Figyelő, 2014. január-március (58. évfolyam, 1-13. szám)
2014-03-13 / 11. szám
■ A Ludwig Múzeumnak van egy ilyen sorozata, ahol a tárlaton bemutatnak egy borászatot. Legutóbb a partiumi (krasznabélteki) Nachbil Pincészet vezetője, Johann Brutter prezentálta intenzív, lendületes, jó ivású borait az Átmenet és átmenet című kiállításon. A tárlat keserűen vagy dadaista humorral diagnosztizálta a posztkommunista átmenet bukását, az új világ ócskaságát, az is lehetett volna a cím, hogy csöbörből vödörbe. E sorok írójának, aki nem művészettörténész, csak művészetfogyasztgató, a sok pozitív kritikával ellentétben Josip Vanista, Oleg Kulik s az Alekszander Saburov és Vjacseszlav Mizin alkotta Blue Noses tárlata inkább tűnt képi publicisztikának, semmint elsőrangú művészetnek. Kivágott újságcikkek hazugságait szembesíteni a délszláv háború valóságával (Josip Vanistának, „a horvát neoavantgárd művészet doyenjének” munkái) szerény művészet. Polgárpukkasztóan beállított fényképeken gúnyolódni a politikán, a privatizáción vagy a reménytelen orosz valóságon, a tömegkultúrát és fogyasztóját cikizni egyenesen halál uncsi, afféle középiskolás fokon űzött karnevalizáció, igazán nagy, tehát igazán röhejes ötletek nélkül. Ahogy az igazi humor nem a politikai, úgy a politika a művészet számára is másodlagos frissességű terület, mi több, van, amikor egyszerűen gusztustalan. Még ha ez tán nem is esztétikai kategória, de van ilyen, a Góbi-terem állatpornós fotói sokkolni akarnak, sikerül is nekik, magam behánytam tőlük. A borok viszont valóban vidámak voltak. Két tételt ajánlunk a szortimentből: a Zöldszilvánit (Versil 2012, pinceáron 1800 forint), ami nem az a régi zöldszilváni, amit az előző kádárizmusban nyakaltunk a literes zöld üvegből, hanem újrafogalmazott, virágillatú, vidám, ropogós, fűszeres beszélgető- és gasztrobor, persze melyik nem az? Végre is a bor csak a beszélgetés és a finom étkek mellett érdekes igazán. A másik a Syrah 2011, pinceáron 2860 forint, ez a bor mindenhol tarol, az egyik legjobb magyar syvah. Ez is élő, vidám bor fincsi savakkal, gyümölcscsel (leginkább meggy), kerek, édes érintésű, úgy koncentrált, hogy jó italú, vidám bor. A Nabbil Pincészet szexepilje, hogy tényleg kézműves módon készíti a borait. Ez a szó ma kicsit gyanúsan cseng mifelénk, mert van, hogy gyatra terméket akarnak elsózni e címszó alatt. Ma már minden vagy magyar termék, vagy kézműves, minap láttam kézműves magyar banánt, nem is. A Nachbis valóban organikusan termel, ami drágább, mint a szokványos szőlészkedésborászkodás, ezért a borai nem alsó polcosok.* Art and Wine A szellem emberének való kellemetes foglalatosság műalkotások között sétálva borozgatni és beszélgetni. Jó esetben a műalkotások által inspirálva, ötleteket kapva, kicsit jobbá válva, az egészet a bor pillanatnyi boldogságával kiteljesítve mászkálni egy tárlaton - remek dolog. Tompa Imre bor-újságíró, okleveles borbíráló Blue Noses a Ludwigban Ir.Mtywrr NACHBIL CHRIL 1 Johann Brutter 2014/11. FIGYELŐ 63 PLUSZ « Bor