Figyelő, 1975. július-december (19. évfolyam, 27-53. szám)
1975-07-02 / 27. szám
A nyereségalakulás tényezőinek feltárását tűzte ki célul a Pénzügyminisztérium Bevételi Főigazgatóságának elemzése és vizsgálata, amelynek keretében arra kerestünk választ, hogy miből származott az 1974. évi különbözeti nyereség, milyen színvonalú vállalati gazdálkodás állt az elért nyereség mögött, folyamatában, és a jövőre nézve, hogyan ítélhető meg a vállalatok nyereségének alakulása. A vizsgálat középpontjában az 1974. évben kiugró eredménynövekedést, illetve csökkenést felmutató gazdálkodó egységek elemzései álltak, mivel ebben a körben mutathatók ki a legjobban a nyereség alakulásánál, pozitív vagy negatív irányba befolyásoló tényezők. A vállalati mérlegbeszámolók adatai alapján 1100 kiugró eredményváltozást felmutató vállalat egyedi és szintetizált számítógépes elemzését végeztük el. Ezzel párhuzamosan, szűkebb körben, mintegy 100 vállalatnál helyszíni vizsgálatokkal igyekeztünk feltárni az eredményváltozás számszerűsíthető tényezői mögött meghúzódó gazdasági, termelési, piaci reálfolyamatokat A mezőgazdaságban, a szállításban és a belkereskedelemben a belföldi jövedelmezőség javulásának volt elsődleges szerepe. Az építőanyagipar és a könnyűipar belföldi jövedelmezőségének emelkedésében tükröződik a már befejezett rekonstrukciók hatása is. A helyszíni vállalati vizsgálatokkal megközelítőleg sikerült külön választani az áremelkedésből származó és a vállalati gazdálkodás tényleges javulásából származó jövedelmezőságemelkedést. A vizsgálat szerint a jövedelmezőségváltozás legjelentősebb tényezője az értékesítési árszínvonal emelkedése; a vizsgált vállalatok többmint 1/3-ánál a hazai, 1/4- énél pedig a tőkés viszonylatú értékesítési árak emelkedése állapítható meg. Kedvező jelenségek A vállalati gazdálkodás helyes irányú fejlődéseként értékelhető, hogy a gazdálkodási eredmény kiugró javulásával érintett vállalatok a korábbinál jobban törekedtek a termékösszetétel kedvező irányú megváltoztatására. Az erre vonatkozó központi határozatok végrehajtásának eredménye szűkebb körben ugyan, de már éreztette hatását az eredmény alakulásában is. A vizsgált egységek 33 százalékánál azúj termékek bevezetése, 26 százalékánál pedig egyes gazdaságtalan termékek (vagy tevékenységek) gyártásának beszüntetése növelte az eredményt. A termékszerkezet-változás mellett, a kiugró eredményjavulást felmutató vállalatok egy részénél a fajlagos költségek a korábbinál kedvezőbb alakulása is a javuló vállalati gazdálkodás tényezőjeként értékelhető. Az eredményt kiugróan növelők körében feltárt pozitív példák a többi vállalat számára is kijelölhetik a nyereség gyarapításának jövőben követendő útjait. Az egyes költségnemek közül a fajlagos anyagköltségek alakulása 17 vizsgált vállalatnál javította, 16-nál viszont rontotta az eredményt. Az utóbbiaknál nagyobb részben a begyűrűződő importanyagár-emelkedés, kisebb arányban pedig a hazai árnövekedés, illetve a fajlagos anyagfelhasználás emelkedése mutatható ki. A vizsgálati tapasztalatok — az anyagcsökkentésre irányuló vállalati törekvések példái ellenére — a népgazdasági szintű anyagköltséghányad csökkenésének vállalaton kívüli tényezőire utalnak. A fajlagos bérköltségek változása — az anyagfajlagosokhoz hasonló mértékben — 16 vállalat eredményét javította, 8 másik egységnél viszont mérsékelte azt. A bérköltségek relatív csökkenése a termelékenység növekedésével, a korszerűbb technológia alkalmazásával függ össze. A vizsgálati tapasztalatok összegezéseként megállapítható, hogy a vállalati jó gazdálkodás a, eredményt növelő egységek 39 százalékánál határozta meg az eredmény javulását. Ezeknél az egységeknél kimutatható a termékszerkezet változtatására, a kapacitások jobb kihasználására, a költségek csökkentésére, illetve a piacszervezésre irányuló vállalati intézkedések hatása. (Egy részüknél a tervszerű, megalapozott vállalati gazdálkodás hatására az eredmény évek óta tartós javulást jelez.) csökkenésében a vállalatoknál 90 százalékban a belföldi értékesítés nyereségszínvonalának romlása volt a meghatározó. Azok a vállalatok, ahol az eredmény számottevően csökkent, a begyűrűződő vagy saját gazdálkodásból eredő költségnövekedést a hatékonyság fokozásával nem tudták ellensúlyozni, a viszonylag stabil hazai értékesítési árakban pedig — részben vagy egészben — nem tudták áthárítani. A helyszíni vizsgálati tapasztalatok arra utalnak, hogy a jövedelmezőség romlásának elsődleges oka a gazdálkodó egységek költséggazdálkodásában keresendő. A fajlagos anyagköltségek emelkedése a vizsgált egységek 36 százalékánál, a fajlagos bérköltségek 46 százalékánál (!) az üzemi általános költségek pedig szintén 36 százalékánál rontotta az eredményt. A fajlagos anyagköltségek romlása általában a begyűrűzödő áremelkedésnek tulajdonítható, más esetben az anyagigényesebb termékre irányuló kereslet vagy a megváltozott technológia emelte az anyagfajlagosokat. A bérköltségekkel való gazdálkodásban igen sok probléma tapasztalható, amelyek elsősorban a termelés, vagy termelékenység visszaesésével egyidejűleg megvalósított magas bérfejlesztésben, a bérköltségek hányadának emelkedésében jelentkeztek. Az üzemi általános költségek fajlagos növekedése — szinte minden esetben — ugyancsak költséggazdálkodási hiányosságokra utal. Az eredményt csökkentő vállalatoknál a termékösszetétel kedvező változásáról egyáltalán nem beszélhetünk. Hét vállalatnál viszont a bevezetett új termékek jövedelmezősége, illetve a gazdaságtalanul előállítható termékek arányának növekedése még csökkentette is az eredményt. Vállalati előrejelzések Igen érdekes következtetésekre juthatunk, ha az 1974. évi eredményváltozást hosszabb távon ítéljük meg. A kiugró eredménynövekedést mutató vállalatoknak csak 24 százalékánál eseti, nem ismétlődő jelenség az 1974. évi eredménygyarapodás. Megnyugtató, hogy 36 százalékuknál az eredmény már évek óta, egyre gyorsuló ütemben növekszik, 40 százalékuknál pedig éppen 1974-ben következett be tartósnak ígérkező gazdálkodási fordulat. Mindezek alapján reális, hogy az eredményt növelő vállalatok 80 százaléka 1975-ben is a jelenlegi eredményszint tartásával számol, vagy csak kismértékű javulást tervez. Általában megállapítható, hogy a vállalatok eléggé bizonytalanok a jövőbeli eredményalakulás megítélésében. Ez egyrészt belső gazdálkodási, tervezési, információs problémák következménye, másrészt rajtuk kívül álló okokból adódik, mivel a világpiaci áringadozásoknak az exportra és az importra gyakorolt hatását egyáltalán nem, vagy csak részben tudják felmérni. A vállalatok egy részénél tapasztalható „óvatos tervezés” ellenpólusán a kiugró exportárnyereséget realizáló gazdálkodók helyezkednek el, hiszen az elért nyereségszínvonal tervezett stabilizálása náluk az árnyereség ismételt elérést is jelentené. A kiugróan eredménycsökkenést „produkáló” gazdálkodók több mint felénél az eredményromlás eseti, a jövőben nem ismétlődő jelenségnek tekinthető. Létezik viszont egy szűkebb sáv, ahol a gazdálkodás negatív irányú fordulata jellemző. A vállalati intézkedések vizsgálatának reprezentatív adatai a gazdálkodók pozitív irányú szemléletváltozásáról tanúskodnak. Az eredményt növelő vállalatok 3/4 része, az eredményt csökkentőknek pedig 2/3-a elsősorban vállalati intézkedésekkel kívánja jövőbeli eredményalakulását befolyásolni, az elért magas szintet megtartani, avagy a visszaesést előidéző okokat kiküszöbölni. A saját hatáskörben megvalósított intézkedések közül — a párt- és kormányhatározatokban megfogalmazott takarékossági célokkal összhangban — a meglevő eszközök hatékonyságát fokozó törekvések a jellemzők. Az állóeszközök jobb kihasználását, a következetesebb költséggazdálkodást és az üzem- és munkaszervezés fokozott alkalmazását számos vállalat a jövőbeli eredményalakulás fontos tényezőjeként jelölte meg. Örvendetes, hogy — a korábbi évekkel ellentétben — az eredményjavulást elsősorban a már meglevő eszközökkel való racionálisabb gazdálkodástól és csak kisebb részben az új beruházások belépésétől várják. Meglepő viszont, hogy az értékesítést befolyásoló intézkedésekkel csak viszonylag kisebb kör, a vállalatok 20—25 százaléka kíván élni. A számítógépes és a vállalati analízis összegezéseként már ma is levonható néhány következtetés. A kiugró eredménynövekedést felmutató vállalatok nagy száma és az eredménybővülés felgyorsuló üteme a nyereségérdekeltségen alapuló szabályozás továbbfejlesztésénél érdemel figyelmet. Különösen akkor, ha az eredményváltozás jelentős szóródásából az ágazati, szektorális és egyéb feltételek különbözőségére következtethetünk. A számítógépes elemzés alapján kirajzolódtak az eredménynövelés kedvező előfeltételei; a magasabb exportaránnyal, alacsonyabb szerves összetétellel, nagyobb jövedelmezőségi hányaddal működő és termelésüket dinamikusabban fejlesztő vállalatok általában gyorsabban gyarapították nyereségüket. A részletes elemzés azonban bebizonyította a vállalati gazdálkodás eredményalakulásában betöltött meghatározó szerepét. Kimutatható, hogy a termelés és az értékesítés visszaesése, a jövedelmezőség romlása a legtöbb esetben a gazdálkodási hibák, az elmulasztott intézkedések következménye. A dinamikus nyereségfelfutásban viszont — a kedvező értékesítési lehetőségek kihasználása mellett — egyre inkább szerepet kap a belső tartalékok következetes feltárása is. Dr. Pongrácz Antal a Hogyan gazdálkodtak a vállalatok 1974-ben? Mi van a kiugró növekedés mögött 1974-ben a vállalati eredmény gyors ütemben, — átlagosan 16,2 százalékkal — növekedett. A számítógépes feldolgozás 837 olyan gazdálkodó egységet jelölt meg, amely eredményét 25 százaléknál (szövetkezetek esetében 50 százaléknál) is nagyobb mértékben növelte. A különbözeti eredmény növekedési forrásai közül a jövedelmezőség és az értékesítési volumen kedvező változása játszott meghatározó szerepet. A kiugró eredmény változással érintett vállalatok különbözeti eredményének 58 százaléka az értékesítés nyereséghányadában mért jövedelmezőségének javulásából, 36 százaléka pedig az értékesítési árbevétel növekedéséből származott. A jövedelmezőség javulásának az eredménygyarapodásában betöltött elsődleges szerepére külön is felhívjuk a figyelmet. Ez nem mindennapi jelenség, hiszen mint ismeretes, eddigi gyakorlatunkban az eredménybővülés meghatározó tényezője az értékesítés volumenének növelése volt. Már itt megjegyezzük, és a későbbiekben részletesen bemutatjuk, hogy a jövedelmezőség számszerűen kedvező alakulása mögött nem húzódik meg a gazdálkodási színvonal lényeges javulása. Az egyes növekedési tényezők szerinti vállalati gyakoriságvizsgálatok azt mutatják, hogy az értékesítési árbevétel növekedése, majdnem minden vállalatnál eredményjavító tényező volt. A helyszíni vállalati vizsgálatok tapasztalatai szerint a kereslet által meghatározott termelésnövekedésnek döntő szerepe volt az értékesítési volumen változásában. A vizsgált vállalatok 80 százaléka, elsősorban a belföldi és tőkés viszonylatú kereslet hatására növelte termékkibocsátását, 37 százalékuknál ez együtt járt az értékesítési árak egyidejű emelkedésével is. A vállalatok 1/4-énél az új profilok és gyártmányok belépése, 18 százalékánál az eddig is gyártott termékek minőségének, használati értékének javulása is növelte az értékesítést. A kiugró eredménynövekedést elért vállalatoknál tehát a termelés és az értékesítés növelésének feltételei általánosan biztosítottak voltak, az értékesítés jövedelmezőségét azonban már csak szűkebb kör, elsősorban az export-árnyereséget elérő kohászati és vegyipari vállaltok tudták jelentősebben növelni. A tőkés viszonylatú export jövedelmezőségének növekedése az 1974-ben is tapasztalható inflációs jellegű áremelkedés következménye volt. Az iparvállalatok —élelmiszeripar nélkül számítva — átlagosan 12,1 százalékponttal növelték dollárelszámolású értékesítésük jövedelmezőségét, nagyrészt az exporttermékek áremelkedése hatására. Az árnyereség egy részét a vállalatoktól elvonták, elsősorban ez fejeződik ki a gazdálkodástól független vállalati ráfordítások emelkedésének 16 százalékos eredménycsökkentő hatásában is. Az említett folyamatot igazolja az értékesítési irányok szerint elvégzett számítógépes elemzés is. Ez kimutatta, hogy a dollár elszámolású export 59 százalékban, a belföldi értékesítés 36 százalékban, míg a rubelelszámolású export csak 5 százalékban határozta meg e vállalati körben a jövedelmezőségjavulásból eredő eredménynövekedést. A népgazdasági tendenciák hordozója az ipar volt, ezen belül is a kohászat, a vegyipar, a könynyűipar és egyéb iparágazatok, ahol a tőkésexport jövedelmezőségének javulása az értékesítésben elfoglalt arányának többszöröse volt. FIGYELŐ, 1975. JÚLIUS 2. A veszteségek forrásai A kiugró eredménycsökkenés Inhiában és jelentőségében kevésbé volt jellemző a népgazdaság 1974. évi gazdálkodására. A vállalatok és szövetkezetek legnagyobb részt mentesültek a kedvezőtlennemzetközi gazdasági hatások káros következményei alól, mivel azok elsődlegesen a központi pénzalapot terhelték. A gazdálkodás viszonylag kiegyensúlyozott feltételeire utal, hogy az eredmény kiugró mértékű visszaesése mindössze 288 gazdálkodót érintett. Az eredménycsökkenés 45 százaléka a jövedelmezőség romlásából, 42 százaléka pedig a fel nem osztott költségek növekedéséből adódott. A volumenváltozás csak jelentéktelen eredménynövelő hatást fejtett ki. Mindez arra utal, hogy a kiugró eredménycsökkenést mutató vállalatok értékesítésüket nem tudták jelentősebben növelni, gazdálkodási helyzetükből, illetve vállalati döntéseiktől függően csökkent tevékenységük jövedelmezősége, végül a szerény mértékű termelés- és értékesítésnövekedés nem ellensúlyozta a megnövekedett fel nem osztott költségek terheit. A jövedelmezőség romlása az eredménycsökkenés meghatározó tényezője volt az építőiparban, a kereskedelemben és az eredménycsökkenéssel érintett vegyipari vállalatoknál. A jövedelmezőség Az AUTÓKER átadja közületnek Dorogon, a Beloiannisz u. 15. sz. alatti 563 négyszögöl alapterületű ingatlankezelői jogát A Dorog központi helyén fekvő ingatlanon üzemépületek, műhelyek, irodák, szociális helyiségek vannak. Érdeklődés: az AUTÓKER jogi és igazgatási osztályán. Telefon: 420-757. 3