Figyelő, 1977. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)

1977-01-05 / 1. szám

7.1 CINCIA POLITIKA FIGYELŐ, 1977. JANUÁR 5. 3 MIT NYERHETÜNK? A külföldi szellemi ismeretek átvételé­nek egyik fontos, de nem egyedüli for­mája a licenciavásárlás. Más formák is vannak, például a gépek és berendezések vásárlásához kapcsolódó ismeretszerzés, műszaki tapasztalatok cseréje, tervezési vagy szervezési megbízás, licencia vásárl­áson, sokan szabadalom használatára vonatkozó engedélyt (szaba­dalmi licenciát) értenek. Ez az értelmezés azonban idejétmúltnak tekinthető. A li­cenciavétel általában olyan ismeretek megszerzésére irányuló ügylet, melyeket a vásárló fél saját fejlesztéssel nem, vagy csak nagy költségráfordítással és jelentős késedelemmel szerezhetne meg. Az ügylet tárgya valamilyen új vagy újszerű, mű­szakilag kellően kiérlelt piacképes áru és gyakran a hozzátartozó eljárás (know­how) átvétele, esetenként nem egy gyárt­mányhoz kapcsolódó technológiai vagy szervezési know-how. A licenciaszerződések egyik fő jellem­zője, hogy a műszaki ismeretek átadója felelősséget vállal azért, hogy az átvevőt egy műszaki-termelési feladat elvégzésé­re képessé teszi. Az átvevő voltaképpen ennek ellenértékét fizeti meg és számára a szerződés annál kedvezőbb, minél job­ban biztosítja ezt a célt. Az OMFB egyik tanulmánya arra a kérdésre keresett választ, hogyan hatot­tak a hazai licenciavásárlások a gépipar fejlődésére és milyen következtetések vonhatók le a jövőre nézve. E tapasztala­tok azért is értékesek, mert a népgazda­sági ágak közül a gépipar vásárolta a li­cenciák túlnyomó részét. Az­ itt szerzett tapasztalatok többsége egész népgazdasá­gunkban hasznosíthatók. Már több, mégsem elég A gépipar lincenciavásárlásai a negye­dik ötéves terv időszakában mintegy két­szeresükre növekedtek, a vállalatok ebben az időszakban körülbelül 150 licenciát vásároltak. A műszaki fejlesztési alapból történő ráfordítások aránya emelkedő és 1975-ben elérte a 15 százalékot. A legtöbb licenciát a híradás- és vá­kuumtechnikai alágazat használta fel, második helyen a közlekedési ágazat áll, tehát a licencvásárlások tárgya össz­hangban van az iparág termelési politi­kájával, különösen a termékszerkezet ja­vítására irányuló törekvésekkel. Reménytelen vállalkozás lenne a meg­vásárolt licenciákat rangsorolni. Hiszen mindegyik más-más szempontból jelen­tős. A kifizetett ellenértéket sem tekint­hetjük jellemző mérőszámnak. Ezért az alábbi néhány kiragadott példát annak alátámasztására mutatjuk be, hogy a li­­cenciavásárlások milyen széles körben hatottak a gépipar struktúrájára és tech­nológiájára. A Magyar Vagon- és Gépgyár MAN- licencia alapján gyártott motorokból ma már több mint 15 ezer db-ot gyártanak évente, s e­ mennyiségnek mintegy a felét autóbuszokba építik be. Az Ikarus által vásárolt autóbuszváz-szerelő, kalibráló és hegesztőké­szü­lék-licencia felhasználásá­val több mint 10 ezer alváz legkényesebb szerelő­ műveleteit végzik. A számítógép­­programhoz vásárolt licenciák közül em­lítsük meg a Videoton CN­ 10.010 típusú kis számítógépét. Ez az alapja annak az egységnek, amelyre a KGST-ben szako­sodtunk. A Finomszerelvény gyár Mec­­man-licencia szerinti pneumatikus elemei­­a gépipar automatizációját segítik, épp­úgy, mint a Danuvia Rexroth licencia alapján gyártott hidraulika elemei. Ezek­nek a jelentőségét nem a gyártott volu­men határozza meg, hanem rendeltetésük. A gépipari technológia fejlesztését gyor­sítja a Bakony Művek által vásárolt gép­ipari szerelőrendszerekre és egységekre vonatkozó Bosch-licencia. Ez több millió DM-es tőkés exportszállítás tárgya is, de ennél is fontosabb, hogy gépipari válla­lataink hazai forrásból jutnak ezekhez az eszközökhöz — távlatilag többszáz­millió Ft értékben. A SZIM-nek a Ratier— Forest céggel kötött szerződése a hazai szerszámgépgyártás spektrumát szélesíti, korszerű, több piacon is keresett típusok­kal. A fogyasztási cikkek köréből említésre méltó a Hűtőgépgyár által vásárolt két háztartási hűtőgép-licencia (A Libir és a Bosch cégtől). A Hűtőgépgyár egyike azoknak a vállalatoknak,­­melyek a licen­ciavásárlásban rejlő lehetőségeket a leg­korábban felismerték, ennek köszönhető, hogy 1976. évi termelésük közel 40 szá­zaléka licencián alapszik. A Hajdúsági Iparművek AEG-licencia alapján készült fel helytakarékos háztartási mosógép­automatáinak gyártására, melyek házgyá­ri lakásokban is jól elhelyezhetők lesz­nek. A VBKM villamos és gáz háztartási tűzhelyeket gyárt licencia alapján, melye­ket nagy mennyiségben exportál fejlett tőkésországokba is. Az Alumíniumgyárban készülő teflono­­zott edényeket a lakosság régen ismeri és használja, a teflonozást licencia alapján végzik. A szervezés célját szolgáló licenciák közül említsük meg az MVG által az Amerikai Egyesült Államokban vásárolt CICS számítógép-programot, mely a ter­melésirányítás hatékonyságát javítja. A licencia jobban használhatóvá teszi a számítógépet, csökkenti a programok ki­dolgozási idejét és szellemi munkát is megtakarít. A MOFÉM finn cégtől vásá­rolt munkamozdulatok elemzésén alapuló melegüzemi munkaszervező rendszert (magkészítés, öntvénytisztítás stb. céljá­ra), ezzel munkát is megtakarít és jobban kihasználja berendezéseit is. Meglevő esz­közeivel tehát többet gyárthat az ugyan­csak licencia alapján készülő szerelvé­nyekből. A licenciák többségét kooperációs meg­állapodás keretében alkalmazzák és így a licencia egyben piacteremtő eszköz is. Bármennyire is kedvező, hogy a licencia­vásárlások száma és értéke a IV. ötéves tervidőszakban számottevően növekedett, még mindig elmarad a szükséglethez ké­pest, még több külföldi ismeret alkalma­zása szükséges ahhoz, hogy az ipar mű­szaki színvonalát és nemzetközi verseny­­képességét viszonylag gyors ütemben ja­víthassuk. A vásárolt licenciák túlnyomó része tőkésországo­kból származik. Az utóbbi években ugyan nőtt a KGST-országoktól vásárolt licenciák száma és értéke, mégis, a baráti országokkal eddig kialakított li­cenciakapcsolatainak mértéke távolról sem tekinthető kielégítőnek, egészen bi­zonyos, jóval szélesebb körű kapcsolatok kiépítésére van lehetőség. Ehhez elsősor­ban a KGST-tagállamokban elért új tu­dományos-műszaki eredményeket tartal­mazó információk beszerzésének, feldol­gozásának és az érdekelt szervekhez való eljuttatásának módszereit kell továbbfej­leszteni. A tárgyalástól a bevezetésig A licenciák megvásárlásának és fel­­használásának folyamata három szakasz­ból áll: az előkészítés, a bevezetés és a hasznosítás szakaszaiból. Az előkészítő szakasz az elhatározástól a vásárlásig, a bevezetés a szerződéskö­téstől az előirányzott termelési színvonal eléréséig, a hasznosítás pedig a felfutástól a felhasználás végéig tart. A második és a harmadik szakasz kisebb-nagyobb mér­tékben átfedi egymást. A három szakasz közötti időaránynak fontos szerepe van: arra kell törekedni, hogy az első két szakasz minél rövidebb legyen, mert ez meghosszabbítja a har­madik szakaszt, márpedig a gazdasági eredmény szempontjából ez a legfonto­sabb. A licenciák bevezetéséhez szükséges idő a gépiparban az alábbiak szerint ala­kult: A tárgyalások kezdetétől a szerző­déskötésig 7—18 hónap. A szerződéskö­téstől a bevezetésig 6—20 hónap. Az első két szakasz együttes időtartama átlagosan 2—2,5 év. A nagyarányú szóródás a li­cenciák jellegéből és bonyolultságából adódik. A bevezetés időpontját rendszerint „O” sorozat kibocsátása jelzi. További 1—3 év szükséges az előirányzott termelési szint eléréséhez. A hasznosítás becsült időtar­tama 6—10 évre tehető és csökkenő ten­denciájú. A know-how-val kombinált terméklicenciák hasznosítása hosszabb, a technológiáké pedig rövidebb időtarta­mú. Ahhoz, hogy a bevezetési szakasz lehe­tőleg minél rövidebb, a hasznosítás pe­dig minél hosszabb legyen, a licencia ki­választásakor figyelembe kell venni azo­kat a tényezőket, amelyek az utóbbi sza­kaszt alapvetően befolyásolják. Ezek: a licencia műszaki színvonala, vagyis az avulás várható ideje, és a hazai adaptá­láshoz szükséges idő. Az első tényező azt is magában foglal­ja, hogy a licenciát, a gyártmány külföl­di megjelenését követően milyen késede­lemmel vezetjük be. Erre nézve nehéz megbízható adatokhoz jutni, de hozzáve­tőlegesen ez a „követési idő” 8—9 évre becsülhető, ami azt jelenti, hogy ezen a téren is sok kihasználatlan tartalék van. A hasznosítási szakasz néha azért lesz rövidebb, mert az első két szakasz a ter­vezettnél hosszabbra nyúlt. A tapasztala­tok szerint ez számottevően csökkenti a várt gazdasági eredményt. Ezért nem le­het eléggé hangsúlyozni az időmegtaka­rítás szerepét a licenciavásárlás minden lépésénél. A számítások szerint, sok éves átlag­ban a licenciavásárlások a saját fejlesz­téshez képest általában legalább 2,5 év gyorsítást jelentenek, azon az előnyön felül, hogy a licenciák rendszerint többet tartalmaznak mint a hazai kutatás fej­lesztés eredményei. A licenciában ugyan­is alapos gyártási, sőt kereskedelmi ta­pasztalat is megtestesül. A külföldi mű­szaki ismeretek alapján a gyártás során fellépő számos nehézség eleve elmarad, vagy ha jelentkezik, azt a külföldi part­ner a szerződés értelmében azonnal kö­teles elhárítani. A kereskedelmi tapasz­talatokban már a fogyasztók várható rea­gálása is benne van és így a kockázat ál­talában sokkal kisebb. A licenciák vásárlására és bevezetésé­re felhasznált műszaki fejlesztési alap általában csak kis hányada a teljes ráfor­dításnak. A költségek mintegy 75 száza­lékát a beruházási alapokat terhelő költ­ségek teszik ki. Kedvező hatások A licenciák alkalmazása általános gaz­dasági hatásának mérésére még nem is­merünk megbízható módszereket, s első­sorban a közvetett hatások megismerése okoz nehézségeket. Különösen nehéz ezeknek a hatásoknak a kvantifikálása. Jelzőszámnak tekinthetjük, hogy a licen­ciák alapján gyártott termékek árbevé­telének aránya az egész gépiparban meg­közelíti a 10, ezen belül a­ közlekedési ágazatban a 14 százalékot és továbbra is emelkedő irányzatú. A licencia alapján folyó termelés növekedési üteme több esetben is jóval meghaladta a vállalatok összes termelésének növekedési ütemét Jelentős eredmény, hogy: — A licenciák alapján gyártott termé­kek jövedelmezősége általában jó és a vállalatok ezeken az átlagosnál nagyobb árbevétel-arányos nyereséget realizálnak.­­ A gyártmányok választékára és a gyártott termékek minőségére a licencia­vásárlások szinte kivétel nélkül kimutat­hatóan kedvezően hatottak, különösen ott, ahol a terméklicenciához a gyártási tech­nológiát is átvették. Például a hazai hűtő­­szekrények választéka és minősége eléri a fejlett ipari országok színvonalát. A Hajdúsági Iparművek olyan vákuum zo­­máncozási eljárás licenciáját vásárolta meg, melynek felhasználása forróvíztá­rolóinak élettartamát is többszörösére növeli.­­ Kedvezett az ipar fejlődésének az olyan licenciamegállapodás, melyben a licenciaadó kikötötte a minőségellenőrzés jogát. Ez természetes, ha kooperációs kapcsolat jött létre, de szokásos akkor is, ha a licenciaadó engedélyezi nevének, védjegyének használatát.­­ A licenciák bevezetése határozottan hozzájárult a dolgozók szakmai színvona­lának emeléséhez és a technológiai fegye­lem megszilárdításához. Ebben jelentős része volt a licenciaadónál eltöltött tanul­mányi időnek . A hazai alvállalkozókkal, anyag- és alkatrészszállítókkal szemben támasztott műszaki követelmények is növeked bár esetenként éppen e követelményektől való elmaradás késleltette a licenciater­mék gyártásának felfutását. A hazai hát­tériparnak a műszaki követelmények nö­vekedésével való lépéstartása a licenciák honosításának és gazdaságos hasznosítá­sának egyik kritikus pontja.­­ A licenciavétel eredményességét nö­velte az új termék gyártási eljárásainak alkalmazása a vállalat hagyományos ter­mékeinél. Különösen az automatika ele­mek felhasználása és az anyagmozgatás korszerűsítése jelentős. Ez azt mutatja, hogy ezen a téren további fejlesztésre van szükség.­­ A licenciavásárlás során kialakuló műszaki együttműködés, a tapasztalatok és fejlesztési eredmények cseréje szük­ségképpen intenzívebbé vált, akár egy­irányú, akár kölcsönös szállításokra is vállalkoztak a partnerek. A viszontszállí­­tások keretében valószínű, hogy a part­ner magasabb színvonalú terméket és az­zal összefüggő műszaki ismereteket ad át. Ezért már csak műszaki okokból is cél­szerű volt kooperációs megállapodások létesítésére törekedni. A vállalati tervezés része azon licenciák esetében, amelyek a tervezett nyereséget nem érték el, rend­szerint vagy a bevezetés körülményei nem voltak megfelelőek, vagy a kapcsoló­dó technológiák és alkatrészek beszerzé­sét nem kezdeményezték kellő időben, vagy nem sikerült elérni a tervezett ter­melési színvonalat. Az is előfordult, hogy nem jártak el kellő gondossággal a licen­ciavásárlás előkészítésekor a bevezetés­hez szükséges feltételek (például anyag- és energiaellátás, általános technológiai színvonal, eltérő szabványrendszerek) megteremtésében. Végül szóljunk a licenciák piaci korlá­tairól. A licencátadó az átadott termék­re vonatkozóan általában korlátozza a piacot, vagy a korlátok kiszélesítését anyagi konzekvenciákhoz köti. A tapasz­talat mégis azt mutatja, hogy a licenciák nagyobb műszaki értéke folytán olyan piacokra is exportálhattunk — gyakran a licenciát adó cég útján —, amelyekre ko­rábbi termékeinkkel nem tudunk betörni, vagy nem tudunk versenyben maradni. A licenciavásárlás tehát szélesítheti is piacainkat. A gépipar 1971—1975-ben növelte li­cenciavásárlásait, de termékszerkezeté­nek és technológiájának gyorsabb ütemű átalakításához még nagyobb mértékben van szükség külföldi ismeretek megszer­zésére és alkalmazására. Az eddig vásá­rolt licenciák — az egyes esetekben fel­merült nehézségek ellenére — kedvezően hatottak a gépipar fejlődésére. A legfon­tosabb eredmény: a licenciagyártmányok termelésének a hazai fejlesztésnél jóval gyorsabb felfutása, vagyis az időnyerés. Ahhoz, hogy a gépipar termékei minél előbb több piacon is versenyképesek le­hessenek, a licenciavásárlásnak különle­ges ügyletből mindennapos feladattá kell válnia. Az ehhez szükséges szemléleti, szervezeti, gazdasági és személyi feltéte­leket mielőbb meg kell teremteni. A li­cenciapolitika váljon a vállalati gyárt­mány- és gyártásfejlesztés tervezésének integrált részévé. Már a középtávú terve­zés során fel kell tárni és meg kell ha­tározni azon fejlesztési célokat, amelyek­nek hatékony megvalósítása megköveteli a külföldi ismeretek alkalmazását, így tervszerűbbé válhat a licencia piackuta­tás és a bevezetés személyi, pénzügyi és műszaki feltételeinek megteremtése. A licenciapolitika keretében a licencia kiválasztásakor keresni kell az optimu­mot két egymással ellentétes követel­mény, a licencia minél magasabb fejlett­sége és a mielőbbi honosítás hazai lehe­tőségei között. Ebben a döntésben termé­szetesen anyagi lehetőségeinket is mér­legelni kell. A licenciapiacok tekintetében a jövőbe az eddiginél nagyobb mértékben kell a baráti országok műszaki fejlesztési ered­ményeire támaszkodni és ehhez elsősor­ban információs szolgálatunkat célszerű fejleszteni. Dr. Róth András

Next