala öt év múlva eléri az évi 1 millió tonnát. Ez azt jelenti, hogy 1975-ben több, mint háromszor annyi almát termelnek, mint amennyi az összes gyümölcstermés volt 1940 előtt. Ez a növekedés nagy eredmény, de nagy gond is. A legnehezebben megoldható feladat, az óriási termékmennyiség értékesítése olyan áron, hogy a termelési költségekmegtérüljenek, és legyen biztosított a jövedelem is. 30 ezer vagon — nem étkezési alma 1975-ben Amennyiben a nagy almatermés szabályozás nélkül, a felhasználásról való gondoskodás nélkül ömlik a piacra, azzal a káros következménnyel járhat, hogy az árak a termelési költség alá esnek, ami maga után vonhatja az almatelepítések kivágását. Már ma is hallhatók egyes üzemekben hangok, hogy „ki kell vágni az almát, mert ráfizetéses.” A belföldi piac igénye almából, a tervek szerint 350 ezer tonna; a kívánatos és tervezett export a jelenleginek, csaknem a kétszerese, 520 ezer tonna. E számítás szerint 1975-ben tehát, az 1 millió tonna termésből 870 ezer tonnát lehetne étkezési almaként értékesíteni. Maradna tehát 130 ezer tonna egyéb, főként ipari célokra. Ez a prognózis a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium gyümölcstermesztési főosztály terveire támaszkodik (Dr. Tompa Béla főosztályvezető beszámolója a Figyelő november 19-i számában), de szerintünk kissé optimista, mert a házikertek növekvő termését nem veszi számításba. Más számítások szerint 300 ezer tonna lesz az ipari alma mennyisége 1975-től kezdve. Akár 13 ezer, akár 30 ezer vagonnal kell feldolgozni, mindenképpen biztosítani kell azt, hogy az alma ipari értékesítéséből is megtérüljenek a termelő költségei. Ahol kicsi az exporthányad, ott ma az almatermelés ráfizetéses. A keveset exportáló almatermelő nagyüzem jövedelme attól függ, mennyit kap a termelő az ipari almáért. Az almatermésnek ez az ipari hányada — a „B” alma — 1969-ben a 650 ezer tonnás termésnél — becslés szerint — meghaladja a 120 ezer tonnát. Annak megértéséhez, hogy a „B” alma milyen veszteséget okoz a termelőnek, tudni kell, hogy az exportalmáért kilónként 5—5,5 forintot, a „B” almáért viszont csak 1 forintot kap — 2—3 forintos termelési költség mellett! Sok az olyan üzem, ahol az exporthányad az idén csak 10—20 százalék, vagy semmi. Az ilyen termelő, ha nem javít a minőségen, előbb-utóbb kénytelen felszámolni a nemrégen telepített, de ráfizetéses üzemágat. Tsz-társulás: „Beregi konzerv” Az ipari felhasználásnak sok formája van. A tsz-ek eddig az étkezésre el nem adott almából, általában pálinkát főztek. Az ipari feldolgozásnak, különösen külföldön elterjedt módja: a szárítás (aszalás). A friss almából olyan szári talányok készíthetők — hámozott és hámozatlan korong, gerezd, almapehely, almapor —, amelyek tartósíthatók és bármikor értékesíthetők. E termékeket a hazai fogyasztók általában nem ismerik. Más országokban — Angliában, Kanadában, a Szovjetunióban — azonban közkedvelt kompotokat, pudingokat készítenek a szárított almából, és a jelentések szerint a jó minőségű szárítmánynak szinte korlátlan a piaca, s emellett jól értékesíthetők, vagyis exportálhatók. Eddig a ceglédi — nagykátai (Pest megyei) tanácsi gyümölcsfeldolgozó és vásárosnaményi közös tsz vállalat foglalkozott almaszárítmány gyártásával. Tapasztalataik figyelemre méltóak. A vásárosnaményi „Beregi konzerv” társulás 1966 decemberében alakult, 10 helyi tsz, a MÉK és a Nyírmadai Állami Gazdaság a tagjai. Minden tag 750 ezer forinttal járult hozzá a gyár létesítéséhez, amely az almaidényben 300 dolgozót foglalkoztat. Üzembe helyezték 1968 őszén (a tsz építőipari vállalat egy év alatt felépítette) — most tehát a második almaidényt fejezi be — jövedelemmel, mert az egész termékét átvette exportra — a HUNGAROFRUCT. (A külföldi vásárlók annyira érdeklődnek, hogy egy, angol kereskedőkből álló küldöttség Vásárosnaménybe utazott, előírta és ellenőrizte a gyártási technológiát, az általa rendelt termékekre.) Az adatok szerint egy kg „B” almáért a termelő átlag 1,40 forintot kapott a társulástól. Ez legalább 40 százalékkal több annál, amit a másik nagy ipari almafogyasztó, a konzervipar a termelőnek fizet. A „Beregi konzerv” már az első évben nyereséggel dolgozott. Terve 9,5 millió forint termelési érték volt, a teljesítés 10,9 millió. Az első évben a tagszövetkezetek nem vették ki az osztalékot — az alapító tsz-ek fő nyeresége a „B” alma biztonságos és magasabb áron való értékesítéséből eredt. A nyereséget az üzem bővítésére használják, új szárító berendezéseket vásároltak Az üzem jövedelmezőségét a termelési idény meghosszabbításával fokozhatják. Ezért a közös vállalat zöldségek — sárgarépa, hagyma stb. — szárításával is foglalkozik. A zöldségszárítmány ugyancsak exportcikk. A vásárosnaményi eddig az egyetlen tsz feldolgozó üzem Szabolcs-Szatmárban, és csak 120 vagon nyers almát tud egy idényben feldolgozni, holott egyedül Szabolcs-Szatmár megyében az idén 3000 vagon ilyen alma van. A HUNGAROFRUCT - passzív A ,,B” alma felhasználásának másik, szinte hagyományos módja a pálinkafőzés. Minthogy az almatermés és a „B” alma tömege megsokszorozódott,, . a pálinkafőzésre kerülő alma — a cefrealma — mennyisége is rohamosan növekedett. Igen ám, de a fogyasztás nem nőtt. A tsz-ek kényszerűségből Szabolcsban ugyan évről-évre több pálinkát főztek, vagy főzettek almából, de ezt eladni nem tudták. Az almapálinka — ellentétben a szárítmánnyal — nem exportcikk. A párlinka az almatermelő tsz-ek raktáraiban összegyűlt. Csupán a szatmárberegi tszekben 27 ezer liter eladatlan pálinka halmozódott fel. Az olvasó azt gondolhatná, hogy miután a szárítmánykészítés népgazdaságilag is előnyös (exportcikk) felhasználási módja a nem étkezési almának — a pálinkafőzés viszont a legrosszabb — ennélfogva a tsz-ek „rohannak” almát szárítani. .. A valóság ennek fordítottja: a Szatmárberegi körzetben 25 pálinkafőzési tsz melléküzemág működik, illetve ennyi engedélyezését kérték. Az egyetlen említett közös vállalaton kívül szárító melléküzemágat eddig egyetlen tsz-ben sem létesítettek. Miért nem foglalkoznak a tsz-ek a „B” alma szárításával? Azért, mert minden új üzemághoz bizonyos beruházás — épület, gép, szakember — szükséges. Nos, államunk ezt a szárítási beruházást dotációval nem támogatta. Márpedig a tsz-ek zöme megfelelő támogatás és ösztönzés nélkül beruházásképtelen. Nem több beruházást igényelünk itt a mezőgazdaságnak, hanem azt, hogy ami beruházási eszköz van, azt a népfgazdasági előny sorrendjében fektessék be. A szárítás ugyanis mindenekelőtt népgazdasági érdek, mert a különben egészséges, de csekély értékű, hibás almából lesz a szárítás révén deviza. Emiatt tekinthető központi, és talán soron kívüli feladatnak is. (Emellett gazdaságpolitikai érdek is, mert fenntartja a termelési kedvet). A valóság az, hogy ha az irányító állami szervek anyagi eszközökkel ösztönözték volna az almaszárítást, szárítógépek hazai gyártását és a tsz-üzemek létesítését, úgy nem egyetlen kis almaszárító üzem működne ma az országban. A HUNGAROFRUCT „szövetkezeti” vállalat, amelynek külkereskedelmi monopóliuma van — és profiljába tartozik a szárítmányok értékesítése. A HUNGAROFRUCT-nak nagy érdemei vannak a friss almaexport fejlesztésében. De a kritika a szárítmánykészítés fejlesztésében való passzivitásáról — jogos. A tsz-ek nem tájékozódhatnak közvetlenül a külföldi piacokról, nem ismerik az ottani keresletet. Úgy gondoljuk, hogy a HUNGAROFRUCT kötelessége ezeket a nemzetközi impulzusokat a magyar termelőkhöz továbbítani. Nem elegendő pusztán felvásárolni a szárítmányt attól, akinek eszébe jut termelni. Amikor az egyik tsz-vezető azzal vádolta a HUNGAROFRUCT embereit, hogy nem ügyes kereskedők, nem tudtam visszavágni, mert az jutott az eszembe, hogy a MONIMPEX és a MÁP 150 millió forintot fektetett Kecskeméten borexport palackozó közös tíz vállalkozásba, de a HUNGAROFRUCT egy fillérrel sem támogatja még kölcsönképpen sem — a tsz szárítás fejlesztését. Remélhető, hogy a jövőben másképp lesz, és sok ezer vagon almából pálinka helyett szárítmány készül. Kovrus Márton Szabadpiaci árak 1969. november 28—29-ig. f 2 * * -el S £ ffl n ö Ö 0 » w m*n Elő csirke kg 25,80 26,60 32,50 34,10 33,70 29,— 28,70 26,00 27,— 27,— Elő tyúk • kg 25,10 24,— 21,50 33,— 27,40 25,30 22,50 26,20 25,40 34,10 Tejfel Üt 30,— 17,— 22,— 22,— 25,— 22,— 32,— 28,— 24,— 24,— Tehéntúró kg 16,— 14,10 18,— 18,— 18,— 20,— 16,— 22,— 20,— 14,— Tojás db 1,80 2,— 1,90 1,90 2,— 2,— 1,80 2,— 2,10 2,— Burgonya kg 3,50 3,40 3,50 3,— 3,— 3,50 3,— 3,30 3,— 2,70 Vöröshagyma kg 5 — 6,30 6,50 6,— 7,— 6,— 7,— 7,— 6,50 8,— Fokhagyma kg 25,— 27,90 — 28,— 28,— 24,— 24,— 28,70 28,— 20,— Alma kg 3,30 2,90 4,— 3,70 4,— 4 — 4,— 4,50 3,50 3,30 Szárazbab kg — 17,50 18,— 16,— 20,— 15,— 18,— 20.30 20,— 14,— Szemes tengeri q 240,— 380,— 280,— — 340,— 310,— 270,— — — 270,— Árpa q — 410,— 320,— — 340,— 310,— 330,— — — 300,— FIGYELŐ, 1969. DECEMBER 3. Az üzemek tapasztalataiból Hogyan csökkentették a malacelhullást A sertéselhullás az országban évről évre nagy károkat okoz. 1967-ben 412 ezer, 1968-ban pedig 547 ezer db hullott el. Ennek több mint 50 százaléka malac korban pusztult el. (1967-ben 233 ezer és1968-ban 322 ezer.) Az Állatorvostudományi Egyetem megállapította, hogy a malac viszonylag kevés vastartalékkal születik és ezt a tartalékot — gyors növekedése folytán — hamarosan feléli. Napi vasigénye 7 mg, az anyatejjel azonban naponta csak 1 mg-ot kap. Számos külföldi tapasztalat, de a hazai megfigyelés . Az adatokból látható, hogy a ferrooxaláttal kezelt malacok 60 napos korra sok is azt bizonyítják, hogy a vemhes kocának juttatott külön vasmennyiséggel a születendő malacok vastartalékát érdemlegesen nem lehet fokozni. Veszprém, Szabolcs-Szatmár és Borsod megyei állami gazdaságokban a malacok vashiányának pótlására a 20 % ferro-, oxalátot, cukrot és vivőszert tartalmazó Hemogén nevű preparátumot használták fel. Több száz malacon végzett ismételt vizsgálat eredménye a következő eredményt mutatta: 1,47 kg-mal súlyosabbak, mint a kontrollok, a kiesés pedig 4,15 százalékkal kevesebb. Egy olyan gazdaságban tehát, ahol évente 5000 malacot nevelnek, ezeket az adatokat alapul véve, homogénes (ferrooxalátos) kezelés nyomán, 17,14 % helyett csak 12,99 % hull el. Az életben maradó 4350 malac 60 napos korára átlagban 14,73 kg, összesen 64 0755 kg. Ez 22 forintos felvásárlási áron számolva 1 409 661 Ft értéket képvisel. Ugyanezt a számítást a kontrollokkal elvégezve, az alábbi adatokat kapjuk: 5000 malacból elhull 17,14 % 1 857 db; életben marad tehát 4143, amely 60 napos korában 13,26 kg , 54 936 kg összsúlyú, eszerint a Hemogénnel kezelt malacok kereken 200 ezer forinttal értékesebbek, ha a többletsúlyt kilónként 22 forinttal számítjuk. Ebből természetesen levonandó a felhasznált Hemogén ára (5000 malacnál) 11 050 forint. 5000 malacnál a vaskezelés eredményeként ezek szerint 190 019 forint megtakarítás. 60—65 mázsa kukorica A fajtaösszehasonlító kísérletek azt mutatják, hogy a hazai kukoricafajták megfelelő tápanyagellátás és növényápolás mellett annyit, sőt többet teremnek, mint a külföldi fajták, például a jugoszláv hibridkukorica. A szili termelőszövetkezetben májusi morzsoltban számolva —a háztáji gazdaságokban a Martonvásári 520-as hibrid 40—50 mázsa májusi morzsolttal fizetett átlagosan. A kísérleti táblák termése 23—26 000-es, tőszám mellett holdanként 46—47 mázsa volt. Tavaszra intenzív hibridekből bő lesz országosan azellátás. Csaknem 800 000 holdra elegendő a vetőmag két- és három vonalas hibridről. Vagyis ez azt jelenti, hogy országosan a kukorica vetésterületnek felérejut intenzív hibridkukorica vetőmagból. Míg például az Egyesült Államokban csak 30—40 százalékra, Franciaországban 18—20 százalékra, Olaszországban 15—18 százalékára és hasonló az arány Jugoszláviában is. Tavaszra a martonvásári hibridekből 18 fajta kerül forgalomba, a többi kutatóintézetből négy fajta, tehát összesen 22 fajta a korai és kései tenyészidejűek között választhatnak a termelők. A legmegfelelőbb az MVM 431-es és az 59-esnek a háromvonalas a változata. Jobbvízgazdálkodású területekre javasolt az 521-es, és az 540-es (háromvonalas kukoricák), említésre méltó a négyvonalas 602-es, de ez hosszú tenyészidejű. Kétvonalas hibridekből javasolható az 530-as és az 570-es, az utóbbiból ajánlatos többet venni, mejd szárazságtűrő. Csoportok Születéskor 10 napos korban 0—6 napig elhull; malac állag élő átlag db % db kg db kg Ferrooxalátot kapott 713 1,27 635 14,73 95 13,00 Kontroll 706 1,26 585 13,25 121 17,14 19