Figyelő, 1970. január-június (14. évfolyam, 1-25. szám)
1970-06-03 / 22. szám
FIGYELŐ, 1970. JÚNIUS 3. 5 EXPORT-FŐVÁLLALKOZÁS: A LEHETŐSÉGEK ÜZLETÁGA MTESZ-ankét a komplett üzemek exportjáról A MTESZ Fővállalkozási Munkabizottságának rendezésében szerdán kétnapos ankét kezdődik Budapesten, a Technika Házában külgazdaságunk egyik fontos és időszerű kérdéséről, a komplett üzemek exportjával kapcsolatos fővállalkozási tevékenységről. A következőkben ismertetjük az ankét néhány érdekes előadását. Egyenlőtlen feltételekkel Mester József, a GÉPEXI igazgatója a fővállalkozás szervezeti és gazdálkodási kérdéseit vázolta előadásában. A gépek és berendezések egyedi exportja mellett speciális és jelentős helyet foglal el külkereskedelmünkben a komplett berendezések (egy-egy egész létesítmény, gyár, üzem) exportja. A komplett berendezésekre vonatkozó üzlet mind a vevő, mind a szállító szempontjából előnyös. A vevő megkapja a gyártási technológiát, a szállító garantálja az üzem termelési, költség-felhasználási és minőségi mutatóit. Előnyös a komplett berendezések exportja a szállító országnak is. Nemcsak gépeket és berendezéseket, hanem szellemi termékeket is értékesíthet így, továbbá eladhat a komplett létesítményeken belül sok olyan berendezést, amelyek egyedi exportjára nem lenne mód. A komplett berendezésért elérhető ár legtöbb esetben magasabb, mint a gépek és berendezések egyedi exportja esetén. A komplett létesítmény szállításában rendkívül nagy a vertikalitás. A nagyszámú tervező-, gyártó- és szerelő vállalat munkájának irányítását, összehangolását és koordinálását látja el a fővállalkozás, amely az önálló fővállalkozói vállalaton kívül több más vállalati formához csatlakozva alakítható ki. A gyártóműveknél legelterjedtebb az úgynevezett komplett technológiai vonallal kapcsolatos fővállalkozás. E vállalatok gyártják a technológiai vonal kulcsberendezéseit — esetleg más gépeket is —, a többi berendezést pedig saját fővállalkozási apparátusa szerzi be és az egész tevékenységet koordinálja. Fővállalkozási szervezet épülhet ki olyan vállalatoknál, amelyek a technológia szerint illetékesek és saját gépgyártó kapacitásuk van. Az Egyesült Izzó például izzólámpákat és fénycsöveket gyárt, tehát a gyártási technológiának gazdája és gyakorlója, ugyanakkor export-fővállalkozóként fénycső- és izzólámpagyártó gépsorokat, komplett gyárakat szállít. Az ilyen típusú fővállalkozás szerencsés és jó megoldás. Ebben az esetben ugyanis a technológia fejlesztése, mely a fővállalkozásnak elsőrendű érdeke, érdeke a gyártó vállalatnak is. Sajnos nálunk ma kevés technológiailag illetékes vállalatnak van megfelelő gépgyártási kapacitása, és ahol van is ilyen, az nagy volumenek szállítására rendszerint nem alkalmas. Komplett fővállalkozás kiépíthető tervező intézetekben is. Ilyen megoldás nagy előnye, hogy az intézet a profilba tartozó tervezési munkák és generál tervezési munkák tekintetében saját bázisra tud támaszkodni. Bevált megoldás végül a komplett berendezések fővállalkozásainak külön e célra alakult vállalatok keretében történt megszervezése is. A vállalat működése ilyenkor teljes egészében a komplett berendezések exportjának növelését, lebonyolítását és műszaki fejlesztését szolgálja. Az önálló fővállalkozói vállalatok ma már szinte kivétel nélkül rendelkeznek kisebb-nagyobb tervezői bázissal is. Ez az első lépcsőfok e fővállalkozó vállalatok az engineering céggé történő átalakításában. Egyes fővállalkozók az illetékes külkereskedelmi vállalat és a komplett berendezés főbb elemeit gyártó vállalatok — egyes esetekben tervező intézet is — társasági szerződést kötöttek a komplett berendezések exportálása érdekében. Az ilyen társasági forma kihasználja a közös érdekben rejlő lehetőségeket és jobban mozgósít, mintha valamely fővállalkozóval bizományosi formában működnék együtt a külkereskedelmi vállalat. A fővállalkozónak valóban vállalkozónak kell lennie, céltudatos tevékenységet kell folytatnia a külkereskedelmi apparátus bevonásával különböző piacok megismerésére és megszerzésére. Kézben kell tartania és finanszíroznia a komplett létesítmények műszaki fejlesztését. Az iparvállalatok rendelkeznek ugyan műszaki fejlesztési alappal és fejlesztik gyártmányaikat, de náluk nem elsősorban a komplett létesítmények műszaki színvonalának emelése a cél, hanem az egyedi gyártmányoké. A komplett létesítményekhez tartozó gépek és berendezések egy részénél elmaradó műszaki fejlesztés azonban leronthatja az egész létesítmény műszaki színvonalát. Az ilyen visszásságok egyik oka az, hogy az export-fővállalkozó vállalatok nem rendelkeznek semmiféle műszaki fejlesztési alappal, így nincs módjukban az iparvállalatok műszaki fejlesztését segíteni, nincs lehetőségük olyan műszaki fejlesztési feladatok megvalósítását ösztönözni, amelyet az iparvállalatok önként nem tűznek napirendre. A gazdasági élet az utóbbi években az export-fővállalkozóktól fokozottabb vállalkozási kedvet, fokozottabb kockázatvállalást követel. Anyagi lehetőségeik viszont rosszabbak, mint korábban. Az új szabályok szerint az exportfővállalkozók vállalkozni, kockázatot vállalni mindenkor csak tárgyévi eredményük terhére tudnak. Az export-fővállalkozó vállalatok általában 2 százalék körüli eredményt mutatnak ki, egyes létesítményeik értéke azonban gyakran megközelíti, vagy meghaladja a 60—70 millió forintot. Ilyen nagy volumenű létesítménynél a tárgyévi eredmény terhére vállalt kockázat elviheti az egész tárgyévi eredményt, sőt veszteséget okozhat. Ennek kiküszöbölésére szükségesnek látszik az export-fővállalkozó vállalatok részére vállalkozási alap rendszeresítése. A vállalkozási alap és műszaki fejlesztési alap birtokában az export-fővállalkozó vállalatok sokal hatékonyabban dolgozhatnának. Az export-fővállalkozó vállalatok általában állami támogatás nélkül működnek, vagy csekély összegű állami támogatást kapnak, a gyártó vállalatnak módjában van magas összegű állami támogatást felvenni, így az iparvállalat magasabb összeget tud elérni egyedi exportjáért, mintha ugyanezeket a termékeket komplett berendezések részeiként exportálná. Ez a tény a komplet berendezések exportja ellen hat, akárcsak az export növeléséért járó adóvisszatérítés is. A dollárviszonylatú export és kooperációs tevékenység fokozása érdekében a Külkereskedelmi Minisztérium szerződéseket kötött az adóvisszatérítésre különféle iparvállalatokkal, de ilyen szerződést egyetlen export-fővállalkozó vállalattal sem kötött. Ez azt jelenti, hogy egyedi export esetén a termelő vállalat hozzájut az adóvisszatérítéshez, ha viszont ugyanezt a berendezést export-fővállalkozón keresztül komplet berendezésben exportálja, elesik ettől a fontos kedvezménytől. A piaci igények nyomában Gazdag Ervin, a Chemokomplet igazgatója előadásában a komplett üzemek exportjának piaci lehetőségeit, az export-fővállalkozás hagyományos és új nemzetközi formáit tekintette át. A nemzetközi piac talán legdinamikusabb ágazata a komplett berendezések piaca. A komplett berendezések szállítása, üzemek, gyárak külföldön történő építése a legbonyolultabb, legkockázatosabb, de a jó előkészítés és körültekintés egyben a legkifizetődőbb vállalkozás lehet. A világpiacon nem vagyunk monopolhelyzetben egyetlen ajánlatunkkal sem. A fejlett tőkés országok piacain komplettberendezés-exportunkat az éles verseny erősen megnehezíti. A szocialista és fejlődő tőkés országok piacain éppen ellenkező a helyzet: a politikai, illetve gazdaságpolitikai feltételek nekünk kedveznek jobban, mint a konvertibilis valutáért szállító tőkés cégeknek. E feltételeknek persze negatív hatásuk is lehet, amely iparunk műszaki fejlesztés iránti kisebb fogékonyságában, a szállítási határidők elhúzódásában, a rugalmasság, a mozgékonyság hiányában nyilvánulhat meg. A fejlődő országokat jellemző tőkeszegénység olyan együttműködési formák megvalósítását igényli, amelyekkel korábban csak a tőkés cégek éltek. Ezek közül talán a legfontosabb a helyi- és alapanyagkitermelő-kapacitások létesítéséhez nyújtott műszaki segítségnyújtás, komplettberendezés-szállítás. Az ellenértéket részben vagy teljesen meg kell hiteleznünk, a törlesztés pedig az új üzem termékeivel történik. A magyar külkereskedelem az iparral együtt néhány éve igen aktív az ilyen lehetőségek felkutatásában és már elkönyvelhet néhány kezdeti eredményt. A magyar és perui kormányközelmúltban aláírt megállapodása alapján Peruban közös réz- és molibdén vállalat alakult, amelynek gépi berendezéseit Magyarország szállítja és finanszírozza. A vegyes vállalat termelésének egy részét a magyar fél által szállított berendezés törlesztésére fordítják, de Magyarország elsőbbséget élvez a termékek egy másik részére is. A Mongóliának nyújtott műszaki segítségnyújtás keretében felfedezett wolfram és más ritkafém-ércek kitermelése és feldolgozása mongol—magyar vegyes vállalat keretében történik. A berendezéseket hitelben szállítjuk, ennek visszafizetése szintén a vegyes vállalat termékeivel történik. Törökországban egyes üzleti körök elhatározták, hogy morfin üzemet létesítenek. Felajánlottuk, az üzem komplett szállítását és azt is, hogy a belföldi piac szükségletein túl előállított morfint átvesszük, részben hiteltörlesztés fejében, részben közvetlen vásárlással. Ez a megoldás egyben bővítené a más piacokon értékesítésre kerülő magyar árualapot. A piaci igények alapján a komplett berendezések exportjának máris sok érdekes formája alakult ki. A leggyakoribb, hogy az eljárás hazai, a technológiát magyar tervező vállalat tervezi, a gépi berendezést pedig a belföldi fővállalkozó részben magyar gépgyártóktól vásárolja, részben importálja. Ez a sok szempontból „szabvány” forma igen nagy felkészültséget, kooperációs és koordinációs készséget kíván. A helyzetet sokszor bonyolítja, hogy a gépek belföldi ára és a tervezői munka díja sok esetben a nemzetközi árszínvonal felett van, veszélyeztetve ilyenkor ajánlatunk versenyképességét. A fővállalkozó kalkulációja esetleg nem bírja el saját díjazását, amelyet pedig megérdemel a bonyolult munkájáért, a kockázat vállalásáért, a vállalkozás finanszírozására szolgáló hitelek kamataiért. Ezek a problémák komplettberendezés-exportunk és a magyar fővállalkozói tevékenység jövője szempontjából igen fontosak, mielőbbi megoldást sürgetnek. A komplett berendezések exportjának egy további lehetséges változatát példázzák a Chemokomplex által a Vegyigép Tervező és Fővállalkozó Vállalat közreműködésével a Szovjetuniónak szállított festékipari és műanyagipari berendezések. Ezek nagy részének technológiája szovjet, viszont a gépek és készülékek tervezését a szovjet fél által adott műszaki adatok alapján magyar tervezők kapták. Az így létesített üzem paramétereiért a magyar fél nem felel, csak a gépek biztonságos működése, az automatika és elektromos berendezések tervezése és üzemelése tartozik a magyar fél által vállalt garancia körébe. E konstrukciónak nagy előnye, hogy iparunkat alkalmassá tette hasonló komplett berendezések más országokba irányuló exportjára is, amely esetleg később már magyar technológián alapulhat. A szó legszorosabb értelmében komplett, az épületeket is magában foglaló üzem külföldi létrehozása, kulcsrakész üzem építése a fővállalkozónak további súlyos gondokat okoz. Az építőipari tevékenység, építőanyagok beszerzése, szállítása, a helyi munkaerő alkalmazása, egész sor magyar vállalat hosszas külföldi tevékenysége több olyan jogi, gazdasági, személyi és egyéb problémákkal jár, melyek felmérése, az árban történő érvényesítése és gyakorlati megoldása csak hosszas, sokoldalú előkészítő munkával lehetséges. A magyar iparnak és külkereskedelemnek mégis fel kell készülnie a kulcsrakész üzem építésére vonatkozó egyre gyakoribb igények teljesítésére, az exportnak ilyen vállalkozásokkal való bővítésére. Helyes lenne, ha a magyar fővállalkozó vállalatok és a külkereskedelem szakemberei, tanulmányoznák más szocialista országok e téren szerzett tapasztalatait. A Szovjetunió számos üzemet épített kulcsátadással Indiának, Törökországnak, Pakisztánnak, Egyiptomnak, Szíriának, Etiópiának, s tudunk hasonló csehszlovák és lengyel vállalkozásokról is. A komplett berendezések exportpiaca sok új lehetőséget kínál népgazdaságunknak. Kívánatos, hogy a fővállalkozói tevékenység fejlesztésével megteremtsük e lehetőségek kiaknázásának szervezeti, anyagi és személyi feltételeit. Az ajánlattétel buktatói Fray Ágostonnak, az INVEST gazdasági igazgatójának előadása arról adott képet, milyen sokféle poblémát vet fel az export-fővállalkozásnak csupán egyetlen részfolyamata is. A komplettüzem-exporttal kapcsolatos fővállalkozás rendkívül fontos előkészítő fázisa az ajánlati árkalkuláció készítése. A helyes árkalkulációnak meghatározó szerepe van, mivel az üzletkötések majdnem kivétel nélkül fix értékben történnek, s így az esetleges hibák vagy rossz árelőirányzatok kedvezőtlen hatásait a szállítónak kell viselnie. A múltban az árbiztonság érdekében hozott rendelkezések szerint az exportfővállalkozó csak akkor adhatta ki az üzletkötésre alkalmas ajánlatát, ha a szállítási volumen 75 százalékára alvállalkozói ajánlatokkal rendelkezett. Ezt a gyakorlatot az anyagilag elsősorban érdekelt fővállalkozók ma is szívesen alkalmaznák, de többnyire nincs rá módjuk. Az ajánlattétel stádiumában sokszor még a gépi berendezések kivitelezésre alkalmas tervei sincsenek meg, — s különösen a komplett vegyipari üzemek exportjában — az üzletkötés rendszerint megelőzi a dokumentáció készítését. Az alvállalkozói árajánlatok helyett csak az összehasonlításra alkalmas adatok gyűjtése és regisztrálása adhat alapot az ajánlat összeállításához. Az ajánlati biztonságot érdemes megvizsgálni mai árrendszerünk tükrében is. 1968-ig a szigorúbb árszabályozás rendszerében a gép- és műszeripari árszínvonal stabilabb volt, mint most. A komplettüzem-exportban nagyobb szállítás esetén előfordulhat, hogy a berendezések egy része vagy egésze csak az üzletkötést követő évben, vagy még később készül el, s így az áralakulás helytelen becslése súlyos következményekkel járhat. A túlzott biztonság csökkenti a versenyképességet, irreális árak esetében pedig az exportőr nagy veszteségeket szenvedhet. Az árkialakítás egyik tényezője a tartalékösszegek helyes megítélése és bekalkulálása az árakba. A teljes komplettség biztosításához, az árkockázatok viseléséhez bizonyos mértékű tartalékot kell az előirányzat készítésekor figyelembe venni. A tartalékösszegeket a múltban alapként kezeltük, ami feltétlenül előnyt jelentett, mert az alapfelhasználás lehetősége a fővállalkozó vállalat gazdálkodását biztonságosabbá tette. Most viszont a nyereséges üzletekkel az időeltolódás miatt nem tudja kompenzálni későbbi vagy korábbi veszteségét sem, mert a nyereség zömét minden évben befizette, kisebb hányadát pedig dolgozóinak kiosztja. Ilyenkor a fővállalkozó a vázolt esetben nemkerülheti el a veszteségessé válás konzekvenciáit, noha a szállításokat éveken át azonos szervezet, azonos munkamódszerrel végzi, csupán az ügyletek lezárása nem eshet egybe. A készlettartás költségei az exportfővállalkozónál jelentkeznek, ugyancsak az ő feladata a szállítás lebonyolításához szükséges pénzügyi fedezet biztosítása is. Az exportfővállalkozó-vállalatoknál forgóalaprendezés még nem történt, ezért a finanszírozást forgóalappótló hitelből, eseti hitelekből, továbbá valamilyen saját forrásból végzik. A készletállomány és így a hiteligény szintje is rendkívül változó. Az ok: a vételár egyenetlenül, szakaszosan folyik be. A komplett üzemexporttal kapcsolatos áruk és szolgáltatások ellenértéke tehát lényegesen hoszszabb idő alatt térül meg, mint a belföldi szállítási gyakorlatban. Bár a hitelpolitikai irányelvek egységesítésére irányuló törekvések indokoltak, e téren mégis célszerű lenne disztingválásra, mert a magas készlettartási költségek az exportképességet, a versenyképességet csökkentik. Az ajánlatok kidolgozása, az ajánlatokban foglalt szállítási volumen tárgyi feltételeinek biztosítása (a szállítókészség megteremtése), mint az elmondottakból is kitűnik, rendkívül szövevényes, nagy munkaráfordítást igénylő feladat. A gyakorlati tapasztalatok szerint a kiküldött ajánlatok közül aránylag kevés realizálódik üzletkötésben, s az ajánlatkészítés költségeinek előteremtése nagy gondot okoz az export-fővállalkozóknak. A nem realizálódó ajánlatok költségeit kizárólag az eredmény terhére tudják elszámolni. A nemzetközi munkamegosztásban a komplettüzem-export egyre fontosabb szerepet játszik, ezért meg kell találnunk azokat az ösztönző módszereket, amelyek a vállalkozási kedvet fokozzák. S. T.