Figyelő, 1977. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)
1977-01-05 / 1. szám
7.1 CINCIA POLITIKA FIGYELŐ, 1977. JANUÁR 5. 3 MIT NYERHETÜNK? A külföldi szellemi ismeretek átvételének egyik fontos, de nem egyedüli formája a licenciavásárlás. Más formák is vannak, például a gépek és berendezések vásárlásához kapcsolódó ismeretszerzés, műszaki tapasztalatok cseréje, tervezési vagy szervezési megbízás, licencia vásárláson, sokan szabadalom használatára vonatkozó engedélyt (szabadalmi licenciát) értenek. Ez az értelmezés azonban idejétmúltnak tekinthető. A licenciavétel általában olyan ismeretek megszerzésére irányuló ügylet, melyeket a vásárló fél saját fejlesztéssel nem, vagy csak nagy költségráfordítással és jelentős késedelemmel szerezhetne meg. Az ügylet tárgya valamilyen új vagy újszerű, műszakilag kellően kiérlelt piacképes áru és gyakran a hozzátartozó eljárás (knowhow) átvétele, esetenként nem egy gyártmányhoz kapcsolódó technológiai vagy szervezési know-how. A licenciaszerződések egyik fő jellemzője, hogy a műszaki ismeretek átadója felelősséget vállal azért, hogy az átvevőt egy műszaki-termelési feladat elvégzésére képessé teszi. Az átvevő voltaképpen ennek ellenértékét fizeti meg és számára a szerződés annál kedvezőbb, minél jobban biztosítja ezt a célt. Az OMFB egyik tanulmánya arra a kérdésre keresett választ, hogyan hatottak a hazai licenciavásárlások a gépipar fejlődésére és milyen következtetések vonhatók le a jövőre nézve. E tapasztalatok azért is értékesek, mert a népgazdasági ágak közül a gépipar vásárolta a licenciák túlnyomó részét. Az itt szerzett tapasztalatok többsége egész népgazdaságunkban hasznosíthatók. Már több, mégsem elég A gépipar lincenciavásárlásai a negyedik ötéves terv időszakában mintegy kétszeresükre növekedtek, a vállalatok ebben az időszakban körülbelül 150 licenciát vásároltak. A műszaki fejlesztési alapból történő ráfordítások aránya emelkedő és 1975-ben elérte a 15 százalékot. A legtöbb licenciát a híradás- és vákuumtechnikai alágazat használta fel, második helyen a közlekedési ágazat áll, tehát a licencvásárlások tárgya összhangban van az iparág termelési politikájával, különösen a termékszerkezet javítására irányuló törekvésekkel. Reménytelen vállalkozás lenne a megvásárolt licenciákat rangsorolni. Hiszen mindegyik más-más szempontból jelentős. A kifizetett ellenértéket sem tekinthetjük jellemző mérőszámnak. Ezért az alábbi néhány kiragadott példát annak alátámasztására mutatjuk be, hogy a licenciavásárlások milyen széles körben hatottak a gépipar struktúrájára és technológiájára. A Magyar Vagon- és Gépgyár MAN- licencia alapján gyártott motorokból ma már több mint 15 ezer db-ot gyártanak évente, s e mennyiségnek mintegy a felét autóbuszokba építik be. Az Ikarus által vásárolt autóbuszváz-szerelő, kalibráló és hegesztőkészülék-licencia felhasználásával több mint 10 ezer alváz legkényesebb szerelő műveleteit végzik. A számítógépprogramhoz vásárolt licenciák közül említsük meg a Videoton CN 10.010 típusú kis számítógépét. Ez az alapja annak az egységnek, amelyre a KGST-ben szakosodtunk. A Finomszerelvény gyár Mecman-licencia szerinti pneumatikus elemeia gépipar automatizációját segítik, éppúgy, mint a Danuvia Rexroth licencia alapján gyártott hidraulika elemei. Ezeknek a jelentőségét nem a gyártott volumen határozza meg, hanem rendeltetésük. A gépipari technológia fejlesztését gyorsítja a Bakony Művek által vásárolt gépipari szerelőrendszerekre és egységekre vonatkozó Bosch-licencia. Ez több millió DM-es tőkés exportszállítás tárgya is, de ennél is fontosabb, hogy gépipari vállalataink hazai forrásból jutnak ezekhez az eszközökhöz — távlatilag többszázmillió Ft értékben. A SZIM-nek a Ratier— Forest céggel kötött szerződése a hazai szerszámgépgyártás spektrumát szélesíti, korszerű, több piacon is keresett típusokkal. A fogyasztási cikkek köréből említésre méltó a Hűtőgépgyár által vásárolt két háztartási hűtőgép-licencia (A Libir és a Bosch cégtől). A Hűtőgépgyár egyike azoknak a vállalatoknak,melyek a licenciavásárlásban rejlő lehetőségeket a legkorábban felismerték, ennek köszönhető, hogy 1976. évi termelésük közel 40 százaléka licencián alapszik. A Hajdúsági Iparművek AEG-licencia alapján készült fel helytakarékos háztartási mosógépautomatáinak gyártására, melyek házgyári lakásokban is jól elhelyezhetők lesznek. A VBKM villamos és gáz háztartási tűzhelyeket gyárt licencia alapján, melyeket nagy mennyiségben exportál fejlett tőkésországokba is. Az Alumíniumgyárban készülő teflonozott edényeket a lakosság régen ismeri és használja, a teflonozást licencia alapján végzik. A szervezés célját szolgáló licenciák közül említsük meg az MVG által az Amerikai Egyesült Államokban vásárolt CICS számítógép-programot, mely a termelésirányítás hatékonyságát javítja. A licencia jobban használhatóvá teszi a számítógépet, csökkenti a programok kidolgozási idejét és szellemi munkát is megtakarít. A MOFÉM finn cégtől vásárolt munkamozdulatok elemzésén alapuló melegüzemi munkaszervező rendszert (magkészítés, öntvénytisztítás stb. céljára), ezzel munkát is megtakarít és jobban kihasználja berendezéseit is. Meglevő eszközeivel tehát többet gyárthat az ugyancsak licencia alapján készülő szerelvényekből. A licenciák többségét kooperációs megállapodás keretében alkalmazzák és így a licencia egyben piacteremtő eszköz is. Bármennyire is kedvező, hogy a licenciavásárlások száma és értéke a IV. ötéves tervidőszakban számottevően növekedett, még mindig elmarad a szükséglethez képest, még több külföldi ismeret alkalmazása szükséges ahhoz, hogy az ipar műszaki színvonalát és nemzetközi versenyképességét viszonylag gyors ütemben javíthassuk. A vásárolt licenciák túlnyomó része tőkésországokból származik. Az utóbbi években ugyan nőtt a KGST-országoktól vásárolt licenciák száma és értéke, mégis, a baráti országokkal eddig kialakított licenciakapcsolatainak mértéke távolról sem tekinthető kielégítőnek, egészen bizonyos, jóval szélesebb körű kapcsolatok kiépítésére van lehetőség. Ehhez elsősorban a KGST-tagállamokban elért új tudományos-műszaki eredményeket tartalmazó információk beszerzésének, feldolgozásának és az érdekelt szervekhez való eljuttatásának módszereit kell továbbfejleszteni. A tárgyalástól a bevezetésig A licenciák megvásárlásának és felhasználásának folyamata három szakaszból áll: az előkészítés, a bevezetés és a hasznosítás szakaszaiból. Az előkészítő szakasz az elhatározástól a vásárlásig, a bevezetés a szerződéskötéstől az előirányzott termelési színvonal eléréséig, a hasznosítás pedig a felfutástól a felhasználás végéig tart. A második és a harmadik szakasz kisebb-nagyobb mértékben átfedi egymást. A három szakasz közötti időaránynak fontos szerepe van: arra kell törekedni, hogy az első két szakasz minél rövidebb legyen, mert ez meghosszabbítja a harmadik szakaszt, márpedig a gazdasági eredmény szempontjából ez a legfontosabb. A licenciák bevezetéséhez szükséges idő a gépiparban az alábbiak szerint alakult: A tárgyalások kezdetétől a szerződéskötésig 7—18 hónap. A szerződéskötéstől a bevezetésig 6—20 hónap. Az első két szakasz együttes időtartama átlagosan 2—2,5 év. A nagyarányú szóródás a licenciák jellegéből és bonyolultságából adódik. A bevezetés időpontját rendszerint „O” sorozat kibocsátása jelzi. További 1—3 év szükséges az előirányzott termelési szint eléréséhez. A hasznosítás becsült időtartama 6—10 évre tehető és csökkenő tendenciájú. A know-how-val kombinált terméklicenciák hasznosítása hosszabb, a technológiáké pedig rövidebb időtartamú. Ahhoz, hogy a bevezetési szakasz lehetőleg minél rövidebb, a hasznosítás pedig minél hosszabb legyen, a licencia kiválasztásakor figyelembe kell venni azokat a tényezőket, amelyek az utóbbi szakaszt alapvetően befolyásolják. Ezek: a licencia műszaki színvonala, vagyis az avulás várható ideje, és a hazai adaptáláshoz szükséges idő. Az első tényező azt is magában foglalja, hogy a licenciát, a gyártmány külföldi megjelenését követően milyen késedelemmel vezetjük be. Erre nézve nehéz megbízható adatokhoz jutni, de hozzávetőlegesen ez a „követési idő” 8—9 évre becsülhető, ami azt jelenti, hogy ezen a téren is sok kihasználatlan tartalék van. A hasznosítási szakasz néha azért lesz rövidebb, mert az első két szakasz a tervezettnél hosszabbra nyúlt. A tapasztalatok szerint ez számottevően csökkenti a várt gazdasági eredményt. Ezért nem lehet eléggé hangsúlyozni az időmegtakarítás szerepét a licenciavásárlás minden lépésénél. A számítások szerint, sok éves átlagban a licenciavásárlások a saját fejlesztéshez képest általában legalább 2,5 év gyorsítást jelentenek, azon az előnyön felül, hogy a licenciák rendszerint többet tartalmaznak mint a hazai kutatás fejlesztés eredményei. A licenciában ugyanis alapos gyártási, sőt kereskedelmi tapasztalat is megtestesül. A külföldi műszaki ismeretek alapján a gyártás során fellépő számos nehézség eleve elmarad, vagy ha jelentkezik, azt a külföldi partner a szerződés értelmében azonnal köteles elhárítani. A kereskedelmi tapasztalatokban már a fogyasztók várható reagálása is benne van és így a kockázat általában sokkal kisebb. A licenciák vásárlására és bevezetésére felhasznált műszaki fejlesztési alap általában csak kis hányada a teljes ráfordításnak. A költségek mintegy 75 százalékát a beruházási alapokat terhelő költségek teszik ki. Kedvező hatások A licenciák alkalmazása általános gazdasági hatásának mérésére még nem ismerünk megbízható módszereket, s elsősorban a közvetett hatások megismerése okoz nehézségeket. Különösen nehéz ezeknek a hatásoknak a kvantifikálása. Jelzőszámnak tekinthetjük, hogy a licenciák alapján gyártott termékek árbevételének aránya az egész gépiparban megközelíti a 10, ezen belül a közlekedési ágazatban a 14 százalékot és továbbra is emelkedő irányzatú. A licencia alapján folyó termelés növekedési üteme több esetben is jóval meghaladta a vállalatok összes termelésének növekedési ütemét Jelentős eredmény, hogy: — A licenciák alapján gyártott termékek jövedelmezősége általában jó és a vállalatok ezeken az átlagosnál nagyobb árbevétel-arányos nyereséget realizálnak. A gyártmányok választékára és a gyártott termékek minőségére a licenciavásárlások szinte kivétel nélkül kimutathatóan kedvezően hatottak, különösen ott, ahol a terméklicenciához a gyártási technológiát is átvették. Például a hazai hűtőszekrények választéka és minősége eléri a fejlett ipari országok színvonalát. A Hajdúsági Iparművek olyan vákuum zománcozási eljárás licenciáját vásárolta meg, melynek felhasználása forróvíztárolóinak élettartamát is többszörösére növeli. Kedvezett az ipar fejlődésének az olyan licenciamegállapodás, melyben a licenciaadó kikötötte a minőségellenőrzés jogát. Ez természetes, ha kooperációs kapcsolat jött létre, de szokásos akkor is, ha a licenciaadó engedélyezi nevének, védjegyének használatát. A licenciák bevezetése határozottan hozzájárult a dolgozók szakmai színvonalának emeléséhez és a technológiai fegyelem megszilárdításához. Ebben jelentős része volt a licenciaadónál eltöltött tanulmányi időnek . A hazai alvállalkozókkal, anyag- és alkatrészszállítókkal szemben támasztott műszaki követelmények is növeked bár esetenként éppen e követelményektől való elmaradás késleltette a licenciatermék gyártásának felfutását. A hazai háttériparnak a műszaki követelmények növekedésével való lépéstartása a licenciák honosításának és gazdaságos hasznosításának egyik kritikus pontja. A licenciavétel eredményességét növelte az új termék gyártási eljárásainak alkalmazása a vállalat hagyományos termékeinél. Különösen az automatika elemek felhasználása és az anyagmozgatás korszerűsítése jelentős. Ez azt mutatja, hogy ezen a téren további fejlesztésre van szükség. A licenciavásárlás során kialakuló műszaki együttműködés, a tapasztalatok és fejlesztési eredmények cseréje szükségképpen intenzívebbé vált, akár egyirányú, akár kölcsönös szállításokra is vállalkoztak a partnerek. A viszontszállítások keretében valószínű, hogy a partner magasabb színvonalú terméket és azzal összefüggő műszaki ismereteket ad át. Ezért már csak műszaki okokból is célszerű volt kooperációs megállapodások létesítésére törekedni. A vállalati tervezés része azon licenciák esetében, amelyek a tervezett nyereséget nem érték el, rendszerint vagy a bevezetés körülményei nem voltak megfelelőek, vagy a kapcsolódó technológiák és alkatrészek beszerzését nem kezdeményezték kellő időben, vagy nem sikerült elérni a tervezett termelési színvonalat. Az is előfordult, hogy nem jártak el kellő gondossággal a licenciavásárlás előkészítésekor a bevezetéshez szükséges feltételek (például anyag- és energiaellátás, általános technológiai színvonal, eltérő szabványrendszerek) megteremtésében. Végül szóljunk a licenciák piaci korlátairól. A licencátadó az átadott termékre vonatkozóan általában korlátozza a piacot, vagy a korlátok kiszélesítését anyagi konzekvenciákhoz köti. A tapasztalat mégis azt mutatja, hogy a licenciák nagyobb műszaki értéke folytán olyan piacokra is exportálhattunk — gyakran a licenciát adó cég útján —, amelyekre korábbi termékeinkkel nem tudunk betörni, vagy nem tudunk versenyben maradni. A licenciavásárlás tehát szélesítheti is piacainkat. A gépipar 1971—1975-ben növelte licenciavásárlásait, de termékszerkezetének és technológiájának gyorsabb ütemű átalakításához még nagyobb mértékben van szükség külföldi ismeretek megszerzésére és alkalmazására. Az eddig vásárolt licenciák — az egyes esetekben felmerült nehézségek ellenére — kedvezően hatottak a gépipar fejlődésére. A legfontosabb eredmény: a licenciagyártmányok termelésének a hazai fejlesztésnél jóval gyorsabb felfutása, vagyis az időnyerés. Ahhoz, hogy a gépipar termékei minél előbb több piacon is versenyképesek lehessenek, a licenciavásárlásnak különleges ügyletből mindennapos feladattá kell válnia. Az ehhez szükséges szemléleti, szervezeti, gazdasági és személyi feltételeket mielőbb meg kell teremteni. A licenciapolitika váljon a vállalati gyártmány- és gyártásfejlesztés tervezésének integrált részévé. Már a középtávú tervezés során fel kell tárni és meg kell határozni azon fejlesztési célokat, amelyeknek hatékony megvalósítása megköveteli a külföldi ismeretek alkalmazását, így tervszerűbbé válhat a licencia piackutatás és a bevezetés személyi, pénzügyi és műszaki feltételeinek megteremtése. A licenciapolitika keretében a licencia kiválasztásakor keresni kell az optimumot két egymással ellentétes követelmény, a licencia minél magasabb fejlettsége és a mielőbbi honosítás hazai lehetőségei között. Ebben a döntésben természetesen anyagi lehetőségeinket is mérlegelni kell. A licenciapiacok tekintetében a jövőbe az eddiginél nagyobb mértékben kell a baráti országok műszaki fejlesztési eredményeire támaszkodni és ehhez elsősorban információs szolgálatunkat célszerű fejleszteni. Dr. Róth András