Figyelő, 1975. július-december (19. évfolyam, 27-53. szám)

1975-07-02 / 27. szám

A nyereségalakulás tényezőinek feltá­rását tűzte ki célul a Pénzügyminiszté­rium Bevételi Főigazgatóságának elemzé­se és vizsgálat­a, amelynek keretében ar­ra kerestünk választ, hogy miből szár­mazott az 1974. évi különbözeti nyereség, milyen színvonalú vállalati gazdálkodás állt az elért nyereség mögött, folyama­tában, és a jövőre nézve, hogyan ítélhető meg a vállalatok nyereségének alakulása. A vizsgálat középpontjában az 1974. évben kiugró eredménynövekedést, illet­ve csökkenést felmutató gazdálkodó egységek elemzései álltak, mivel ebben a körben mutathatók ki a legjobban a nye­reség alakulásánál­, pozitív vagy negatív irányba befolyásoló tényezők. A vállala­ti mérlegbeszámolók adatai alapján 1100 kiugró eredményváltozást felmutató vál­lalat egyedi és szintetizált számítógépes elemzését végeztük el. Ezzel párhuzamo­san, szűkebb körben, mintegy 100 válla­latnál helyszíni vizsgálatokkal igyekez­tünk feltárni az ered­mény­változás szám­szerűsíthető tényezői mögött meghúzódó gazdasági, termelési, piaci reálfolyama­tokat A mezőgazdaságban, a szállításban és a belkereskedelemben a belföldi jöve­delmezőség javulásának volt elsődleges szerepe. Az építőanyagipar és a könnyű­ipar belföldi jövedelmezőségének emel­kedésében tükröződik a már befejezett rekonstrukciók hatása is. A helyszíni vállalati vizsgálatokkal megközelítőleg sikerült külön választani az áremelkedésből származó és a vállalati gazdálkodás tényleges javulásából szár­mazó jövedelmezőságemelkedést. A vizs­gálat szerint a jövedelmezőségváltozás legjelentősebb tényezője az értékesítési árszínvonal emelkedése; a vizsgált válla­latok­ több­­m­int 1/3-ánál a hazai, 1/4- énél pedig a tőkés viszonylatú értékesíté­si árak emelkedése állapítható meg. Kedvező jelenségek A vállalati gazdálkodás helyes irányú fejlődéseként értékelhető, hogy a gazdál­kodási eredmény kiugró javulásával érin­tett vállalatok a korábbinál jobban töre­kedtek a termékösszetétel kedvező irányú megváltoztatására. Az­ erre vonatkozó központi határozatok végrehajtásának eredménye szűkebb körben ugyan, de már éreztette hatását az eredmény ala­kulásában is. A vizsgált egységek 33 szá­zalékánál az­­új termékek bevezetése, 26 százalékánál pedig egyes gazdaságtalan termékek (vagy tevékenységek) gyártá­sának beszüntetése növelte az eredményt. A termékszerkezet-változás mellett, a kiugró eredményjavulást felmutató vál­lalatok egy részénél a fajlagos költségek a korábbinál kedvezőbb alakulása is a javuló vállalati gazdálkodás tényezője­ként értékelhető. Az eredményt kiugróan növelők körében feltárt pozitív példák a többi vállalat számára is kijelölhetik a nyereség gyarapításának jövőben köve­tendő útjait. Az egyes költségnemek közül a fajla­gos anyagköltségek alakulása 17 vizsgált vállalatnál javította, 16-nál viszont ron­totta az eredményt. Az utóbbiaknál na­gyobb részben a begyűrűződő import­­anyagár-emelkedés, kisebb arányban pe­dig a hazai árnövekedés, illetve a fajla­gos anyagfelhasználás emelkedése mutat­ható ki. A vizsgálati tapasztalatok — az anyagcsökkentésre irányuló vállalati tö­rekvések példái ellenére — a népgazda­sági szintű anyagköltséghányad csökke­nésének vállalaton kívüli tényezőire utal­nak. A fajlagos bérköltségek változása — az anyagfajlagosokhoz hasonló mértékben — 16 vállalat eredményét javította, 8 másik egységnél viszont mérsékelte azt. A bérköltségek relatív csökkenése a ter­melékenység növekedésével, a korszerűbb technológia alkalmazásával függ össze. A vizsgálati tapasztalatok összegezése­ként megállapítható, hogy a vállalati jó gazdálkodás a­, eredményt növelő egysé­gek 39 százalékánál határozta meg az eredmény javulását. Ezeknél az egysé­geknél kimutatható a termékszerkezet változtatására, a kapacitások jobb kihasz­nálására, a költségek csökkentésére, illet­ve a piacszervezésre irányuló vállalati intézkedések hatása. (Egy részüknél a tervszerű, megalapozott vállalati gazdál­­kodás hatására az eredmény évek óta tartós javulást jelez.) csökkenésében a vállalatoknál 90 száza­lékban a belföldi értékesítés nyereség­színvonalának romlása volt a meghatá­rozó. Azok a vállalatok, ahol az ered­mény számottevően csökkent, a begyűrű­­ződő vagy saját gazdálkodásból eredő költségnövekedést a hatékonyság fokozá­sával nem tudták ellensúlyozni, a vi­szonylag stabil hazai értékesítési árak­ban pedig — részben vagy egészben — nem tudták áthárítani. A helyszíni vizsgálati tapasztalatok arra utalnak, hogy a jövedelmezőség romlásának elsődleges oka a gazdálkodó egységek költséggazdálkodásában kere­sendő. A fajlagos anyagköltségek emel­kedése a vizsgált egységek 36 százaléká­nál, a fajlagos bérköltségek 46 százaléká­nál (!) az üzemi általános költségek pe­dig szintén 36 százalékánál rontotta az eredményt. A fajlagos anyagköltségek romlása ál­talában a begyűrűzödő áremelkedésnek tulajdonítható, más esetben az anyagigé­nyesebb termékre irányuló kereslet vagy a megváltozott technológia emelte az anyagfajlagosokat. A bérköltségekkel való gazdálkodásban igen sok probléma tapasztalható, ame­lyek elsősorban a termelés, vagy terme­lékenység visszaesésével egyidejűleg meg­valósított magas bérfejlesztésben, a bér­költségek hányadának emelkedésében je­lentkeztek. Az üzemi általános költségek fajlagos növekedése — szinte minden esetben — ugyancsak költséggazdálkodási hiányosságokra utal. Az eredményt csökkentő vállalatoknál a termékösszetétel kedvező változásáról egyáltalán nem beszélhetünk. Hét válla­latnál viszont a bevezetett új termékek jövedelmezősége, illetve a gazdaságtala­nul előállítható termékek arányának nö­vekedése még csökkentette is az ered­ményt. Vállalati előrejelzések Igen érdekes következtetésekre jutha­tunk, ha az 1974. évi eredményváltozást hosszabb távon ítéljük meg. A kiugró eredménynövekedést mutató vállalatok­nak csak 24 százalékánál eseti, nem is­métlődő jelenség az 1974. évi eredmény­­gyarapodás. Megnyugtató, hogy 36 száza­lékuknál az eredmény már évek óta, egy­re gyorsuló ütemben növekszik, 40 száza­lékuknál pedig éppen 1974-ben követke­zett be tartósnak ígérkező gazdálkodási fordulat. Mindezek alapján reális, hogy az ered­ményt növelő vállalatok 80 százaléka 1975-ben is a jelenlegi eredményszint tartásával számol, vagy csak kismértékű javulást tervez. Általában megállapítha­tó, hogy a vállalatok eléggé bizonytala­nok a jövőbeli eredményalakulás meg­ítélésében. Ez egyrészt belső gazdálkodási, tervezési, információs problémák követ­kezménye, másrészt rajtuk kívül álló okokból adódik, mivel a világpiaci árin­gadozásoknak az exportra és az import­ra gyakorolt hatását egyáltalán nem, vagy csak részben tudják felmérni. A vállala­tok egy részénél tapasztalható „óvatos tervezés” ellenpólusán a kiugró export­árnyereséget realizáló gazdálkodók he­lyezkednek el, hiszen az elért nyereség­színvonal tervezett stabilizálása náluk az árnyereség ismételt elérést is jelen­tené. A kiugróan eredménycsökkenést „pro­dukáló” gazdálkodók több mint felénél az eredményromlás eseti, a jövőben nem ismétlődő jelenségnek tekinthető. Létezik viszont egy szűkebb sáv, ahol a gazdál­kodás negatív irányú fordulata jellemző. A vállalati intézkedések vizsgálatának reprezentatív adatai a gazdálkodók pozi­tív irányú szemléletváltozásáról tanús­kodnak. Az eredményt növelő vállalatok 3/4 része, az eredményt csökkentőknek pedig 2/3-a elsősorban vállalati intézke­désekkel kívánja jövőbeli eredményala­kulását befolyásolni, az elért magas szin­tet megtartani, avagy a visszaesést elő­idéző okokat kiküszöbölni. A saját hatáskörben megvalósított in­tézkedések közül — a párt- és kormány­­határozatokban megfogalmazott takaré­kossági célokkal összhangban — a meg­levő eszközök hatékonyságát fokozó tö­rekvések a jellemzők. Az állóeszközök jobb kihasználását, a következetesebb költséggazdálkodást és az üzem- és mun­kaszervezés fokozott alkalmazását számos vállalat a jövőbeli eredményalakulás fontos tényezőjeként jelölte meg. Örvendetes, hogy — a korábbi évekkel ellentétben — az eredményjavulást első­sorban a már meglevő eszközökkel való racionálisabb gazdálkodástól és csak ki­sebb részben az új beruházások belépé­sétől várják. Meglepő viszont, hogy az értékesítést befolyásoló intézkedésekkel csak viszonylag kisebb kör, a vállalatok 20—25 százaléka kíván élni. A számítógépes és a vállalati analízis összegezéseként már ma is levonható né­hány következtetés. A kiugró eredmény­­növekedést felmutató vállalatok nagy száma és az eredménybővülés felgyorsuló üteme a nyereségérdekeltségen alapuló szabályozás továbbfejlesztésénél érdemel figyelmet. Különösen akkor, ha az ered­ményváltozás jelentős szóródásából az ágazati, szektorális és egyéb feltételek különbözőségére következtethetünk. A számítógépes elemzés alapján kirajzolód­tak az eredménynövelés kedvező előfel­tételei; a magasabb exportaránnyal, ala­csonyabb szerves összetétellel, nagyobb jövedelmezőségi hányaddal működő és termelésüket dinamikusabban fejlesztő vállalatok általában gyorsabban gyarapí­tották nyereségüket. A részletes elemzés azonban bebizonyí­totta a vállalati gazdálkodás eredmény­­alakulásában betöltött meghatározó sze­repét. Kimutatható, hogy a termelés és az értékesítés visszaesése, a jövedelmező­ség romlása a legtöbb esetben a gazdál­kodási hibák, az elmulasztott intézkedé­sek következménye. A dinamikus nyere­ségfelfutásban viszont — a kedvező ér­tékesítési lehetőségek kihasználása mel­lett — egyre inkább szerepet kap a belső tartalékok következetes feltárása is. Dr. Pongrácz Antal a Hogyan gazdálkodtak a vállalatok 1974-ben? Mi van a kiugró növekedés mögött 1974-ben a vállalati eredmény gyors ütemben, — átlagosan 16,2 százalékkal —­ növekedett. A számítógépes feldolgo­zás 837 olyan gazdálkodó egységet je­lölt meg, amely eredményét 25 száza­léknál (szövetkezetek esetében 50 száza­léknál) is nagyobb mértékben növelte. A különbözeti eredmény növekedési forrásai közül a jövedelmezőség és az értékesítési volumen kedvező változása játszott meghatározó szerepet. A­ kiugró eredmény változással érintett vállalatok különbözeti eredményének 58 százaléka az értékesítés nyereséghányadában mért jövedelmezőségének javulásából, 36 szá­zaléka pedig az értékesítési árbevétel nö­vekedéséből származott. A jövedelmező­ség javulásának az eredménygyarapodá­sában betöltött elsődleges szerepére kü­lön is felhívjuk a figyelmet. Ez nem mindennapi jelenség, hiszen mint ismere­tes, eddigi gyakorlatunkban az eredmény­­bővülés meghatározó tényezője az értéke­sítés volumenének növelése volt. Már itt megjegyezzük, és a későbbiekben részle­tesen bemutatjuk, hogy a jövedelmezőség számszerűen kedvező alakulása mögött nem húzódik meg a gazdálkodási színvo­nal lényeges javulása. Az egyes növekedési tényezők szerinti vállalati gyakoriságvizsgálatok azt mu­tatják, hogy az értékesítési árbevétel növekedése, majdnem minden vállalat­nál eredményjavító tényező volt. A hely­színi vállalati vizsgálatok tapasztalatai szerint a kereslet által meghatározott ter­melésnövekedésnek döntő szerepe volt az értékesítési volumen változásában. A vizsgált vállalatok 80 százaléka, elsősor­ban a belföldi és tőkés viszonylatú ke­reslet hatására növelte termékkibo­csátását, 37 százalékuknál ez együtt járt az értékesítési árak egyidejű emelkedésé­vel is. A vállalatok 1/4-énél az új profi­lok és gyártmányok belépése, 18 száza­lékánál az eddig is gyártott termékek minőségének, használati értékének javu­lása is növelte az értékesítést. A kiugró eredménynövekedést elért vállalatoknál tehát a termelés és az ér­tékesítés növelésének feltételei általáno­san biztosítottak voltak, az értékesítés jö­vedelmezőségét azonban már csak szű­kebb kör, elsősorban az ex­port-árnyere­séget elérő kohászati és vegyipari válla­ltok tudták jelentősebben növelni. A tőkés viszonylatú export jövedelme­zőségének növekedése az 1974-ben is ta­pasztalható inflációs jellegű áremelkedés következménye volt. Az iparvállalatok —­­élelmiszeripar nélkül számítva — átlago­san 12,1 százalékponttal növelték dollár­­elszámolású értékesítésük jövedelmező­ségét, nagyrészt az exporttermékek ár­emelkedése hatására. Az árnyereség egy részét a vállalatoktól elvonták, elsősor­ban ez fejeződik ki a gazdálkodástól füg­getlen vállalati ráfordítások emelkedésé­nek 16 százalékos eredménycsökkentő ha­tásában is. Az említett folyamatot igazolja az ér­tékesítési irányok szerint elvégzett szá­mítógépes elemzés is. Ez kimutatta, hogy a dollár elszámolású export 59 százalék­ban, a belföldi értékesítés 36 százalék­ban, míg a rubelelszámolású export csak 5 százalékban határozta meg e vállalati körben a jövedelmezőségjavulásból ere­dő eredménynövekedést. A népgazdasági tendenciák hordozója az ipar volt, ezen belül is a kohászat, a vegyipar, a köny­­nyűipar és egyéb iparágazatok, ahol a tőkésexport jövedelmezőségének javulása az értékesítésben elfoglalt arányának többszöröse volt. FIGYELŐ, 1975. JÚLIUS 2. A veszteségek forrásai A kiugró eredménycsökkenés Inhiában és jelentőségében kevésbé volt jellemző a népgazdaság 1974. évi gazdálkodására. A vállalatok és szövetkezetek legnagyobb részt mentesültek a kedvezőtlen­­nemzet­közi gazdasági hatások káros következ­ményei alól, mivel azok elsődlegesen a központi pénzalapot terhelték. A gazdál­kodás viszonylag kiegyensúlyozott felté­teleire utal, hogy az eredmény kiugró mértékű visszaesése mindössze 288 gaz­dálkodót érintett. Az eredménycsökkenés 45 százaléka a jövedelmezőség romlásából, 42 százaléka pedig a fel nem osztott költségek növe­kedéséből adódott. A volumenváltozás csak jelentéktelen eredménynövelő hatást fejtett ki. Mindez arra utal, hogy a ki­ugró eredménycsökkenést mutató vállala­tok értékesítésüket nem tudták jelentő­­sebben növelni, gazdálkodási helyzetü­k­­ből, illetve vállalati döntéseiktől függően csökkent tevékenységük j­övedelmezősé­­ge, végül a szerény mértékű termelés- és értékesítésnövekedés nem ellensúlyozta a megnövekedett fel nem osztott költségek terheit. A jövedelmezőség romlása az ered­ménycsökkenés meghatározó tényezője volt az építőiparban, a kereskedelemben és az eredménycsökkenéssel érintett vegy­ipari vállalatoknál. A jövedelmezőség Az A­UTÓKER átadja közületnek Dorogon, a Beloiannisz u. 15. sz. alatti 563 négyszögöl alapterületű ingatlankezelői jogát A Dorog központi helyén fekvő ingatlanon üzemépületek, műhelyek, irodák, szociális helyiségek vannak. Érdeklődés: az AUTÓKER jogi és igazgatási osztályán. Telefon: 420-757. 3

Next